Íme az első nap eredményei az Europa Shield-ről. 

Nottingham KC - AZS Wroclaw (Balluff)  21 – 7
Alacsony színvonalú mérkőzésen a lengyeleknek esélye sem volt a jóval szervezettebben játszó angolok ellen.

SG Pegasus - CCCD Carnaxide 12 – 8
A két, eléggé kiszámítható korfballt játszó csapat között egy ember volt a különbség, a 6 gólig jutó Henning Eberhardt.

CEVG - Ceské Budejovice 15 – 16
Érdekes mérkőzés volt. A katalánok 8-3-nál már elhitték, hogy megvan, a csehek viszont ekkor ébredtek, és átgázoltak rajtuk. A végén viszont ők nem koncentráltak eléggé, így ellenfelük majdnem vissza tudott jönni a meccsbe.

Schweriner KC - Budapest MAFC 15 – 5
A MAFC sok, az első félidőben (3-3 után) elkövetett egyéni hibája elhitette a németekkel, hogy jobbak. Pedig nem jobbak voltak (már ami az általuk játszott korfball színvonalát illeti), csak pontosabbak (azaz kevesebb hibával játszottak) és tudatosabbak (ami a helyzetek kialakítását és értékesítését illeti). Holnap ennyi labdát nem szabad eladni, és a támadásokat is jobban fel kell építeni ahhoz, hogy legyen esély a lengyelek és az angolok ellen.

E sorok írásakor még nyugalom és béke honol Castrop-Rauxelben, az Europa Shield helyszínén, úgyhogy nézzünk rá egy izgalmas, és (úgy sejtem) a jövőben egyre izgalmasabbá váló kérdésre: a magyar korfballosok külföldi szerepvállalására.

Korábban nem volt jellemző, hogy magyar korfball játékosok külföldi csapatokhoz igazolnak. Dzsida Tamás volt az első fecske, aki a 2004-es chomutovi (Csehország) közös magyar-holland edzőtáborozás során keltette fel a hollandok figyelmét, s ekképp jó 2 esztendőt eltölthetett a groningeni NIC csapatánál, Kees Vlietstra keze alatt.

Egy kép a régmúltból: Tamás büntetőt dob a hollandok ellen
a chomutovi mérkőzésen

Aki látja Tomi játékát, a mai napig rengeteg kint tanult dolgot fedezhet fel benne, a dobástechnikától a szedésig, így nem kérdés, hasznára vált-e Tamásnak a külföldi szereplés. És az előnyök nem csak a korfball terén jelentkeztek: nyelvtudás, munkalehetőség, kapcsolatok, élmények, barátságok mind jártak vele.

Éppen ezért csodálkoztam, hogy milyen kevesen követték Tomi példáját. Szerencsére most azonban mintha nőne az érdeklődés. Jelen pillanatban, tudomásom szerint (de egészítsétek ki a kommentekben!) legalább öt magyar korfball játékos játszik külföldön. Van, aki holland párjával költözött ki, van, aki a tanuláshoz keresett olyan helyet, ahol egyszersmind korfballozhat is (és így kötött ki Katalóniában), van, akit a munka szólított külföldre, és van, akit direkt korfballozni hívtak, Hollandiába. A következő hetekben megpróbáljuk őket mikrofonvégre kapni, hogy meséljenek külföldi élményeikről.

Ráadásul vannak többen is, akiket megkerestek a hollandok: a tavalyi év játékosát, Vaszkó Diát egészen biztosan, és az EB gólkirálynőt, Nagy Andit is. Sajnos ők, különböző okokból, nem tudtak élni a lehetőséggel. Mostanában pedig egy holland top-klub érdeklődéséről hallottam híreket, akik a második csapatukban próbálnának ki egy magyar tehetséget. Hmm, ez már elég jól hangzik: egy holland első ligás klub második csapata az már igen komoly szint! Már csak egyetlen lépés a világ legerősebb bajnokságától... Nyilvánvalóan óriási előrelépés lenne mind presztízsben, mind szakmai színvonalban, nem beszélve a hazahozható elképesztő mennyiségű tudásról.

Úgyhogy a lehetőség itt van: még Hollandiában is kellenek a jó, szorgalmas, küzdős játékosok. Belgiumban meg végképp. És mostanra már tart ott a magyar korfball, hogy ismernek minket, számolnak velünk, és tudják, mire számíthatnak, ha lehetőséget adnak egy magyar tehetségnek. És van elegendő kapcsolatunk is: ha kell, biztosan tudunk klubot találni mindazoknak, akik kipróbálnák magukat külföldön.

Úgyhogy, MAFC-os fiatalok a Shielden, és mindenki más idehaza, ebben a szellemben küzdjetek. Csak rajtatok múlik, hogy belőletek váljék a magyar Ricky Wu (az első külföldi, aki meghatározó játékos lett a holland top ligában, a Korfbal League-ben).

A Korfball Bennfentes az utóbbi időben több olyan világversenyről tudósított, amelyen sajnos nem indult magyar csapat. Most hétvégén végre van kiért szorítanunk. Hajrá MAFC!

Most hétvégén a németországi korfball bölcsőjében, Castrop-Rauxel-ben rendezik az Europa Shield tornát, amely a BEK után a második legrangosabb nemzetközi verseny klubcsapatok számára. Külön érdekessége, hogy itt holland és belga csapatok nem indulnak, így a végső győztes személye sokkal kevésbé jósolható meg előre, mint mondjuk a BEK esetében.

Magyarországot idén a MAFC gárdája képviseli, amely csini új mezben, és a B csoportban küzd a minél jobb helyezésért.

A csoportok:

A csoport
CE Vilanova (katalán)
CCCD Carnaxide (portugál)
KCC Budejovice (cseh)
Pegasus Rommerscheid (német)

B csoport
MAFC (magyar)
Schweriner KC (német)
Nottingham KC (angol)
AZS Balluff Wroclaw (lengyel)

Csapatunknak nem lesz könnyű dolga, mert mindhárom ellenfele több válogatottal áll fel. Különösen az angolok tűnnek erősnek. Persze a MAFC-nak sem kell a szomszédba mennie a rutinért, így izgalmas csaták elébe nézünk. Meglátjuk, a fiatalok hogy illeszkednek majd a csapatba, és hogyan egészítik ki a sokat látott korfball-veteránok játékát...

A Korfball Bennfentes, tudósítója révén, megint akcióközelben lesz, és igyekszik minél több friss hírt, benyomást megosztani veled.

Az esemény honlapját itt találod, élő közvetítést pedig itt lelsz.

Hajrá MAFC!

A Korfball Bennfentes be-befennteskedte magát az európai korfball szövetség vezetésébe.

Magyar sportdiplomáciai siker született Varsóban: a korfball BEK-döntőhöz kapcsolódóan megtartotta alakuló ülését az IKF Europe (a Nemzetközi Korfball Szövetség kontinentális szervezete). A Magyar Korfball Szövetség jelöltjeként e sorok írója bekerült az elnökségbe, ahol a cseh elnök, Milan Schwarz irányításával, egy holland versenyszervező guru, Jan Sjardijn és a belga főtitkár, Jan van den Berghe társaságában intézi majd az európai korfball ügyét.

Bandor feladata a korfball fejlesztése és terjesztése lesz Európában.

Ma játszották a helyosztókat a korfball BEK-döntőn. Minden papírforma szerint alakult, pedig benne volt a kalapban pár meglepetés.

A hetedik helyet a német KV Adler Rauxell szerezte meg az orosz Orel OSTU / State University HSS ellen. Az oroszok már tegnap szétestek, az edző és a top játékos, Dmitrij Kazacskov egymással veszekedtek. Mára sem szedték össze magukat, így elég egyértelmű német győzelem született. 24-21.

A cseh Kolin és a katalán CK Vallpardis / Assessoria mérkőzésén a végig összeszedetten játszó katalánok megverték a szintén jól, de néha kisebb hibákkal játszó cseheket. 23-20.

A bronzmeccsen az angol Trojans végig vezetve, tulajdonképpen egyértelműen győzte le a kicsit hektikusan játszó portugál NC Benfica gárdáját. Az angolok sokkal kiegyensúlyozottabban teljesítettek, a portugáloknál viszont többen is egyéni legjobbjuktól elmaradva játszottak. 18-16.

A döntőben inkább küzdelem folyt a holland TOP/Wereldtickets.nl és a belga Boeckenberg KC között, mintsem igazi korfball, és ebben sajnos része volt a játékvezetőnek, aki egyértelműen kevés volt a meccshez. Így kevesebb szép megoldást láttunk, viszont szinte a nézőtéren is hallani lehetett a fogak vad csikorgását, mindkét csapat részéről.

Nem értettem a belga edzőt, már megint, és még mindig a két Gossens nővért játszatta, pedig egyértelműen ők voltak a gyenge láncszemek. Ha cserél, szorosabb lehetett volna a meccs. A TOP, másfelől, több olyan lehetőséget is kihagyott, amikor lezárhatta volna a meccset, megtörve a szívósan küzdő belgákat. Így a vége is izgalmas lett: ritka az olyan holland - belga párharc, ahol a hollandok csak 16 másodperccel a vége előtt mernek elkezdeni örülni. 22-19, BEK-győztes a TOP.

Nézzük gyorsan a mai eredményeket, azután jöhet egy villáminterjú egy mosolygós sztárral...

A nap első mérkőzésén a SKK Prievidza Dolphins több-kevesebb izgalom után megverte a törököket (Ankara University Sports Club) 18-14-re. A Mega Sports Warszawa pedig simán a Bonson FJEP-et (28-8). Legalábbis ezt mondták, mert a gépünk késése miatt az első két meccsről lemaradtunk.

A TOP/Wereldtickets.nl - CK Vallpardis / Assessoria meccset már láttuk. A katalánok szerencsére nem feltett kézzel jöttek, játszani akartak, és néha egész pofás támadásokat vezettek a holland címvédő ellen. Azért a hollandok még jobbak, gyorsabbak és pontosabbak, így nem meglepő a 40-14-es végeredmény. Azért a TOP sem dőlhet hátra, ez a teljesítmény (főleg a passzok minősége) a belgák ellen kevés lesz.

A Boeckenberg KC és az Orel OSTU / State University HSS meccsén az oroszoknak voltak jó felvillanásaik, negyed óráig egész szoros volt, de érezhető volt, hogy nem ambicionálják a győzelmet. Így a belgák fokozatosan elhúztak, majd a végén ők is elkezdtek a 40 gólra játszani, ettől azonban görcsössé váltak, így maradt a 34-18. 

A meccset a magyar játékvezető, Elekes Tamás fújta, jól: háttérben maradt, felvette a meccs nem gyenge ritmusát, akcióközelben helyezkedett és jó ítéleteket hozott. Gratulálunk neki! (ha nem lenne ilyen csiga a net, videot is kapnátok...)

A KOLIN és a NC Benfica meccse már nagyobb izgalmakat hozott. A portugálok szépen elléptek, és már úgy tűnt, sima meccs lesz, de a cserék után a csehek elkezdtek felzárkózni, mínusz ötről feljöttek egy gólra. Ekkor azonban a játékvezető és a zsüri segítségével (sajnos tényleg ezt kell mondanom, semleges szurkolóként, tök gáz volt) a portugálok újra lendületet vettek, és végül 19-16 arányban legyőzték a lelkes cseheket.

Végül a nap utolsó meccse pazar izgalmakat hozott. Az elején a németek (KV Adler Rauxell) mentek el 5-1-re, de az angolok (Trojans) visszajöttek, szünetre már ők vezettek 2-vel. Azt hittük, vége, de nem volt: az angolok elkapkodták a támadásaikat, így a németek fogcsikorgatva visszakapaszkodtak, és még 5 perccel a vége előtt sem lehetett tudni, ki nyer. Végül az angolok egy szerencsés góllal megtörték a németeket (a támadóidő lejártakor találták el a korfot, így a sírból visszakapták a támadás jogát, és egyből büntettek is egy közeli góllal), és 22-20-ra behúzták a meccset.

Ilyen módon holnap a kisdöntőben, a 9. helyért a szlovákok a lengyelekkel meccselnek (Elekes Tamás fúj). Az utolsó helyet a törökök és a franciák osztják el egymás között. Az 5.-8. helyért cseh-orosz és német-katalán párharcot láthatunk, míg az elődöntőkben a hollandok az angolokkal, a belgák a portugálokkal meccselnek.

És akkor a villáminterjú: a TOP/Wereldtickets.nl világbajnok játékosát, a ma 3 gólig jutó Celeste Spilt-et kaptuk el, közvetlenül a meccs után, egy rövid értékelésre:

Villáminterjú: Celeste Split (TOP/Werelndtickets.nl)

(fotó: Marco Spelten, akcióképek.hu)

Korball Bennfentes: Mi a véleményed a meccsről?

Celeste Split: Jól kezdtünk, az elején szinte minden dobásunk bement, de utána kicsit leült a csapat. A végére megint felpörögtünk, és örülök, hogy sikerült elérnünk a 40 gólt.

A passzaink még nem voltak elég pontosak. Erre a meccsre rendben volt, de ez a teljesítmény nem lesz elég a Boeckenberg ellen a döntőben. Még nem vagyunk ott, ahol lennünk kell majd ahhoz, hogy győzzünk.

KB: És ott lesztek?

CS: Persze! (és hatalmasat mosolyog)

KB: Mi a véleményed az ellenfélről?

CS: Jól játszottak, 4 vagy öt válogatott játékossal álltak fel, akiket már a kínai VB-ről ismertem. Mindig jó felkészült csapatok ellen játszani, úgyhogy most is jó meccset játszottunk a katalánokkal.

KB: Saját magaddal mennyire vagy elégedett?

CS: Az elején jól ment, de utána eléggé elfáradtam, mivel nemrég épültem fel egy betegségből. Azt mondanám, jó volt, de még nem elég jó. Nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Szerencsére az oldalunkon ott volt Tim (Heemskerk, a szerk.), akinek nagyon jól ment a dobás, úgyhogy igyekeztem sok labdát adni neki.

KB: És a gyönyörű egykezes ziccer? (Celeste dobott ma egy fantasztikus ziccer gólt, ahol egy kézzel, egészen egyedi, akrobatikus mozdulattal juttatta a korfba a labdát)

CS: Nem volt nehéz dolgom, gyönyörű passzt kaptam.

KB: De a gól is gyönyörű volt!

CS: Hát, igen, szép gól volt...

KB: Köszönjük szépen!

Varsóban rendezik a korfball BEK-döntőt. A Korfball Bennfentes a helyszínen van, hogy jelentsen az eseményekről.

Kedden kezdődött a BEK-döntő, ahol Európa 12 legjobb csapata méri össze tudását. Sajnos a magyar bajnok Szentendre sorozatos sérülések, valamint a lebonyolítási rend miatti szabadságolási nehézségek miatt vissza kellett mondja a részvételt. Így érdek nélkül, pusztán a korfballra koncentrálva figyeljük az eseményeket.

A helyszínen a magyar kontingenst erősíti Tegzes Dániel, a Magyar Korfball Szövetség elnöke, és Elekes Tamás, aki a kínai VB után itt is játékvezetőként működik közre (és jó meccseket kap: ma a belgák mérkőzésén fújja majd a sípot).

Kedden az dőlt el, hogy mely 4 csapat jut a felsőházba, és hogy mely 4 küzd majd a 9-12. helyekért.

Az Assessoria Valparadis (katalán) és a SKK Dolphins Prievidza (szlovák) mérkőzése meglepően szorosan alakult. Bár végig a katalánok vezettek, a szlovákok jó védekezésük miatt a nyomukban maradtak, és az utolsó percig fenyegették a magasabban rangsorolt ellenfelet. A végeredmény 19-15, a katalánok mentek a felsőházba.

A portugál NC Benfica nem hagyott kétséget arról, hogy jobb csapat a francia FJEP Bonson-nál. 20-2-es félidő után könnyedén nyertek 36-6-ra. 

Az először induló török Ankara University Club lelkesen játszott, de azért még messze vannak az angol Trojans-tól. A 19-10-es végeredmény inkább a törökökre nézve hízelgő. A mérkőzést a magyar játékvezető, Elekes Tamás vezette, közmegelégedésre

Végül, a nap utolsó mérkőzésén a hazai Megasports Warsawa és az orosz Orjol State University HSS küzdött meg egymással. Két eltérő taktikájú csapat csatájából végül a távoli dobásokkal operáló oroszok jöttek ki győztesen, a 27-18-as győzelmük egyszersmind azt is jelenti, hogy a hazai csapat legfeljebb 9. lehet a tornán. Reméljük, ez nem hat ki nagyon a nézőszámra.

A mai mérkőzések:

11.00   SKK Dolphins Prievidza (szlovák) - Ankara University Club (török)
12.50   Megasports Warsawa (lengyel) - FJEP Bonson (francia)
14.40   TOP/Wereldtickets.nl (holland) - Assessoria Valparadis (katalán)
16.30   Boeckenberg KC (belga) - OREL State University HSS (orosz)
18.20   VKC Kolin (cseh) - NC Benfica (portugál)
20.10   Adler Rauxel (német) - Trojans (angol)

Ebben a posztban megnézzük, mi az egyik alapvető oka, hogy a korfball még mindig nem kap megfelelően hangsúlyos helyet a sport közbeszédben.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még mindig gyakorta úgy járok, hogy amikor azt mondom, korfball, beszélgetőpartnerem visszakérdez: micsoda? Pedig már 21 éve itt vagyunk.

Gondolkodtam sokat, hogy miért lehet ez így. Meg, hogy mások mivel tudtak változtatni ezen. Olyan sportok, mint a curling, vagy a floorball, már előrébb tartanak. Az előbbiről sokan már legalább annyit tudnak, hogy a „söpörgetős” játék, az utóbbit pedig nagyon gyakran pontosan ismerik is. Sőt, minket is gyakran velük kevernek össze (mármint, én azt mondom, korfball, ő meg visszakérdez: floorball?).

Szerintem mi magunk nem vagyunk elég hangosak. Nézzük csak meg, mondjuk a neten milyen kicsi a korfballosok aktivitása. Bárhol nézem, alig van korfballos tartalom. Nem tőlünk hangos a sajtó, az online, a Youtube. Meg a Korfball Bennfentes sem. OK, ez utóbbi lehet, hogy nem elég jó, nem elég vonzó, nem elég izgalmas a fiataloknak ahhoz, hogy reagáljanak. De akkor is: a Facebook, a Youtube, meg a különféle blog-szolgáltatók felületei mindenki előtt nyitva állnak az önkifejezésre. Mégsem használjuk őket eléggé.

Márpedig, mint tudjuk, néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Mi pedig tipikusan néma gyerekekként viselkedünk. Kevés erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy a külvilág megismerje a sportunkat, halljon róla, legyen egy legalább felületes képe arról, mi is az a korfball.

Nincsenek tudósítások a bajnoki mérkőzésekről, a korfballos eseményekről. Nincsenek vitafórumaink. Alig van értékelhető videoanyagunk. De még a képeinket is külföldről kapjuk, szedjük, szerezzük. Egy (=7) szóval, nincs egy izgalmas, inspiráló online korfballos közösségünk.

Pedig, meggyőződésem, hogy egy kincsesládán ülünk. A korfballnak annyi, és olyan különleges értéke van, hogy bűn ilyen keveset beszélni róla, és így elrejteni a világ elől. Mert a világnak szüksége volna a korfball által közvetített értékekre: az egyenlőségre, arra, hogy nem durvulunk, és hogy ésszel oldjuk meg a helyzeteket. Meg, hogy nem önzőzünk, hanem összejátszunk, csapatban dolgozunk.

Úgyhogy téged is arra bíztatlak, bújj ki a csigaházból, és kezdj el tenni annak érdekében, hogy a világ többet tudjon a korfballról. Nem lesz persze könnyű: ahogy Gandhi mondta, „először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.”

Most az első, legfeljebb a második stációnál vagyunk. Rajtad is múlik, továbblépünk-e.

Mire vársz?

Folytatjuk vállalkozásunkat, a tippversenyt a Korfbal League fordulóival kapcsolatban. Beszállsz? Ha jól tippelsz, jópofa nyereményekre csaphatsz le.

A Korfbal League-ben a tippelés kb. a lehetetlennel egyenlő: a meccsek annyira kiegyenlítettek, hogy bárki megverhet bárkit. Ez azonban nem szegi kedvünket. Remélem, a tiédet sem, és beszállsz a tippversenybe.

Hogy nagyobb kedved legyen tippelni, feldobunk pár díjat is: a harmadik telitalálatod után különleges korfballos ajándékot kapsz a Korfball Bennfentes blogtól. Telitalálatnak az számít, ha a totó szabályai szerint az összes meccs eredményét jól tippeled meg. Ha valamely meccsnek eltalálod a pontos végeredményét, azt megint csak egy érdekes meglepetéssel honoráljuk.

Alább pár szempontot olvashatsz, amelyek megkönnyíthetik (vagy épp nehezebbé tehetik) a tippelést.

DVO – Blauw Wit

A DVO a múlt héten drámai végjátékban veszített pontot a Fortuna ellen, idegenben. Most, otthon kijöhet nekik a lépés. Kérdés, a Blauw Wit mit szól mindehhez. Esetleges győzelmével mindenesetre a DVO pontszámban beérné ellenfelét, tovább tömörítve az amúgy is szoros élmezőnyt. És a kérdés: ki dob több gólt, Momo Stavenuiter, vagy Marc Broere? Lehet, hogy ezen fog múlni a meccs.

DeetosSnel/Volhuis – Fortuna/MHIR

A DeetosSnel-nek minden pont létfontosságú, hazai pályán különösen. Az ellenfél viszont a megbízható Fortuna, amely a múlt héten megmutatta, hogy nem ismer lehetetlent: 11:18-ról kapaszkodott vissza 19:19-re a DVO ellen. Sok ilyen pontvesztés azonban nekik sem fér bele, ha a rájátszásba akarnak jutnii.

DOS’46/Engeldot – TOP/Wereldtickets.nl

A DOS’46 a múlt héten nem tudott meglepetést okozni Amszterdamban, a TOP viszont a hosszú vesszőfutás után végre meggyőző fölénnyel nyert, igaz, az utolsó ellen. A mostani meccs mindkét csapatnak vízválasztó: ha a DOS’46 vereséget szenved, akkor elkezdhet számolni a kiesés lehetőségével, míg ha a TOP nem nyer, akkor végleg búcsút mondhat a rájátszásnak.

Dalto – PKC/Hagero

A Dalto a múlt héten simán kikapott a KZ-től. Vajon pont a másik bivalyerős csapat ellen támad fel? A PKC viszont továbbra is meggyőző formában. Vajon most is működik majd a góldobó gépezet? Bónusz: a női góldobó lista első két helyezettje egymás ellen. Ki nyeri Suzanne Struik (42 gól eddig) és Ilona van den Berg (32) párharcát?

Nic./Alfa-college – KZ/Hiltex

A Nic. mindent megpróbál: új edzőkkel vág neki a mérkőzésnek, ráadásul reaktiválták az egyik legjobb szedőt, a sokunk által jól ismert Ivo Wiebering-et, sőt, egy tajvani lánnyal is erősítenek. Egy szóval, a groningeniek padlóig nyomták a gázpedált. Kérdés, mire lesz elég mindez a bivalyerős, a múlt héten is oktató KZ ellen.

Szóval, akkor mik a tippjeid?

Nézzük, mi történt a hétvégén a Korfbal League-ben. Bár konkrétan nem tippeltünk, volt pár feltételezésünk és pár kérdésünk is. Nézzük, mennyiben jöttek be a tippek, és mik a válaszok a kérdésekre.

PKC/Hagero – DeetosSnel/Volhuis

Mit mondtunk: A PKC jó formában, Suzanne Struik újra egészséges, mindenki harcra kész (Richard Kunst is visszaért a síelésből). A Deetos-nál Riko Kruit is a legjobb nyolcast küldheti pályára. Raymond Witvliet és Francy Crielaars külön motivációt kaphatott attól, hogy a Challenge-en a Tulips színeiben is bizonyíthatott.

Mi történt: a PKC simán nyert (25:19), Suzanne 8-ig jutott. Raymond 6-ot, Francy 5-öt dobott. Győzelmével a PKC megerősítette rájátszást érő helyét, míg a Deetos a következő 3 meccsen bizonyíthatja, hogy helye van a legfelsőbb osztályban. Legalább 5 pontot szeretnének szerezni. Meglátjuk, sikerül-e.

Fortuna/MHIR – DVO

Mit mondtunk: A listavezető jól muzsikált a Challenge-en, a döntőben is épp hogy csak kikaptak. A DVO-nál hiányzik a fő gólzsák, Jos Roseboom, de harcra kész Momo Stavenuiter, aki szintén a Tulips-ban játszott, és ontotta a gólokat.

Mi történt: hihetetlen végjáték után 19:19-es döntetlen. a DVO már 18:11-re is vezetett, de nem tudta behúzni a 3 pontot. Momo 9-et rámolt be a Fortunának, de ez sem solt elég a 2 ponthoz.

TOP/Wereldtickets.nl – Nic./Alfa-college

Mit mondtunk: a TOP nincs top-formában (jaj!), de ki ellen induljon el felfelé, ha nem a sereghajtó ellen? (...) A Nic-nél egyre jobb formában van Ricky Wu, és Rianne Echten is válogatott-beli formáját idézi. De képesek-e pótolni Michiel Gerritsen kiesését?

A TOP jobb csapatjátékának köszönhetően elvitte a 3 pontot (29:22), tovább súlyosbítva a NIC helyzetét. Ricky 8 gólt szórt, de a többiek nem követték. Nem csoda, hogy a NIC újra edzőt cserélt (az idényben már másodszor). Mostantól Kees Vlietstra és Albert Nijdam próbálja kirángatni a kátyúba ragadt szekeret.

Blauw Wit – DOS’46/Engeldot

Mit mondtunk: a Blauw Wit nagyot léphet a rájátszás felé, ha nyer. Marc Broere nyilván most is hozzátesz ehhez vagy 8 gólt. De a többiek vajon hogy muzsikálnak majd? A DOS a remek szezonkezdet után nagyon visszaesett. Vajon a téli szünet elég volt, hogy rendezzék a soraikat?

A Blauw Wit simán behúzta a meccset (29:25). Marc 11-et jutott (alábecsültük), míg a túloldalon jobban ment a játék, mint korábban, de még nem elég jól. Hiába volt Casper Boom és Henco Pullen 8-8 gólja, a lányok betliztek.

KZ/Hiltex – Dalto

Mit mondtunk: a KZ a Chgallenge-en bejelentkezett a rájátszásra. A 4 világbajnok lány, és a bivalyerős fiúk kezdenek csapattá összeállni. A Dalto viszont a csendes gyilkos. Bárki ellen képes jó eredményt elérni, főleg, ha az ellenfél nem tudja megállítani Ilona van den Berg-et. De mire megy Ilona a világbajnok védők ellen?

A KZ egy klasszissal jobb volt (27:19). A lányok domináltak (Roxy Detering 6, Kim Cocu 5 gólig jutott), és leszedték Ilonát a pályáról (1 gólt dobott szegény). EGyre biztosabbnak tűnik, hogy a KZ bejut a rájátszásba, míg a Dalto kezd kipottyanni az esélyesek közül.

A Korfball Bennfentes blog már nemzetközileg is egyre ismertebb (a fene tudja, miért), így megérkezett az első felkérés, hogy egy külföldi korfball tornát hirdessünk meg a blog hasábjain. Az úticél Svédország, Stockholm. 

A svéd korfball még nem annyira ismert, viszont fejlődik. A múlt héten például nagy érdeklődést keltettek az ottani Sportágválasztón, a Stockholm Winter Games-en. Most itt a lehetőség, hogy te is kivedd a részed a buliból: menj el Stockholmba, a helyi klub nyári tornájára (plakát fent, bocs a minőségért feltettünik egy jobb verziót).

Az időpont június 16-17., de már péntek este nagy partyval melegítenek a csapatok. Szombat este Stockholm központjában lesz a mulatozás, illetve szintén szombaton kerül sor pár spéci ügyességi versenyre is.

Mivel a torna a stockholmi olipmia 100 éves évfordulójára rendezett eseménysorozat része, a különféle versenyek díjazottjai hivatalos olimpiai emlékérmeket nyerhetnek. Már csak ezért is megéri részt venni a tornán.

Meg azért is, mert Stockholm szuper hely, az emberek jófejek, a Wasa hajó jól néz ki, és a Wizz is repüli, így az odajutás sem túl drámai.

Érdekes vállalkozásba kezdünk: tippversenyt indítunk a Korfbal League fordulóival kapcsolatban. Beszállsz? Ha jól tippelsz, jópofa nyereményekre csaphatsz le.

A Korfbal League-ben a tippelés kb. a lehetetlennel egyenlő: a meccsek annyira kiegyenlítettek, hogy bárki megverhet bárkit. Ez azonban nem szegi kedvünket. Remélem, a tiédet sem, és beszállsz a tippversenybe.

Hogy nagyobb kedved legyen tippelni, feldobunk pár díjat is: a harmadik telitalálatod után különleges korfballos ajándékot kapsz a Korfball Bennfentes blogtól. Telitalálatnak az számít, ha a totó szabályai szerint az összes meccs eredményét jól tippeled meg. Ha valamely meccsnek eltalálod a pontos végeredményét, azt megint csak egy érdekes meglepetéssel honoráljuk.

Alább pár szempontot olvashatsz, amelyek megkönnyíthetik (vagy épp nehezebbé tehetik) a tippelést.

PKC/Hagero – DeetosSnel/Volhuis

A Drechtek összecsapása: Papendrecht Dordrecht ellen. A PKC jó formában, Suzanne Struik újra egészséges, mindenki harcra kész (Richard Kunst is visszaért a síelésből). A Deetos-nál Riko Kruit is a legjobb nyolcast küldheti pályára. Raymond Witvliet és Francy Crielaars külön motivációt kaphatott attól, hogy a Challenge-en a Tulips színeiben is bizonyíthatott.

Fortuna/MHIR – DVO

A listavezető jól muzsikált a Challenge-en, a döntőben is épp hogy csak kikaptak. A DVO-nál hiányzik a fő gólzsák, Jos Roseboom, de harcra kész Momo Stavenuiter, aki szintén a Tulips-ban játszott, és ontotta a gólokat.

TOP/Wereldtickets.nl – Nic./Alfa-college

A TOP nincs top-formában (jaj!), de ki ellen induljon el felfelé, ha nem a sereghajtó ellen? Ráadásul kiderült, hogy ez az edzőjük utolsó szezonja – nyilván szeretne sikeresen búcsúzni. Akkor pedig ez a 3 pont kötelező. A Nic-nél egyre jobb formában van Ricky Wu, és Rianne Echten is válogatott-beli formáját idézi. De képesek-e pótolni Michiel Gerritsen kiesését?

Blauw Wit – DOS’46/Engeldot

A Blauw Wit nagyot léphet a rájátszás felé, ha nyer. Marc Broere nyilván most is hozzátesz ehhez vagy 8 gólt. De a többiek vajon hogy muzsikálnak majd? A DOS a remek szezonkezdet után nagyon visszaesett. Vajon a téli szünet elég volt, hogy rendezzék a soraikat?

KZ/Hiltex – Dalto

A KZ a Chgallenge-en bejelentkezett a rájátszásra. A 4 világbajnok lány, és a bivalyerős fiúk kezdenek csapattá összeállni. A Dalto viszont a csendes gyilkos. Bárki ellen képes jó eredményt elérni, főleg, ha az ellenfél nem tudja megállítani Ilona van den Berg-et. De mire megy Ilona a világbajnok védők ellen?

Január 17-21. között, Varsóban kerül megrendezésre a 2011-12-es Korfball Europa Cup (vagyis a korfball BEK) döntője. Az érdeklődők most már böngészhetik a honlapot.

A lengyel szervezők fellőtték a honlapot, így itt elérheted a BEK-döntővel kapcsolatos infókat.

A 12 csapatos tornán hazánkat Elekes Tamás képviseli, játékvezetői minőségben. Emellett kint lesz a Szövetségünk elnöke, Tegzes Dániel, és természetesen a Korfball Bennfentes is élőben tudósít majd a helyszínről.

Ha a Facebookon is szeretnéd lájkolni az eseményt, azt itt teheted meg.

Hogy tetszik a logó? És egyáltalán, maga a honlap? Írd meg a kommentekben!

A Korfbal Challenge-en új szabályokat tesztelt a KNKV. Most ezekre vetünk egy kritikus pillantást.

1. 25 perc tiszta játékidő

Az eddigi 30 perces félidőt (amelyből az első 25 perc futó órával, az utolsó 5 perc tiszta játékidővel zajlott) 25 perc tiszta játékidőre cserélték, vagyis minden játékmegszakításnál megállt az óra. A dolog nagy különbséget nem okozott (eddig átlagosan 24 percet játszottak a Korfbal League-es csapatok a 30 perc alatt), ugyanakkor egyszerűsítette a szabályokat: immár nem volt különbség az első 25 perc futó órája és az utolsó 5 perc tiszta játékideje között.

Kíváncsiságból lemértem, a PKC/Hagero és a Diamonds meccsén a 25 perc tiszta játékidő 32 és fél perc alatt futott le (bár azon a meccsen extrán kevés játékmegszakítás akadt), ami nagyjából megegyezik az eddigi értékkel. Így az új szabály gyakorlatilag nem hozott érzékelhető változást a játékban, ugyanakkor egyszerűsítette a nézők dolgát. Pozitív.

2. Rolling substitution

Az eddigi végleges csere helyett lehetőség volt a lecserélt játékosok visszacserélésére (tényleg, hogy mondják magyarul, hogy rolling substitution?). Egy csapat összesen 6 alkalommal cserélhetett, és nem volt megkötés a nemek arányában, sem pedig az oldalakban (vagyis egy lecserélt játékos másik oldalra is visszamehetett).

Az új szabály nagyobb taktikai játéklehetőséget ad az edzők kezébe, hiszen lehetőségük nyílt arra, hogy valamely játékosukat pihentessék meccs közben, vagy akár átvigyék az egyik oldalról a másikra. Ezzel volt, amikor éltek (ha jól emlékszem, a Fortuna vitte át egy fiúját a másik oldalra, illetve a PKC-nál Suzanne Struik sérülése után Nadhie den Dunnen zsilipelt át a túloldalra, hogy legyen ott is góldobó lány), és volt, amikor nem, pedig lett volna értelme (a TOP egyik oldala látványosan szenvedett, nem tudott gólt szerezni, és már csak 5 perc volt a meccsből, miközben 2 góllal voltak lemaradva. Én megkockáztattam volna, hogy a védő négyesből Celeste Split-et áthozom, hátha dob 2 gólt).

Túl nagy hatása nem volt a szabálynak, ugyanakkor az edzésmunkát befolyásolhatja: érdemes lehet edzésen más felállásokat is gyakorolni, nem csak a bevett összeállításokat, hiszen jöhet olyan pillanat, amikor egyes játékosok másik oldalra kerülnek, mint ahol játszani szoktak. Ez különösen azon csapatoknál lehet fontos, ahol a két oldal más taktikát játszik.

Mivel jómagam támogatom az olyan szabályváltoztatásokat, amelyek növelik az edzők befolyását a mérkőzésre, ezt a szabályt is pozitívnak látom. És a hatos korlát is jónak tűnik: így azért az edzőknek meg kell fontolniuk, mikor nyúlnak az új eszközhöz, nem lehet ide-oda pakolni egyes játékosokat (azaz továbbra sem válhatnak támadó- vagy védőspecialistává a korfball játékosok).

3. Sárga lap után 10 perc büntetés

Ez a szabály arról szól, hogy ha valaki sárga lapot kap a mérkőzésen, akkor automatikusan le kell cserélni, és 10 percig (tiszta játékidőben mérve) nem állhat vissza.

A szabály a hevesebb vérmérsékletű játékosok megfékezésére szolgál, egyszersmind nagyobb súlyt ad a sárga lapnak. Ugyanakkor a 10 perces büntetés túl sok: nem elég, hogy veszélyes (hiszen lemerevedhet a játékos), de az 50 perc tiszta játékidőnek túl nagy %-a a büntetés. Általános volt a vélemény, hogy 4-5 perc bőven elegendő lenne, azzal is el lehetne érni a kívánt fegyelmező hatást.

Mindenesetre vicces volt, amikor az egyik meccsen Thomas Reijgersberg szövegért sárgát kapott az első félidő kb. 18. percében. Ez azt jelentette, hogy csak a második félidő 3. perce után állhatott vissza, vagyis, a szünet idejét is beleértve, 25 percig nem léphetett pályára. Nem volt mit tenni, komótosan felöltözött, épp hogy csak a büfébe ki nem ment egy italra, majd széles vigyorgások közepette helyet foglalt a kispadon, ahol csapattársai természetesen folyamatosan cukkolták a lap miatt. Valaki még egy cipzárat is javasolt a szájára. Összességében, a csapat inkább poénra vette az esetet, senki nem esett kétségbe, ugyanakkor kívülről nézve ez a 25 perces szünet egyértelműen túlzásnak tűnt, kevesebb is elég lett volna, hogy Thomas értsen a szóból.

Ugyanakkor ez a szabály, kombinálva az előzővel, érdekes lehetőséget rejt magában: mivel a sárga lap utáni büntetés miatt sem jöhet létre olyan helyzet, amikor valamely csapat csak 7 emberrel játszik (pl. mert már kihasználták a 6 cserét, így elvileg nem tudnának felküldeni senkit a sárga lapos versenyző helyett), elszaporodhatnak a taktikai sárga lapok. Ha az edző szeretne még valakit lecserélni, elég szólni neki, hogy küldje el a játékvezetőt melegebb éghajlatra, máris mód nyílik az újabb cserére. Tudom, ez csak elméleti lehetőség, de érdemes végiggondolni, hogy ilyen esetben ez nem nyújt-e túlzott előnyt a fúrmányosabb csapatoknak.

4. LED-es állvány

A 25 másodperces támadóidő-mérő szerkezet az állványon kap helyet, világító led-ek formájában. Minden másodpercben eggyel több led-gyűrű kezd világítani (ráadásul az idő előrehaladását 5 mp-enként eltérő színek is mutatják), így jól látható, mennyi van még a támadóidőből.

Ilyet már láttunk, nem új, és végül nem is használták a Challenge-en. Ahogyan a led-es pályavonalakat, ezt sem tartom nagy újításnak: nem ad sok extrát a játékhoz (parasztvakítás?), ugyanakkor növeli a technikai hibák számát és a felszerelés költségét. Felejtős.

Összefoglalóan, voltak jó ötletek, és voltak olyanok, amelyeken még dolgozni kell ahhoz, hogy be lehessen vezetni őket. Te mit gondolsz az új szabályokról? Írd meg itt, kommentben!

Sérüléshullám söpör végig a holland top ligán. Mit jelenthet mindez a bajnokság kimenetelére nézve?

Hullanak a hollandok: Jos Rooseboom 8 hétre, Gerald van Dijk 4 hétre dőlt ki térdproblémákkal. Barry Schep is térdproblémákkal küszködik, január vége előtt nem lép pályára. És a legfájóbb pont: Michiel Gerritsen a sérülései miatt abbahagyta korfballos pályafutását. Miért gond mindez? Azért, mert mind a négy játékos első számú támadó (volt) a csapatában, és mint ilyen, nehezen pótolható.

A Fortuna még csak képes kibekkelni Barry hiányát, de a DVO és a Blauw Wit gondban lesznek első számú gólfelelőseik nélkül. A NIC pedig Michiel nélkül csak árnyéka korábbi önmagának.

Milyen következményekkel jár mindez? Egyrészt, kiderül, milyen az egyes csapatok utánpótlása, van-e olyan tehetség, akit be tudnak vetni a nagyágyúk helyett. Ugyanígy, erősödik a női játékosok fontossága is: ha az érintett csapatokban nincs olyan férfi játékos, aki egy az egyben a sérültek helyére lépjen, módosítani kell a játékrendszeren, és több szerepet kell adni támadásban a lányoknak.

És egyértelműen előnybe kerülnek azok a csapatok, ahol hosszú a kispad. A Korfbal League szezon hosszú, fárasztó, kimerítő: nem lehet 8 játékossal végigcsinálni. Éppen ezért az olyan klubok, ahol sok tehetség toporog az első csapat kapujában, és ahol sok ifjú titán ücsörög a kispadon, előnyben lesznek tavaszra.

Mi történt a PKC-nál a Korfbal Challenge-en? Nem játszott Richard Kunst, aki egyértelműen az egyik legnagyobb fiatal tehetség a ligában, stabil kezdő. Egy napig nem tudtuk, mi lehet vele, aztán kiderült, hogy síelni ment. Okos ötlet. Pláne úgy, hogy a helyére lépő Danny den Dunnen (a den Dunnen família újabb tagja világklasszis nővére, Nadhie mellett, és akkor még nem említettük a legidősebb testvért, John-t...) fantasztikusan játszott: volt olyan meccs, amelyen 7 gólig jutott. Ben Crum-öt ismerve Richardnak nem lesz egyszerű dolga visszakerülni a csapatba...

Vagy, amikor nem játszott Suzanne Struik: Lara Boonstoppel lépett a helyére, a padról pedig bejött Ilona van Eijk (aki leginkább a Macskafogó Pissy-jére hasonlít), és remekül helyt állt. Látszott, hogy a PKC fel van készülve az ilyen helyzetekre: az új játékosok tökéletesen beilleszkedtek a játékrendszerbe, ismerték a figurákat, pontosan tudták, mikor hol kell lenniük. A legjobban ez egy olyan helyzetnél derült ki, ahol a ziccerben futó Laurens Leeuwenhoek-ra ráváltott az állvány alatt szedőben álló Danny védője, az asszisztens, Mady Tims pedig nem is a befutó játékosnak, hanem –megfordulva- egyből Danny-nak passzolt. Aki természetesen számított erre, és tökéletes helyen állt. Aztán bedobta a gólt (a lenti videón 3:05-nél). A figura gördülékenységéből, egyértelműségéből látszott, hogy számtalanszor gyakorolták már. Pedig tétmeccsen még nem szerepelt ilyen összeállításban a csapat.

Különösen a lányok frontján lehet ez a PKC nagy előnye a vetélytársakkal szemben. Amíg a KZ képes 7 világbajnokkal felállni kezdőben, a PKC 4-ével szemben, addig az utóbbi csapat kispadja hosszabb, és jobb játékosok ülnek rajta. A TOP-én pedig, mint látható, már eddig sem nagyon ültek használható játékosok, hiszen nem tudták pótolni a távozottakat.

Meglátjuk, a tudatos utánpótlás-nevelés és a szisztematikus építkezés az eredményekben is meglátszik-e majd a szezon vége felé. Mindenesetre feltűnő, a PKC mennyire jól áll ezen a téren, és milyen hatékonyan hozza föl az utánpótlást a nagy csapatába. Lehet, hogy ez lesz a kulcsa az idei győzelmüknek?

Interjú rovatunkban olyan játékosokat, edzőket, játékvezetőket, szövetségi embereket mutatunk be, akik munkájukkal, eredményeikkel kiérdemelték a figyelmet. Akiktől van mit ellesned. Akiket ki kell túrnod, ha a legjobb szeretnél lenni. Jöjjenek a hazai korfballos példaképek!

Ezúttal a tavalyi szezon legjobb férfi játékosa, Essig Róbert válaszolt kérdéseinkre.

Robi a belgák ellen (Fotó: Marco Spelten, Akcióképek.hu)

KBF: Mióta foglalkozol a korfballal?

Robi: Gimnázium 9. osztályában kezdtem el. Még ma is nehezen hiszem el, hogy már több mint 7 éve korfozom.

KBF: Hogyan találtál rá? 

Robi: A mi sulinkban volt egy olyan rendszer (KEKSZ), hogy az év folyamán pontokat kellett gyűjteni. A KEKSZ-ből az E betű az „Erőbedobást” jelentette, amihez sporttal lehetett pontot szerezni. November környékén láttam egy korfos plakátot, ami KEKSZ pontokat ígért, így lementem egy edzésre.

KBF: Mit szeretsz a legjobban a korfballban?

Robi: Azt, hogy labdajáték, játszani kell és nyerni kell.

Klasszikus dobómozdulat (Fotó: Marco Spelten, Akcióképek.hu)

KBF: Ha szlogent kellene írnod a korfballnak, hogy hangzana?

Robi: Ezekben te vagy a jó, nekem nincs ötletem.

KBF: Mit gondolsz, mi a sikered titka?

Robi: Nem hiszem, hogy lenne a „sikeremnek” bármi titka is. Sok nemzetközi tornán vettem részt, mert az éppen aktuális utánpótlásedzők úgy gondolták, hogy Magyarországon a jobbak vagy ügyesebbek közé tartozom. Ez lehet, hogy így is van, de én külföldi példaképeimhez viszonyítok, így nem tartom magam olyan kimondottan sikeresnek. Az elmúlt évben többen szavaztak rám, mint másra, aminek egyrészt nagyon örültem, másfelől viszont hatalmas meglepetés volt, mert egyáltalán nem számítottam semmilyen díjra.

Hogy valami hasznosat is mondjak, sokszor külföldi tornákon szereplő játékosoktól lesek el egy-egy dolgot, és azokat próbálom az itthoni edzéseken gyakorolni és alkalmazni.

 KBF: Mit gondolsz a külföldi karrierről?

Robi: Nem álmodozom külföldi korfos karrierről. Annyiban lenne jó, hogy kint talán erősebb támadók és védők ellen szereznék tapasztalatot, amit aztán itthon kamatoztathatnék.

Asszisztensben a hollandok ellen (Fotó: Marco Spelten, Akcióképek.hu)

KBF: Mennyi időt fordítasz hetente a korfballra?

Robi: Évközben egy 1,5 és egy 2 órás edzésen veszek részt hetente. Ezeken kívül még meccsekre megyek el.

KBF: Mi volt eddig a legemlékezetesebb pillanat a pályafutásodban?

Robi: Egyből eszembe jutott néhány. Első U19-es tornámon új cipőm volt. A tajvaniak ellen játszottunk, és valahogy lerepült a cipő a lábamról, amin persze mindenki röhögött, még én is. A bíró megállította a játékot, én felvettem a cipőmet, majd mikor egy passz után ismét hozzám került a labda, dobtam egy távoli gólt.

Egyszer az U19 válogatottal 6-6-os döntetlent játszottunk a belgákkal. Egy másik U19-es világkupán megvettem az első korfballos Asics cipőmet és az első mérkőzésen dobtam 4 gólt a tajvani csapatnak úgy, hogy még ziccert is futottam. Ez akkoriban nagy élmény volt számomra, mert azelőtt mindig nagyon kikaptunk tőlük, akkor pedig szorosnak mondható meccset játszottunk. Egy harmadik U19-en egy góllal megvertük a cseheket, aztán a mostani U23-as világkupán megint megmutattuk, hogy mi vagyunk a jobbak, így 4. helyezést értünk el.

Hogy rosszat is mondjak, egyszer egy U21-es mérkőzésen az oroszok ellen játszottunk. A legjobb orosz fickón védekeztem (Sergey Nizovskii). Asszisztban állt az állványtól kb. 2 méterre, én pedig állítólag nem tettem fel a kezem védekezés közben. Sergey, kezében a labdával, hátrafordítja a fejét balra, aztán jobbra, majd egyszer csak háttal állva a korfnak rádobja. Nagy pechemre be is dobta, és ami a legrosszabb, hogy az 5 napos torna alatt minden étkezésünknél visszajátszották a legszebb gólokat, amik között természetesen ez is szerepelt.

KBF: Milyen más sportot űzöl?

Robi: Nulla. Semmi. Nyáron néha kimegyek kosarazni, mert nincs korfos edzés. Emellett még a junior táborban szoktam ping-pongozni, focizni, és néha kihívom öcsémet egy teniszmeccsre.

KBF: Ki a kedvenc sportolód?

Robi: Robi Bryant… akarom mondani Kobe Bryant. Erről egy műalkotás is tanúskodik, amit csapattársam, Álmos készített nekem tavaly karácsonyra.

KBF: Köszönjük a válaszaidat!

Véget ért a Korfball Challenge, nézzük, mi történt a döntő napján.

Csak a tények

Rövidek leszünk, csak a tényekre szorítkozunk most. Jövőre viszont feltétlenül várhattok egy hosszabb elemzést is, egyrészt a látott játékról, másfelől az új szabályokról, amelyekkel kísérleteztek a szervezők.

Diamonds vs. TOP/Wereldtickets.nl

A TOP-nak 4 gólos vezetés sem elég ahhoz, hogy győzni tudjon. Most ugyanis ennyit építettek ki, majd veszítettek el a belga válogatott ellen, hogy a végén 1 góllal kikapjanak. Most vagy az van, hogy Hans Hemskeerk egy zseni, aki így hiteti el a belgákkal, hogy van esélyük a BEK-en, vagy pedig nagyon nem zseni, aki jó játékosokból nem tudja összerakni azt a csapatot, amely képes stabilan, megbízhatóan, pontosan játszani. Egyre inkább hajlok az utóbbi vélekedésre, de majd meglátjuk Varsóban.

Diamonds : TOP/Wereldtickets.nl 22:21.

PKC/Hagero vs. Tulips

Igazi gálameccs volt, valódi tét nélkül. Ennek megfelelően sok gól esett, a közönség megünnepelhette Ricky Wu-t (megy a sztárcsinálás nagyban!), és búcsút mondtunk Dirk van Heertum belga játékvezetőnek, aki sok éves nemzetközi karrier után akasztja szögre a sípját.

PKC/Hagero : Tulips 27:22.

KZ/Hiltex vs. Fortuna/MHIR

No, itt viszont volt tét, és ez erősen rányomta a bélyegét a mérkőzésre, különösen az első félidőben. Sok szabálytalanság, kemény összecsapások, vita – volt minden, kivéve a gólokat. A második félidőben azután elkezdtek játszani is a csapatok, de nagyon sokáig nem tudták eldönteni, ki nyerjen, legyen-e aranygól. Végül André Kuipers utolsó pillanatos büntetőjével a KZ behúzta a meccset, és megnyerte a Korfbal Challenge-et. Mindenesetre, ha a Fortuna így folytatja, esélyes nem csak a holland bajnoki rájátszásba jutásra, de arra is, hogy (kicsit talán meglepetést okozva) döntőt játsszon áprilisban.

KZ/Hiltex : Fortuna/MHIR 20:19.

Következő posztunk január 2-án jelenik meg, visszatérünk a hazai korfball élet tavalyi legjobbjaihoz. És jön egy remek, vicces rajz is...

Addig is, a Korfball Bennfentes minden olvasójának boldog új esztendőt, ma estére pedig frenetikus bulit kívánunk!

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge harmadik napjáról. Van pár rossz hírünk is...

Rossz hírek

Múlt szombat óta sejthettük a pletykákból, de most már hivatalos: Michiel Gerritsen, a valaha élt egyik legjobb korfball játékos sorozatos sérülései miatt befejezte korfball pályafutását.

A korábbi sokszoros válogatott játékos több térdsérülés után idén visszatért, játszott is a NIC csapatában, de ezúttal a háta nem bírta a terhelést. „Nem szeretnék önmagam karikatúrája lenni” nyilatkozta, és szögre akasztotta korfball cipőjét. :(((

Aki látta élőben játszani, tudja, hogy nála robbanékonyabb, technikásabb játékost nem nagyon hordott eddig a hátán a föld. És senki nem tudott egy gyors elszakadás után olyan egyensúlyból dobni, mint ő. Annak pedig, aki nem látta, itt egy válogatás Michiel legjobb góljaiból.

Jos Roseboom a mai meccsén súlyosnak tűnő térdsérülést szenvedett. Pontos részleteket még nem tudni, de lehet, hogy keresztszalag-szakadása van. Fura, mert láttuk az ominózus sérülést, és nem tűnt annyira durvának. Reméljük, tényleg nem az, és Jos hamarosan újra ontja majd a gólokat a DVO színeiben.

Menzis oktatás

Volt ma megint egy jópofa oktatás: a KNKV egyik fő szponzora, a Menzis biztosító az ügyfelei közül 40-nek adta meg a lehetőséget, hogy egy korfball edzésen vegyenek részt. Az edzést a holland válogatott szövetségi kapitánya, Jan Sjouke van den Bos tartotta, a világ jelenlegi legjobb női játékosa, Suzanne Struik, és az egyik legígéretesebb fiatal (és máris világbajnok) Mick Snel segédletével. Az edzésen Sjouke vicces, érdekes, szórtakoztató feladatokkal vezette be az újoncokat a korfballba, megmutatva nekik, mitől szép (és milyen nehéz) ez a sportág.

Tulips vs. Top/Wereldtickets.nl

A mérkőzésen, amelyet a holland ligaválogatott viszonylag simán nyert, a legérdekesebb pillanatok azok voltak, amikor a Tajvani Tulipán, Ricky Wu megküzdött a TOP katalán igazolásával, Marc Castillo-val. Ricky egyelőre jobb (de nem elég jó – ha NIC-szurkoló lennék, kezdenék aggódni...), és úgy fest, Marc egyelőre nem fér majd be a TOP első csapatába.

A meccs különben kicsit unalmasra sikeredett, a TOP még mindig szét van esve, és ezen az sem segített, hogy Celeste Split végre magára talált. Egyedül azonban nem csinált nyarat. Négy dolog szúrt szemet a TOP-pal kapcsolatban. Az egyik, hogy Celeste-en kívül a lányok elég harmatosak, rengeteg a rossz passz (mármint, holland szinten rengeteg), pontatlanok a dobások, és koncepció nélküli a csapat. OK, tudom, hogy 4 alapember távozott a TOP-ból a megnyert bajnoki döntő után, de nagyon feltűnő, hogy mintha az edző nem tudná összerakni a megfelelő négyeseket, nem érzik egymást a játékosok, így az egész játék döcögős, nyögvenyelős, kiszámítható.

Rég volt, hogy egy belga csapat legyen az Európa Kupa esélyese, de most, kimondom, ez a helyzet: ha lenne korfball a Tippmixen, megfontolnám, hogy a Boeckenberg-re tegyek tétet. Egy hónap persze hosszú idő, még bármi megtörténhet, de jelen állás szerint érik a meglepetés Varsóra.

Ja, az eredmény 26:23 lett (16:14 a félidőben) a Tulips javára, így holnap ők mehetnek a bronzéremért.

PKC/Hagero vs. Diamonds

Annak ellenére, hogy siralmas ereményt értek el, mégis dícsérném a belgák játékát. Végre kijöttek a sündisznóállásból, elkezdtek jóval nyitottabban játszani, és a lányaik mind támadásban, mind védekezésben sokkal aktívabbak voltak, mint az elmúlt években bármikor. OK, még nem mentek be a dobásaik, és a hosszú passzokba is sok hiba csúszott, de legalább megpróbálták. Remélem, a 28:21-es vereség (17:10) nem szegi kedvüket, és az új szövetségi kapitánnyal folytatják ezt az irányt.

A PKC azért ma sokkal jobb volt, szépen, sokszor show-elemeket beiktatva játszott (a kedvencem Laurens Leeuwenhoek levegőben repülős alulról bepörgetett gólja volt), és megérdemelten nyert. Sőt, ha a második félidőt is ugyanolyan komolyan veszik, mint az elsőt, meglehetett volna a 35 gól is. Meg, ha pályára lép Suzanne Struik. De mivel nélküle is sima volt a mérkőzés, és mert talán még nem heverte ki a tegnapi kisebb sérülését (görcs), Suzanne ma nem játszott. Így legalább a mellette általában másodhegedűs szerepet kapó Lara Boonstoppel is megmutathatta, mit tud. Jó sokat.

Holnap

Holnap az ötödik helyért a Diamonds a TOP/Wereldtickets.nl ellen játszik, a bronzérmet a PKC/Hagero – Tulips összecsapás győztese kapja, míg a bajnoki címért a KZ/Hiltex és a Fortuna/MHIR küzd meg. És, hab a tortán, de egy különleges dobóversenyben összecsap Suzanne Struik és Celeste Split, a világ jelenlegi, és következő legjobb női játékosa. Meglátjuk, Celeste elkezdi-e a trónfosztást...

UPDATE: nem kezdte. Suzanne 7 mp alatt, Celeste 13 mp alatt dobott 3 gólt.

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge második napjáról. Ma már jobb meccseket láttunk, és részt vettünk egy szívet melengető oktatáson, ahol világbajnokok foglalkoztak fantasztikus odaadással szellemileg hátrányos helyzetű gyerekekkel.

G-korfball

A G-korfball a korfballnak az az ága, ahol szellemileg hátrányos helyzetű játékosok űzik a sportot, és mérik össze erejüket bajnokságokban. Három bajnoki rendszer működik, a különböző mértékben fogyatékos játékosok más-más szabályok szerint játszanak. Jelenleg 40 klubnak van G-csapata is. Illetve, mától 44-nek, de erről később...

Az oktatáson, amelyet Jan Tonny Visser a KNKV egész életen át tartó sportolásért felelős programmenedzsere szervezett, Wim Scholtmeijer, az U21 válogatott szövetségi kapitánya tartott edzést a megjelent 12 G-korfball játékosnak. Wimet az edzésen két világbajnok, Marjolijn Kroon és Barry Schep segítette.

Barry és a G-korfballosok

Az edzés nem a feladatok miatt volt zseniális: Wim olyan labdás ügyességi feladatokat, dobófeladatokat és versenyeket mutatott, amelyek jó részét ismertük, és amelyeket mi is csinálunk otthon az edzéseken. A zsenialitás a hogyan-ban rejlett: abban, ahogy az edzést tartották hárman, ahogy a gyerekekhez hozzáálltak, ahogyan kommunikáltak velük.

Wim (szemben, narancssárgában) magyaráz

Az első néhány feladat során Wimék bemérték, melyik gyerek mit tud megcsinálni, mire képes, és utána mindig úgy módosították testre szabottan a gyakorlatokat, hogy az összes gyerek sikerélményt találhasson bennük (az edzésen különböző mértékben fogyatékos gyerekek vettek részt). Ezen túl, hihetetlen figyelemmel, empátiával, odafigyeléssel foglalkoztak a résztvevőkkel: nyoma sem volt sajnálatnak: sportolóként bántak a gyerekekkel, és rengeteg pozitív megerősítést adtak nekik, buzdították őket, így itt is kijött, hogy a lényeg a sikerélmény nyújtása volt. A legjobb pillanatok azok voltak, amikor a gyerekek a világbajnokok ellen küzdhettek: természetesen Barryék itt mindig úgy játszottak, hogy esélyt adjanak a győzelemre a fiataloknak, akik éltek is a lehetőséggel.

Mindenki egy ellen :)

Marjolijn, Wim és Barry hozzáállása tanítani való: ahogy az egész oktatást összerakták, ahogy a résztvevőket valódi sportolóként kezelték, ahogy a feladatokat módosították, és ahogy közben kiszolgálták az eseményt szponzoráló céget is: a szponzorlogó mindig jó helyen volt, a fényképek mindig a megfelelő molinó előtt készültek. És, világbajnokként, nem esett nehezükre állványt cipelni az eseményhez, pezsgőt tölteni, és egyenként is elbeszélgetni a gyerekekkel, mindezt széles mosollyal, pozitívan, megközelíthetően. Érezhető volt, hogy adni akarnak, és ez sikerült is nekik: a gyerekek arcán látszott, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodtak az edzés során.

A KNKV is rém profin megszervezte az eseményt: megadták a módját, hogy a megjelent 4 új, a G-korfballba most belekezdő klub jókora kezdőlöketet kapjon. Volt minden: fotós, pezsgő, finom falatok, hivatalos szerződés-aláírás, sporteszköz-csomag az elinduláshoz, és bónuszként mind a négy klub megkapta Marjolijnt, már amennyiben az ő feladata lesz a kapcsolattartás a jövőben, ő segít, ha a kluboknak problémája akad, ha nem tudnak megfelelő feladatot adni a játékosoknak. Ahogy a mai edzést elnéztem, jobb kontaktszemélyt nemigen választhattak volna.

Jan Tonny aláírja a szerződést az egyik új G-klubbal

KZ/Hiltex vs. PKC/Hagero

A nap első mérkőzése igazi csemegének ígérkezett, sokak szerint ugyanis ez a két csapat játssza majd a Korfbal League döntőjét áprilisban. Ha mindez így lesz, akkor egy más meccset látunk majd az Ahoy! Arena-ban: most ugyanis a PKC kicsit félvállról vette a dolgokat. Talán Mady Tims volt az egyetlen, aki teljes fordulatszámon pörgött, a többieken azt éreztem, hogy „végül is jobb, mint még egy unalmas edzés” felkiáltással, igazi motiváció nélkül léptek pályára.

A KZ ellenben pörgött: nem csoda, nekik a borzalmas szezonkezdet után szükségük van az önbizalom-növelő eredményekre. Tim Bakker sérülése után újra a régi, és a másik oldalon az új szerzemény André Kuipers is beilleszkedett a csapatba. Miután a KZ képes úgy felállni, hogy a 8 kezdő játékosból csak 1 nem válogatott, az egyetlen kérdés az, hogy az edzői stáb hogyan tudja kezelni a sok „Galaktikus” lelkét, milyen lesz a csapatban a kémia. Ha jó (és most úgy tűnik, jó), akkor a KZ biztosan rájátszásba jut, és ha már ott van, akkor valószínűleg begyalogol a döntőbe is.

A mérkőzés végeredménye 14:10-es félidő után 27:18 lett, a végére inkább gálaelőadást láttunk, a legszebb Bart Niuewenweg ugrás közben elengedett akrobatikus gólja volt.

Tulips vs. Fortuna/MHIR

A második mérkőzésen a kérdés az volt, hogy a holland ligaválogatott mire megy az összeszokott klubcsapat ellen. A mérkőzés szorosan indult, mindkét csapat elég sok hibával játszott, a Tulipánokon érződött az összeszokottság hiánya, míg a Fortunánál a koncentráció hibádzott. Ilyen módon a félidő legemlékezetesebb jelenete Thomas Reijgersberg sárga lapja volt, amelyet szövegért kapott: az új, most tesztelt szabályok alapján mindez egyből 10 perc pihenőt is jelentett neki (cserével). A félidőt végül, elsősorban Rick van den Blink góljainak köszönhetően, a Fortuna nyerte 10:8 arányban.

A második játékrészben a Tulips csapatában pályára lépett a Tajvani Torpedó, Ricky Wu is. Bár az első percekben nem ment neki a célzás, hamarosan belejött, így 14:14-re felzárkózott a ligaválogatott (a félidőben Ricky 5 gólig jutott), sőt, átvette a vezetést is. A Fortuna azonban nem hagyta, hogy sokáig tartson az öröm: a kispadról visszatért Thomas Reijgersberg vezérletével ismét átvették a vezetést, és végül 26:20 arányban megnyerték a mérkőzést.

Vicces pillanatok

A nap egyik legviccesebb pillanata az volt, amikor a Rotterdamba tartó vonaton felfedeztük Ricky Wu-t. Az ázsiai szenzáció, Groningen sztárja békésen üldögélt a másodosztályon, a tömegben. Elképzeltem, amint mondjuk Christiano Ronaldo-ba botlom a madridi metrón, vagy Messibe egy barcelonai buszon... Nehezen ment.

A nap másik vicces jelenete a Tulips – Fortuna meccsen Mirjam Maltha és Francy Crielaars csatája volt (védekezésben Francy fogta Mirjamot), ahol a 35 centivel alacsonyabb, minimum 20 kg-val könnyebb Francy többször is sikeresen arrébb pakolta ellenfelét, és több lepattanót is megszerzett előle, elsősorban remek helyezkedésének és ellentmondást nem tűrő lendületének köszönhetően.

Holnap újra jövünk. Addig is kérdezz, kommentálj, szólj hozzá(nk) bátran!

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge első napjáról. Pörgős napon kicsit poszt-bejgli meccseket láttunk, de jól szórakoztunk. És tanultunk is egy csomót az iskolai korfballról, egy hétpróbás oktató elővezetésében.

Iskolai korfball

Ma három izgalmas dolog történt a Challenge-en. Az első egy iskolai korfball képzés volt, ahol Kees Vlietstra, volt sokszoros válogatott játékos, asszisztens szövetségi kapitány és minden hájjal megkent korfball promóter vezetésével beszélgettünk arról, hogyan lehet sikeresen elindítani a korfballt az iskolákban.

Az oktatás lényege kulcsszavakban összefoglalva: sikerélmény a gyerekeknek, szervezettség az edzéseken, a megfelelő koncentrációs szint fenntartása, és a gyerekek folyamatos aktivizálása.

Kees ezekre mutatott jó eszközöket, feladatokat, amelyeket az edző használhat az edzésein. Szerinte a kulcs az, hogy a gyerekek élvezzék az edzést, és sikerélményük legyen. Tehát nem élsportolókat kell azonnal nevelni: elég, ha a gyerekek megszeretik a korfballt, akkor lehet őket (és mellesleg szüleiket is) rápörgetni a sportra. És ha ez sikerült, akkor majd úgyis maguktól akarnak előre jutni, egyre többet tudni és esetleg élsportolóvá válni (amihez persze az edzőnek is rendelkeznie kell a megfelelő, strukturált tudással, hogy segíthesse őket).

Kees akcióban

A gyakorlatokat majd később részletesen is bemutatjuk, most legyen elég annyi, hogy izzasztóak, szórakoztatóak, tanulságosak voltak. És Kees remek példát mutatott arra is, hogyan kell edzést tartani: határozottan, kristálytiszta instrukciókat adva, pozitívan, de kemény fegyelmet tartva kezelte 22 főnyi hallgatóságát.

A résztvevők 

TOP vs. Fortuna

A TOP/Wereldtickets.nl és a Fortuna/MHIR mérkőzése volt a második izgalmas pont. Itt a csapatok pár szabályváltoztatást teszteltek, és egy hajtós meccset játszottak egymással.

A szabálymódosítások között volt pár apróság (pl. hogy a 30 perc futó óra helyett 25 perc tiszta játékidőt mértek – ez azért nem nagy újítás, mert statisztikák szerint egy átlagos Korfbal League meccsen a valós tiszta játékidő eddig is 24 perc volt), és pár fontosabb is (mint a rolling substitution, ami azt jelenti, hogy a lecserélt játékos visszamehet a pályára, mint a kosárlabdában). Ez lehetőséget adott a gyakoribb frissítésre, illetve taktikai módosításokra is, mivel a lecserélt játékos akár a másik oldalra is visszamehetett (egy csapat összesen hat alkalommal cserélhetett).

A meccs maga izgalmas volt, de inkább küzdelmes, mint jó. A TOP továbbra sincs jó formában, nem találja tavalyi játékát, küzd a pályán, de a testbeszédükből, gesztusaikból az látszik, hogy nem élvezik, amit csinálnak. Izzadnak, görcsösek, stresszesek még egy ilyen, edzőmeccsnek is használható összecsapáson is. A Fortuna pedig érzésem szerint kissé poszt-bejgli (illetve, Hollandiáról lévén szó, poszt-pulyka) hangulatban játszott: fél gázon pörögtek, nem tették oda magukat 100%-on. Emiatt a gólok száma alacsony volt, sok volt a pontatlan dobás, a kihagyott büntető (főleg a TOP-nál), az elveszített lepattanó. A végeredmény 18:14 lett a Fortunának, és ha a TOP nem csinál valamit a dobási hatékonyságával, akkor akár a januári Európa Kupát is elbukhatja.

A TOP-nál kiemelném Celeste Split játékát, aki végre kicsit újra a VB-n látott teljesítményéhez hasonlót mutatott (eddig a bajnokságban nem ezt tette), illetve Tim Heemskerket, aki talán a legjobb formában van most a csapatból. Mick Snel szenvedett, ahogy a többiek is egytől-egyig.

A Fortunánál Ann Preuninger főleg a második félidőben talált magára, s ugyanígy Thomas Reijgersberg is, akiből nem nézné ki az ember a gyors, robbanékony megindulásokat. A védője sem nézte ki, és megbánta: Thomas több alkalommal is remekül került ziccerbe, és helyzeteit biztos kézzel értékesítette is, fontos gólokhoz segítve hozzá csapatát.

A mérkőzés magyar szempontú érdekessége volt, hogy a játékvezető régi ismerősünk, a korábbi magyar development officer, Peter van der Terp volt (a képen balra, mellette asszisztense, Auke Wiering), aki az első félidőben jól vezette a küzdelmes összecsapást, a másodikra azonban a színvonallal együtt az ő teljesítménye is lejjebb esett.

Jó hír még, hogy beszéltünk Barry Schep-pel (Fortuna), és úgy fest, térdsérülése olyan jól gyógyul, hogy a tervezett 10 helyett már akár 8 hét kihagyás után, azaz január vége felé visszatérhet.

Diamonds vs. KZ/Hiltex

A Diamonds (belga válogatott) és a KZ/Hiltex mérkőzésére két tartalékos csapat állt ki. A KZ láthatóan pihentette sztárjait, és lehetőséget adott a fiataloknak a bizonyításra, míg a belgáknál a Boeckenberg csapata testületileg távol maradt, mivel a januári Európa Kupa-döntő előtt nem szeretnének találkozni ottani leendő legfőbb ellenfelükkel, a TOP-pal. Így a belgáknál a lányok jellemzően a Promo League-ből (második liga) voltak, ami meg is látszott a csapat teljesítményén.

A mérkőzést amúgy az egyik belga lány édesanyjával néztük, de ő sem talált túl sok pozitívumot a csapat első félidei játékában: sok kihagyott helyzet, eladott labda és elveszített lepattanó után a Gyémántok 7 gólig jutotaak 25 percnyi tiszta játék után.

A KZ egyértelműen edzőmeccsre vette a figurát: a 4 alapember (Marjolijn Kroon, Roxy Detering, Rosemarie Roozenbeek és Bart Nieuwenweg) mellett a többiek általában a kispadon ücsörögnek a bajnokikon. Most viszont egész jól muzsikáltak, így a csapat 9 gólig jutott szünetre. Ami meggyőzőbb volt a KZ játékában, hogy tisztán látszott, épp mit akarnak gyakorolni: nem mindig jött össze az eredményes befejezés, de teljesen egyértelmű volt, hogy milyen felállásban, kire, mit játszanak. Ráadásul a félidő során váltogatták a játékrendszereket, így látszott, hogy a csapat többre képes, mint ami pillanatnyilag kijön belőle.

A második félidő elején a KZ kicsit ellépett, de a cserék hatására a 40. perc környékén kissé megakadt a gépezet, így a belgák visszakapaszkodtak 2 gólra. Ekkor azonban a két domina, Rosemarie Roozenbeek és Marjolijn Kroon megrázta magát, védekezésben labdákat szereztek, a másik oldalon pedig ellentmondást nem tűrően dobták a góljaikat. Így a mérkőzés végén a 24:21-es eredmény a belgákra nézve hízelgő: a különbség sokkal nagyobb volt a két csapat között.

Az a helyzet, hogy amíg a belgák nem jönnek rá, hogy a korfballt lányok nélkül nem lehet eredményesen játszani, addig nincs esélyük. Hiába van egy Yve Van Harneveldt-jük, aki 12 gólt dob, és egy Bart Cleyman-juk, aki 6-ig jut, ők ketten nem tudják megnyerni a meccset a jóval kiegyensúlyozottabb hollandok ellen.

A folytatás

Holnap újabb érdekes dolgok következnek: egy G-korfball (szellemileg hátrányos helyzetű játékosok számára kialakított korfball-variáns) képzés a holland válogatott szövetségi kapitánya, Jan Sjouke van den Bos és az U21 válogatott szövetségi kapitánya, Wim Scholtmeijer vezetésével, azután megbeszélés a korfball élő legendájával, az edzőguru Ben Crum-mel, valamint két újabb mérkőzés. A bomba formában lévő PKC/Hagero az egyre összeszedettebb KZ/Hiltex-szel csap össze, míg a holland ligaválogatott, a Tulips a mai győztes Fortuna/MHIR-rel méri össze erejét. Ez is jó nap lesz, nagy párharcokkal, tanulással, sok kávéval és talán pár sörrel is... hiszen minden ismerőssel meg kell inni valamit... És van belőlük jó sok.

Ha van kérdésetek, amelyet feltennétek a világbajnokoknak, a belgáknak vagy az edzők bármelyikének, mondjátok: megkérdezzük és hozzuk a választ. Ugyaígy, ha valaki dedikált emléket szeretne bárkitől, írjon, és beszerezzük! Mindent a Korfball Bennfentes olvasóiért...