Parázs meccset ígért az idén jó formában lévő két csapat mérkőzése. És az ígéretből valóság lett.

A Nagykenguruk támadó oldala: Bánki Fanni – Dölles Anna – Erdei Attila – Nagyházy-Horváth Ádám, védők: Ihm Anna – Horváth Petra – Glatz Gábor – Parragi Zsolt.

Az Óbuda Maximus támadói: Bikfalvi Lilla - Petrovácz Judit – Babitz Gergő – Balpataki Gábor, védők: Molnár Nóra – Rédicsi Krisztina – Bóna Péter – Kardos Gergely.

Vezette: Horváth Viktor.

A meccs előtt több kérdésre is választ vártunk: mi lesz a Molnár Nóra – Dölles Anna, vagyis a két domináns 3-as párharcának kimenetele, illetve hogy mit kezd az Óbuda azzal a helyzettel, hogy egy komplett válogatott négyese nem hadra fogahtó, különféle okokból: Nagy Andrea, Montvai Csaba és Turchányi Bálint sérült, Varga Judit pedig kisbabát vár - ezúton is gratulálunk a jó hírhez!.

A 2. percben Babicz távoli góllal nyitotta a gólok sorát, amire Erdei válaszolt középtávolról. Glatz hagyott ki egy ziccert, így az 5. perc végén 1:1 állt az eredményjelzőn.

Molnár harcolt ki büntetőt, amelyet Bóna váltott gólra. Parragi csaknem a félpályától talált be. 2:2. Dölles ellen szabálytalankodtak ziccerben – büntető. Nagyházy-Horváth Á. nem hibázott. 3:2 a 10. perc végén.

Látszódott a tét: több hiba is becsúszott mindkét oldalon. Babicz viszont nem hibázott, 3:3. Bóna szintén távolról volt eredményes, 3:4. Parragi a rá jellemző rutinnal válaszolt, 4:4. Bikfalvi asszisztensbe indult, de védője lemaradt – tiszta helyzet, gól. 4:5, Balpataki pedig szintén asszisztensből fordult meg, 4:6 negyed óra elteltével.

A Nagykenguruk ebben az időszakban nem használták ki a pálya elegendően nagy területét, és szervezettségük sem volt megfelelő. Jogos volt tehát az időkérés.

Glatz távolról süllyesztette el a labdát a korfban, 5:6, Dölles pedig a második labdáját szerezte meg védekezésben. Az ebből indított támadásból a két Kenguru-lány okos kombinációval alakított ki helyzetet, amelyet Ihm hidegvérrel dobott be. Újra egyenlő, 20 perc után.

Egyre magasabbra hágtak az indulatok, megszólalt az óbudai kórus, de Döllest ez sem zavarta. 6:7. Babicz egyből válaszolt, 7:7. Molnár kétszer is szépen került helyzetbe, de a dobások kimaradtak, ahogy Kardos közeli kísérlete is. Parragi ellenben megint távolról köszönt be. 8:7, 25 perc után.

Időt kért a Maximus, védekezést váltott a Nagykenguruk csapata. Molnár távolról egyenlített, 8:8, majd még jött pár eredménytelen támadás mindkét oldalon, így döntetlennel fordultak a csapatok.

A második félidő első fél perce a hibákról szólt: gyakorlatilag minden passz az ellenfél kezébe ment. Erdei nyugodott meg leghamarabb, 9:8. Kezdtek megint elszabadulni az indulatok, aminek egy kisebb sérülés lett az eredménye, Dölles azonban hamar meggyógyult, sőt a megítélt szabaddobásból büntetett. 10:8, 5 perc telt el a második félidőből.

Horváth P. ziccerből növelte (először a meccsen) 3-ra a különbséget, de mielőtt még a Nagykenguruk netán beleélhették volna magukat a megnövekedett előnybe, Rédicsi fontos gólt dobott. 11:9 a 40. perc végén.

A nagyot játszó Babicz újra 1-re csökkentette, majd egy ziccerből kiegyenlítette az Óbuda hátrányát. 11:11. Kellett mindehhez Nagyházy-Horváth Á. két elkapkodott dobása is. Horváth P. azonban nem hagyta, hogy erőre kapjon a Maximus, egy ziccerből és egy közeliből ismét 2-re növelte az előnyt. Babicz távolról megint betalált. 13:12 a 45. perc után.

Negyed óra volt még hátra a mérkőzésből, amikor Glatz okosan lefedte Babicz dobását, Kardos pedig okosan elcsent egy ziccer-passzt. Ezen időszakban inkább a védők domináltak. Bikfalvi törte meg távolról a gólcsendet. 13:13. Rédicsi második gólja újra a Maximust hozta előnyös helyzetbe. 13:14, Kardos pedig megmutatta, hogy nem csak a védekezéshez ért. 13:15. 10 perc volt ekkor még az órán.

Dölles megmutatta, miért számít rá a szövetségi kapitány is: távolról, fontos pillanatban volt eredményes 14:15. Erdei pedig kiegyenlített. Még semmi nem dőlt el. 5 perc volt hátra ekkor. 15:15.

Kardos hibázott el egy közeli esélyt, a kispadon többen a szívükhöz kaptak - joggal. Ezután a másik oldalon Horváth P. távolról próbálkozott, és a labda beszédült a korfba. Ismét a Nagykenguruk vezettek. Ihm pedig, idei formájához méltóan, bátran elvállalta 6 m-ről, és igaza volt. 17:15. Kardos szerzett fontos labdát, fél perccel a vége előtt. Időt kért az Óbuda. Indulhatott az utolsó roham. A 4 rádobás azonban mind kifelé perdült a korfból, így 17:15 lett a végeredmény.

A meccs inkább izgalmas volt, mint magas színvonalú, de azt mondom, soha rosszabb korfball bajnokit: az Óbuda szurkolótábora magyar mérkőzéseken ritkán hallható remek hangulatot teremtett a csarnokban, a csapatok átérezték a tét súlyát, a két edző pedig mindent megtett a győzelemért.

A mérkőzést megítélésem szerint azért a Nagykenguruk nyerte, mert ott mindkét oldal hozta a gólokat, a kiélezett helyzetekben mindig volt valaki, aki betalált a korfba. Az Óbudánál, főleg a második félidőben, kicsit féloldalassá vált a csapat eredményesség szempontjából.

A Nagykengurukból a lányokat, főleg Döllest és Horváth P.-t emelném ki, de Ihm és Bánki is hasznosan játszott, előbbi góljaival, utóbbi asszisztjaival hívta fel magára a figyelmet. A Maximusban Babicz volt a húzóember, Molnár nagyot harcolt, Balpataki pedig szedőben, Kardos védekezésben nyújtott átlagon felülit.