Ebben a posztban megnézzük, mi az egyik alapvető oka, hogy a korfball még mindig nem kap megfelelően hangsúlyos helyet a sport közbeszédben.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még mindig gyakorta úgy járok, hogy amikor azt mondom, korfball, beszélgetőpartnerem visszakérdez: micsoda? Pedig már 21 éve itt vagyunk.

Gondolkodtam sokat, hogy miért lehet ez így. Meg, hogy mások mivel tudtak változtatni ezen. Olyan sportok, mint a curling, vagy a floorball, már előrébb tartanak. Az előbbiről sokan már legalább annyit tudnak, hogy a „söpörgetős” játék, az utóbbit pedig nagyon gyakran pontosan ismerik is. Sőt, minket is gyakran velük kevernek össze (mármint, én azt mondom, korfball, ő meg visszakérdez: floorball?).

Szerintem mi magunk nem vagyunk elég hangosak. Nézzük csak meg, mondjuk a neten milyen kicsi a korfballosok aktivitása. Bárhol nézem, alig van korfballos tartalom. Nem tőlünk hangos a sajtó, az online, a Youtube. Meg a Korfball Bennfentes sem. OK, ez utóbbi lehet, hogy nem elég jó, nem elég vonzó, nem elég izgalmas a fiataloknak ahhoz, hogy reagáljanak. De akkor is: a Facebook, a Youtube, meg a különféle blog-szolgáltatók felületei mindenki előtt nyitva állnak az önkifejezésre. Mégsem használjuk őket eléggé.

Márpedig, mint tudjuk, néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Mi pedig tipikusan néma gyerekekként viselkedünk. Kevés erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy a külvilág megismerje a sportunkat, halljon róla, legyen egy legalább felületes képe arról, mi is az a korfball.

Nincsenek tudósítások a bajnoki mérkőzésekről, a korfballos eseményekről. Nincsenek vitafórumaink. Alig van értékelhető videoanyagunk. De még a képeinket is külföldről kapjuk, szedjük, szerezzük. Egy (=7) szóval, nincs egy izgalmas, inspiráló online korfballos közösségünk.

Pedig, meggyőződésem, hogy egy kincsesládán ülünk. A korfballnak annyi, és olyan különleges értéke van, hogy bűn ilyen keveset beszélni róla, és így elrejteni a világ elől. Mert a világnak szüksége volna a korfball által közvetített értékekre: az egyenlőségre, arra, hogy nem durvulunk, és hogy ésszel oldjuk meg a helyzeteket. Meg, hogy nem önzőzünk, hanem összejátszunk, csapatban dolgozunk.

Úgyhogy téged is arra bíztatlak, bújj ki a csigaházból, és kezdj el tenni annak érdekében, hogy a világ többet tudjon a korfballról. Nem lesz persze könnyű: ahogy Gandhi mondta, „először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.”

Most az első, legfeljebb a második stációnál vagyunk. Rajtad is múlik, továbblépünk-e.

Mire vársz?