A Korfbal Challenge immár évek, lassan évtizedek óta az egyik legnagyobb, leghangulatosabb korfball esemény Hollandiában. Idén a Korfball Bennfentes élőben tudósít a Challenge történéseiről.

Évek óta a Korfbal Challenge az az esemény a korfballosok naptárjában, amely lezárja az adott esztendőt, megünnepli a legjobb csapatokat, és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjuk a korfball jövőjéről. Idén sem lesz ez másként: december 27. és 30. között Rotterdamban gyűlnek össze a világ legjobbjai, hogy idén utoljára korfballozzanak egy jót.

A Challenge mindig lehetőséget ad a kísérletezésre: az új, vagy kipróbálandó szabályokat lehet itt tesztelni, a legmagasabb szinten. A múltban a Challenge-en debütált a shot clock (támadóidő), a fedett dobásra vonatkozó változtatás (csak álló embert lehet fedni), kétpontos dobás bevezetése, távolabbról elvégzendő büntető, a LED-es időmérő állvány, és még egy csomó újítás, amelyek egy része azután utat talált a hivatalos szabályok közé is.

Idén a „tolletje”, vagyis az asszisztens kerülős szedő-kialakítás, illetve az ebből történő dobás az egyik központi kérdés. Az egyik javaslat, hogy az oválon belül (büntetőterület) ne passzolhasson egymásnak két csapattárs, csak ha abból egyből dobási kísérlet (ziccer vagy közeli dobás) történik. Meglátjuk, mit találnak ki ezzel kapcsolatban, és hogy lesznek-e rá speciális szabályok. A téma mindenesetre forró: a LinkedIn vonatkozó fórumain csaknem 70 komment született, ami, ismerve a többi fórum aktivitását, kimagasló eredménynek tekinthető.

A Challenge-en ezenkívül számos további esemény is segíti a korfball fejlődését: utánpótlás (U16, U19) mérkőzések és versenyek, új játékfajták bemutatkozása, speciális képzések és bemutató edzések. Idén pl. a világbajnok szövetségi kapitány, Jan-Sjouke van den Bos tart képzést G-korfballosoknak (szellemileg hátrányos helyzetű sportolók), de lesz külön képzés a gyerek-korfballról és a fiatalokkal való foglalkozásról is.

Az idei résztvevő csapatok a tavalyi holland TOP4: TOP/Wereldtickets.nl, PKC/Hagero, KZ/Hiltex, Fortuna/MHIR, a holland ligaválogatott: Tulips és a belga válogatott: Diamonds.

A Tulips kerete:

Lányok:
Lieveke Meiling (Dalto), Tess de Jong (DOS'46/Engeldot), Francy Crielaars (DeetosSnel/Volhuis), Fenna Zwang (DeetosSnel/Volhuis), Rianne Echten (Nic./Alfa-college).

Fiúk:
Ricky Wu (Nic./Alfa-college), Jos Roseboom (DVO), Momo Stavenuiter (DVO), Johannis Schot (DeetosSnel/Volhuis), Gerald van Dijk (Blauw Wit), Friso Boode (Nic./Alfa-college).

A mérkőzések:

December 27.

18.30 TOP/Wereldtickets.nl - Fortuna/MHIR
20.45 KZ/Hiltex - Diamonds

December 28.

18.30 PKC/Hagero - KZ/Hiltex
20.45 Tulips - Fortuna/MHIR

December 29.

18.30 Tulips - TOP/Wereldtickets.nl
20.45 Diamonds - PKC/Hagero

December 30.

16.45 Mérkőzés az 5.-6. helyért
18.30 Mérkőzés a 3.-4. helyért
20.45 Döntő

Végül, a Challenge-en zárja le aktív pályafutását a belga játékvezető, Dirk van Heertum (51), aki 21 évig vezetett mérkőzéseket a legmagasabb szinten. És ezen az eseményen vezeti utoljára csapatát a belga szövetségi kapitány, Eddy van Hof, aki jó ismerősünknek, mellesleg a magyar szövetségi kapitány fiának, Detlef Elewaut-nak adja át a stafétabotot.

Ha érdekel a korfball legnagyobb, leglátványosabb ünnepe, olvasd 27-étől a Korfball Bennfentes blogot. Hozzuk a legfrissebb híreket, bemegyünk az összes lehetséges képzésre, megbeszélésre, kihallgatjuk a legfrissebb pletykákat, és természetesen megnézzük az összes meccset. Hogy ily módon te is képben maradj, és átéld a Korfball Bennfentessel a korfball legnagyobb ünnepét.

Vasárnap újabb két rangadót játszanak a magyar korfball NB1-ben. Esélyt latolgatunk, és kicsit visszatekintünk az eddigiekre.

Most vasárnap két mérkőzéssel lezárul a magyar korfball NB1 első köre. Hétfőn elmondhatjuk majd, hogy mindenki játszott már egyszer mindenkivel, kezdenek kirajzolódni az erővonalak. De addig marad még 2 kérdés.

Az egyik, hogy az NTE meg tudja-e szakítani a címvédő Szentendre Észak  20 mérkőzés óta tartó veretlenségét. Elméleti esély van rá, hiszen az NTE idén begyűjtötte már a tavalyi 2. és 3. helyezett csapat (MAFC és 1908 SZAC KSE) skalpját is – a „dobogó grand slam”-hez már csak a bajnoké hiányzik nekik.

A gyakorlatban azonban erre kicsi az esély: a Szentendre fiúban jóval erősebb és eredményesebb, nagyon extrém módon a lányokra kellene játszania támadásban az NTE-nek ahhoz, hogy legyen esélyük a győzelemre. Jelzi ezt, hogy a fiú góldobó listán a Szentendre játékosai foglalják el az 1., 3. és 6. helyet, sorrendben Horváth Viktor (25), Dzsida Tamás (23) és Borz Péter (17), míg a leggólerősebb NTE-s fiú, Elekes Tamás csak a 14., 9 góllal. A lányoknál ellenben az NTE-s Skrionya Barbara vezet 16 góllal, és Onyestyák Nikoletta a 8., míg a Szentendréből csak a szülése után visszatért Horváth Rozália van csak az első 10-ben, 6. helyen, 9 góllal (érdekes Szuromi Márta eddigi kevés gólja – lehet, hogy most hétvégén talál majd magára?).

A Szentendre ráadásul eddig meccsenként átlagban 24 gólt szerzett, szemben az NTE 16 góljával, ami megint csak azt valószínűsíti, hogy a tavalyi bajnok zsebeli be a 2 pontot.

A másik mérkőzés várhatóan szorosabb lesz. A szezonban eddig remekül menetelő Nagykenguruk a szintén a tavalyinál sokkal jobb szezont futó Óbuda Maximus csapatával mérkőznek. A két csapatot jelenleg egyetlen pont választja el a tabellán, gólarányuk is hasonló, ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a Nagykenguruk mind támadásban, mind védekezésben „gólgazdagabbak”: egy meccsen átlagban 20 gólt szereznek, és 19-et kapnak, míg a Maximus-nál ugyanez az arány 14:14. Vagyis ezen a meccsen az fog dönteni, hogy melyik csapat tudja ráerőltetni akaratát ellenfelére: a pörgősebben, de szertelenebbül játszó Nagykenguruk, vagy a lassabban építkező, óvatosabb Óbuda.

Mindkét csapatnál vannak hiányzók: az Óbudánál az elmúlt EB gólkirálynője, Nagy Andrea, illetve a szintén válogatott Turchányi Bálint sérülés miatt nem bevethető, és Montvai Csaba játéka is kérdéses, míg a Nagykenguruknál a szintén válogatott Tasnádi Sára Hollandiába igazolt.

A lányoknál külön érdemes lesz figyelni a Dölles Anna – Molnár Nóra gólpárbajt (jelenleg ők ketten 2. és 3. helyen állnak a góldobó listán, 14 és 12 korffal), míg a fiúknál az eddig közösen 31 gólt elért Bóna Péter és Balpataki Gábor veszi fel a küzdelmet a 29-nél járó Erdei Attila – Nagyházy-Horváth Ádám párossal.

A tippem az, hogy a kiegészítő emberek fognak dönteni: az a csapat nyeri, szűk különbséggel a derbyt, amelyben az általában kevesebbet villogó (de rendkívül hasznos) játékosok jobban hozzák magukat. Ez lehet akár a Nagykenguruktól az előző hétvégén feltűnően aktívan játszó Ihm Anna vagy a „rutinróka” Parragi Zsolt, de ugyanígy, az óbudai Petrovácz Judit vagy a fiatal tehetség, Babicz Gergely is.

Bárhogyan alakul is e két mérkőzés, biztos, hogy érdemes lesz kilátogatni vasárnap a TF Atlétika Csarnokába (1123 Budapest, Alkotás u. 44.), ahol a fent elemzett mérkőzéseken túl az NB1/B-s csapatok is összemérik tudásukat.

A nap programja:

09:00 MAFC-i - 1908 SZAC KSE Mini
10:20 Sárga Angyalok - U16 válogatott
11:40 Kiskenguruk - 1908 SZAC KSE Mini
13:00 1908 SZAC KSE (NB1/B) - MAFC-i
14:20 TFSE - Kiskenguruk
15:40 Nagykenguruk - U19 válogatott
17:00 NTE - Szentendre Észak
18:20 Nagykenguruk - Óbuda Maximus

(vastaggal kiemelve a fent elemzett két rangadó)

És a végére egy szolgálati közlemény: ha valaki tudósítást szeretne készíteni a mérkőzésekről, e poszt szellemében, tegye bátran (bár a Korfball Bennfentes amúgy is jelen lesz a mérkőzéseken)!

Ma rövid híreket hoztunk a belga és holland topkorfballból.

Belgium

Öt forduló után a Boeckenberg áll az élen veretlenül, 130 szerzett góllal (ez 26-os átlag meccsenként!). Második az egy pontot vesztő Scaldis (az első fordulóban, a Voorwaarts otthonában hullajtották el azt az egy pontot).

Vasárnap e két csapat egymással mérkőzik a listavezető otthonában, játékvezető a sokunk által jól ismert (és velünk kalandtáborozott) Björn Elewaut. Kemény meccsnek nézünk elébe. A másik, érdekesebb meccs a Kwik – Meeuwen lesz, itt a 3. hely sorsa forog majd kockán.

A gólszerzők listáján a lányoknál teljes a Voorwaarts uralma, a dobogón csak az ő lányaik állnak: Julie Caluwé (26), Annick Dekeyser (15), Annelies Vandenberghe (14). Ők hárman a csapat góljainak több mint feléért felelősek az eddigi meccseken.

A férfiaknál a Scaldis-os Bart Cleymans vezet 40 korffal, míg csapattársa, David Peeters 35-tel követi. A 115 Scaldis-gól kétharmadát ők szerezték. Az első Boeckenberg-es a listán Jesse De Bremaeker, 32 egységgel.

Végül, a múlt hétvégén rekord született a PromoLeague-ben (másodosztály) a Minerva-s Kevin Cramm 14 gólt szerzett (ebből 4 volt büntető).

Hollandia

Megvan a december végi (27-30., Rotterdam) hagyományos korfball-fiestán, a Korfbal Challenge-en szereplő holland válogatott, a Tulips kerete.

Lányok:
Lieveke Meiling (Dalto), Tess de Jong (DOS'46/Engeldot), Francy Crielaars (DeetosSnel/Volhuis), Fenna Zwang (DeetosSnel/Volhuis), Rianne Echten (Nic./Alfa-college)

Fiúk:
Ricky Wu (Nic./Alfa-college), Jos Roseboom (DVO), Momo Stavenuiter (DVO), Johannis Schot (DeetosSnel/Volhuis), Gerald van Dijk (Blauw Wit), Friso Boode (Nic./Alfa-college)

Ez természetesen nem a legerősebb csapat, inkább egy ligaválogatott, hiszen a Challenge-en önálló csapatként ott lesz a tavalyi első négy helyezett, a TOP, a Fortuna, a KZ és a PKC, tehát ezen klubok játékosai eleve kiestek a válogatásból. Másfelől, a lista összeállításánál erős szempont lehetett a marketing-érték is: így minden klub szurkolói lelkesebbek lesznek az esemény felkeresésére, a szurkolásra. Persze a csapatba így is befért két világbajnok, egy világbajnoki bronzérmes, és három U21 EB-győztes.

Ricky Wu beválogatása egyébként kisebb vihart kavart a Twitteren. Többen feltették a kérdést, mióta számít holland tehetségnek a tajvani gólzsák. A helyes válasz: marketing, sztárcsinálás.

Szerencsére, úgy tűnik, a Korfball Bennfentes helyszíni közvetítést tud majd nyújtani a Challenge legtöbb mérkőzéséről. Igyekszünk megörökíteni a legjobb pillanatokat, eseményeket, elhozni a legújabb korfballos pletykákat.

(Azt például tudtad, hogy a VB-n összejött egymással a holland válogatott két oszlopa, Marjolijn Kroon és Rick Voorneveld?)

Most hétvégén a Wereldtickets Korfbal League-ben érdekes meccsek jönnek: DVO - PKC/Hagero (a listavezető a legnagyobb esélyes ellen, forgat a holland TV is), DeetosSnel/Volhuis - KZ/Hiltex, DOS'46/Engeldot - Fortuna/MHIR, Dalto - Nic./Alfa-college, Blauw Wit - TOP/Wereldtickets.nl.

Mivel az első 9 csapat 3 ponton belül van egymáshoz képest (!), szinte minden meccs kimenetele nyitott. És talán végre a NIC is megindul, és zárkózni kezd. Indulhat a szombat esti láz...

A végére egy rövid film a DeetosSnel/Volhuis első győzelméről, hogy legyenek szép gólok is:

(Holnap a magyar bajnokság hétvégi meccseiről is lesz szó!)

Mára rövid posztot írtam, benne egy kínzó kérdéssel. Hátha tudja rá valaki a választ.

A korfball VB legviccesebb pillanata számomra feltétlenül az volt, amikor a kínai csapat Wales elleni meccsén az egyik lány lába görcsöt kapott. Hogy ez miért volt vicces? Azért, ami utána történt. Mert ilyenkor rendes magyar bajnokikon mit látunk? Lábfej visszafeszítése, láb masszírozása, esetleg mindenféle csodakenőcsök bevetése. Ehelyett hogy oldotta meg mindezt a kínai csapatorvos? Egykedvűen odasétált a játékoshoz, kezében egy vizesüveggel.

Már ez gyanús volt, hogy nem visz semmit, és hogy egyáltalán nem siet. Majd, amikor odaért a földön ülő lányhoz, fogta a vizesüveget, és egy hatalmasat rácsapott (hogy csúnyább szavakat ne használjak...) a lány lábára. Megint megnézte, aztán még egyet rácsapott. De akkorát, hogy a csattanást a pálya másik oldalán ülve is jól hallottuk. Majd egykedvűen visszaballagott a kispadra.

Ami a legérdekesebb: a lány felállt, és minden további nyújtás, masszázs vagy bármi más nélkül folytatta a mérkőzést, és további problémák nélkül végigjátszotta azt. A teljesítményén a legkevésbé sem látszott a görcs (pedig akinek volt már ilyen a pályán, tudja, hogy utána azért hajlamos óvatosabban terhelni az ember a lábát).

Én meg azóta is azon töröm a fejem, mit tudhat a kínai orvos, amit mi nem. Vagy ez az akupresszúra továbbfejlesztett változata volna? Valakinek ötlet, javaslat, megoldás?

(Nagyon sajnálom, de lassú voltam, így az eseménysor nincs meg videón.)

A tekések kezdeményezése kapcsán elgondolkodtam, lehetne-e hasonlót csinálni itthon, a korfballban.

A Magyar Bowling és Teke Szövetség a 2012-es évre 12 lapos naptárat jelentetett meg, amelyen az idei szarajevói világbajnokságon aranyérmet szerzett női tekézők láthatók. A naptárat 2500 Ft-ért lehet megvásárolni a szövetségnél. Kíváncsi vagyok, mennyit nyomtattak, és mennyi fogy majd belőle.

Aztán elgondolkodtam azon is, mi lenne, ha a korfballban (persze elsősorban a magyar korfballban) hasonló kezdeményezést indítanánk. Az első kérdés: ki kerülne bele? 6 lány és 6 fiú, az addig OK (legalábbis nekem), de kik?

És a másik: milyen képekkel? Mennyire bevállalós képeket bírnának el a modellek, és a magyar korfball társadalom?

Ha belevágnánk, példák akadnak: most nem arra gondolok, hogy a holland válogatott most visszavonult hercegnője, Mady Tims 2004. augusztusában ugye szerepelt a Playboy-ban is, meg hogy a belga Sari Janssens is bekerült 2009-ben hazájában a Ché magazinba (kettejük közül mondjuk Mady-vel kellett kevesebbet dolgoznia a Photoshop-mesternek...).

De, hogy a lányoknak is a kedvére tegyek, Michiel Gerritsen-ről is készültek naptár-kompatibilis képek.

És a 2007/2008-as holland KorfbalAgenda kiadványban is feltűnnek olyan, művészi értékű portrék, amelyek egy naptárban is megállnák a helyüket.

Sabrina Bijvank

és még egyszer Michiel Gerritsen

(az utóbbi két kép minősége sajnos ilyen, sorry...)

Szóval, minta van. De akarunk mi ilyet? És ha igen, ki legyen benne?

(tudom, a téma csábít az ökörködésre, de kulturált kommenteket, ha lehet kérnem...)

Itt a lehetőség, hogy videokamerát nyerj, korfballmeccsekről szóló tudósítások készítésével.

Tudósítókat keresünk, akik beszámolnak az NB1 és az NB1/B mérkőzéseiről, valamint az utánpótlás bajnokságok mérkőzéseiről a Korfball Bennfentes blog hasábjain. Mert szeretnénk, hogy minél több eleven, átélhető riportot olvashasson a korfballra kíváncsi közönség.

Ráadásul a jó tudósításokat készítő, szorgos riportereket exkluzív ajándékokkal jutalmazzuk. Akár egy saját videokamerával is.

Persze elvárásaink is vannak. Ahhoz, hogy egy tudósítást feltegyünk a blogra, az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie:

m Minimum 3.000 karakter terjedelem.
m Tartalmazza a kezdő felállásokat és a cseréket.
m Tartalmazza a gólszerzők nevét.
m Tartalmazza 10 percenkénti (U13 és az alatti korosztályokban rendezett meccsek esetében 4 percenkénti) bontásban az eredmény alakulását.
m Tartalmazza a két csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosainak nevét, és a kiemelés indoklását.
m Tartalmazza a szerző meglátásait a mérkőzéssel kapcsolatban (taktikai, technikai észrevételek, ilyesmik).
m Tartalmazza a mérkőzéssel kapcsolatos érdekes, tanulságos történéseket, pillanatokat, sztorikat.

(itt láthatsz egy példát, hogy kb. mire gondolunk - persze írhatsz ennél sokkal jobbat is...)

Egy, a fenti feltételeknek mindenben megfelelő tudósításért, amennyiben az a mérkőzés napját követő napon déli 12 óráig felkerül a blogra, 1 pontot írunk jóvá a szerző pontszámláján.

Ha a szerző használható, egyedi fényképet vagy videót is csatol a tudósításhoz, plusz 1 pontot írunk jóvá a pontszámláján.

Egy mérkőzésről legfeljebb két tudósítást tudunk elfogadni. A tudósítás jogát az(ok) nyeri(k) el, aki(k) leghamarabb lecsap(nak) egy mérkőzésre, a bandor (ésakukkac) mkba.hu email címen. A meccsek kiosztása ’first come, first served’ rendszerben történik. A két tudósítást csak akkor fogadjuk el, ha azok egyértelműen különböznek egymástól.

Egy szerző egy mérkőzésért legfeljebb 2 pontot szerezhet.

A szorgos szerzők az alábbi ajándékokkal lesznek garantáltan gazdagabbak:

m 20 pont elérésekor: Korfball Bennfentes baseball sapka.
m 40 pont elérésekor: Korfball Bennfentes póló.
m 80 pont elérésekor: Korfball Bennfentes űberexkluzív póló (pl. van gallérja is, hoppá!).
m 160 pont elérésekor: MKBA korfball labda (igény esetén felpumpálva).
m 480 pont elérésekor: videokamera (de ebből csak 1 db van, tehát nem jut mindenkinek!).

Most vasárnap akár 16 pontig is eljuthatsz. Az már egy harmincad videokamera. Akkor, írsz?

Az idei bajnoki szezon mérkőzéseit elemezve próbáljuk kideríteni, mitől annyira domináns a holland korfball a belgával szemben.

Tajvan példája is mutatja, hogy a sikeres korfball csapat felépítéséhez sokkal több kell, mint pusztán edzések tucatjai. Nyilván, a megfelelő edzés alap, de erre az alapra számos olyan plusz épül rá, amely a végén eldönti, melyik csapat nyer meg egy adott mérkőzést.

Ha harcról van szó (mint itt, balra az oroszlánoknál), akkor az egyik ilyen plusz a játékosok rutinja. Rutint szerezni pedig kiélezett mérkőzéseken lehet. Ilyen szempontból a holland top bajnokság sokkal jobb iskola, mint a belga.

Ha az idei eddigi fordulókat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a Korfbal League eddigi fordulóiban (5 meccs / forduló) a végeredményekben látható különbségeket összeadva az alábbi értékeket kapjuk:

1. forduló – 18.
2. forduló – 17.
3. forduló – 15.
4. forduló – 33.
(a 4. fordulóban ráadásul bejött egy extrém eredmény, a PKC – DOC’46 35:17).

Ha a legextrémebb mérkőzést is beszámítjuk, úgy az átlagos különbség a végeredményben 4,15 gól, de a legextrémebb mérkőzést kihagyva máris csak 3,4.

Ezzel szemben a belga bajnokság, a Topkorfbal League eddig 5 fordulójában az alábbi értékeket kaptuk, ha összeadtuk a végeredményekben látható különbséget (4 mérkőzés / forduló):

1. forduló – 13.
2. forduló – 29.
3. forduló – 31.
4. fodruló – 20.
5. forduló – 17.
(és ne feledjük, itt fordulónként eggyel kevesebb mérkőzésről beszélünk.)

Ha minden mérkőzést beszámítunk, úgy az átlagos különbség 5,5 gól, míg a legextrémebb eredményt (Riviera – Boeckenberg 12:29) 4,9-es differenciát kapunk. Vagyis a különbség mindkét esetben mintegy másfél gól. Ami ezen a szinten nem kevés.

Ráadásul a két liga táblázatára pillantva az is látszik, hogy Hollandiában jóval nagyobb a versengés, kiszámíthatatlanabb a bajnokság. Az 1. és a 9. helyezett 3 ponton belül van, és még a 9. helyezettnek is (amely csapat egyébként a bajnoki cím védője!) csak -1 a gólkülönbsége. Ezzel szemben Belgiumban már a 6. helyezett is reménytelenül messze van az elsőtől (8 pont), pedig még csak 5 forduló zajlott le a bajnokságból.

Összefoglalva azt látjuk tehát, hogy a holland top korfball merítési bázisa sokkal szélesebb. Ami izgalmasabb bajnokságot, kiszámíthatatlanabb mérkőzéseket eredményez, ezáltal hozzájárulva a holland korfball sokkal magasabb fokú versenyképességéhez.

(Van kedve valakinek végigszámolni a magyar NB1 -vagy más első osztályú korfball bajnokság- meccseit e szempontból?)

B.Ádám végigszámolta a magyar NB1 legutóbbi három idényét is, íme: 

Az elmúlt szezon legérdekesebb két mérkőzése mindenképp a SZAC és a MAFC elődöntőbeli csatája volt. Kíváncsiak voltunk, most, az új szezonban mit hoz első alapszakaszbeli mérkőzésük. Mivel a bajnokság rajtjánál mindkét csapat kissé „beragadt”, külön izgalmat adott a meccsnek az, hogy a győztes egyúttal lehetőséget kapott az élbolyhoz való felzárkózásra, míg a vesztes leszakadt a mezőnytől.

Szár sportcsarnokában, este 7 órakor kezdődött a mérkőzés, amelyre mindkét csapat erős csapattal érkezett, bár feltűnő volt a SZAC rövid kispadja. A felek az alábbi kezdőcsapatokat küldték pályára: SZAC támadó: Kőszegvári Ágnes – Vaszkó Diána – Beöthy Álmos – Sneider Tamás, védő: Deák Anita – Vaszkó Bianka – Dörfi György – Essig Róbert. MAFC támadó Kovácshegyi Nóra – Bacsa Szilvia – Pogány András – Hőke Márton, védő Kovácshegyi Eszter – Vaszócsik Vilja – Le Minh Duc – Pafféri Balázs. A mérkőzés játékvezetője Erdei Attila volt.

A mérkőzés elejét kis közjáték zavarta meg: Vaszkó Dia orra vérezni kezdett, így pár perc várakozás után indulhatott útjára a labda, és mivel Dia orra lassan gyógyult, a SZAC három emberrel kezdett támadni.

Az első perceket kemény védekezés jellemezte, így az első gól a harmadik percben esett – az immár meggyógyult Dia dobta középtávolról.  E periódusban támadásban mindkét csapat jól szedte a lepattanókat, de a dobások általában kimaradtak. A MAFC érezhetően nem tudott mit kezdeni a SZAC kemény, nyomásos védekezésével. Ám Kovácshegyi Nóra rutinja büntetőhöz juttatta a MAFC-ot, amit Hőke Márton higgadtan értékesített. 1:1. Több, mindkét oldalon eladott labda után az elmúlt év férfi játékosa, Essig Róbert dobott szép távolit (így a tavalyi év mindkét legjobbja betalált, hiszen Vaszkó Dia volt a másik díjazott), majd egy ziccert. 1:3 a 9. percben. Beöthy Álmos ziccerből talált be – kezdett nőni a különbség, de Pogány András egy szabaddobásból közelebb hozta a MAFC-ot. 2:4.

Az első negyedóra végéhez továbbra is 2:4-es állásnál érkeztek a csapatok, ez főleg a feltűnően sok egy vagy nulla dobásos támadásnak volt köszönhető.

Essig Róbert büntetőt harcolt ki, amit Dörfi György értékesített. 2:5 a 16. percben, majd büntető a túloldalon is, ezt Pafféri Balázs pakolta be a korfba. 3:5. A SZAC nyomásos védekezése sok esetben csírájában folytotta el a MAFC támadásait, ellenben a másik oldalon sikeresek voltak a távoli dobások. Beöthy Álmos is középtávolról szerzett szép gólt. Így a 18. percben, 3:6-nál jött az első MAFC-os időkérés. Ez után a MAFC továbbra is a 2-2-t játszotta, amiből Hőke Márton futhatott ziccert, majd kapott büntetőt. Be is dobta, 4:6. Kezdtek magasabb fokra hágni az érzelmek, ami érthető volt: izgalmas, hajtós, pörgős meccset láttunk.

Kovácshegyi Eszter a rá jellemző nyugalommal rámolt be egy távolit – máris csak 1 gól volt a különbség. A 23. percben jártunk ekkor. Le Minh Duc kezében benne volt az egyenlítés, de középtávoli kísérlete kipördült a korfból. A másik oldalon az aktívan játszó Deák Anita harcolt ki büntetőt, amely azonban kimaradt, csakúgy, mint utána az ismétlések.

A SZAC játéka láthatóan más volt, mint a MAFC-é. Ugyan ők is gyakran 2-2-ből indultak, de akkor is sokszor ellenkező nemű játékosokkal építették ki a pozíciókat, és emellett többször ki is nyitották a 2-2-t, így többször volt megfigyelhető a játékukban a 3-1 felállás. Egy ilyen megoldás után az állvány alól kilépő Dörfi György dobta a SZAC 7. gólját is. Nagyon szép, kreatív találat volt. Vaszkó Bia kisebb sérülése után (szerencsére gyorsan meggyógyult) a MAFC jöhetett, de a dobások kimaradtak, sőt, néha a játékosok nem értették meg egymást a pályán, így eladtak pár labdát. Beöthy Álmos újra betalált távolról (szép dobás volt), ezzel 5:8-ra módosítva az állást. A MAFC továbbra is inkább zicerre játszott, de ezt a gyorslábú SZAC-osok levédekezték. A félidő végén tehát marad az 5:8 az eredményjelzőn.

A szünetben érdekes volt megfigyelni a két csapat közötti különbséget, már ami a taktika átbeszélését illette. A SZAC-nál mindenki az edzőt, Hack Barnát figyelte, így centrális információ-átadás valósult meg:

Ezzel szemben a MAFC-nál inkább a lineáris elrendezés volt megfigyelhető. Ez nyilvánvalóan a két csapat eltérő hátteréből, életkorából, rutinjából fakad.

Szünet után mindkét csapat cserélt: a MAFC-nál Kovácshegyi Nóra helyett Pogány Krisztina folytatta, a SZAC-nál Sneider Tamás helyett Kelemen Dávid lépett pályára.

Beöthy Álmos rögtön góllal indított – 5:9, de Pafféri Balázs távolról válaszolt, majd jött egy lejárt támadóidős SZAC támadás, egy MAFC csere (Le Minh Duc - Somogyi Gergő) és egy szép Vaszócsik Vilja gól távolról, így 3 perc után 7:9 állt az eredményjelzőn. Pörgősen kezdődött a második játékrész, ez volt a mérkőzés leglátványosabb 3 perce.

Megint jött egy shot clock a SZAC-nál, majd Kovácshegyi Eszter ütközött egy támadóval, ezért az ápolás rövid idejére megpihentek a csapatok (szerencsére nem volt komoly a sérülés). Az újraindítás után a tempó maradt, de a dobások pontatlanabbá váltak, így a gólok gyakorisága csökkent. Végül Pogány Kriszta törte meg a gólcsendet a 8. percben. 8:9. Időt kért a SZAC.

Bacsa Szilvia harcolt ki büntetőt, amelyet Hőke ismét bedobott, majd a másik oldalon Essig Róbert, aztán Dörfi György csinálta meg a tökéletes helyzetet, de a dobás a végén mindkétszer kimaradt. Így maradt a 9:9 a 12. percben. A MAFC is elügyetlenkedett egy helyzetet, majd jött a csere: Vaszócsik Vilját Esek Katalin váltotta. Egy lejárt támadóidős MAFC támadás után a SZAC is, a MAFC is többször eladta a labdát – a meccs ezen részében inkább az izgalom dominált, semmint a látványos megoldások vagy a tudatos építkezés.

Az utolsó negyedórába lépve még mindig semmi nem dőlt el. A SZAC újabb büntetőt rontott, de Dörfi György hibáját Essig Róbert egy szép (és fontos) távolival egyből kijavította. 9:10. Jött az újabb MAFC időkérés, majd Kovácshegyi Eszter rutin-ziccere. 10:10, és Hőke Márton közelről befordulós, furfangos gólja. A mérkőzésen először (és mint kiderült, utoljára) vezetett a MAFC (11:10), de Beöthy Álmos büntetőből azonnal egyenlített. Fontos momentum volt.

10 perccel a vége előtt még mindig bármi lehetséges volt. A nézőtéren többen tippversenybe kezdtünk, de csak abban tudtunk megegyezni, hogy a győztes sem jut 15 gól fölé. Eközben Essig Róbert újabb mutatós távolival segítette csapatát. Előny a SZAC-nál. És még ez sem volt elég Essig-nek: újabb megindulása után a lepasszból Dörfit hozta kihagyhatatlan helyzetbe. 11:13.

Jött az újabb MAFC csere: Hőke Márton helyén Pham Hoang Nam folytatta. Beöthy Álmos újra távolról volt eredményes, míg Pogány András közeli gólját fedettnek fújták. Ezt követően a jól mozgó Pham Hoang Nam harcolt ki büntetőt, amit Pogány András értékesített – 12:14, de már csak fél perc maradt a mérkőzésből. Ezt a SZAC okosan csaknem végig támadta, így a MAFC-nak már csak egy közeli dobásra maradt ideje, de az kimaradt. Így alakult ki a 12:14-es végeredmény (a mérkőzés jegyzőkönyvét itt találod).

A MAFC túl sok közeli helyzetet és ziccert hibázott, túl sok labdát eladott, és (főleg az első játékrészben) túl kevés akciógólt (összesen 6) szerzett, ami megbosszulta magát egy ilyen kiélezett, kevés gólos mérkőzésen. A SZAC kreatívabb játékot mutatott, és kulcsemberei (főleg a fiúk) jobban hozták magukat, ami két fontos pontot ért a csapatnak. Összefoglalva, a meccs idén is, ahogy tavaly, jó választás volt: két eltérő stílusú játékot játszó csapat küzdött meg egymással a pályán egy pörgős, hibáktól sem mentes, de összességében érdekes, majdnem azt mondanám, élvezetes meccsen.

A SZAC-nál a meccs embere véleményem szerint Essig Róbert volt, aki mind támadásban, mind védekezésben nagyot játszott. Mellette Beöthy Álmost érdemes még kiemelni. A MAFC-nál Kovácshegyi Esztert és Pogány Andrást választottam, előbbi okosan irányította az oldalát és fontos gólokat szerzett, míg az utóbbi nagyot védekezett, rutinosan értékesítette helyzeteit és sok lepattanót szerzett.

(Ha van kedved hasonló tudósításokkal szórakoztatni a blog olvasóit, írj bátran, kirakjuk!).

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Pénzügyeink

Ma a magyar korfballban nincs elég pénz. És ahogy a helyzet kinéz, ez csak egyre rosszabb lesz. 

Pont ezért, el kell jutnunk a „nincs elég pénzünk” állapotából a „tudatosan használjuk az értékeinket arra, hogy pénzt csináljunk”-ig. Mert nem hiszem, hogy a közeljövőben bárki is több pénzt akarna adni majd nekünk. Sőt, arra számítok, hogy az állami támogatás csökkenni fog (ha összegében nem is feltétlenül, reálértékben szinte bizonyosan). Az adórendszer változásai pedig az 1%-okból befolyó pénz mennyiségét nyirbálják meg.

Hogy mondja a jópofa közhely? Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét! És add el más, szomjas vándoroknak – ezt már én teszem hozzá.

Persze a pénzcsináláshoz ismernünk kell értékeinket, fejleszteni azokat a területeket, amelyek még nem (elég) értékesek, és kiaknázni azokat, amelyek már értéket hordoznak. És kellenek emberek, akik nem félnek üzleti szemmel is átgondolni a folyamatokat. Először magunkat kell becsülnünk ahhoz, hogy utána mások is ezt tegyék, és megbecsülésüket pl. szponzori támogatás vagy médiafelület formájában kifejezzék.

Ezért örülök, hogy új elnökünk komoly üzleti háttértapasztalattal rendelkezik. Ha valaki, akkor ő képes lehet arra, hogy felpezsdítse ilyen téren a magyar korfballt. Nagyon drukkolok az újfajta szemlélet térnyerésének.

Még mielőtt bárki félreértene: ezzel nem azt mondom, hogy a pénzteremtés legyen a központi motivációnk. A pénz nem lehet öncél. A pénz eszköz. De ha nincs eszközünk, akkor baromi nehéz lesz elérnünk a céljainkat. Úgyhogy okos, megfontolt és etikus módon mégiscsak el kell kezdenünk pénzt teremteni, hogy abból finanszírozni tudjunk olyan dolgokat, mint pl. az utánpótlásunk fejlesztése, a válogatottak utaztatása, vagy edzők támogatása a TF-képzés elvégzésében.

Mert, és ez az utolsó szempontom, van egy olyan szabály (hogy még egy közhellyel éljek), hogy a pénz oda megy, ahol nincs egyedül. Vagyis egy szponzor könnyebben odaáll a Szövetség mögé, ha azt látja, hogy vannak saját bevételek, és nem csak az ő pénzéből akarunk költeni. Úgyhogy egy átgondolt bevétel-teremtési stratégia kialakítása emeli az értékünket a szponzori piacon is.

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk. Egyszersmind visszatérünk a méhkashoz. Merthogy a sorozat eddigi posztjai sok érzelmet, sok vitát kavartak. Most újra belenyúlunk. Már úgyis mindegy... :)

Út az elismertséghez

Ahhoz, hogy a korfball elfoglalja méltó helyét a hazai sport ökoszisztémában, be kell jutnunk azon helyszínekre, ahol a komolyságot osztják. Mert a magyar sport, tetszik, nem tetszik, így működik.

Az egyik ilyen helyszín a TF. Nem elég csapatként jelen lennünk: egyrészt, a jelenleginél eredményesebb csapatként kellene öregbítenünk a korfball hírnevét az egyetemen belül, másfelől be kell kerülnünk a TF edzőképzési rendszerébe. Ez véleményem szerint elkerülhetetlen lépés: enélkül sokkal nehezebb lesz előre lépnünk és fejlesztenünk edzőinket, vagy a korfballba belekóstoló testnevelőket.

Ezzel egyidejűleg be kell kerülnünk a Diákolipia versenyrendszerébe. Először nyilvánvalóan csak a legalsó lépcsőre, de mihamarabb el kell kezdenünk megmászni ezt a piramist is.

A versenytársaink ugyanis már ott vannak, és innentől a testnevelők őket választják. Kispályás floorball és lábtoll-labda, meg egy csomó másik Diákolimpia már van. Elengedhetetlen, hogy legyen korfball is, különben az iskolák érthető okokból a lábtoll-labdát és a kispályás floorballt fogják választani (félre ne érts, semmi bajom ezzel a két sporttal, sőt: épp most állítottam őket követendő példaként magunk elé).

Ha erre megyünk, változtatnunk kell pár bevált gyakorlaton, ami macerás. Más korosztályok a versenyeken, új ellenfelek, más követelmények az edzők és a csapatok felé, és persze az elkerülhetetlen anyagi kérdések. Mert nem olcsó pl. egy edzőképzés. De ha nem lépjük meg ezeket a fájó intézkedéseket, akkor nem jutunk el oda, ahová mindannyian vágyunk: a népszerű, sikeres, eredményes magyar korfballhoz.

Mára öt rövid hír jutott a blogba. Csemegézz belőlük.

Pancsa felelős az utánpótlásért

A Szövetség újonnan megválasztott elnöke tervei között hangsúlyozta, hogy kiemelt szerepet szán az utánpótlás fejlesztésének. A folyamat első lépéseként az Elnökség Gauland "Pancsa" Annát bízta meg valamennyi utánpótlással kapcsolatos feladat elnökségi szintű kezelésével, koordinálásával. Pancsa a rá jellemző lendülettel látott munkához, azóta is izzanak az utánpótlás edzők inboxai, sőt, egy utánpótlás-megbeszélés is körvonalazódik.

Mivel a jelenlegi helyzetben az utánpótlás kérdése kulcsfontosságú a magyar korfball jövőbeni színvonala szempontjából, nagyon drukkolunk Pancsának, és lelkesen támogatjuk, amivel tudjuk, hogy járjon sikerrel vállalásában.

Magyarország a 16.

Magyarország a 16. helyen áll az IKF aktuális rangsorában. A korábbi 11. hely után sejteni lehetett, hogy hátrébb szorulunk, hiszen anyagi okokból nem tudtunk részt venni a 2011-es VB-n. Márpedig az IKF rangsorban szerezhető pontok komoly része származik a top IKF rendezvényeken (VB, U23 VB, EB, U21/U23 EB, Világjátékok) elért helyezésekből, tehát a VB szereplés hiánya komolyan befolyásolta pontszámunkat.

Tajvani és katalán tehetség a Korfbal League-ben

Fellélegezhetnek a Nic./Alfa-college hívei. Ricky Wu, a tajvani gólgyáros, a 2009/2010-es szezon 7. legeredményesebb játékosa (123 góllal), egyben a tajvani válogatott legkócosabb tagja, és az első külföldi, aki igazi sztárrá tudott válni a holland ligában, visszatért Groningenbe, és újra bevethető a csapatban.

Ricky újbóli szerepvállalása talán segítheti a Nic./Alfa-college csapatát, hogy megszerezze első idei pontjait a KL-ben. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt rázódik majd vissza a holland bajnokságba.

Mindeközben a katalán Marc Castillo Caragol mostantól a TOP / Wereldtickets.nl csapatában folytatja pályafutását. A 18 esztendős katalán gólzsák, aki nemzetközi versenyeken már 71 gólnál jár, amelyből 16-ot a mostani VB-n szerzett, egyelőre egy szezonra szóló meghívást kapott a holland klubtól, amellyel a TOP októberi, katalóniai tartózkodása alatt került kapcsolatba. Reméljük, Marc Ricky-hez hasonló sikereket ér el a KL-ben, és legalább akkora sztárrá válik, mint tajvani kollégája fent, északon (és nem kallódik úgy el, mint szegény Ines Biocas a KZ-ben...).

Majdnem negatív rekord

A KL legutóbbi, 3. fordulójában az 5 mérkőzésen mindössze 183 gól született (vagyis egy csapat átlagosan csak 18,3-szer talált a kosárba). Ez kis híján történelmi negatív rekordot jelent – de a mostani végül „csak” bronzérmet szerzett a valaha volt leggólszegényebb fordulók listáján, mivel a 2005/2006-os és a 2006/2007-es szezonban is volt egy-egy, 182 gólt hozó forduló.

Azért, remélem, most szombaton és vasárnap belehúznak a srácok és a lányok. Egyszersmind közelebb kerülünk ahhoz, hogy megtudjuk, idén Suzanne Struik vagy Ilona van den Berg (aki sajnos nem magyar származású) lesz a gólkirálynő.

Barry 10 hét múlva visszatérne

A KL második fordulójában, a PKC elleni mérkőzés 3. percében térdsérülést szenvedett világbajnok, nem mellesleg a VB-t megnyerő holland gárda egyik legszimpatikusabb tagja, Barry Schep 10 hét múlva újra játszana.

Először úgy tűnt, Barry-nak szalagszakadás miatt az egész szezont ki kell hagynia, de az újabb vizsgálatok azt mutatták, nem történt szalagsérülés, így elképzelhető, hogy a tavalyi szezon gólkirálya a PKC elleni visszavágón újra megvillanthatja kivételes képességeit.

Gyors gyógyulást, Barry!

Magyarországon először, a Bárdos Lajos Általános Iskola és az MKBA közös szervezésében, U9 és U11 Mikulás Kupát rendeztünk. Az alábbiakban egy gyors beszámolót olvashatsz erről a fantasztikus hangulatú tornáról.

Korfball történelmet írtunk a katlanban

U9 és U11-es korosztály hivatalos bajnokság vagy kupa keretein belül még nem mérkőzhetett meg Magyarországon, így a megjelent 33 gyerek és a 9 fős szervezői gárda egy picike magyar korfball történelmet írt.

A gyerekek a megnyitón

A mérkőzéseket a dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola tornatermében, egy igazi korfball katlanban rendeztük (aki volt ott, tudja, miről beszélek: a terem akusztikája miatt már 2 gyerek is elképesztő hangzavart tud benne kelteni, nem beszélve 33 gyerekről és a nekik szurkoló szülőkről...

Lendületben...

Mindkét korosztályban 4 csapat nevezett. A csapatok a mono-korfball szabályai szerint küzdöttek meg egymással, 7 perces mérkőzéseken, 3 m-es állványra, 5-ös méretű labdával. Mivel jelenleg a csapatokban több a fiú, annyi kikötést tettünk, hogy a pályán minden csapatban mindig kellett legyen legalább 1 lány játékos. A kisebbeknél nem fújtunk fedettet sem, hogy minél több gól legyen.
 

 Hol a labda? :)

Munkában a zsüri, LillaVirág pedig azt figyeli, mindenki rendesen ül-e a padon.
Mármint a gyerekek közül :)

És akkor az eredmények:

U9 korosztály

Csapatok:

Gepárd: Biriszkó Bálint, Janik Viktória, Csanádi Dávid, Juhász Balázs.
Strucc: Reif Karina, Sarkadi Dávid, Fekete Bence, Jancsik Martin.
Vérmes Oroszlánok: Török Virág, Kovács Pál, Tóth Samu, Klasza Gergő.
Mérges Kígyók: Fekete Flóra, Monoki Milán, Vitonya Márk, Hoppá Botond.

Mérkőzések:

Gepárd : Strucc 0:2. Gólszerzők: Sarkadi, Jancsik.
Vérmes Oroszlánok : Mérges Kígyók 1:2. Gólszerzők: Klasza, illetve Monoki (2).
Gepárd : Vérmes Oroszlánok 1:2. Gólszerzők: Csanádi, illetve Kovács, Tóth.
Strucc : Mérges Kígyók 3:2. Gólszerzők: Fekete B., Jancsik, Sarkadi, illetve Hoppá, Monoki.
Gepárd : Mérges Kígyók 0:6. Gólszerzők: Monoki (5), Fekete F. .
Strucc : Vérmes Oroszlánok 3:2. Gólszerzők: Fekete B., Jancsik, Sarkadi, illetve Tóth (2).

Végeredmény:

1. és egyben Magyarország első U9 bajnoka :)
Strucc 6 pont (8:4)
2. Mérges Kígyók 4 pont (10:4)
3. Vérmes Oroszlánok 2 pont (5:6)
4. Gepárd 0 pont (1:10)

Gólkirálynő és gólkirály:

Fekete Flóra (Mérges Kígyók) és Monoki Milán (Mérges Kígyók).

Az U9 korosztály, a díjakkal (mindenki kapott valamit, meg persze Mikulás csokit és szaloncukrot is...)

U11 korosztály

Csapatok:

Sasok: Czéh Ivett, Molnár Alexa, Pap Milán, Bárdonyi András.
Zöld Sólymok: Gazsi Gréta, László Dorka, Monoki Marcell, Jancsik Tamás.
KorfŐrültek: Szabó Nikoletta, Végh Krisztián, Németh Tamás, Szirfai Bence.
Korf: Serényi Zsolt, Bognár Ádám, Dósa Gábor, Neményi Dávid, Migléczi Viktória.

Mérkőzések:

Korf : KorfŐrültek 0:8. Gólszerzők: Németh (4), Végh (2), Szirfai (2).
Zöld Sólymok : Sasok 4:1. Gólszerzők: László (2), Jancsik, Monoki, illetve Pap.
Korf : Zöld Sólymok 1:7. Gólszerzők: Migléczi, illetve Jancsik (3), Monoki (2) Gazsi (2).
KorfŐrültek : Sasok 5:3. Gólszerzők: Németh (3), Végh, Szirfai, illetve Molnár (3).
Korf : Sasok 1:3. Gólszerzők: Serényi, illetve Molnár (3).
KorfŐrültek : Zöld Sólymok 1:8. Gólszerzők: Németh, illetve Jancsik (4), László (2), Gazsi, Monoki.

Végeredmény:

1. és egyben Magyarország első U11 bajnoka :)
Zöld Sólymok 6 pont (19:3)
2. KorfŐrültek 4 pont (14:11)
3. Sasok 2 pont  (7:10)
4. Korf 0 pont  (2:18)

Gólkirálynő és gólkirály(ok):

Molnár Alexa (Sasok), illetve (holtversenyben) Németh Tamás (KorfŐrültek) és Jancsik Tamás (Zöld Sólymok).

 ...és persze az U11-eseket sem engedtük haza üres kézzel.

Összességében egy fantasztikus hangulatú, a gyerekeknek sok örömet adó, klassz Mikulás Kupát rendeztünk. Remélem, legközelebb már már klubok csapatai is neveznek, és akkor még nagyobb hangzavarban, még több izgalommal, még több góllal zárhatjuk a napot (no, nem mintha most hiány lett volna akár gólból, akár izgalomból, akár hangzavarból...).

Köszönjük az MKBA-s szervezőknek, Angyalkának, Veronikának, LillaVirágnak, Jucának és Istvánnak, de legfőképp a Bárdos nagyszerű testnevelő tanárainak, Katinak és Istvánnak a profi munkát és a jó hangulatot, a gyerekeknek a lelkesedést, a szülőknek pedig a fáradhatatlan szurkolást.

Húsvétkor folytatjuk!

Since these days almost all korfball coaches, trainers, referees, jury members and players have a smartphone in their pocket, it is time to collect some useful tools for your smartphone. I only know Android, but I will be very happy to receive comments on the available IPhone apps, too.

Apps for Coaches and Trainers

TeaMMate
Jan Van Wassenhove
EUR 1,49

TeaMMate is a fun and easy way helping you out practising your favourite sport. It has been developed to help you out on the field with all those difficult plays. Not only meant for pro's but for everyone who likes to sport in competition. You can draw and setup your plays. Once drawn you can review them, too. The plays you created can be synchronized with your online acccount.

It is a simple, but useful app to show your latest big trick in the 3-1 setup...

Futsal App
Canica Apps
FREE

Futsal App is an application dedicated to futsal, but it can also be used for korfball (the only thing is that the post is not drawn on the field). It allows you to prepare your strategies, design your workouts and plan your trainings.

You can design your strategies by identifying the positions of players at certain moments and preview the result. You can also create your training exercises, or plan your training using your saved exercises and specifying the time of work of each of them.

You can also use it freely as a blackboard to explain your instructions.

It is really simple: see the instructions on this video:

Apps for Referees

World Referee
Magyar Zoltán
FREE

A funny Hungarian app.

Yellow and red card on your mobile.

No bullshit, just the most important things.

And, in good quality.

Red/Yellow Card
KDJ Software
FREE

The same, but it comes also with a whistle sound. Our kids in the orphanage love it (I mean, not to get a card, because that means a black dot for them, which 'eats' their red dots, for which they can collect gifts).

You can also note whom the card was given to.

Scoreboard with Timer
h.k
FREE

A simple solution to count the score and measure time.

It will vibrate when time is up. It is cool, practical and simple.

Yesterday, when we had our first ever U9 and U11 Cup in Hungary, I have used it while whistling the games. It worked well, the only thing is that you have to be careful not to touch the screen, because that may add some extra goals to the score.

Apps for Jury Members 

World Korfball for Android
Ingo Feltes
Free

It gives you access to match results, match schedules, live scores. Next time you'll need it is the EC final in January.

It is worldkorfball.org for your smartphone. Very useful when you are on the go, but need to know the result of the Prievidza Dolphins – ZEMUN Beograd match :).

Score Board Droid
Ferran Ribell
FREE

Electronic scoreboard on your screen. It is great to follow and present the score. Better than pen and paper, for sure.

Preferred sports are handball, beach volley, tennis, soccer, futsal, basketball, but will work well for korfball, too.

And, you can share the results on Facebook, too.

Scoreboard (Flip Style)
Senfpot
FREE

The classical flip-style scoreboard. 

Not a highly sophisticated one, but it is great for the purpose.

And, you will not forget to bring it with you, which is a great thing, as I always tend to leave the normal one behind...

Apps for All Korfball Fans and Professionals

Relaxation Ringtones
Sancron Cool Ringtones
FREE

Relaxation sounds and ringtones for your mobile.

You will need this app when your players, the ref, the jury, the coaches, the audience, the representatives of the clubs, blog authors or anyone else drives you crazy (as it happens often in the korfball world :) ).

The app contains 60 different sounds and ringtones, some of which are really good.

Disclaimer:

nothing can guarantee that the apps described above are "friendly" ones, meaning that they will not steal your data or suck the info from your sim card. So I take no responsibility whatsoever for the downloading and usage of these apps. It is your responsibility to download and use them.

On the other hand, I have all these apps on my phone (except for the TeaMMate one, but I have seen it on somebody else's device), and so far I haven't expereienced any problems with them. Of course it doesn't mean that I will not, but so far these apps worked well for me.

Do you know of other cool stuff? Share it with us in the comments section!

Mivel lassan minden edző, játékvezető, zsüritag és játékos zsebében okostelefon lapul, összeszedtünk pár alkalmazást, amely hasznos lehet a korfballban is. Mivel a szerző Androidon nyomul, sajnos nincs információja az iPhone-os lehetőségekről, de a kommentek között (vagy önálló cikkben) örömmel várja az Apple-fanok tippjeit is.

Edzőknek

TeaMMate
Jan Van Wassenhove
EUR 1,49

Az app több sportra, így a korfballra is alkalmazható, segítségével különféle felállásokat, figurákat, játékmeneteket lehet felrajzolni, bemutatni, visszajátszani. Az elmentett figurák az online account-tal szinkronizálhatók.

Egyszerű app, de hasznos, jól jön, ha be akarod mutatni a játékosaidnak a legutóbb kitalált nagy trükköt a 3-1 felállásban.

Futsal App
Canica Apps
FREE

A fenti helyett én ezt használom, mert ugyanolyan jó, csak nincs felrajzolva az állvány. Az alkalmazással szintén különféle felállásokat, figurákat, lejátszásokat lehet készíteni, visszajátszani, emellett edzésprogramok összeállítására is használható.

Nagy előnye, hogy van benne „tábla” üzemmód, amikor szabadon rajzolgathatok különféle taktikai megoldásokat.

Használata egyszerű, ahogy azt az alábbi video is szemlélteti:

Játékvezetőknek

World Referee
Magyar Zoltán
FREE

Végre egy magyar app.

Sárga- és piroslap a mobilodon.

Semmi faxni, csak a lényeg.

De az kitűnő minőségben.

Red/Yellow Card
KDJ Software
FREE

Ugyanez, csak még sípol is hozzá. A gyerekotthonos gyerkőceink imádják (persze nem azt, amikor ők kapják a lapot, mert az automatikusan feketeponttal jár...).

Plusz feljegyezheted, kinek adtad a lapot.

Scoreboard with Timer
h.k
FREE

Egyszerű eredményszámoló és időmérő alkalmazás.

Vibrál, amikor lejárt az idő. Tök praktikus és egyszerűen kezelhető.

Tegnap ezzel vezettem az U9 és U11 meccseket, teljesen jó volt, arra kell vigyáznod, hogy ne érj hozzá a képernyőhöz menet közben, mert akkor 1-2 gól eltűnhet vagy megjelenhet az eredményben.

Zsüritagoknak 

World Korfball for Android
Ingo Feltes
Free

A World Korfball for Android mobil hozzáférést kínál meccseredményekhez, meccbeosztásokhoz, élő közvetítésekhez. Az alkalmazással követhető volt pl. a 9. VB eredménylistája, de fent lesz rajta pl. a hamarosan következő BEK-selejtező is.

Gyakorlatilag a worldkorfball.org okostelefonra. Hasznos, ha út közben meg kell nézned, hogy áll a Prievidza Dolphins – ZEMUN Beograd meccs.

Score Board Droid
Ferran Ribell
FREE

Elektronikus kijelző a telefonodon. Remek arra, hogy kövesd és megmutasd az eredményt. Legalább is tuti jobb, mint a papír és toll.

Preferált sportok: kézilabda, strandröplabda, tenisz, futball, futsal, kosárlabda, de teljesen jó korfballhoz is.

Az eredmények azonnal küldhetők Facebookra is.

Scoreboard (Flip Style)
Senfpot
FREE

A klasszik asztali, „lapozós” eredményjelző a mobilodra.

Nem egy überszofisztikált darab, de a célnak tökéletesen megfelel.

És nem marad otthon, szemben a valódi verzióval, amely valahogy nagyon hajlamos az otthonmaradásra...

Mindenkinek

Relaxation Ringtones
Sancron Cool Ringtones
FREE

Relaxációs hangok, csengőhangok a mobilodra.

Ha a játékosaid, a játékvezető, a zsüri, az edzők, a közönség, a klubok képviselői, blogszerző, bárki más, vagy épp az eredmény alakulása az agyadra megy, jól jöhet pár ilyen :))).

Az alkalmazásban 60 különféle hangot találsz, némelyik tényleg jó.

Figyelem:

semmi nem garantálja, hogy a fenti alkalmazások mindegyike „barátságos”, értsd: nem lopja el a mobil adataidat, vagy szívja le a sim-kártyád tartalmát. Úgyhogy az alkalmazások telepítésével kapcsolatos felelősség minden esetben téged terhel, én nem vállalok felelősséget az alkalmazások biztonságos voltáért.

Ugyanakkor azt elmondhatom, hogy a TeaMMate kivételével (amit más eszközén láttam) nekem mind fent van a telefonomon, és eddig nem találkoztam ilyen jellegű problémával (ami nem jelenti, hogy nem is fogok).

Ismersz további jó alkalmazásokat? Írd ide, a kommentekhez!

Klasszikus korfballos szakirodalom, új kiadásban, felfrissítve. Reméljük, hamarosan már magyarul is. Egyetlen komoly korfball edző polcáról sem hiányozhat.

A guru újra tanít

Ben Crum, a korfball élő guruja, avagy az Ember, Aki Korfballon Át Látja A Világot, ismét kiadta legendás könyvét, az Eenvoudige Korfbalvormen-t (Korfball made simple, avagy Korfball egyszerűen). Aki ismeri az előző öt kiadás valamelyikét, tudja, hogy érdemes megvásárolnia az új verziót is.

Már csak azért is, mert az új kiadásban Ben külön (új) fejezetet szentel híres szerep-rendszerének, amelyben megkülönbözteti a támadásban és védekezésben hasznos különféle szerepeket, mint pl. a Tigrist, a Párducot, a Gerillát vagy a Vadászt. Ráadásul ír nem csupán az egyes szerepek betöltéséhez szükséges korfballos képességekről, de az adott szerepben leghasznosabb mentális és fizikai képességekről is.

A mostani kiadás „hősei” a 2011-es VB sztárjai, példának okáért Laurens Leeuwenhoek, Mick Snel és Suzanne Struik, akikről Cor Mantel készített igen mutatós akcióképeket.

Mivel úgy gondoljuk, hogy ez a könyv az újonnan induló korfballos iskolákban nagy hasznossággal bírna, az MKBA felvette a kapcsolatot Ben-nel a fordítás ügyében. Remélem, ilyen formán jövő tavaszra magyarul is elérhetővé válik az Eenvoudige Korfbalvormen, vagyis a Korfball egyszerűen.

(Ha van kedved segíteni a fordításban, keress meg! A fordítók jutalma egy, a könyvben szereplő hősök egyike által névre szólóan dedikált példány.)

Ma rövid bejegyzés jön egy olyan eseményről, amely reális irányt adhat a magyar korfball stratégiai tervezéséhez. Elég közel van, hogy belátható legyen, és elég messze, hogy legyen időnk végrehajtani a terveinket.

2017-ben, reméljük, Budapest ad otthont a Világjátékoknak (ugye, lájkoltad már a Facebookon a kampány oldalát?) Ez a dátum olyan cél, amely egész Szövetségnek kijelölheti a követendő irányt. Ahogy a kínaiak a VB-re, a katalánok az U23 VB-re, és -gondolom- a belgák 2015-re pörgették és pörgetik csúcsra a csapatukat, mi is megtehetjük ugyanezt, ráadásul úgy, hogy ne csak pillanatnyi sikert, de tartós és fenntartható előrelépést érjünk el.

A 2017-ig hátralévő 5 év (és egy kicsi) alapján érdemes meghatároznunk azt a stratégiát, amely mentén a magyar korfballt fejleszteni fogjuk, és erre az eseményre érdemes kifuttatnunk a stratégiából eredő akcióterveinket.

5 év alatt, építve a már most rendelkezésre álló alapokra, rengeteget léphetünk előre. A mostani 16-23 éves korosztály, kiegészítve pár "veteránnal" (úgy értem, aki akkorra veteránná nemesedik), 5 év céltudatos edzéssel, nemzetközi tornákkal, rutinnal a háta mögött, komoly meglepetésre is képes lehet.

Tudom, Budapest még nem kapta meg a rendezés jogát. De mit vesztünk, ha ugyanez a csapat mondjuk Wroclavban tanítja móresre mondjuk a cseheket? Olyan jó lenne a Világjátékokon nem csak unatkozó koca-szurkolóként, lagymatagon tapsolni egy-egy szép holland vagy portugál gólnak, hanem fanatikusan üvölteni, amikor a magyar válogatott szépen, okosan és tudatosan, világszínvonalon játszva megküzd a világ többi csapatával.

Mert a mostani VB-n nagyon hiányzott, hogy legalább csak egyszer, de úgy igazán megőrülhessek...

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Játékosaink képzése

A szakemberképzésről ejtettünk már szót korábban (itt). Ezen belül is rém fontos az edzők képzése, mert nagyban az edzőkön múlik, milyen játékosaink lesznek, és milyen eredményesek leszünk a világversenyeken.

Mit kell tudjon egy edző? Egyrészt, jó, ha az edző a korfball lelkes nagykövete, mert akkor be tudja vonzani a gyerekeket az edzésre, és ott is tudja őket tartani, ergó nagyobb bázisból meríthet. Másodsorban, szükséges, hogy az edző értsen a szakmájához, mert akkor lesz képes kihozni a maximumot a játékosokból.

Na már most, jelen pillanatban a hazai korfball edzői gárda inkább lelkes nagykövet, mintsem a szakma mestere (e sorok íróját is beleértve). Ez alatt azt értem, hogy több olyan edzőnk is van, aki nagyon jó abban, hogy a gyerekeket, fiatalokat megnyerje a korfballnak. Ezért van az, hogy az ország több helyén szépen működnek, gyarapodnak az utánpótlás csapatok. Tök jó.

Valamiért a nagy áttörés azonban mindezidáig elmaradt: az ifjú titánok immár évek óta képtelenek arra, hogy leszorítsák a trónról a rutinos, vén (a jelzőért én kérek elnézést többektől...) rókákat. Pedig olyan jó lenne már új nyakakban látni a bajnoki aranyat! Nem mintha bármi bajom volna a Szentendrével, de egy kicsit már unalmas (tán nekik is), hogy (szinte) mindig ők nyernek.

Tavaly, a bajnokság elején felcsillant a remény: a SZAC megverte őket, de ezzel véget is ért a történet. A bajnokság maradéka a már jól ismert koreográfia szerint zajlott, egészen az elődöntőig. Ott megint visszatért az izgalom, a MAFC – SZAC meccsek során legalább is. És sajnos a rutin megint legyőzte az ifjúi lendületet (a ’sajnos’ természetesen nem a MAFC ellen szól: remekül hozták magukat, szimpatikusan és okosan játszottak. Csak számomra megint unalmas volt, hogy senki nem szorítja ki a két arany generációt a magyar korfballból. Pedig ideje volna). Mert az ifjúi lendület nem párosult higgadtsággal és alázattal.

Attól tartok, a fiataljainknak még sokat kell tanulniuk. A maga idejében mind a MAFC, mind a Szentendre eljutott kb. addig, amíg a világszínvonalhoz képest Magyarországon el lehetett jutni (mondjuk, a világszínvonal 60-70%-áig). Ma viszont az a helyzet, hogy a világ ellépett mellettünk, és a SZAC generációja sokkal messzebb van a világszínvonaltól, mint elődeik. Pechük van, felgyorsult a korfball fejlődése. És azzal kellene lépést tartaniuk, lépést tartanunk.

Technikailag, taktikailag, emberileg: minden téren ránk fér a fejlődés. Nem elég, ha a magyar mezőnyben jó egy játékos. Kis vadászterületen a legnagyobb tigrisnek lenni nem pálya. Nemzetközileg ugyanis nem vagyunk eléggé versenyképesek. Nemzetközileg is jegyzett tigriseket kell nevelnünk.

Nem könnyű edzői feladat ez: a tigris ugyanis nehéz eset. Non-konform, ambíciózus, sokszor önző, de mindenképpen motivált és győzni akaró. És nem fogadja el edzőjének azt, akit nem tud tisztelni. Nem tudom, hányan vagyunk idehaza olyanok, akik képesek lennénk egy csapatnyi valódi tigrisnek olyan, egy hónapos edzéstervet összerakni, amely után a tigrisek azt mondanák, szeretnének még velünk dolgozni. Én például eléggé remegő lábakkal látnék munkához...

Ilyen szempontból szerencsénk van: alig van idehaza igazi tigris a játékosok között. Annál több a közepessel is elégedett, aranyos, de egyáltalán nem (eléggé) ambíciózus játékos. Vagy a kis vadászterületek nagy királya. Úgyhogy a szerencsénk a lúzerek szerencséje. Ezért nem érünk el jobb eredményeket, és ezért ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy amit tudunk, az elég. Nem elég. Tanulnunk kell. Edzőknek, játékosoknak egyaránt.

Ha ehhez Hollandiáig kell mennünk, ám legyen. Támogassunk mindenkit, aki akár egy kurzusra, vagy hosszabb időre kimegy, hogy gyarapítsa a tudását (és szívjuk le tőle hatékonyan a felszedett ismereteket, amikor hazatér). Ha pedig ide kell hoznunk Hollandiát, tegyük azt. Van számos olyan edző, játékos, aki örömmel jön, ha hívjuk, és aki rengeteg újat tud mutatni nekünk. Csak ehhez befogadó közeg kell, olyan edzők, akik fejleszteni akarják magukat, és olyan játékosok, akikben izzik az ambíció, hogy világszínvonalú teljesítményt nyújtsanak.

Magyar tigrisek, merre vagytok?

UI: levezetésnek egy kis kultúra. Ha már tigris, és ambíció, és erő, akkor

William Blake: A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
fonta szíved izmait? És
mikor elsőt vert szived,
milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pöröly? Mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

(Szabó Lőrinc fordítása)

Egy találó kérdés kapcsán elgondolkodtam azon, mi a csudáért vágtam bele a blog írásába. Azaz, vigyázat:

Ars poetica jön...

Talán ezzel kellett volna kezdenem. Hogy mi a célom ezzel a bloggal. Szerencsére ma egy kedves korfballos barátom, aki szintén hajlandó egy csomó áldozatot hozni a fejlődésért (most például valószínűleg éppen fincsi párolt zöldséget vacsorázik a nagy észak-holland szmötyi kellős közepén), rákérdezett. Azt kérdezte, „főleg a saját szórakoztatásodra, esetleg a miénkre írod, szeretted volna már kiadni magadból a korffal kapcsolatban összegyűlt gondolatokat, tapasztalatokat, vagy reméled, h valamit elérhetsz vele?”

Jó kérdés. Nagyon jó. A legjobb benne, hogy nincs kész válaszom. Nyilván, szórakoztat a dolog (talán másokat is). Meg fegyelmezettségre nevel. Minden napra egy poszt – ez néha könnyű, néha melós. Dehát pont ilyenekről írok a posztokban, hogy a fejlődésért  bizony melózni kell. Akkor talán nem baj, ha magamnak is adok feladatot...

Korffal kapcsolatban összegyűlt gondolatok: nos, igen, van pár. Talán már az eddigi posztokban is találtál néhányat (vagy nem, ez esetben kösz, hogy mégis olvasol...). Mégis, ha jobban belegondolok, sokkal jobban örülnék, ha a blog kapcsán mások gondolatainak is teret adhatnék. Mert a sajátjaimat már ismerem, és szerintem sokan, akik korfballos körökben mozognak, szintén ismerik őket. Néha, sejtem, unják is. Én viszont annyiótok gondolatait nem ismerem! Pedig jó lenne. Úgyhogy ezúton is bőszen invitálok mindenkit kommentelni, posztot írni, állást foglalni.

Mert, igen, talán ez is hiányzik nekem kicsit a mai magyar korfballból. Vitatkozni tudunk. Lehurrogni mást, azt is. De valami mellett, pozitívan állást foglalni, az mostanában csak keveseknek megy. Elkezdeni valamit. Aztán folytatni. Megküzdeni érte, tűzön-vízen át. Ahogy annó a klubjaink születtek, meg a nyári tornák, a Guinness rekordunk (33 óra és 22 perc korfball egyfolytában, ha emlékeztek...) és még egy csomó minden. Egy csomót harcoltunk értük, és a legvalószínűtlenebb körülmények közepette is sikerre vittünk sok mindent. Mostanában ezt ritkábban látom: sok minden pusztul, kevés minden születik. Legalább is, kevesebb, mint szeretném.

Oké, gyakran én is a két gonosz öreg vagyok egyszerre a Muppet-showból. Az ember, aki mindent kritizál. Akinek semmi sem jó. És aki csak kívülről dumál. De azért igyekszem állást is foglalni, sőt, a saját bőrömet a vásárra vinni, események szervezése, képzések megvalósítása, iskolák becserkészése révén. Jó lenne, ha a blog kapcsán mások is, akik így éreznek és így tesznek, lehetőséget kapnának a megszólalásra. Rajtam nem fog múlni, minden beérkező írást szívesen kiteszek, ami a blog témájához tartozik. Mert persze van egy csomó jó dolog ma is: új csapatok, új ötletek, új kalandok. Csak sokszor elsikkadnak, nem hallunk róluk. Legyen egy hely, ahol publicitást adhatunk az efféle dolgainknak.

Mi is volt még a kérdésben? Hogy szeretnék-e elérni valamit? Jó téma ez is. Naná. Szeretnék. Két dolgot. Az egyik: ha valaki rákeres a magyar neten a korfball szóra, akkor találja meg a blogot, találjon egy pezsgő, friss, naprakész oldalt, ahol emberek korfballról beszélgetnek. Ami most van korfballról magyarul, nekem kicsit unalmas. Szeretném, ha ez a blog elevenebb lenne. Mert a korfball maga is eleven. Ne csomagoljuk csúnya, szürke, semmitmondó papírba.

A másik: elérni azt, hogy kezdjünk el közösen gondolkodni a magyar korfballról. Nem baj, ha eközben vitatkozunk, esetleg vaskosabb szavak is képernyőre kerülnek. A vita, ha kulturált, jó. Csiszolódik általa minden vitázó fél álláspontja. És talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy legyen egy közös víziónk arról, mi a csudát akarunk kezdeni a magyar korfballal.

Uff. Köszönöm a kérdést! És akkor most (azaz holnap) újra visszatérek az elkezdett sorozathoz, azaz jöhet megint a Muppet-show-s gonoszkodás a páholyból. A következő részben a játékosokról (is) ejtek pár keresetlen szót...

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Céltudatosság, fegyelem

A magyar korfball jelen pillanatban nem áll túl jól céltudatosságban és fegyelmezettségben. Van egy csomó olyan szabályunk, amelyet nem tartunk, és amelyet nem tartatunk be. Ez így egy bukó kombináció (bár jellemző Magyarországra).

Érdemes volna átvizsgálnunk a magunk hozta (és a törvényileg ránk vonatkozó) szabályokat, és ami felesleges/betarthatatlan/betartathatatlan/hülyeség, és egyszersmind kiiktatható, azt ki kell iktatnunk. Ami viszont értelmes és/vagy kötelező, azt be kell tartatnunk mindig, mindenkivel. Nem lehet olyan szabályunk érvényben, amelyet nem tartatunk be. És a Szövetségnek (és minden egyes képviselőjének, dolgozzon bármilyen pozícióban) élen kell járnia a szabályok betartásában. Sportorvosik? Minden meccs előtt legyen ellenőrzés, és legyen szankció. Aki igazán játszani akar, az megcsináltatja (akkor is, ha a rendszer vacakul működik és körülményes). Emberek delegálása a meccseken a zsűribe? Aki nem ad embert, bukja a meccsét. Bizottsági munka? Aki nem dolgozik, ne kapjon jóváírást (persze mérhető, egyértelmű kritériumok alapján döntsük el, mi minősül elegendő, és mi elégtelen munkavégzésnek). És ne dolgozhasson az Elnökségben olyan ember, aki rendszeresen nem jár el a megbeszélésekre, és nem végzi el legalapvetőbb feladatait sem (volt ilyen még nem is olyan régen).

Igen, ez átmeneti lemorzsolódással fog járni. De erre azt mondom, a homokzsákokat ki kell dobálni a léghajóból, ha repülni akarunk vele. És én azokat tekintem célcsoportnak, akik repülni akarnak. Aki azért morzsolódik le, mert nem hajlandó betartani a szabályokat, az morzsolódjon is le.

Igen, ehhez el kell döntenünk, minek tekintjük a korfballt: jópofa hobbynak, szabadidős tevékenységnek, ahol mindenkit várunk, és igyekszünk mindenkit megtartani, vagy komoly sportnak, amely versenyképes más sportokkal és a szórakoztatóipar más termékeivel. Én az utóbbira szavazok. Ráadásul a kettő nem zárja ki egymást. Ha van egy profin működő, magas színvonalú bajnokságunk, akkor az alá sokkal könnyebb beszervezni szabadidős tevékenységeket (mert pl. van mivel eladni a korfballt a nagyközönségnek). Visszafelé szerintem a dolog nem nagyon működik: jópofa lötyögésből nemigen szokott magas színvonalú top sport születni.

És ehhez kell még valami, ami szintén céltudatosság és fegyelem kérdése: brandet kell építenünk a korfballból. Ehhez viszont jelentős újrapolírozás szükséges a jelenlegi imidzsen.

Példának okáért, a Szövetségnek kötelezővé kell tennie az egységes, sportos felszerelés viselését a meccseken, már a korosztályos bajnokságokban is. Nem lehet szedett-vedett mezekben, tréningnadrágban, összevissza pólókban pályára lépni. Akinek nincs meze, nem játszhat. Ilyen egyszerű. Egy pólóról és egy szoknyáról/nadrágról szól a történet, nem többről. Ráadásul a korosztályos csapatok gyakorta használhatják az iskolai mezeiket is. Ha pedig valaki végképp képtelen előteremteni a felszerelés árát, még mindig lehet találni olyan holland/belga klubot, amely tud segíteni egy régebbi garnitúrával. Nincs olyan, hogy nem lehet. Olyan van, hogy nem akarom.

Mert mi van, ha most egy korfball meccsre betéved egy forgatócsoport (tisztelet a kivételnek, nagyon tetszik pl., hogy a SZAC-nál még a zokni is egységes)? Hogy magyarázzuk meg, hogy a kékek (és szürkék) játszanak az elvileg sárgákkal (de a narancs mezes is velük van)? És ha nem forgatócsoport, de testnevelő jön le, vagy egy potenciális szponzor? Nekik mit mondunk, hogy komolyan vegyenek? Nem nevettethetjük ki magunkat úgy, ahogy most néha tesszük.

A curlingben csak úgy indulhatsz versenyen, ha egységes a csapat szerelése, és mindenkin rajta van a szövetségi felvarró. Punktum. Biztos van, aki emiatt távolmarad egyes versenyekről. Aki viszont ott van, az jól mutat, és kiváló vágókép tud lenni a pályán készült interjúkhoz. És érzi, hogy egy közösséghez tartozik, amely ráadásul nem enged be akárkit a tagjai közé.

Hogy mondta Woody Allen? "Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának". Én meg olyané, amelynek bárki a tagja lehet. Az is, aki nem tartja be a legelemibb, ésszerű (mert okosan megrostált) szabályokat.

(folyt. köv.)

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Szakemberek képzése

Ne kerteljünk: jelen pillanatban a szakembereink többsége nem szakember. Úgy értem, nincs megfelelő képzettsége, végzettsége ahhoz, amit csinál. Szerény véleményem szerint van pár Mekk mesterünk is, akik a legnagyobb jóindulattal a legnagyobb blődségeket művelik, de nem tűnik fel nekik (pl. blogot írnak a korfballról :) - a szerk. megjegyzése).

Ez önmagában nem baj. A friss sportok gyakran indulnak el úgy, hogy még nincs kész szakembergárdájuk, azt a sport terjesztésével párhuzamosan építik fel, azaz, egy kedvenc kollégám szavai szerint, menet közben patkolják a lovat. És a módszer működik: így lehet lassanként bejutni az olyan, stratégiai helyekre, mint a TF, így érheti el az adott sport, hogy legyen edzőképzése, és így lehet apránként emelni a szakemberekkel szembeni követelményeket.

A magyar korfball lova (szerzőnk ma erős a metafórákban... - a szerk. megjegyzése) per pillanat egyrészt kissé a saját feje után megy, másrészt egyelőre nem látom, ki fog majd bele, és milyen eszközökkel, a patkolásába. Attól tartok, ez is egy olyan szövetségi feladat lesz, amely nem okoz majd egyöntetű népszerűség-növekedést a jelenlegi tagság körében, de elengedhetetlen a továbblépéshez.

Nincs mese: képeznünk kell a szakembereinket. Vagy, ha nem is kell, de érdemes. Edzőket, játékvezetőket, a szövetségben dolgozókat, a meccseken technikai segítséget nyújtó embereket. Jelen pillanatban óriási a lemaradásunk a világ korfball-elitjétől, de egyébként egyes hazai sportoktól is, ami az edzésmódszereket, az edzőink felkészültségét, a technikai és taktikai repertoárt, a mérkőzések elemzésére rendelkezésre álló szoftvereket illeti. Alig vannak korrekt képzési anyagaink magyar nyelven, és esetleges, hogy mikor vannak továbbképzések.

A játékvezetőink a legritkábban nézik vissza a teljesítményüket videón (pedig lehet, hogy szeretnék, legalábbis azok, akik fejlődnének), és a legritkábban kapnak értő, szakszerű visszajelzést a teljesítményükről, független játékvezető-ellenőröktől. Mert ilyenünk sincs nagyon. Pedig lenne, aki alkalmas volna a feladatra. Csak először őt, őket is fel kellene készíteni a feladatra, hogy miről, milyen szempontok szerint (szakma) és hogyan (pedagógia) adjon/adjanak visszajelzést.

A zsüritagjaink nemzetközileg is nagy megbecsülésnek örvendenek, de a továbbképzésük (és az utánpótlás-nevelés) idehaza nem megoldott. Érdemes volna erre is figyelnünk: a nemzetközi korfballban hiány van értelmes, fiatal zsüritagokból. Magyarország lehetne az az ország, ahol az ilyenek teremnek. Nem kell mondanom, mit jelentene mindez sportdiplomáciában, és egy csomó fiatalunk utazhatna a kontinentális és világversenyekre, tapasztalatot szerezni, kapcsolatot építeni. Nem mellesleg, az NB1-es és NB1/B-s meccseken meg lenne oldva a zsürizés kérdése, tehát a klubok által kötelezően delegálandó embereket lehetne másra használni.

A Szövetséget működtetők sem kapnak segítséget ahhoz, hogyan végezzék jobban a munkájukat. Egyáltalán, visszajelzést sem túl gyakran arról, jó-e, elfogadható-e, amit csinálnak. Éppen ezért a Szövetségben érdemes volna bevezetnünk a teljesítmények mérését, értékelését, a jó teljesítmények honorálását és a rossz teljesítmény szankcionálását. Igen, ez azzal járna, hogy pár embertől búcsút veszünk, de legalább biztosak lehetnénk arról, hogy aki marad, az színvonalas munkát végez.

Ez segítene abban is, hogy a Szövetség olyan hellyé váljék, ahová jó tartozni, ahová a fiatalok be szeretnének kerülni. Egyrészt azért, mert azt látják, hogy ott jófej emberek dolgoznak, szemmel látható eredményekkel, másrészt mert azt gondolhatják, hogy a Szövetségben végzett önkéntes munka jól mutathat a CV-jükben, amikor állást keresnek. Ehhez persze kell az is, hogy a tapasztalt vezetők képesek legyenek mentorként átadni a tudásukat a lelkes fiataloknak. Amihez nekik (mármint a vezetőknek) is tanulniuk kell: menedzsment ismereteket, kommunikációt, vezetői készségeket.

Tudom, a jelenlegi helyzetben, amikor máról holnapra élünk, nem biztos, hogy ezek a területek kapják a legnagyobb hangsúlyt. Viszont attól tartok, hogy ha ezek a területek nem kapnak elég hangsúlyt, akkor a jövőben is csak máról holnapra fogunk élni. Az pedig ritkán segít hozzá a fejlődéshez.

(folyt. köv.)