Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével

(Vörös)Csillag születik

A gazdaságban, a politikában, és most már a korfballban is az új sztár Kína. A hatalmas ország, ahol mindenből sok van. Mit sok, rengeteg. Korfballosból is, természetesen.
Amikor pályáztak a 2011-es VB megrendezésére, még gyakorlatilag nem, létezett Kínában a korfball. Ma már 7.000-en űzik a sportot tizenvalahány tartományban. És nem is rosszul. A VB-n 11. helyezést szereztek.

A csapat játékán jól látható a korfball élő guruja, Ben Crum keze nyoma. A játékosok tudják, mi a dolguk, nem vesztegetik az időt, hanem gyorsan dobnak, működik az összjáték, és amit csinálnak, az egyértelműen korfball (szemben sok kezdő -és nem kezdő- ország csapatával).

Persze, néha kiesnek a ritmusból, és nagyon hiányzik még a csapatból a rutin. Dehát ez még csak a 3. világversenyük volt, nem csoda, ha becsúszott pár hiba.

Az IKF (Nemzetközi Korfball Szövetség) és a KNKV (a holland korfball szövetség) TOP6 projektje keretében a jövőben is rengeteg támogatást fognak kapni, tehát borítékolhatóan bekerülnek a világ legjobb 6 csapata közé. És meg is érdemlik: lelkesek, szorgalmasak, alázatosak.

Ami külön tetszik, hogy a csapatban a lányok vezető szerepet kapnak. Különösen Yan Zangh (8) játéka figyelemre méltó. Nem csak gólerős, de jól szervezi az oldalát, és átlátja a játékhelyzeteket. Érdekes módon a kínai csapatban a fiúk egyelőre a gyenge láncszemek. Ha őket is sikerül magasabb szintre hozni, tovább erősödik majd a csapat. Mondjuk, Ben-től nem ritka, hogy a lányokra épít: lásd a Suzanne Struik - Mady Tims - Nadhie den Dunnen triót a PKC-nál, mindazonáltal jelenleg a kínai fiúk még nem tudnak elég támogatást adni a lányaiknak, és azért Zangh-nak is fejlődnie kell, mire Suzanne szintjére jut.

Akárhogy is, ha Kínának sikerül Tajvannal továbbra is jó viszonyt fenntartania (mármint a korfball pályán), amiben a lengyel meccs utáni (majdnem tettlegességig fajuló) összeszólalkozás az egyik kínai játékos és a tajvani főtitkár között csak átmeneti zökkenőt jelent, akkor a következő évekre meglesz az az ellenfelük, aki nagyobb tapasztalatának és játéktudásának hála húzhatja őket előre, a jó eredmények felé. Ebben biztosan számíthatnak a KNKV és az IKF támogatására.

Még egy kérdés merül fel: azt láttuk (Ricky Wu esetében), hogy Tajvanról lehetséges Hollandiába költözni, korfballt tanulni. Vajon megy ugyanez a jóval zártabb Kínából is? Mert pl. Zangh-nak egy-két szezon egy hoofdklasse-s csapatnál minden bizonnyal nagyon jót tenne. Ahogy érdemes volna edzőket is kiküldeniük, hogy tapasztalatot szerezzenek.

Meglátjuk. Ami viszont biztos, hogy a nagyon közeli jövőben Kína 8-ba jut a VB-n, és komoly ellenfél lesz a jelenlegi top csapatok legtöbbjének. Ha még valami fatális véletlen ( :), a tippeket a szerkesztőségbe várjuk) folytán az is összejönne, hogy a 11. helyezés dacára Kína kijut a 2013-as Világjátékokra, akkor az áttörés hamarabb is bekövetkezhet.

Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

A VB legjobb férfi kosárlabda csapata

Hogy mondjam finoman? Indiában valami egészen mást gondolnak a korfballról, mint amit én gondolok róla. Ami nem is lenne baj, mert az, hogy én mit gondolok, még nem nyom olyan sokat a latban. Sajnos azonban az indiai korfball egyrészt a kosárlabda valami elfajzott válfaja, amelyet tévedésből 3,5 m-es állványokra játszanak, másrészt a sportág megismeréséből kimaradt nekik az a rész, hogy a csapat fele lány, akik jobb helyeken a fiúkkal azonos jogokkal, lehetőségekkel bírnak a pályán.

Szerintük a lányok azért vannak, mert a szabályok miatt lenniük kell, hasznuk nincs nagyon. Éppen ezért az indiaiak meccseit rendszerint a fiúk játszották le. Ha ez elég volt, nyertek. Ha nem, akkor kikaptak. És legtöbbször kikaptak. A legszomorúbb az volt, hogy ilyenkor nem értették, miért. És fel voltak háborodva. Végül a 13. helyen végeztek.

A VB messze legszörnyűbb meccse az India – Dél-Afrika találkozó volt. A két csapat nem a korfballt gyilkolta: a kosárlabdát. Borzasztó volt nézni. Taktikában, szemléletmódban, hozzáállásban valami gyökeres megújulás kellene az indiaiaktól ahhoz, hogy eredményesebbek legyenek.

Pedig vannak jó adottságú játékosaik. Csak kellene hozzá egy olyan szövetségi kapitány is, aki nem azért ül a kispadon (dehogy ül...), hogy végigreklamálja a meccset, hanem hogy megtanítsa a csapatát egy új sportágra: a korfballra.

Ja, és aki fegyelmet tart a pályán: nem véletlen, hogy a tornán az indiaiak kapták a legtöbb sárgalapot. Sőt, ha jól emlékszem, kizárólag ők kaptak sárgalapot. És nem sok híja volt, hogy a szövetségi kapitány is kapjon egyet.

Fejétől bűzlik a hal.

Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

Két nagy testvér árnyékában

A torna talán legszürkébb csapata volt a 14. helyen végzett Hong Kong. Nem is igazán tudok mit kiemelni róluk. Nincs olyan, amiben kiemelkedően jók, vagy rosszak. De ebből is látszik, hogy az átlagos nem elég.

Mennek, hajtanak, ugranak, futnak, dobnak, néha akár gólt is, de az egész valahogy nem áll össze önálló történetté. Mint ahogy a fent látható logó sem sugall semmit, ami megragadna. Zsúfolt, jellegtelen, unalmas.

Látszik, hogy két nagy testvér árnyékában ők az örök kicsik. Amiből amúgy lehetne előnyt kovácsolni, hiszen sokan hajlandóak a kicsinek, gyengébbnek, hátrányosabb helyzetűnek szurkolni. De ahhoz kellene valamiféle lehetőség a kötődésre, az azonosulásra. Hong Kongtól ezt sajnos nem kaptuk meg.

A korfball világban Tajvan már régóta elhomályosítja őket, mostanában pedig az új sztár, Kína is sokkal fontosabb. Mindkét válogatottnak van olyan versenyelőnye Hong Konggal szemben, amire építeni tud: a játéktudás, illetve a remény.

Hong Kong végül egy győzelemmel zárt, Walest győzte le egy olyan meccsen, ahol a dobáshatékonyság döntött. A hong kongiak nem játszottak jobban, de kevesebbet hibáztak.

És sajnos ez minden, ami elmondható róluk. Ez pedig per pillanat édeskevés ahhoz, hogy tényezővé váljanak Ázsia korfball térképén.