Izgalmasan alakult a magyar NB/1 utolsó játéknapja. Izgalmas meccseken dőlt el, hogy melyik 4 csapat folytatja a rájátszásban, és melyik kettő küzd a kiesés ellen.

Az első NB/1-es meccsen az 1908 SZAC KSE és az Óbuda Maximus csapott össze. Látványos, izgalmas, sok gólos meccsen (ahol volt olyan 2 perc, amikor 7 gól esett!) végül a végig nagyot hajtó SZAC győzött, és ezzel kicsit kedvezőbb helyzetbe hozta magát a NagyKenguruk elleni ki-ki meccsre (mert innentől a döntetlen is nekik kedvezett). Az Óbuda kicsit koncepciótlanul, kapkodósan játszott, látszott, hogy számukra már nincs tétje a meccsnek.

Ezután egy NB1/B-s mérkőzés következett, ahol a SZAC második csapata a TF SE-vel küzdött meg. A találkozó nem érdemelne túl sok említést (a SZAC, ha kisebb zökkenők árán is, de viszonylag simán győzött), ha nem lépett volna pályára (a feljátszási szabályok miatt természetesen szabályosan) a SZAC-ban pár olyan játékos, aki a nagy csapatban is játszik. Bevallom, nem értettem, hogy mi szükség van erre: a "kis" SZAC már megnyerte a bajnokságot, tehát akár ki is kaphatott volna a TF-től.

Merthogy ezután következett a mindent eldöntő ütközet a rájátszásba jutásért.

Elöljáróban azt kell mondanom, sok ilyen meccs kéne a magyar bajnokságba, ahol van tét, van hajtás, van izgalom, van jó játék, és van jó játékvezetés. Ha a csapataink sok ilyen mérkőzést vívnának, jóval versenyképesebbé válhatna a magyar korfball. Mert edződni küzdelemben lehet. Ugyanakkor pont emiatt nem is értem teljesen, hogy sikerült e két csapatnak így elszúrnia az alapszakaszt, miért hagyták a döntést az utolsó fordulóra. Lehet, hogy ideje interjút készíteni a két edzővel?!

Akárhogyan is, a mérkőzés körömrágósra sikeredett: az elején felváltva estek a gólok, 7:7-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok. Az izgalmat jelezte, hogy a SZAC ekkorra már 2 büntetőt is kihagyott. 7:7 után a Kenguruk egy nagy ugrással (jaj...) 7:12-re módosították az állást, de a SZAC-os lányok (Zsena és Dia) nem hagyták, hogy elmenjen a hajó, két góllal közelebb hozták a csapatukat. A szünet előtt azonban a Kenguruk büntetőhöz jutottak, ám ez is kimaradt (a félidőben ők is két büntetőt hibáztak el), azaz a csapatok 9:12-vel fordultak.

A szünetben a nézőtéren az esélyeket latolgattuk, és arra jutottunk, hogy a meccs azon az oldalon fog eldőlni, ahol mindkét csapat a kevésbé hatékony négyesét játszatta. Ez az oldal a SZAC részéről Álmosék négyese, a NagyKenguruk részéről Annáék négyese volt. Ezen a napon a másik oldal (Diáék/Robertoék, illetve Tasiék) mindkét részről meggyőzőbb, pontosabb játékot mutatott. Ugyanakkor azt is megemlítettük, hogy a SZAC padján ül még egy bevethető fegyver STamás személyében, aki képes hatékony támadójátékot hozni, ha megkapja szedőben és asszisztban a szükséges támogatást. Úgyhogy kíváncsian vártuk, mit hoz a második félidő.

Nos, izgalmakat hozott. A kihagyott Kenguru-büntető megbosszulta magát, mert a SZAC-os lányok (Ági és Zsófi) 1 gólra csökkentették a távolságot. Ekkor azonban (a meccsen már nem először) villant a rutin, Zsolesz góljával ismét két gólos Kenguru vezetés állt az eredményjelzőn (13:11). A tavalyi év játékosa, Roberto azonban nem hagyta annyiban, két gyönyörű góllal kiegyenlített, és még 20 perc volt hátra. Kezdődhetett újból az őrült kergetőzés.

Kezdődött is: de ebből a Kenguruk jöttek ki jobban. Ekkor már az látszott, hogy a SZAC, bár hősiesen küzd, de fárad. A Kenguruknál mindig volt valaki, aki egy-egy jó megoldással átlendítette a szekeret a döccenőkön, és ez a valaki gyakran másik játékos volt, míg a SZAC-nál az volt az érzésem, hogy kezd elfogyni a szufla, az ötlet, pár játékos cipelte a hátán a csapatot.

Továbbra is féloldalas volt a csapatok játéka, de főleg a SZAC-é: Álmos négyese messze volt hatékonyságban a megszokottól. Jött is a csere, de engem meglepett, hogy Dávid helyett küldte be Barna STamást. Azt gondoltam, ő az állvány alatt jobban tudná segíteni STamást, mint Álmos, aki kevésbé szedő típusú játékos.

Aztán Álmos gyorsan rám cáfolt, és egy szép közeli góllal felzárkóztatta a csapatát (16:15), de a hihetetlenül nagyot küzdő Tasi a legjobbkor vágta be 10-ről 7 m-ről. Talán a csökkenő koncentráció miatt volt, hogy KenguÁdám másodszor is visszatehette a leszedett labdát az állvány alól, 3-ra növelve a különbséget. Gyuri azonban gyorsan válaszolt. 18:16 volt ekkor a Kenguruknak.

Már csak 7 perc maradt, és a SZAC-ot egyre jobban szorította az idő. Ráadásul Zsolesz rutinja megint 3-ra növelte a különbséget, amikor visszatette az állvány alól a labdát. Az ellentámadásból azonban Álmos, majd egy labdaszerzés után Roberto is betalált távolról - ismét egy volt közte (19:18). És maradt 5 perc. Körmünk viszont már alig...

Ahogyan a meccsen végig, Kacsa ekkor is higgadt tudott maradni, berámolta közleről, ugráltak is a Kenguruk (megint jaj...) örömükben a kispadnál: 20:18. Aztán, 1:15-tel a vége előtt ismét Álmos jött, ő is közelről volt eredményes. 20:19. És jött az időkérés.

Azt sejtettük, hogy a Kenguruknak még kell egy gól, mert ennyi időt nem tudnak végigtámadni. És szerencséjük volt, mert Tasiék négyese volt támadásban. És, talán a Hollandiában felszedett rutin hatására, vagy azért, mert mindig is híres volt arról, hogy a meccs végéig képes 100%-osan koncentrálni, ki tudja, mindenesetre Tasi 7 m-ről az állvány alól, ziccerből bevágta a meccs utolsó gólját, eldöntve ezzel a rájátszásba jutás kérdését.

Újabb gólra már nem maradt idő, így a végén 21:19 állt az eredményjelző táblán, amelynek egyik oldalán a Kenguruk örömködtek, míg a másikon a SZAC gárdája szomorkodott.

Teljes joggal. Ilyen játékkal, ilyen játékosállománnyal simán a rájátszásban lenne a helyük. És jó is lenne, ha ott lennének: hiányozni fognak az éremért folyó küzdelmekből. Merthogy ilyen módon a Szentendre Észak, az Óbuda Maximus, az NTE és a NagyKenguruk gárdája küzd majd meg a felsőházban, elsőként május 6-án. Izgalmas lesz.

Ja, ha van véleményed a meccsről, vagy a SZAC kieséséről, esetleg tippelnél az elődöntőkre, kommentálj lelkesen!

Vasárnap eldől, melyik négy csapat jut be a rájátszásba a korfball NB/1-ben. Egymásnak feszülnek a Kenguruk és a SZAC. Tisztára, mint a Hegylakóban: there can be only one... De ki jön ki jobban a csatából?

Izgalmasan alakul az első osztályban a felnőtt bajnokság: az utolsó játéknap dönt arról, melyik csapat jut be rájátszásba a már ott lévő Szentendre Észak, Óbuda Maximus és NTE mellé. Ráadásul a két vetélytárs csapat, a NagyKenguruk gárdája és az 1908 SZAC KSE pont egymással játszik.

Látszólag a Kenguruknak van könnyebb dolga: 2 pont előnnyel várhatják a mérkőzést. Ha azonban kikapnak, azonnal fordul a kocka: a SZAC eléjük kerül, mert mind az egymás elleni eredményben, mind gólarányban jobban áll. Éppen ezért komoly a tét.

Ugyanakkor a SZAC-nak lehet, hogy nem elég a NagyKengurukat megvernie: ha biztosra akarnak menni, akkor előtte az Óbuda Maximust is le kell gyűrniük. Ilyen módon, két győzelemmel, 13 pontjuk lenne, és minden téren előznék a NagyKengurukat. Ha azonban bármelyik meccset bukják, izgulhatnak: az alapszakasz utolsó meccsén a NagyKenguruk a már biztos alapszakasz-első (és a közelmúltban tovább gyengült) Szentendre Észak ellen még mindig kiharcolhatják a négy közé jutást.

Egy valami biztos: vasárnap este az egyik gárda csalódott lesz, hiszen mindketten nagy tervekkel, döntős reményekkel indultak a szezon elején. Hogy azután ebből az lett, hogy az utolsó fordulóban még izgulniuk kell a négybe jutást illetően, azt hiszem, feltétlenül meglepetés, de egyben a jele annak is, hogy idén izgalmasabbá vált az NB/1.

Akárhogyan lesz is, a lényeg: ritkán látott izgalmak várnak ránk most vasárnap, a gödi sportcsarnokban. Érdemes lesz kimenni, akár szurkolóként, akár semleges nézőként.

(A pontos programot itt, a tabellát pedig itt találod).

A háromból az első kör véget ért, mindenki játszott mindenkivel. Nézzük meg csapatonként (hátulról előre haladva), mik a tanulságok az eddigi 5 meccs alapján.

MAFC

A MAFC egyelőre nem találja tavalyi formáját. 0 ponttal áll, a második legkevesebb dobott, és a második legtöbb kapott góllal. Nagyobb vereségük talán csak a Szentendre Észak elleni 27:20, a többi mind 2-3 gólos.

De pont ez, ami aggasztó lehet: eddig azt láthattuk, hogy a MAFC pont az ilyen meccseket behúzza rutinból. Mint a tavalyi két elődöntőt, ahol 8-10 perccel a vége előtt még mindkétszer sima vereségre álltak, aztán mégis visszakapaszkodtak, és döntőbe jutottak.

Lehet, hogy ez a rutin-fegyver már a múlté? Lehet, hogy a többi csapat kiismerte őket? Vagy feltámadnak a következő körökre? Lehet, mindenesetre ehhez mind támadásban, mind védekezésben javulniuk kell.

A tudás, a rutin megvan ehhez a csapatban, de az erőnlét már nem biztos: ahhoz be kellene építeniük a fiataljaikat. A jó hír, hogy van kit. A feladat, hogy ez valóban hatékonyan meg is történjék.

1908 SZAC KSE

Egyelőre a SZAC is elmarad attól, ahogyan tavaly menetelt. Emlékezhetünk, hogy az elmúlt szezonban még a Szentendrét is meg tudták verni. Most valahogy még nem állt össze a kép. Különösen a védekezésük nagyvonalú: 103 gólt kaptak, ezzel egyedül ők jutottak 100 fölé ebben az értékben.

Az, hogy sokat is dobnak, nem meglepő: mind fiúban, mind lányban vannak olyan játékosok a csapatban, akik közelről és távolról is veszélyesek tudnak lenni. De sokszor a sok gól nem elég, ha hátul nem koncentrálnak eléggé.

Amiért feltámadást várok a csapattól, az a támadójátékuk. Láthatóan fejlődtek ebben tavaly óta, változatosabb, kreatívabb, amit támadásban játszanak. És el tudom fogadni, hogy amíg ennek az új támadójátéknak a begyakorlására fókuszálnak, átmenetileg kevesebb figyelem jut a védekezésre.

Ha az arányt sikerül helyrebillenteniük, előrébb fognak lépni. És remélem, közben nem fogy el még jobban a kispadjuk. Persze utánpótlásban ők állnak a legjobban, úgyhogy az idő feltétlenül a SZAC-nak dolgozik. Kérdés, hogy az már az idei szezonban meg tud-e mutatkozni.

NTE

Az NTE nagyjából azt hozza, amit tavaly, és amit vártam tőlük. Megbízhatóan, nagyobb meglepetések nélkül teszik a dolgukat, és igyekeznek megnehezíteni az ellenfelek dolgát. Sokszor sikerrel.

Náluk a kulcs a szervezettség és az erőnlét. Amíg bírják szuflával, rendezetten, okosan játszanak, de amikor kezd fogyni az erő, nagyon szét tud esni a játékuk. Ebben segíthetnek a fiatalok, de néha azt érzem, hogy az ő beépítésük még nem sikerült eléggé, jobban kihasználhatnák pl. Balogh Renátó magasságát, Forgács Dániel átlátó-képességét.

Lány soruk mindenesetre továbbra is erős: több csapat ellen is eredményes fegyver lehet a sok rutinos, fürge, gólerős lány. Ha képesek lesznek a játékukat folyamatosan összeszedetten tartani, akkor jó eséllyel pályáznak egy helyre a rájátszásban. Ha nem, akkor bajban lesznek a várhatóan feltámadó SZAC-cal vívott párharcban.

Óbuda Maximus

A csapat, ahol időnként egy komplett válogatott négyest kell pótolni: Nagy Andrea, Varga Judit, Montvai Csaba és Turchányi Bálint is sérült per pillanat. Nem könnyű helyzet, de a Maximusnál jól halad a fiatalok beépítése, a rutinos játékosok jól segítik kevésbé tapasztalt társaikat. És így, együtt a csapat sokkal jobb szezont fut, mint tavaly.

Két dolog van, amiben még fejlődhetnének: a higgadtság és a koncentráció. Hajlamosak elizgulni, elrohanni a maccseik egyes részeit, és ilyenkor látványosan sok rossz megoldást láthatunk tőlük. A jobb koncentráció pedig a helyzetkihasználás javításához elengedhetetlen. Luxus annyi könnyű helyzetet elpuskázni, amennyit a Maximus egyes meccsein kihagyott.

Nem aggódom értük: van utánpótlásuk, és van a klubban és az edzői stábban ambíció, a csapatban pedig elég tudás a fejlődéshez, így az a tippem, hogy tartani fogják rájátszást érő helyüket a továbbiakban is.

Nagykenguruk

A szezon eddig meglepetés csapata a számomra. Új edzővel, némiképp megváltozott játékrendben, és (bocs, hogy ezt mondom, de muszáj...) Kenguruktól szokatlan higgadtsággal, ugyanakkor harcosan, keményen játszanak. És mindez az eredményekben is megmutatkozik.

A csapatban jó arányban vannak rutinos játékosok és fürge fiatalok, és idén a Kenguru-lányok is sokkal megbízhatóbban hozzák magukat. Ráadásul jól megtalálták az új lányok helyét és szerepét a csapatban.

Kicsit paradox a helyzetük: Tasnádi Sára Hollandiába szerződésével nagyot léptek a jövőjük építése felé (mert Tasi nyilván hihetetlen mennyiségű új tapasztalattal, tudással fog visszatérni), de az idei szezonban, amikor lenne esélyük elcsípni a Szentendrét, nagyon hiányzik a játéka. Így csak az egyik oldalra tudnak igazi lány gólzsákot felküldeni, Dölles Anna személyében.

Ami viszont szintén újdonság, és pozitív, az a klub imidzs tudatos építése. Ez vonatkozik a mezekre, a meccs utáni közös levezetésre. Nem tudom, így van-e, de számomra mindez azt sugallja, hogy a csapat most sokkal inkább együtt van, mint az elmúlt szezonban.

Szentendre Észak

A látszat csal. Ha valaki ránéz a tabellára, és azt látja, hogy a Szentendre megint pontveszteség nélkül vezeti a bajnokságot, azt hiheti, hogy semmi sem változott. Pedig nem ez a helyzet. Sokkal inkább pengeélen táncol ez a veretlenség, mint korábban (tudom, tavaly a SZAC legyőzte őket egyszer). Nem érzem azt a dominanciát, különösen lányban, ami korábban jellemezte a játékukat. És azért az állvány alól is hiányzik Benkovics Dávid tekintélyt parancsoló alakja.

Talán most, hogy Szuromi Márta a műtéte után újra formába lendül, helyreáll a „világ rendje”. Meglátjuk. Nem lesz könnyű dolguk, megkockáztatom, 1-2 vereség is vár rájuk az alapszakaszban.

Persze a rájátszás nem lesz gond: pont az jelzi a Szentendre erejét, hogy mindig meg tud újulni, és mindig van, aki átveszi a stafétabotot, ha valaki (ilyen vagy olyan okból) kiesik a góldobó gépezetből. És ne feledjük, hogy a rutin és a tapasztalat velük van. Úgyhogy a bajnok, ha esetleg meggyengült is, még mindig nagyon erős. Kíváncsi vagyok, lesz-e, aki idén igazi párbajra tudja hívni őket.

Egyetértesz? Máshogy látod? Írd le itt, a kommentekben!

Az elmúlt szezon legérdekesebb két mérkőzése mindenképp a SZAC és a MAFC elődöntőbeli csatája volt. Kíváncsiak voltunk, most, az új szezonban mit hoz első alapszakaszbeli mérkőzésük. Mivel a bajnokság rajtjánál mindkét csapat kissé „beragadt”, külön izgalmat adott a meccsnek az, hogy a győztes egyúttal lehetőséget kapott az élbolyhoz való felzárkózásra, míg a vesztes leszakadt a mezőnytől.

Szár sportcsarnokában, este 7 órakor kezdődött a mérkőzés, amelyre mindkét csapat erős csapattal érkezett, bár feltűnő volt a SZAC rövid kispadja. A felek az alábbi kezdőcsapatokat küldték pályára: SZAC támadó: Kőszegvári Ágnes – Vaszkó Diána – Beöthy Álmos – Sneider Tamás, védő: Deák Anita – Vaszkó Bianka – Dörfi György – Essig Róbert. MAFC támadó Kovácshegyi Nóra – Bacsa Szilvia – Pogány András – Hőke Márton, védő Kovácshegyi Eszter – Vaszócsik Vilja – Le Minh Duc – Pafféri Balázs. A mérkőzés játékvezetője Erdei Attila volt.

A mérkőzés elejét kis közjáték zavarta meg: Vaszkó Dia orra vérezni kezdett, így pár perc várakozás után indulhatott útjára a labda, és mivel Dia orra lassan gyógyult, a SZAC három emberrel kezdett támadni.

Az első perceket kemény védekezés jellemezte, így az első gól a harmadik percben esett – az immár meggyógyult Dia dobta középtávolról.  E periódusban támadásban mindkét csapat jól szedte a lepattanókat, de a dobások általában kimaradtak. A MAFC érezhetően nem tudott mit kezdeni a SZAC kemény, nyomásos védekezésével. Ám Kovácshegyi Nóra rutinja büntetőhöz juttatta a MAFC-ot, amit Hőke Márton higgadtan értékesített. 1:1. Több, mindkét oldalon eladott labda után az elmúlt év férfi játékosa, Essig Róbert dobott szép távolit (így a tavalyi év mindkét legjobbja betalált, hiszen Vaszkó Dia volt a másik díjazott), majd egy ziccert. 1:3 a 9. percben. Beöthy Álmos ziccerből talált be – kezdett nőni a különbség, de Pogány András egy szabaddobásból közelebb hozta a MAFC-ot. 2:4.

Az első negyedóra végéhez továbbra is 2:4-es állásnál érkeztek a csapatok, ez főleg a feltűnően sok egy vagy nulla dobásos támadásnak volt köszönhető.

Essig Róbert büntetőt harcolt ki, amit Dörfi György értékesített. 2:5 a 16. percben, majd büntető a túloldalon is, ezt Pafféri Balázs pakolta be a korfba. 3:5. A SZAC nyomásos védekezése sok esetben csírájában folytotta el a MAFC támadásait, ellenben a másik oldalon sikeresek voltak a távoli dobások. Beöthy Álmos is középtávolról szerzett szép gólt. Így a 18. percben, 3:6-nál jött az első MAFC-os időkérés. Ez után a MAFC továbbra is a 2-2-t játszotta, amiből Hőke Márton futhatott ziccert, majd kapott büntetőt. Be is dobta, 4:6. Kezdtek magasabb fokra hágni az érzelmek, ami érthető volt: izgalmas, hajtós, pörgős meccset láttunk.

Kovácshegyi Eszter a rá jellemző nyugalommal rámolt be egy távolit – máris csak 1 gól volt a különbség. A 23. percben jártunk ekkor. Le Minh Duc kezében benne volt az egyenlítés, de középtávoli kísérlete kipördült a korfból. A másik oldalon az aktívan játszó Deák Anita harcolt ki büntetőt, amely azonban kimaradt, csakúgy, mint utána az ismétlések.

A SZAC játéka láthatóan más volt, mint a MAFC-é. Ugyan ők is gyakran 2-2-ből indultak, de akkor is sokszor ellenkező nemű játékosokkal építették ki a pozíciókat, és emellett többször ki is nyitották a 2-2-t, így többször volt megfigyelhető a játékukban a 3-1 felállás. Egy ilyen megoldás után az állvány alól kilépő Dörfi György dobta a SZAC 7. gólját is. Nagyon szép, kreatív találat volt. Vaszkó Bia kisebb sérülése után (szerencsére gyorsan meggyógyult) a MAFC jöhetett, de a dobások kimaradtak, sőt, néha a játékosok nem értették meg egymást a pályán, így eladtak pár labdát. Beöthy Álmos újra betalált távolról (szép dobás volt), ezzel 5:8-ra módosítva az állást. A MAFC továbbra is inkább zicerre játszott, de ezt a gyorslábú SZAC-osok levédekezték. A félidő végén tehát marad az 5:8 az eredményjelzőn.

A szünetben érdekes volt megfigyelni a két csapat közötti különbséget, már ami a taktika átbeszélését illette. A SZAC-nál mindenki az edzőt, Hack Barnát figyelte, így centrális információ-átadás valósult meg:

Ezzel szemben a MAFC-nál inkább a lineáris elrendezés volt megfigyelhető. Ez nyilvánvalóan a két csapat eltérő hátteréből, életkorából, rutinjából fakad.

Szünet után mindkét csapat cserélt: a MAFC-nál Kovácshegyi Nóra helyett Pogány Krisztina folytatta, a SZAC-nál Sneider Tamás helyett Kelemen Dávid lépett pályára.

Beöthy Álmos rögtön góllal indított – 5:9, de Pafféri Balázs távolról válaszolt, majd jött egy lejárt támadóidős SZAC támadás, egy MAFC csere (Le Minh Duc - Somogyi Gergő) és egy szép Vaszócsik Vilja gól távolról, így 3 perc után 7:9 állt az eredményjelzőn. Pörgősen kezdődött a második játékrész, ez volt a mérkőzés leglátványosabb 3 perce.

Megint jött egy shot clock a SZAC-nál, majd Kovácshegyi Eszter ütközött egy támadóval, ezért az ápolás rövid idejére megpihentek a csapatok (szerencsére nem volt komoly a sérülés). Az újraindítás után a tempó maradt, de a dobások pontatlanabbá váltak, így a gólok gyakorisága csökkent. Végül Pogány Kriszta törte meg a gólcsendet a 8. percben. 8:9. Időt kért a SZAC.

Bacsa Szilvia harcolt ki büntetőt, amelyet Hőke ismét bedobott, majd a másik oldalon Essig Róbert, aztán Dörfi György csinálta meg a tökéletes helyzetet, de a dobás a végén mindkétszer kimaradt. Így maradt a 9:9 a 12. percben. A MAFC is elügyetlenkedett egy helyzetet, majd jött a csere: Vaszócsik Vilját Esek Katalin váltotta. Egy lejárt támadóidős MAFC támadás után a SZAC is, a MAFC is többször eladta a labdát – a meccs ezen részében inkább az izgalom dominált, semmint a látványos megoldások vagy a tudatos építkezés.

Az utolsó negyedórába lépve még mindig semmi nem dőlt el. A SZAC újabb büntetőt rontott, de Dörfi György hibáját Essig Róbert egy szép (és fontos) távolival egyből kijavította. 9:10. Jött az újabb MAFC időkérés, majd Kovácshegyi Eszter rutin-ziccere. 10:10, és Hőke Márton közelről befordulós, furfangos gólja. A mérkőzésen először (és mint kiderült, utoljára) vezetett a MAFC (11:10), de Beöthy Álmos büntetőből azonnal egyenlített. Fontos momentum volt.

10 perccel a vége előtt még mindig bármi lehetséges volt. A nézőtéren többen tippversenybe kezdtünk, de csak abban tudtunk megegyezni, hogy a győztes sem jut 15 gól fölé. Eközben Essig Róbert újabb mutatós távolival segítette csapatát. Előny a SZAC-nál. És még ez sem volt elég Essig-nek: újabb megindulása után a lepasszból Dörfit hozta kihagyhatatlan helyzetbe. 11:13.

Jött az újabb MAFC csere: Hőke Márton helyén Pham Hoang Nam folytatta. Beöthy Álmos újra távolról volt eredményes, míg Pogány András közeli gólját fedettnek fújták. Ezt követően a jól mozgó Pham Hoang Nam harcolt ki büntetőt, amit Pogány András értékesített – 12:14, de már csak fél perc maradt a mérkőzésből. Ezt a SZAC okosan csaknem végig támadta, így a MAFC-nak már csak egy közeli dobásra maradt ideje, de az kimaradt. Így alakult ki a 12:14-es végeredmény (a mérkőzés jegyzőkönyvét itt találod).

A MAFC túl sok közeli helyzetet és ziccert hibázott, túl sok labdát eladott, és (főleg az első játékrészben) túl kevés akciógólt (összesen 6) szerzett, ami megbosszulta magát egy ilyen kiélezett, kevés gólos mérkőzésen. A SZAC kreatívabb játékot mutatott, és kulcsemberei (főleg a fiúk) jobban hozták magukat, ami két fontos pontot ért a csapatnak. Összefoglalva, a meccs idén is, ahogy tavaly, jó választás volt: két eltérő stílusú játékot játszó csapat küzdött meg egymással a pályán egy pörgős, hibáktól sem mentes, de összességében érdekes, majdnem azt mondanám, élvezetes meccsen.

A SZAC-nál a meccs embere véleményem szerint Essig Róbert volt, aki mind támadásban, mind védekezésben nagyot játszott. Mellette Beöthy Álmost érdemes még kiemelni. A MAFC-nál Kovácshegyi Esztert és Pogány Andrást választottam, előbbi okosan irányította az oldalát és fontos gólokat szerzett, míg az utóbbi nagyot védekezett, rutinosan értékesítette helyzeteit és sok lepattanót szerzett.

(Ha van kedved hasonló tudósításokkal szórakoztatni a blog olvasóit, írj bátran, kirakjuk!).