Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével

Down, under, avagy mélyen lent...

Ausztrália csapata gyaníthatóan csalódottan távozott Shaoxing-ból a 12. helyezés megszerzése után. Soha ilyen rossz eredményt nem ért el a csapatuk korábban világbajnokságon (az eddigi legalacsonyabb helyezésük 9. volt, 1991-ben, de voltak már 4. helyezettek is, 4 évvel később). És nem nagyon értem, miért.

A csapat nem rossz (mondjuk, nem is jó), küzd, hajt, de hiányzik belőle az ötlet, a szikra, a lélek. Voltak jó tíz perceik, mint Tajvan ellen a második félidőben, de ez csak arra volt elég, hogy a vereségek mértékét elfogadhatóvá tegyék.

Azt hiszem, ez volt velük a gond: nem tudtak egy meccset sem egyenletesen, magas színvonalon végigjátszani. Mindig eljött a holtpont, amelyet a képzettebb ellenfelek egytől-egyig kihasználtak. És nem voltak egyéniségeik, akik a korábbi világversenyeken a hátukra tudták venni a csapatot, mint korábban Jessica May, Brad Marks (és a világító zöld cipője), Jeremy Harris, Megan O'Keefee. A mostani csapatból sokkal nehezebb lenne bárkit kiemelni.

Két győzelemre futotta tőlük, Dél-Afrika és Hong Kong ellen. Ezeken a meccseken dobtak összesen 60 gólt, ami megszépíti a statisztikáikat, de ettől a többi meccsen szerzett átlag 19 gól még mindig nagyon kevés marad.