Ma rövid bejegyzés jön egy olyan eseményről, amely reális irányt adhat a magyar korfball stratégiai tervezéséhez. Elég közel van, hogy belátható legyen, és elég messze, hogy legyen időnk végrehajtani a terveinket.

2017-ben, reméljük, Budapest ad otthont a Világjátékoknak (ugye, lájkoltad már a Facebookon a kampány oldalát?) Ez a dátum olyan cél, amely egész Szövetségnek kijelölheti a követendő irányt. Ahogy a kínaiak a VB-re, a katalánok az U23 VB-re, és -gondolom- a belgák 2015-re pörgették és pörgetik csúcsra a csapatukat, mi is megtehetjük ugyanezt, ráadásul úgy, hogy ne csak pillanatnyi sikert, de tartós és fenntartható előrelépést érjünk el.

A 2017-ig hátralévő 5 év (és egy kicsi) alapján érdemes meghatároznunk azt a stratégiát, amely mentén a magyar korfballt fejleszteni fogjuk, és erre az eseményre érdemes kifuttatnunk a stratégiából eredő akcióterveinket.

5 év alatt, építve a már most rendelkezésre álló alapokra, rengeteget léphetünk előre. A mostani 16-23 éves korosztály, kiegészítve pár "veteránnal" (úgy értem, aki akkorra veteránná nemesedik), 5 év céltudatos edzéssel, nemzetközi tornákkal, rutinnal a háta mögött, komoly meglepetésre is képes lehet.

Tudom, Budapest még nem kapta meg a rendezés jogát. De mit vesztünk, ha ugyanez a csapat mondjuk Wroclavban tanítja móresre mondjuk a cseheket? Olyan jó lenne a Világjátékokon nem csak unatkozó koca-szurkolóként, lagymatagon tapsolni egy-egy szép holland vagy portugál gólnak, hanem fanatikusan üvölteni, amikor a magyar válogatott szépen, okosan és tudatosan, világszínvonalon játszva megküzd a világ többi csapatával.

Mert a mostani VB-n nagyon hiányzott, hogy legalább csak egyszer, de úgy igazán megőrülhessek...