Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

A VB legjobb férfi kosárlabda csapata

Hogy mondjam finoman? Indiában valami egészen mást gondolnak a korfballról, mint amit én gondolok róla. Ami nem is lenne baj, mert az, hogy én mit gondolok, még nem nyom olyan sokat a latban. Sajnos azonban az indiai korfball egyrészt a kosárlabda valami elfajzott válfaja, amelyet tévedésből 3,5 m-es állványokra játszanak, másrészt a sportág megismeréséből kimaradt nekik az a rész, hogy a csapat fele lány, akik jobb helyeken a fiúkkal azonos jogokkal, lehetőségekkel bírnak a pályán.

Szerintük a lányok azért vannak, mert a szabályok miatt lenniük kell, hasznuk nincs nagyon. Éppen ezért az indiaiak meccseit rendszerint a fiúk játszották le. Ha ez elég volt, nyertek. Ha nem, akkor kikaptak. És legtöbbször kikaptak. A legszomorúbb az volt, hogy ilyenkor nem értették, miért. És fel voltak háborodva. Végül a 13. helyen végeztek.

A VB messze legszörnyűbb meccse az India – Dél-Afrika találkozó volt. A két csapat nem a korfballt gyilkolta: a kosárlabdát. Borzasztó volt nézni. Taktikában, szemléletmódban, hozzáállásban valami gyökeres megújulás kellene az indiaiaktól ahhoz, hogy eredményesebbek legyenek.

Pedig vannak jó adottságú játékosaik. Csak kellene hozzá egy olyan szövetségi kapitány is, aki nem azért ül a kispadon (dehogy ül...), hogy végigreklamálja a meccset, hanem hogy megtanítsa a csapatát egy új sportágra: a korfballra.

Ja, és aki fegyelmet tart a pályán: nem véletlen, hogy a tornán az indiaiak kapták a legtöbb sárgalapot. Sőt, ha jól emlékszem, kizárólag ők kaptak sárgalapot. És nem sok híja volt, hogy a szövetségi kapitány is kapjon egyet.

Fejétől bűzlik a hal.