Sokáig gondolkodtam, mi legyen a Korfball Bennfentes 100. bejegyzésének témája. Aztán jött a hír, hogy lemondott Jaap Broersma, a KNKV (a holland korfball szövetség) főtitkára. Úgyhogy már nem gondolkodtam tovább. (Vigyázat, személyes blogbejegyzés következik!)

Jaap (középen) az MKBA két alapítójával (fotó: Kállai Éva)

Jaap főtitkárként és emberként is remek. És ért az időzítéshez is. A lemondásával gondosan kivárta, hogy a Korfball Bennfentes elérjen a centenáriumi poszthoz...

Ő volt az, aki a nemzetközi korfballban először hitt az MKBA-ban, és aki felkarolt minket. Lehetőséget adott, hogy számos fórumon, még a holland olimpiai bizottság, az NOC/NSF tagjai előtt is bemutatkozhassunk. És tartotta bennünk a lelket, amikor a lelkesedésünk lelohadt volna.

Közben azért a holland korfball érdekében is tett egyet s mást: főtitkársága alatt Hollandia  rendezett egy sikeres EB-t 2010-ben, a csapat nyert EB-t és VB-t, meg egy csomó korosztályos bajnoki címet. Elindult a Korfball Gala sorozat, de ami a legfontosabb: az üzleti életből magával hozott szellemben újraszervezte a KNKV működését. Új a szervezeti felépítés, új az elnökség, új az iroda (még a királynő képe is arrébb költözött...) és nem kevés ütközés árán, de új az egész szellemiség, amely mentén a KNKV a holland korfball életét szervezi. Munkája olyan jól sikerült, hogy időnként még az IKF-re is hatással tudott lenni :).

Lemondásához is az vezetett, hogy úgy érezte, az általa a KNKV-hoz hozott fiatalok ötleteinek egyre gyakrabban ő maga áll az útjában. És, hogy ne legyen a további fejlődés gátja, inkább átadta a terepet másnak. Bölcs. 

Bevallom, kicsit örülök Jaap lemondásának. Ilyen módon több ideje marad remélhetőleg arra, hogy drachteni kertjében, felesége, Etty társaságában ücsörögjünk a napon, egy üveg jó francia bort kortyolgatva, és a korfballról, meg úgy általában, az életről beszélgessünk.

Jaap, köszönjük!

A hétvégi Europa Shielden a holland és a belga korfball szövetség képviselői aláírták Németországgal a TOP6 szerződést.

A TOP6 project arról szól, hogy a hollandok és belgák szeretnék kinevelni saját ellenfeleiket. Az a cél, hogy a világversenyeken legyen legalább 6 olyan csapat, amely eséllyel küzd a döntőbe jutásért. És ha már bejutott, akkor képes egy megjósolhatatlan kimenetelű döntőt vívni.

A belgák részéről érthető a dolog, mármint hogy szeretnének megjósolhatatlan döntőket, hiszen az eddigi megjósolható döntők 97%-ában ők voltak azok, akik a végén szomorkodtak, míg a hollandok örömködtek. A hollandoknak viszont mindez azért fontos, mert a holland sportfinanszírozás erősen függ a nemzetközi eredményektől, illetve attól, az adott sport milyen erős nemzetközileg. Az előbbivel nincs gond a tulipánosok háza táján, de az utóbbi már kezd kínossá válni: egyre tarthatatlanabb az a helyzet, hogy Hollandiának nincs igazi ellenfele. Úgyhogy most csinálnak maguknak párat. Sajnos, Magyarország (egyelőre) nincs a kiszemeltek között.

Az első szerződő fél Németország. A németeknél Castrop-Rauxel és környéke erős korfball fellegvár, de az ország többi része messze nincs ilyen jó állapotban. Ráadásul a német szabályozás szerint addig nem lehet országos szövetsége a korfballnak, amíg legalább 7 tartományban nem működik rendszeres korfball bajnoki rendszer. Úgyhogy a németek előtt álló első kihívás a tömegesítés: a céljuk, hogy rövid időn belül 20.000-re növeljék a korfballosok számát az országban, és megalakuljon végre az önálló korfball szövetség.

Erre már csak azért is szükségük volna, mert a német korfball az utóbbi időben egy helyben toporog (és akkor még finoman fogalmaztunk). Nem jönnek az eredmények, a csapatok rendszeresen lehajtott fejjel kullognak haza egy-egy fontos verseny után (VB 9. helyezés, BEK 7. hely). Ideje valami újat kitalálni.

Meglátjuk, a TOP6 program segít-e nekik. Elvileg igen, hiszen abban olyan elemek vannak, mint közös edzőtáborok a holland vagy belga válogatottal, felkészülési tornák, de ami ennél is fontosabb, hogy a holland szövetség feltett szándéka olyan know-how-kkal is megismertetni a TOP6 országok szövetségeit, klubjait, amelyek révén növelhetik tömegbázisukat, és anyagilag önfenntartóvá válhatnak. Mert ha ez megtörténik, akkor utána sokkal könnyebb magasabb szintre emelni a szakmai munkát, a válogatottak és a klubcsapatok teljesítményét.