Új cikket küldött a Katalóniában légióskodó Jakab Gergő. Nézzük, mi a helyzet odakint, és hogy miként állt helyt a magyar fiatal a VB. negyedik helyezettjének bajnokságában.

A CEVG csapata a katalán kupa megnyerése után
(Gergő az álló sorban jobbról a harmadik)

Véget ért az alapszakasz a spanyol ligában, hamarosan kezdődnek a rájátszás körei, és az én csapatom, a CEVG egész jó esélyekkel vág neki a playoffnak.

A juniorokkal a 4. helyen zártunk, így a listavezető Barcelona ellen lépünk majd pályára az elődöntőben. Ennek a meccsnek az lesz a különlegessége, hogy ha megnyerjük a meccset, és így döntőbe jutunk, akkor az egész csapattal együtt leborotváljuk a hajunkat, és így a döntőben félelmetes fejjel küzdünk. 

A második csapattal végül 3.-ak lettünk, mert az utolsó fordulón megvertük a Sant Lorençet, és így előttük végeztünk. Ennek köszönhetően a Vallparadís együttese ellen játszunk majd a a döntőbe jutásért.

Az első csapatunk érte el a legjobb eredményt, ők ugyanis 2.-ak lettek, ezért a Vacarissest fogadják most vasárnap itt a helyi csarnokban, hogy a katalán kupa után a rájátszást is megnyerjék.

Én az idei szezonban
- a juniorokkal 7 gólt szereztem 6 meccsen (összes gólunk 4.5%-a),
- a második csapattal 9 gól 7 meccsen (összes gólunk 11%-a),
- az első csapattal egyszer léptem pályára, de gólt nem sikerült összehoznom. 

Az első meccsem
- a juniorokkal március 3-án az UKSA ellen,
- a második csapattal március 4-én Montcada ellen,
- az első csapattal május 5-én Castellbisbal ellen.

Csak az évad második felét töltöttem itt, de nagyon élveztem az ittlétet, a csapat is érezhetően jobb eredményeket produkált (bár ez nem biztos, hogy csak miattam):
CEVG Junior (Gergő nélkül) - Barcelona 6-21, CEVG Junior (Gergővel) - Barcelona 13-18. Ez a két idei meccsünk mérlege a listavezető ellen. 

Szóval bombaformában várjuk az elődöntőket, és bárkivel felvesszük a harcot! Hajrá Vilanova! 

Jakab Gergő
légiós a CEVG-ben
Kenguru

Vilanova i la Geltrú 
2012.05.15

Helyszíni tudósítást kaptunk Katalóniából, és a vége happy end! Arany került a magyar nyakba!

A katalán kupa döntője a CEVG-Castellbisbal mérkőzésen dőlt el. A CEVG számára az elődöntő is legalább ekkora kihívás volt, ugyanis a ligaelső Vallparadissal kellett megmérkőzniük, de nyugodt játékkal, és okos megoldásokkal 21-18-ra legyőzték a nagy riválist, persze ehhez az is kellett, hogy a csapatkapitány Sergi Pau Gabriel Giralt (aki katalán válogatott, és a tavalyi korfballvb-n bekerült a torna all-star válogatottjába) az utolsó két percben kétszer is betaláljon, és bebiztosítsa a győzelmet.

A döntő ehhez képest könnyebb meccsnek ígérkezett, az első öt perc után 5-2 állt az eredményjelző a CEVG javára, amikor a Castellbisbal időt kért, és utána annyira felpörögtek a játékosok, hogy feljöttek 5-4re, és többször is veszélyeztették a korfot az egyenlítésért, amit végül el is értek, és így a meccs folyamán fej-fej mellett küzdött a két csapat. Az ellenfélnél óriási erőt jelentett Albert Camprubi Rovira, aki az állvány alatt az összes lepattanót megszerezte, és támadásban sorra tette vissza a támadólepattanóit.

A második félidőben elkövettünk egy-két óriási hibát, pl. Salvador Fort Justamente büntetődobás előtt leütögette a labdát a földre, csak a bíró közben a sípjába fújt, úgyhogy a védője azonnal ott termett, és levédekezte.

A második félidő közepén elkezdett a csapat összeszedetten, ritmusra játszani, és így átvették a vezetés, és meg is tudták tartani azt, így három pontos különbséggel zárult a döntő.

Jakab Gergő
légiós a CEVG-ben
Vilanova i la Geltrú

(a képen bal hátul ünnepel :) )

Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

Ilyen nincs, és mégis egyre jobb

Katalónia. Mekkorákat küzdöttünk velük: kétszer is (a 2003-as és a 2007-es VB-n) aranygólos meccsen kaptunk ki, mindkétszer a 9. helyért. Utána ők felfelé indultak, és nem csak a pályán. A katalán szövetség vezetői remekül menedzselik a korfballt: kiterjedt az utánpótlásuk, jók a kormányzati kapcsolataik, és immár, 2011-től az IKF (Nemzetközi Korfball Szövetség) elnökségében is van képviselőjük Albert Vidanya személyében. A csapatuk pedig (a "legtöbb piercing" különdíj elhódítása mellett) megszerezte a 4. helyezést a VB-n. Soha ilyen jó szereplést nem láthattunk mág Katalóniától. 

Akkor mi a baj? Az, ami látszik az IKF weboldalán is. A Világjátékokra kvalifikált országok listája egy kivétellel ugyanaz, mint a VB első nyolc helyezettje. A kvalifikált országok közt a negyedik helyen Spanyolország neve áll, míg a VB-n a negyedik helyet Katalónia szerezte meg.

Nehéz helyzet: a katalán csapat addig kap támogatást a helyi kormányzattól, amíg Katalónia néven szerepel, viszont a Világjátékokon csak Spanyolország indulhat. Ha viszont a katalán korfball kilép Spanyolország többi részére, és ott is terjeszteni kezdi a sportágat, elveszti a támogatást. Az IKF nem is nagyon tud mit kezdeni vele. A katalánok sem. A fenti képen is látszik, hogy nagyon komolyan veszik identitásukat, tehát vélhetően nem fognak Spanyolországként szerepelni. Akkor viszont otthon kell maradniuk.

Nem baj. Amíg a sportpolitika kitalálja, ki léphet pályára Cali-ban, a katalánok vígan fejlődnek tovább. Immár évek óta holland edzőjük van, ami látszik is a csapaton: szervezetten, okosan játszanak, tudatosan építik a támadásaikat. Az egyes játékosok tudják, mi a dolguk, és be is tartják azt. Adottságaik jók, technikailag felkészültek, dobószázalékuk magas.

Amiben még fejlődniük kellene, az a játék sebessége és az erőnlét. A katalánok addig bérkivel versenyben tudnak maradni, amíg a játék sebessége alacsony. Ez történt a belgák és a tajvaniak ellen is. Amikor azonban az ellenfél felpörgeti a tempót, azt már nem tudják követni. Emellett általában a 40. perc környékére (a komolyabb meccseken) el is fáradtak, főleg a lányok. Ezért mind a tajvaniak, mind a belgák ellen a második félidőt 15 góllal veszítették el.

De ezt nem nagyon bánták: inkább örültek a 4. helynek, teljes joggal. Azt hiszem, ha az ominózus aranygólos meccsek után mi jutottunk volna el odáig, hogy négy évvel később VB bronzmeccset játszhatunk, mi sem nagyon bántuk volna ezt az eredményt. És nálunk még a Világjátékok indulás sem okozna gondot.

Na, de majd talán 2017-ben kapunk mi is egy esélyt...