Az elmúlt hétvégén Hollandiában rendezték meg a 2012-es korfball Junior World Cup-ot. Volt meglepetés is, bár nem mi szállítottuk.

A korfball Junior World Cup a 19 év alatti válogatottak versenye, amelyet immár hagyományosan a hollandiai Leek-ben rendeznek meg. Idén 11 "igazi" és 3 "pót" csapat szerepelt a tornán. Az előbbiek: Anglia, Belgium, Csehország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország, Oroszország, Portugália, Szerbia és Tajvan, míg az utóbbiak az Északi és Keleti Junior Talent Team, valamint a Groningeni regionális válogatott.

A magyar csapat a 3 nap alatt 8 mérkőzést játszott, ezeken 1 győzelmet szerzett, és 7 alkalommal vereséget szenvedett. Az eredményeink:

Magyarország : Oroszország 9:11
Magyarország : JTT Kelet 3:20
Magyarország : Szerbia 16:3
Magyarország : Anglia 7:14
Magyarország : Hollandia 4:28
Magyarország : JTT Észak 3:19
Magyarország : Németország 8:14
Magyarország : Oroszország 9:21

Összességében a mérleg 2 pont, 59:130-as gólkülönbség. (Ha kíváncsi vagy a többi eredményre is, nézd meg őket itt.)

Ami az ígért meglepetést illeti: a csoportmeccsek során Tajvan 9:8-ra legyőzte Belgiumot, így a belga csapat a megszokottól eltérően nem jutott döntőbe (ahogy 2010-ben sem). Az elődöntőben azonban nagyon megráncigálták a hollandok bajszát, akik csak 12:10-re tudták legyőzni őket.

A végső győzelmet végül Hollandia szerezte meg, mivel szoros első félidő után a második játékrészben simán átgázoltak a tajvaniakon. A vége 26:16, vagyis maradt a holland dominancia.

A magyar csapatnak jó utat haza, és a kommentek között örömmel várjuk az élménybeszámolókat, értékeléseket.

16 év alatti válogatottunk Hollandiában, Schijndel városában vesz részt a Talent World Cup 2012 versenyen. Drukkolunk nekik!

Hack Barnabás szövetségi kapitány vezetésével az alábbi keret vágott neki a hollandiai utazásnak:

Lányok:
Berecz Lucza, Berényi Hanna, Berki Rozália, Beöthy Enikő, Bulucz Brigitta, Görgényi Tünde, Nyvelt Anna, Vajda Boróka

Fiúk:
Bellusz Viktor, Berényi Balázs, Berényi Tamás, Dawson Ábel, Király Mátyás, Lönhardt Norbert, Majer Zsolt, Mihály Ariel

Csapatmenedzserek:
Ihm Anna és Laczkó Bálint

A magyarok nehéz csoportba kerültek: az ellenfelek Hollandia, a holland District South U16 válogatott, Németország és Oroszország. A B csoportban szerepel Anglia, Belgium, Csehország, Pakisztán és Tajvan válogatottja.

A tornát a schijndeli KV Boemerang szervezi, a helyszín a De Dioscuren sport komplexum, ahol két pályán zajlanak majd a mérkőzések.

Kíváncsian várjuk az eredményeket, amelyeről igyekszünk mielőbb beszámolni a cikk frissítéseiben. Persze ha előbb be tudod kommentelni, mi történt, vagy kintről van időd megírni a történéseket, azt is örömmel fogadjuk!

Hajrá, Magyarország!

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Céltudatosság, fegyelem

A magyar korfball jelen pillanatban nem áll túl jól céltudatosságban és fegyelmezettségben. Van egy csomó olyan szabályunk, amelyet nem tartunk, és amelyet nem tartatunk be. Ez így egy bukó kombináció (bár jellemző Magyarországra).

Érdemes volna átvizsgálnunk a magunk hozta (és a törvényileg ránk vonatkozó) szabályokat, és ami felesleges/betarthatatlan/betartathatatlan/hülyeség, és egyszersmind kiiktatható, azt ki kell iktatnunk. Ami viszont értelmes és/vagy kötelező, azt be kell tartatnunk mindig, mindenkivel. Nem lehet olyan szabályunk érvényben, amelyet nem tartatunk be. És a Szövetségnek (és minden egyes képviselőjének, dolgozzon bármilyen pozícióban) élen kell járnia a szabályok betartásában. Sportorvosik? Minden meccs előtt legyen ellenőrzés, és legyen szankció. Aki igazán játszani akar, az megcsináltatja (akkor is, ha a rendszer vacakul működik és körülményes). Emberek delegálása a meccseken a zsűribe? Aki nem ad embert, bukja a meccsét. Bizottsági munka? Aki nem dolgozik, ne kapjon jóváírást (persze mérhető, egyértelmű kritériumok alapján döntsük el, mi minősül elegendő, és mi elégtelen munkavégzésnek). És ne dolgozhasson az Elnökségben olyan ember, aki rendszeresen nem jár el a megbeszélésekre, és nem végzi el legalapvetőbb feladatait sem (volt ilyen még nem is olyan régen).

Igen, ez átmeneti lemorzsolódással fog járni. De erre azt mondom, a homokzsákokat ki kell dobálni a léghajóból, ha repülni akarunk vele. És én azokat tekintem célcsoportnak, akik repülni akarnak. Aki azért morzsolódik le, mert nem hajlandó betartani a szabályokat, az morzsolódjon is le.

Igen, ehhez el kell döntenünk, minek tekintjük a korfballt: jópofa hobbynak, szabadidős tevékenységnek, ahol mindenkit várunk, és igyekszünk mindenkit megtartani, vagy komoly sportnak, amely versenyképes más sportokkal és a szórakoztatóipar más termékeivel. Én az utóbbira szavazok. Ráadásul a kettő nem zárja ki egymást. Ha van egy profin működő, magas színvonalú bajnokságunk, akkor az alá sokkal könnyebb beszervezni szabadidős tevékenységeket (mert pl. van mivel eladni a korfballt a nagyközönségnek). Visszafelé szerintem a dolog nem nagyon működik: jópofa lötyögésből nemigen szokott magas színvonalú top sport születni.

És ehhez kell még valami, ami szintén céltudatosság és fegyelem kérdése: brandet kell építenünk a korfballból. Ehhez viszont jelentős újrapolírozás szükséges a jelenlegi imidzsen.

Példának okáért, a Szövetségnek kötelezővé kell tennie az egységes, sportos felszerelés viselését a meccseken, már a korosztályos bajnokságokban is. Nem lehet szedett-vedett mezekben, tréningnadrágban, összevissza pólókban pályára lépni. Akinek nincs meze, nem játszhat. Ilyen egyszerű. Egy pólóról és egy szoknyáról/nadrágról szól a történet, nem többről. Ráadásul a korosztályos csapatok gyakorta használhatják az iskolai mezeiket is. Ha pedig valaki végképp képtelen előteremteni a felszerelés árát, még mindig lehet találni olyan holland/belga klubot, amely tud segíteni egy régebbi garnitúrával. Nincs olyan, hogy nem lehet. Olyan van, hogy nem akarom.

Mert mi van, ha most egy korfball meccsre betéved egy forgatócsoport (tisztelet a kivételnek, nagyon tetszik pl., hogy a SZAC-nál még a zokni is egységes)? Hogy magyarázzuk meg, hogy a kékek (és szürkék) játszanak az elvileg sárgákkal (de a narancs mezes is velük van)? És ha nem forgatócsoport, de testnevelő jön le, vagy egy potenciális szponzor? Nekik mit mondunk, hogy komolyan vegyenek? Nem nevettethetjük ki magunkat úgy, ahogy most néha tesszük.

A curlingben csak úgy indulhatsz versenyen, ha egységes a csapat szerelése, és mindenkin rajta van a szövetségi felvarró. Punktum. Biztos van, aki emiatt távolmarad egyes versenyekről. Aki viszont ott van, az jól mutat, és kiváló vágókép tud lenni a pályán készült interjúkhoz. És érzi, hogy egy közösséghez tartozik, amely ráadásul nem enged be akárkit a tagjai közé.

Hogy mondta Woody Allen? "Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának". Én meg olyané, amelynek bárki a tagja lehet. Az is, aki nem tartja be a legelemibb, ésszerű (mert okosan megrostált) szabályokat.

(folyt. köv.)

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Szakemberek képzése

Ne kerteljünk: jelen pillanatban a szakembereink többsége nem szakember. Úgy értem, nincs megfelelő képzettsége, végzettsége ahhoz, amit csinál. Szerény véleményem szerint van pár Mekk mesterünk is, akik a legnagyobb jóindulattal a legnagyobb blődségeket művelik, de nem tűnik fel nekik (pl. blogot írnak a korfballról :) - a szerk. megjegyzése).

Ez önmagában nem baj. A friss sportok gyakran indulnak el úgy, hogy még nincs kész szakembergárdájuk, azt a sport terjesztésével párhuzamosan építik fel, azaz, egy kedvenc kollégám szavai szerint, menet közben patkolják a lovat. És a módszer működik: így lehet lassanként bejutni az olyan, stratégiai helyekre, mint a TF, így érheti el az adott sport, hogy legyen edzőképzése, és így lehet apránként emelni a szakemberekkel szembeni követelményeket.

A magyar korfball lova (szerzőnk ma erős a metafórákban... - a szerk. megjegyzése) per pillanat egyrészt kissé a saját feje után megy, másrészt egyelőre nem látom, ki fog majd bele, és milyen eszközökkel, a patkolásába. Attól tartok, ez is egy olyan szövetségi feladat lesz, amely nem okoz majd egyöntetű népszerűség-növekedést a jelenlegi tagság körében, de elengedhetetlen a továbblépéshez.

Nincs mese: képeznünk kell a szakembereinket. Vagy, ha nem is kell, de érdemes. Edzőket, játékvezetőket, a szövetségben dolgozókat, a meccseken technikai segítséget nyújtó embereket. Jelen pillanatban óriási a lemaradásunk a világ korfball-elitjétől, de egyébként egyes hazai sportoktól is, ami az edzésmódszereket, az edzőink felkészültségét, a technikai és taktikai repertoárt, a mérkőzések elemzésére rendelkezésre álló szoftvereket illeti. Alig vannak korrekt képzési anyagaink magyar nyelven, és esetleges, hogy mikor vannak továbbképzések.

A játékvezetőink a legritkábban nézik vissza a teljesítményüket videón (pedig lehet, hogy szeretnék, legalábbis azok, akik fejlődnének), és a legritkábban kapnak értő, szakszerű visszajelzést a teljesítményükről, független játékvezető-ellenőröktől. Mert ilyenünk sincs nagyon. Pedig lenne, aki alkalmas volna a feladatra. Csak először őt, őket is fel kellene készíteni a feladatra, hogy miről, milyen szempontok szerint (szakma) és hogyan (pedagógia) adjon/adjanak visszajelzést.

A zsüritagjaink nemzetközileg is nagy megbecsülésnek örvendenek, de a továbbképzésük (és az utánpótlás-nevelés) idehaza nem megoldott. Érdemes volna erre is figyelnünk: a nemzetközi korfballban hiány van értelmes, fiatal zsüritagokból. Magyarország lehetne az az ország, ahol az ilyenek teremnek. Nem kell mondanom, mit jelentene mindez sportdiplomáciában, és egy csomó fiatalunk utazhatna a kontinentális és világversenyekre, tapasztalatot szerezni, kapcsolatot építeni. Nem mellesleg, az NB1-es és NB1/B-s meccseken meg lenne oldva a zsürizés kérdése, tehát a klubok által kötelezően delegálandó embereket lehetne másra használni.

A Szövetséget működtetők sem kapnak segítséget ahhoz, hogyan végezzék jobban a munkájukat. Egyáltalán, visszajelzést sem túl gyakran arról, jó-e, elfogadható-e, amit csinálnak. Éppen ezért a Szövetségben érdemes volna bevezetnünk a teljesítmények mérését, értékelését, a jó teljesítmények honorálását és a rossz teljesítmény szankcionálását. Igen, ez azzal járna, hogy pár embertől búcsút veszünk, de legalább biztosak lehetnénk arról, hogy aki marad, az színvonalas munkát végez.

Ez segítene abban is, hogy a Szövetség olyan hellyé váljék, ahová jó tartozni, ahová a fiatalok be szeretnének kerülni. Egyrészt azért, mert azt látják, hogy ott jófej emberek dolgoznak, szemmel látható eredményekkel, másrészt mert azt gondolhatják, hogy a Szövetségben végzett önkéntes munka jól mutathat a CV-jükben, amikor állást keresnek. Ehhez persze kell az is, hogy a tapasztalt vezetők képesek legyenek mentorként átadni a tudásukat a lelkes fiataloknak. Amihez nekik (mármint a vezetőknek) is tanulniuk kell: menedzsment ismereteket, kommunikációt, vezetői készségeket.

Tudom, a jelenlegi helyzetben, amikor máról holnapra élünk, nem biztos, hogy ezek a területek kapják a legnagyobb hangsúlyt. Viszont attól tartok, hogy ha ezek a területek nem kapnak elég hangsúlyt, akkor a jövőben is csak máról holnapra fogunk élni. Az pedig ritkán segít hozzá a fejlődéshez.

(folyt. köv.)

Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait, plusz Magyarországot vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

Újratervezés... 

Fájóan hiányzott a VB visszatekintőből egy ország: Magyarország. Pedig kijutottunk. De nem sikerült elutaznunk. A fránya anyagiak. És ha csak az anyagiak lennének...

2011. nem a magyar korfball éve volt. Pedig idén vagyunk 20 évesek. És rendeztünk két remek európai szintű korfballos eseményt, a BEK-döntőt januárban és az U23 EB-t májusban. Tényleg pöpec rendezvények voltak, jó hangulattal, gördülékeny szervezéssel. De nem tudtunk kiutazni a VB-re, és nem küldünk csapatot a 2012-es BEK-döntőre sem. És a nemzetközi korfballos berkekben a többség, sajnos, erre emlékszik, ha mostanában Magyarország szóba kerül.

Jó pillanatban írom ezt a cikket: pár napja választott új elnököt a Szövetség. Remélem, az új elnökkel új vízió is érkezik. Nagyon kéne már. Ami a közelmúltban történt, az a legnagyobb jóindulattal is tűzoltásnak nevezhető. Kicsit rosszabb indulattal, annak sem. Omlik ránk a ház, esik a bajnokság színvonala, nem fejlődnek az edzőink, játékvezetőink, szorulunk hátra a nemzetközi szövetség rangsorában. Mindeközben az ambíciózusabb országok ellépnek mellettünk, megelőznek minket. Katalóniával nemrég még egy szinten voltunk, most a különbség fényévekben mérhető. Kína is előz. Sőt, a lengyelek is, akiket pár éve még simán magunk mögé utasítottunk.

Pedig vannak jó embereink, van lelkesedés, van tehetségünk. Csak nincs egy közös víziónk, amely irányba állítaná az egyéni szándékokat. És nincs (vagy legalább is eddig nem volt) egy kis tökösség a szövetségben, hogy a sarkára álljon, és akár többek ellenkezése ellenére is meghozzon olyan döntéseket, amelyek a magyar korfball javát szolgálják.

Kilépni a komfort zónából mindig kellemetlen. Én sem szeretem. Mégis, nincs más választás, mint vállalni az elindulás kockázatát. Aki egy helyben áll, két lábbal áll a földön. Nehéz fellökni. Ezzel szemben, aki előre lép, átmenetileg instabilabb helyzetbe kerül, mert fel kell emelje az egyik lábát. És az bizonytalanabb állapot. Mégis lépnünk kell, mert ahol most állunk, az nem jó hely.