Izgalmasan alakult a magyar NB/1 utolsó játéknapja. Izgalmas meccseken dőlt el, hogy melyik 4 csapat folytatja a rájátszásban, és melyik kettő küzd a kiesés ellen.

Az első NB/1-es meccsen az 1908 SZAC KSE és az Óbuda Maximus csapott össze. Látványos, izgalmas, sok gólos meccsen (ahol volt olyan 2 perc, amikor 7 gól esett!) végül a végig nagyot hajtó SZAC győzött, és ezzel kicsit kedvezőbb helyzetbe hozta magát a NagyKenguruk elleni ki-ki meccsre (mert innentől a döntetlen is nekik kedvezett). Az Óbuda kicsit koncepciótlanul, kapkodósan játszott, látszott, hogy számukra már nincs tétje a meccsnek.

Ezután egy NB1/B-s mérkőzés következett, ahol a SZAC második csapata a TF SE-vel küzdött meg. A találkozó nem érdemelne túl sok említést (a SZAC, ha kisebb zökkenők árán is, de viszonylag simán győzött), ha nem lépett volna pályára (a feljátszási szabályok miatt természetesen szabályosan) a SZAC-ban pár olyan játékos, aki a nagy csapatban is játszik. Bevallom, nem értettem, hogy mi szükség van erre: a "kis" SZAC már megnyerte a bajnokságot, tehát akár ki is kaphatott volna a TF-től.

Merthogy ezután következett a mindent eldöntő ütközet a rájátszásba jutásért.

Elöljáróban azt kell mondanom, sok ilyen meccs kéne a magyar bajnokságba, ahol van tét, van hajtás, van izgalom, van jó játék, és van jó játékvezetés. Ha a csapataink sok ilyen mérkőzést vívnának, jóval versenyképesebbé válhatna a magyar korfball. Mert edződni küzdelemben lehet. Ugyanakkor pont emiatt nem is értem teljesen, hogy sikerült e két csapatnak így elszúrnia az alapszakaszt, miért hagyták a döntést az utolsó fordulóra. Lehet, hogy ideje interjút készíteni a két edzővel?!

Akárhogyan is, a mérkőzés körömrágósra sikeredett: az elején felváltva estek a gólok, 7:7-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok. Az izgalmat jelezte, hogy a SZAC ekkorra már 2 büntetőt is kihagyott. 7:7 után a Kenguruk egy nagy ugrással (jaj...) 7:12-re módosították az állást, de a SZAC-os lányok (Zsena és Dia) nem hagyták, hogy elmenjen a hajó, két góllal közelebb hozták a csapatukat. A szünet előtt azonban a Kenguruk büntetőhöz jutottak, ám ez is kimaradt (a félidőben ők is két büntetőt hibáztak el), azaz a csapatok 9:12-vel fordultak.

A szünetben a nézőtéren az esélyeket latolgattuk, és arra jutottunk, hogy a meccs azon az oldalon fog eldőlni, ahol mindkét csapat a kevésbé hatékony négyesét játszatta. Ez az oldal a SZAC részéről Álmosék négyese, a NagyKenguruk részéről Annáék négyese volt. Ezen a napon a másik oldal (Diáék/Robertoék, illetve Tasiék) mindkét részről meggyőzőbb, pontosabb játékot mutatott. Ugyanakkor azt is megemlítettük, hogy a SZAC padján ül még egy bevethető fegyver STamás személyében, aki képes hatékony támadójátékot hozni, ha megkapja szedőben és asszisztban a szükséges támogatást. Úgyhogy kíváncsian vártuk, mit hoz a második félidő.

Nos, izgalmakat hozott. A kihagyott Kenguru-büntető megbosszulta magát, mert a SZAC-os lányok (Ági és Zsófi) 1 gólra csökkentették a távolságot. Ekkor azonban (a meccsen már nem először) villant a rutin, Zsolesz góljával ismét két gólos Kenguru vezetés állt az eredményjelzőn (13:11). A tavalyi év játékosa, Roberto azonban nem hagyta annyiban, két gyönyörű góllal kiegyenlített, és még 20 perc volt hátra. Kezdődhetett újból az őrült kergetőzés.

Kezdődött is: de ebből a Kenguruk jöttek ki jobban. Ekkor már az látszott, hogy a SZAC, bár hősiesen küzd, de fárad. A Kenguruknál mindig volt valaki, aki egy-egy jó megoldással átlendítette a szekeret a döccenőkön, és ez a valaki gyakran másik játékos volt, míg a SZAC-nál az volt az érzésem, hogy kezd elfogyni a szufla, az ötlet, pár játékos cipelte a hátán a csapatot.

Továbbra is féloldalas volt a csapatok játéka, de főleg a SZAC-é: Álmos négyese messze volt hatékonyságban a megszokottól. Jött is a csere, de engem meglepett, hogy Dávid helyett küldte be Barna STamást. Azt gondoltam, ő az állvány alatt jobban tudná segíteni STamást, mint Álmos, aki kevésbé szedő típusú játékos.

Aztán Álmos gyorsan rám cáfolt, és egy szép közeli góllal felzárkóztatta a csapatát (16:15), de a hihetetlenül nagyot küzdő Tasi a legjobbkor vágta be 10-ről 7 m-ről. Talán a csökkenő koncentráció miatt volt, hogy KenguÁdám másodszor is visszatehette a leszedett labdát az állvány alól, 3-ra növelve a különbséget. Gyuri azonban gyorsan válaszolt. 18:16 volt ekkor a Kenguruknak.

Már csak 7 perc maradt, és a SZAC-ot egyre jobban szorította az idő. Ráadásul Zsolesz rutinja megint 3-ra növelte a különbséget, amikor visszatette az állvány alól a labdát. Az ellentámadásból azonban Álmos, majd egy labdaszerzés után Roberto is betalált távolról - ismét egy volt közte (19:18). És maradt 5 perc. Körmünk viszont már alig...

Ahogyan a meccsen végig, Kacsa ekkor is higgadt tudott maradni, berámolta közleről, ugráltak is a Kenguruk (megint jaj...) örömükben a kispadnál: 20:18. Aztán, 1:15-tel a vége előtt ismét Álmos jött, ő is közelről volt eredményes. 20:19. És jött az időkérés.

Azt sejtettük, hogy a Kenguruknak még kell egy gól, mert ennyi időt nem tudnak végigtámadni. És szerencséjük volt, mert Tasiék négyese volt támadásban. És, talán a Hollandiában felszedett rutin hatására, vagy azért, mert mindig is híres volt arról, hogy a meccs végéig képes 100%-osan koncentrálni, ki tudja, mindenesetre Tasi 7 m-ről az állvány alól, ziccerből bevágta a meccs utolsó gólját, eldöntve ezzel a rájátszásba jutás kérdését.

Újabb gólra már nem maradt idő, így a végén 21:19 állt az eredményjelző táblán, amelynek egyik oldalán a Kenguruk örömködtek, míg a másikon a SZAC gárdája szomorkodott.

Teljes joggal. Ilyen játékkal, ilyen játékosállománnyal simán a rájátszásban lenne a helyük. És jó is lenne, ha ott lennének: hiányozni fognak az éremért folyó küzdelmekből. Merthogy ilyen módon a Szentendre Észak, az Óbuda Maximus, az NTE és a NagyKenguruk gárdája küzd majd meg a felsőházban, elsőként május 6-án. Izgalmas lesz.

Ja, ha van véleményed a meccsről, vagy a SZAC kieséséről, esetleg tippelnél az elődöntőkre, kommentálj lelkesen!

Vasárnap eldől, melyik négy csapat jut be a rájátszásba a korfball NB/1-ben. Egymásnak feszülnek a Kenguruk és a SZAC. Tisztára, mint a Hegylakóban: there can be only one... De ki jön ki jobban a csatából?

Izgalmasan alakul az első osztályban a felnőtt bajnokság: az utolsó játéknap dönt arról, melyik csapat jut be rájátszásba a már ott lévő Szentendre Észak, Óbuda Maximus és NTE mellé. Ráadásul a két vetélytárs csapat, a NagyKenguruk gárdája és az 1908 SZAC KSE pont egymással játszik.

Látszólag a Kenguruknak van könnyebb dolga: 2 pont előnnyel várhatják a mérkőzést. Ha azonban kikapnak, azonnal fordul a kocka: a SZAC eléjük kerül, mert mind az egymás elleni eredményben, mind gólarányban jobban áll. Éppen ezért komoly a tét.

Ugyanakkor a SZAC-nak lehet, hogy nem elég a NagyKengurukat megvernie: ha biztosra akarnak menni, akkor előtte az Óbuda Maximust is le kell gyűrniük. Ilyen módon, két győzelemmel, 13 pontjuk lenne, és minden téren előznék a NagyKengurukat. Ha azonban bármelyik meccset bukják, izgulhatnak: az alapszakasz utolsó meccsén a NagyKenguruk a már biztos alapszakasz-első (és a közelmúltban tovább gyengült) Szentendre Észak ellen még mindig kiharcolhatják a négy közé jutást.

Egy valami biztos: vasárnap este az egyik gárda csalódott lesz, hiszen mindketten nagy tervekkel, döntős reményekkel indultak a szezon elején. Hogy azután ebből az lett, hogy az utolsó fordulóban még izgulniuk kell a négybe jutást illetően, azt hiszem, feltétlenül meglepetés, de egyben a jele annak is, hogy idén izgalmasabbá vált az NB/1.

Akárhogyan lesz is, a lényeg: ritkán látott izgalmak várnak ránk most vasárnap, a gödi sportcsarnokban. Érdemes lesz kimenni, akár szurkolóként, akár semleges nézőként.

(A pontos programot itt, a tabellát pedig itt találod).

A háromból az első kör véget ért, mindenki játszott mindenkivel. Nézzük meg csapatonként (hátulról előre haladva), mik a tanulságok az eddigi 5 meccs alapján.

MAFC

A MAFC egyelőre nem találja tavalyi formáját. 0 ponttal áll, a második legkevesebb dobott, és a második legtöbb kapott góllal. Nagyobb vereségük talán csak a Szentendre Észak elleni 27:20, a többi mind 2-3 gólos.

De pont ez, ami aggasztó lehet: eddig azt láthattuk, hogy a MAFC pont az ilyen meccseket behúzza rutinból. Mint a tavalyi két elődöntőt, ahol 8-10 perccel a vége előtt még mindkétszer sima vereségre álltak, aztán mégis visszakapaszkodtak, és döntőbe jutottak.

Lehet, hogy ez a rutin-fegyver már a múlté? Lehet, hogy a többi csapat kiismerte őket? Vagy feltámadnak a következő körökre? Lehet, mindenesetre ehhez mind támadásban, mind védekezésben javulniuk kell.

A tudás, a rutin megvan ehhez a csapatban, de az erőnlét már nem biztos: ahhoz be kellene építeniük a fiataljaikat. A jó hír, hogy van kit. A feladat, hogy ez valóban hatékonyan meg is történjék.

1908 SZAC KSE

Egyelőre a SZAC is elmarad attól, ahogyan tavaly menetelt. Emlékezhetünk, hogy az elmúlt szezonban még a Szentendrét is meg tudták verni. Most valahogy még nem állt össze a kép. Különösen a védekezésük nagyvonalú: 103 gólt kaptak, ezzel egyedül ők jutottak 100 fölé ebben az értékben.

Az, hogy sokat is dobnak, nem meglepő: mind fiúban, mind lányban vannak olyan játékosok a csapatban, akik közelről és távolról is veszélyesek tudnak lenni. De sokszor a sok gól nem elég, ha hátul nem koncentrálnak eléggé.

Amiért feltámadást várok a csapattól, az a támadójátékuk. Láthatóan fejlődtek ebben tavaly óta, változatosabb, kreatívabb, amit támadásban játszanak. És el tudom fogadni, hogy amíg ennek az új támadójátéknak a begyakorlására fókuszálnak, átmenetileg kevesebb figyelem jut a védekezésre.

Ha az arányt sikerül helyrebillenteniük, előrébb fognak lépni. És remélem, közben nem fogy el még jobban a kispadjuk. Persze utánpótlásban ők állnak a legjobban, úgyhogy az idő feltétlenül a SZAC-nak dolgozik. Kérdés, hogy az már az idei szezonban meg tud-e mutatkozni.

NTE

Az NTE nagyjából azt hozza, amit tavaly, és amit vártam tőlük. Megbízhatóan, nagyobb meglepetések nélkül teszik a dolgukat, és igyekeznek megnehezíteni az ellenfelek dolgát. Sokszor sikerrel.

Náluk a kulcs a szervezettség és az erőnlét. Amíg bírják szuflával, rendezetten, okosan játszanak, de amikor kezd fogyni az erő, nagyon szét tud esni a játékuk. Ebben segíthetnek a fiatalok, de néha azt érzem, hogy az ő beépítésük még nem sikerült eléggé, jobban kihasználhatnák pl. Balogh Renátó magasságát, Forgács Dániel átlátó-képességét.

Lány soruk mindenesetre továbbra is erős: több csapat ellen is eredményes fegyver lehet a sok rutinos, fürge, gólerős lány. Ha képesek lesznek a játékukat folyamatosan összeszedetten tartani, akkor jó eséllyel pályáznak egy helyre a rájátszásban. Ha nem, akkor bajban lesznek a várhatóan feltámadó SZAC-cal vívott párharcban.

Óbuda Maximus

A csapat, ahol időnként egy komplett válogatott négyest kell pótolni: Nagy Andrea, Varga Judit, Montvai Csaba és Turchányi Bálint is sérült per pillanat. Nem könnyű helyzet, de a Maximusnál jól halad a fiatalok beépítése, a rutinos játékosok jól segítik kevésbé tapasztalt társaikat. És így, együtt a csapat sokkal jobb szezont fut, mint tavaly.

Két dolog van, amiben még fejlődhetnének: a higgadtság és a koncentráció. Hajlamosak elizgulni, elrohanni a maccseik egyes részeit, és ilyenkor látványosan sok rossz megoldást láthatunk tőlük. A jobb koncentráció pedig a helyzetkihasználás javításához elengedhetetlen. Luxus annyi könnyű helyzetet elpuskázni, amennyit a Maximus egyes meccsein kihagyott.

Nem aggódom értük: van utánpótlásuk, és van a klubban és az edzői stábban ambíció, a csapatban pedig elég tudás a fejlődéshez, így az a tippem, hogy tartani fogják rájátszást érő helyüket a továbbiakban is.

Nagykenguruk

A szezon eddig meglepetés csapata a számomra. Új edzővel, némiképp megváltozott játékrendben, és (bocs, hogy ezt mondom, de muszáj...) Kenguruktól szokatlan higgadtsággal, ugyanakkor harcosan, keményen játszanak. És mindez az eredményekben is megmutatkozik.

A csapatban jó arányban vannak rutinos játékosok és fürge fiatalok, és idén a Kenguru-lányok is sokkal megbízhatóbban hozzák magukat. Ráadásul jól megtalálták az új lányok helyét és szerepét a csapatban.

Kicsit paradox a helyzetük: Tasnádi Sára Hollandiába szerződésével nagyot léptek a jövőjük építése felé (mert Tasi nyilván hihetetlen mennyiségű új tapasztalattal, tudással fog visszatérni), de az idei szezonban, amikor lenne esélyük elcsípni a Szentendrét, nagyon hiányzik a játéka. Így csak az egyik oldalra tudnak igazi lány gólzsákot felküldeni, Dölles Anna személyében.

Ami viszont szintén újdonság, és pozitív, az a klub imidzs tudatos építése. Ez vonatkozik a mezekre, a meccs utáni közös levezetésre. Nem tudom, így van-e, de számomra mindez azt sugallja, hogy a csapat most sokkal inkább együtt van, mint az elmúlt szezonban.

Szentendre Észak

A látszat csal. Ha valaki ránéz a tabellára, és azt látja, hogy a Szentendre megint pontveszteség nélkül vezeti a bajnokságot, azt hiheti, hogy semmi sem változott. Pedig nem ez a helyzet. Sokkal inkább pengeélen táncol ez a veretlenség, mint korábban (tudom, tavaly a SZAC legyőzte őket egyszer). Nem érzem azt a dominanciát, különösen lányban, ami korábban jellemezte a játékukat. És azért az állvány alól is hiányzik Benkovics Dávid tekintélyt parancsoló alakja.

Talán most, hogy Szuromi Márta a műtéte után újra formába lendül, helyreáll a „világ rendje”. Meglátjuk. Nem lesz könnyű dolguk, megkockáztatom, 1-2 vereség is vár rájuk az alapszakaszban.

Persze a rájátszás nem lesz gond: pont az jelzi a Szentendre erejét, hogy mindig meg tud újulni, és mindig van, aki átveszi a stafétabotot, ha valaki (ilyen vagy olyan okból) kiesik a góldobó gépezetből. És ne feledjük, hogy a rutin és a tapasztalat velük van. Úgyhogy a bajnok, ha esetleg meggyengült is, még mindig nagyon erős. Kíváncsi vagyok, lesz-e, aki idén igazi párbajra tudja hívni őket.

Egyetértesz? Máshogy látod? Írd le itt, a kommentekben!

Parázs meccset ígért az idén jó formában lévő két csapat mérkőzése. És az ígéretből valóság lett.

A Nagykenguruk támadó oldala: Bánki Fanni – Dölles Anna – Erdei Attila – Nagyházy-Horváth Ádám, védők: Ihm Anna – Horváth Petra – Glatz Gábor – Parragi Zsolt.

Az Óbuda Maximus támadói: Bikfalvi Lilla - Petrovácz Judit – Babitz Gergő – Balpataki Gábor, védők: Molnár Nóra – Rédicsi Krisztina – Bóna Péter – Kardos Gergely.

Vezette: Horváth Viktor.

A meccs előtt több kérdésre is választ vártunk: mi lesz a Molnár Nóra – Dölles Anna, vagyis a két domináns 3-as párharcának kimenetele, illetve hogy mit kezd az Óbuda azzal a helyzettel, hogy egy komplett válogatott négyese nem hadra fogahtó, különféle okokból: Nagy Andrea, Montvai Csaba és Turchányi Bálint sérült, Varga Judit pedig kisbabát vár - ezúton is gratulálunk a jó hírhez!.

A 2. percben Babicz távoli góllal nyitotta a gólok sorát, amire Erdei válaszolt középtávolról. Glatz hagyott ki egy ziccert, így az 5. perc végén 1:1 állt az eredményjelzőn.

Molnár harcolt ki büntetőt, amelyet Bóna váltott gólra. Parragi csaknem a félpályától talált be. 2:2. Dölles ellen szabálytalankodtak ziccerben – büntető. Nagyházy-Horváth Á. nem hibázott. 3:2 a 10. perc végén.

Látszódott a tét: több hiba is becsúszott mindkét oldalon. Babicz viszont nem hibázott, 3:3. Bóna szintén távolról volt eredményes, 3:4. Parragi a rá jellemző rutinnal válaszolt, 4:4. Bikfalvi asszisztensbe indult, de védője lemaradt – tiszta helyzet, gól. 4:5, Balpataki pedig szintén asszisztensből fordult meg, 4:6 negyed óra elteltével.

A Nagykenguruk ebben az időszakban nem használták ki a pálya elegendően nagy területét, és szervezettségük sem volt megfelelő. Jogos volt tehát az időkérés.

Glatz távolról süllyesztette el a labdát a korfban, 5:6, Dölles pedig a második labdáját szerezte meg védekezésben. Az ebből indított támadásból a két Kenguru-lány okos kombinációval alakított ki helyzetet, amelyet Ihm hidegvérrel dobott be. Újra egyenlő, 20 perc után.

Egyre magasabbra hágtak az indulatok, megszólalt az óbudai kórus, de Döllest ez sem zavarta. 6:7. Babicz egyből válaszolt, 7:7. Molnár kétszer is szépen került helyzetbe, de a dobások kimaradtak, ahogy Kardos közeli kísérlete is. Parragi ellenben megint távolról köszönt be. 8:7, 25 perc után.

Időt kért a Maximus, védekezést váltott a Nagykenguruk csapata. Molnár távolról egyenlített, 8:8, majd még jött pár eredménytelen támadás mindkét oldalon, így döntetlennel fordultak a csapatok.

A második félidő első fél perce a hibákról szólt: gyakorlatilag minden passz az ellenfél kezébe ment. Erdei nyugodott meg leghamarabb, 9:8. Kezdtek megint elszabadulni az indulatok, aminek egy kisebb sérülés lett az eredménye, Dölles azonban hamar meggyógyult, sőt a megítélt szabaddobásból büntetett. 10:8, 5 perc telt el a második félidőből.

Horváth P. ziccerből növelte (először a meccsen) 3-ra a különbséget, de mielőtt még a Nagykenguruk netán beleélhették volna magukat a megnövekedett előnybe, Rédicsi fontos gólt dobott. 11:9 a 40. perc végén.

A nagyot játszó Babicz újra 1-re csökkentette, majd egy ziccerből kiegyenlítette az Óbuda hátrányát. 11:11. Kellett mindehhez Nagyházy-Horváth Á. két elkapkodott dobása is. Horváth P. azonban nem hagyta, hogy erőre kapjon a Maximus, egy ziccerből és egy közeliből ismét 2-re növelte az előnyt. Babicz távolról megint betalált. 13:12 a 45. perc után.

Negyed óra volt még hátra a mérkőzésből, amikor Glatz okosan lefedte Babicz dobását, Kardos pedig okosan elcsent egy ziccer-passzt. Ezen időszakban inkább a védők domináltak. Bikfalvi törte meg távolról a gólcsendet. 13:13. Rédicsi második gólja újra a Maximust hozta előnyös helyzetbe. 13:14, Kardos pedig megmutatta, hogy nem csak a védekezéshez ért. 13:15. 10 perc volt ekkor még az órán.

Dölles megmutatta, miért számít rá a szövetségi kapitány is: távolról, fontos pillanatban volt eredményes 14:15. Erdei pedig kiegyenlített. Még semmi nem dőlt el. 5 perc volt hátra ekkor. 15:15.

Kardos hibázott el egy közeli esélyt, a kispadon többen a szívükhöz kaptak - joggal. Ezután a másik oldalon Horváth P. távolról próbálkozott, és a labda beszédült a korfba. Ismét a Nagykenguruk vezettek. Ihm pedig, idei formájához méltóan, bátran elvállalta 6 m-ről, és igaza volt. 17:15. Kardos szerzett fontos labdát, fél perccel a vége előtt. Időt kért az Óbuda. Indulhatott az utolsó roham. A 4 rádobás azonban mind kifelé perdült a korfból, így 17:15 lett a végeredmény.

A meccs inkább izgalmas volt, mint magas színvonalú, de azt mondom, soha rosszabb korfball bajnokit: az Óbuda szurkolótábora magyar mérkőzéseken ritkán hallható remek hangulatot teremtett a csarnokban, a csapatok átérezték a tét súlyát, a két edző pedig mindent megtett a győzelemért.

A mérkőzést megítélésem szerint azért a Nagykenguruk nyerte, mert ott mindkét oldal hozta a gólokat, a kiélezett helyzetekben mindig volt valaki, aki betalált a korfba. Az Óbudánál, főleg a második félidőben, kicsit féloldalassá vált a csapat eredményesség szempontjából.

A Nagykengurukból a lányokat, főleg Döllest és Horváth P.-t emelném ki, de Ihm és Bánki is hasznosan játszott, előbbi góljaival, utóbbi asszisztjaival hívta fel magára a figyelmet. A Maximusban Babicz volt a húzóember, Molnár nagyot harcolt, Balpataki pedig szedőben, Kardos védekezésben nyújtott átlagon felülit.