Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

Sportpolitika vs. eredményesség

Ami a helyezést illeti, az orosz csapat hatodik helye nem rossz. Sőt. Kifejezetten bíztató. Ami ellenben veszélyt jelent, az, hogy a sportpolitika immár nem először az eredményesség helyére lép náluk.

Nem titok: a legjobb orosz játékos, Szergej Nizovszkij és a szövetségi kapitány, Nyikolaj Podrezov ki nem állhatják egymást. Ezért nincs a csapatban már jó ideje Szergej, és ezért van, hogy külön utakon járnak ő és az orosz szövetség.

Ez most nem jött ki durván, mert így is jól teljesített a csapat. Ellenben az utánpótlás csapatoknál már élesebb a helyzet: Szergejnek van a legtöbb fiatalja Oroszországban, akik viszont nem lehetnek tagjai a válogatottaknak, sőt, szinte nem tagjai az orosz korfball rendszerének.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a torzsalkodás vége, mindenesetre hallottam olyat, hogy a KNKV és az IKF TOP 6 projektje kapcsán alaposan rádörrentek Nyikolajra (aki a gondok fő forrása) a helyzet normalizálása érdekében. Vagyis, ha nincs együttműködés, nem lesz támogatás sem. Meglátjuk.

A VB-n az orosz csapat semmi extrát nem mutatott. Van pár elképesztően tehetséges játékosuk, mint a két Dimitrij, Kazacskov és Petruhin (utóbbi Gyima névre hallgat inkább), vagy az orosz "torony" (aki a pályán kívül sokkal helyesebb, mint a pályán), Zoja Jagugyajeva, de az egyetlen jelző, ami a látott orosz meccsek után az eszembe jut, a lusta.

Az volt a benyomásom, hogy az oroszok megelégszenek a középszerrel, és nem akarnak vagy nem tudnak igazán megküzdeni az eredményért, a helyzetekért. Kazacskov is addig szórta a gólokat, amíg a védők egyedül hagyták. Ha már kettőt kellett volna lépnie egy dobóhelyzetért, nem indult el. Nyikolaj pedig (ellentétben korábbi önmagával) szótlanul tűrte mindezt, sőt, volt, hogy a félidőben be se ment a csapattal az öltözőbe. Furcsa volt.

Az oroszok legjobb meccse egyértelműen a csehek elleni underdog-győzelem. Ott minden bejött nekik, és –ahogy már írtuk- a csehek elrontott felállása is a kezükre játszott. De mintha ezzel véget is ért volna nekik a VB: az angolok ellen már többen azt találgattuk, előző este mennyi vodkát fogyasztottak egyes játékosok: tompák, lassúak, fásultak voltak.

Összességében, amit elértek, nem rossz, de bennem ott bújkál a kisördög: mi lenne, ha egyszer úgy igazán összekapnák magukat, félretennék az ellentéteiket, elkezdenének küzdeni, és úgy igaziból odapörkölnének az ellenfeleiknek?