Remek meccsen dőlt el a bajnoki cím sorsa Hollandiában. Nézd meg itt, most, velünk.

Érdemes lesz majd elemzést írni a meccsről, arról, hogy két, alapvetően támadó szellemű csapat milyen hihetetlen védekezést mutatott be, vagy arról, hogy vajon a PKC Suzanne Struik sérülése nélkül mire jutott volna.

De most ne elemezzünk. Ámuljunk. Mert szerintem ez volt az elmúlt évek egyik legjobb korfball mérkőzése. Nem a színvonal tette azzá, hanem a küzdelem, a dráma, a sportszerűség, a taktikázás.

Örülök, hogy élőben láthattam. Nézd meg te is!

UI: szegény Suzanne térdszalagszakadást szenvedett.

UI2: Miriam Maltha és André Kuipers lemondta a válogatottságot.

Múlt hétvégén rendezték a PKC/Hagero – TOP /Wereldtickets.nl mérkőzést a Korfbal League-ben. Most azt nézzük meg, egy (nem is feltétlenül a legmagasabb színvonalú) meccsből mit tanulhatunk a korfballról.

A meccs összefoglalója (lásd itt) alapján elemezzük a látottakat.

00:00:57
Suzanne Struik rádob, a dobás kimarad. Egyből visszakapja a labdát, hogy újból dobhasson – be is dobja. Vagyis nem gond a kihagyott dobás, csak vissza kell szedni. És a második kísérlet nagyobb eséllyel bemegy, tehát minél hamarabb újra dobóhelyzetbe kell hozni a játékost.

00:01:06
7-2-re vezet a PKC, amikor időt kér a TOP edzője, Hans Heemskerk. Rendet is rak a csapatban, amit mutat, hogy hamarosan már 8-8 áll az eredményjelző táblán. Vagyis az edzőnek együtt kell élnie a meccsel, éreznie kell, mikor kell időt kérnie. És utána jó, ha tud is mivel segíteni a csapatának.

00:01:45
A tigris, Mick Snel kihagyja a távolit. Daniel Harmzen leszedi a lepattanót, és egy szép elugrós dobással gólt szerez. A tanulság? Minden pozícióban, és minden pillanatban a gólszerzés az elsődleges cél. És mindegy, hogy ki a kijelölt első támadó: mindenkinek a fejében az kell járjon, hogy tud gólt szerezni (erre még visszatérünk).

00:02:12
Tom Kalkman azután dob gólt, hogy a védője megbotlott, elesett. Idehaza ilyenkor megvárjuk, amíg a védő feláll, és elfoglalja pozícióját. A hollandok meg úgy gondolkodnak, hogy ha hibázott, és elesett, miért kellene megvárni? Szerintem igazuk van. Fociban sem várja meg C. Ronaldo, hogy a védő kibogozza a biciklicselei nyomán összegabalyodott lábait.

00:03:13
Megsérült Suzanne Struik. Egyfelől, látszik, hogy Celeste Split csak azért állt meg, mert a játékvezető fújt (lásd az előző bekezdést), másrészt innentől a PKC-nek át kellett rendeznie az oldalt. Az egyértelműen első számú gólvágó kiesésével Tom Kalkman kellett átvegye az első támadó szerepét, míg a többiek elkezdték őt segíteni, helyzetbe hozni (lásd 00:03:57-nél például). Vagyis, nem lehet egy emberre építeni, mindig kell legyen B-terv. Hiszen ha a fő támadó megsérül, vagy ha rossz napja van, kell, aki átvegye a gólszerzés feladatát. Néhány hazai csapatnál azt látom, hogy ezt még nem sikerült tökéletesen megvalósítani.

00:04:17
Laurens Leeuwenhoek kihagy egy szabaddobást, majd az ismétlést is – Mady Tims mégis azonnal visszapasszolja hozzá a labdát, hogy harmadszor is megpróbálhassa. Be is dobja. Ez egyrészt megint példa arra, hogy a kihagyott dobás után érdemes újra dobatni az adott játékost, mert több esélye van gólt szerezni, másrészt mutatja azt is, hogy célszerű, ha mentálisan is rendben vannak a játékosok. Lau nem tört össze a kihagyott helyzetektől, hanem még jobba rákoncentrált a harmadik dobásra, amely utat is talált a korfba (külön emeli az eset értékét ,hogy mindez egyenlő állásnál, az utolsó percben történt).

00:04:39
Manon Wiegerink zseniális egyenlítő gólja, a lefújás előtti másodpercben. Ez a pillanat több mindent is magában hordoz. Először is, ismétlem magam, hogy mindig, minden pozícióban elsődleges a gólszerzés. Tök mindegy, éppen hol, hogyan állsz a pályán, elsődlegesen gólt kell akarnod szerezni. Másrészt, jó, ha a játékosban megvan az a jó értelemben vett pimaszság és vagányság, hogy meg mer kockáztatni egy ilyen megoldást. Ehhez kell önbizalom, megfelelő légkör a csapatban. Végül, jó, ha nem csak a top játékosok képesek meccset nyerni. Manon oldalán ott van Tim Heemskerk és Celeste Split, két igazi gólzsák, az utolsó támadást mégis Manon fejezte be.
Ja, és még valami: a PKC talán már elhitte, hogy megnyerték a meccset. Elfelejtették az ősi közhelyet, hogy a meccs az utolsó sípszóig tart. Nem lehet 2 másodperccel hamarabb abbahagyni a védekezést, mert akkor úgy járnak, mint most: elveszítenek egy pontot.

Nekem ezek jutottak eszembe a meccsről. Neked?

Sérüléshullám söpör végig a holland top ligán. Mit jelenthet mindez a bajnokság kimenetelére nézve?

Hullanak a hollandok: Jos Rooseboom 8 hétre, Gerald van Dijk 4 hétre dőlt ki térdproblémákkal. Barry Schep is térdproblémákkal küszködik, január vége előtt nem lép pályára. És a legfájóbb pont: Michiel Gerritsen a sérülései miatt abbahagyta korfballos pályafutását. Miért gond mindez? Azért, mert mind a négy játékos első számú támadó (volt) a csapatában, és mint ilyen, nehezen pótolható.

A Fortuna még csak képes kibekkelni Barry hiányát, de a DVO és a Blauw Wit gondban lesznek első számú gólfelelőseik nélkül. A NIC pedig Michiel nélkül csak árnyéka korábbi önmagának.

Milyen következményekkel jár mindez? Egyrészt, kiderül, milyen az egyes csapatok utánpótlása, van-e olyan tehetség, akit be tudnak vetni a nagyágyúk helyett. Ugyanígy, erősödik a női játékosok fontossága is: ha az érintett csapatokban nincs olyan férfi játékos, aki egy az egyben a sérültek helyére lépjen, módosítani kell a játékrendszeren, és több szerepet kell adni támadásban a lányoknak.

És egyértelműen előnybe kerülnek azok a csapatok, ahol hosszú a kispad. A Korfbal League szezon hosszú, fárasztó, kimerítő: nem lehet 8 játékossal végigcsinálni. Éppen ezért az olyan klubok, ahol sok tehetség toporog az első csapat kapujában, és ahol sok ifjú titán ücsörög a kispadon, előnyben lesznek tavaszra.

Mi történt a PKC-nál a Korfbal Challenge-en? Nem játszott Richard Kunst, aki egyértelműen az egyik legnagyobb fiatal tehetség a ligában, stabil kezdő. Egy napig nem tudtuk, mi lehet vele, aztán kiderült, hogy síelni ment. Okos ötlet. Pláne úgy, hogy a helyére lépő Danny den Dunnen (a den Dunnen família újabb tagja világklasszis nővére, Nadhie mellett, és akkor még nem említettük a legidősebb testvért, John-t...) fantasztikusan játszott: volt olyan meccs, amelyen 7 gólig jutott. Ben Crum-öt ismerve Richardnak nem lesz egyszerű dolga visszakerülni a csapatba...

Vagy, amikor nem játszott Suzanne Struik: Lara Boonstoppel lépett a helyére, a padról pedig bejött Ilona van Eijk (aki leginkább a Macskafogó Pissy-jére hasonlít), és remekül helyt állt. Látszott, hogy a PKC fel van készülve az ilyen helyzetekre: az új játékosok tökéletesen beilleszkedtek a játékrendszerbe, ismerték a figurákat, pontosan tudták, mikor hol kell lenniük. A legjobban ez egy olyan helyzetnél derült ki, ahol a ziccerben futó Laurens Leeuwenhoek-ra ráváltott az állvány alatt szedőben álló Danny védője, az asszisztens, Mady Tims pedig nem is a befutó játékosnak, hanem –megfordulva- egyből Danny-nak passzolt. Aki természetesen számított erre, és tökéletes helyen állt. Aztán bedobta a gólt (a lenti videón 3:05-nél). A figura gördülékenységéből, egyértelműségéből látszott, hogy számtalanszor gyakorolták már. Pedig tétmeccsen még nem szerepelt ilyen összeállításban a csapat.

Különösen a lányok frontján lehet ez a PKC nagy előnye a vetélytársakkal szemben. Amíg a KZ képes 7 világbajnokkal felállni kezdőben, a PKC 4-ével szemben, addig az utóbbi csapat kispadja hosszabb, és jobb játékosok ülnek rajta. A TOP-én pedig, mint látható, már eddig sem nagyon ültek használható játékosok, hiszen nem tudták pótolni a távozottakat.

Meglátjuk, a tudatos utánpótlás-nevelés és a szisztematikus építkezés az eredményekben is meglátszik-e majd a szezon vége felé. Mindenesetre feltűnő, a PKC mennyire jól áll ezen a téren, és milyen hatékonyan hozza föl az utánpótlást a nagy csapatába. Lehet, hogy ez lesz a kulcsa az idei győzelmüknek?