Az elmúlt szezon legérdekesebb két mérkőzése mindenképp a SZAC és a MAFC elődöntőbeli csatája volt. Kíváncsiak voltunk, most, az új szezonban mit hoz első alapszakaszbeli mérkőzésük. Mivel a bajnokság rajtjánál mindkét csapat kissé „beragadt”, külön izgalmat adott a meccsnek az, hogy a győztes egyúttal lehetőséget kapott az élbolyhoz való felzárkózásra, míg a vesztes leszakadt a mezőnytől.

Szár sportcsarnokában, este 7 órakor kezdődött a mérkőzés, amelyre mindkét csapat erős csapattal érkezett, bár feltűnő volt a SZAC rövid kispadja. A felek az alábbi kezdőcsapatokat küldték pályára: SZAC támadó: Kőszegvári Ágnes – Vaszkó Diána – Beöthy Álmos – Sneider Tamás, védő: Deák Anita – Vaszkó Bianka – Dörfi György – Essig Róbert. MAFC támadó Kovácshegyi Nóra – Bacsa Szilvia – Pogány András – Hőke Márton, védő Kovácshegyi Eszter – Vaszócsik Vilja – Le Minh Duc – Pafféri Balázs. A mérkőzés játékvezetője Erdei Attila volt.

A mérkőzés elejét kis közjáték zavarta meg: Vaszkó Dia orra vérezni kezdett, így pár perc várakozás után indulhatott útjára a labda, és mivel Dia orra lassan gyógyult, a SZAC három emberrel kezdett támadni.

Az első perceket kemény védekezés jellemezte, így az első gól a harmadik percben esett – az immár meggyógyult Dia dobta középtávolról.  E periódusban támadásban mindkét csapat jól szedte a lepattanókat, de a dobások általában kimaradtak. A MAFC érezhetően nem tudott mit kezdeni a SZAC kemény, nyomásos védekezésével. Ám Kovácshegyi Nóra rutinja büntetőhöz juttatta a MAFC-ot, amit Hőke Márton higgadtan értékesített. 1:1. Több, mindkét oldalon eladott labda után az elmúlt év férfi játékosa, Essig Róbert dobott szép távolit (így a tavalyi év mindkét legjobbja betalált, hiszen Vaszkó Dia volt a másik díjazott), majd egy ziccert. 1:3 a 9. percben. Beöthy Álmos ziccerből talált be – kezdett nőni a különbség, de Pogány András egy szabaddobásból közelebb hozta a MAFC-ot. 2:4.

Az első negyedóra végéhez továbbra is 2:4-es állásnál érkeztek a csapatok, ez főleg a feltűnően sok egy vagy nulla dobásos támadásnak volt köszönhető.

Essig Róbert büntetőt harcolt ki, amit Dörfi György értékesített. 2:5 a 16. percben, majd büntető a túloldalon is, ezt Pafféri Balázs pakolta be a korfba. 3:5. A SZAC nyomásos védekezése sok esetben csírájában folytotta el a MAFC támadásait, ellenben a másik oldalon sikeresek voltak a távoli dobások. Beöthy Álmos is középtávolról szerzett szép gólt. Így a 18. percben, 3:6-nál jött az első MAFC-os időkérés. Ez után a MAFC továbbra is a 2-2-t játszotta, amiből Hőke Márton futhatott ziccert, majd kapott büntetőt. Be is dobta, 4:6. Kezdtek magasabb fokra hágni az érzelmek, ami érthető volt: izgalmas, hajtós, pörgős meccset láttunk.

Kovácshegyi Eszter a rá jellemző nyugalommal rámolt be egy távolit – máris csak 1 gól volt a különbség. A 23. percben jártunk ekkor. Le Minh Duc kezében benne volt az egyenlítés, de középtávoli kísérlete kipördült a korfból. A másik oldalon az aktívan játszó Deák Anita harcolt ki büntetőt, amely azonban kimaradt, csakúgy, mint utána az ismétlések.

A SZAC játéka láthatóan más volt, mint a MAFC-é. Ugyan ők is gyakran 2-2-ből indultak, de akkor is sokszor ellenkező nemű játékosokkal építették ki a pozíciókat, és emellett többször ki is nyitották a 2-2-t, így többször volt megfigyelhető a játékukban a 3-1 felállás. Egy ilyen megoldás után az állvány alól kilépő Dörfi György dobta a SZAC 7. gólját is. Nagyon szép, kreatív találat volt. Vaszkó Bia kisebb sérülése után (szerencsére gyorsan meggyógyult) a MAFC jöhetett, de a dobások kimaradtak, sőt, néha a játékosok nem értették meg egymást a pályán, így eladtak pár labdát. Beöthy Álmos újra betalált távolról (szép dobás volt), ezzel 5:8-ra módosítva az állást. A MAFC továbbra is inkább zicerre játszott, de ezt a gyorslábú SZAC-osok levédekezték. A félidő végén tehát marad az 5:8 az eredményjelzőn.

A szünetben érdekes volt megfigyelni a két csapat közötti különbséget, már ami a taktika átbeszélését illette. A SZAC-nál mindenki az edzőt, Hack Barnát figyelte, így centrális információ-átadás valósult meg:

Ezzel szemben a MAFC-nál inkább a lineáris elrendezés volt megfigyelhető. Ez nyilvánvalóan a két csapat eltérő hátteréből, életkorából, rutinjából fakad.

Szünet után mindkét csapat cserélt: a MAFC-nál Kovácshegyi Nóra helyett Pogány Krisztina folytatta, a SZAC-nál Sneider Tamás helyett Kelemen Dávid lépett pályára.

Beöthy Álmos rögtön góllal indított – 5:9, de Pafféri Balázs távolról válaszolt, majd jött egy lejárt támadóidős SZAC támadás, egy MAFC csere (Le Minh Duc - Somogyi Gergő) és egy szép Vaszócsik Vilja gól távolról, így 3 perc után 7:9 állt az eredményjelzőn. Pörgősen kezdődött a második játékrész, ez volt a mérkőzés leglátványosabb 3 perce.

Megint jött egy shot clock a SZAC-nál, majd Kovácshegyi Eszter ütközött egy támadóval, ezért az ápolás rövid idejére megpihentek a csapatok (szerencsére nem volt komoly a sérülés). Az újraindítás után a tempó maradt, de a dobások pontatlanabbá váltak, így a gólok gyakorisága csökkent. Végül Pogány Kriszta törte meg a gólcsendet a 8. percben. 8:9. Időt kért a SZAC.

Bacsa Szilvia harcolt ki büntetőt, amelyet Hőke ismét bedobott, majd a másik oldalon Essig Róbert, aztán Dörfi György csinálta meg a tökéletes helyzetet, de a dobás a végén mindkétszer kimaradt. Így maradt a 9:9 a 12. percben. A MAFC is elügyetlenkedett egy helyzetet, majd jött a csere: Vaszócsik Vilját Esek Katalin váltotta. Egy lejárt támadóidős MAFC támadás után a SZAC is, a MAFC is többször eladta a labdát – a meccs ezen részében inkább az izgalom dominált, semmint a látványos megoldások vagy a tudatos építkezés.

Az utolsó negyedórába lépve még mindig semmi nem dőlt el. A SZAC újabb büntetőt rontott, de Dörfi György hibáját Essig Róbert egy szép (és fontos) távolival egyből kijavította. 9:10. Jött az újabb MAFC időkérés, majd Kovácshegyi Eszter rutin-ziccere. 10:10, és Hőke Márton közelről befordulós, furfangos gólja. A mérkőzésen először (és mint kiderült, utoljára) vezetett a MAFC (11:10), de Beöthy Álmos büntetőből azonnal egyenlített. Fontos momentum volt.

10 perccel a vége előtt még mindig bármi lehetséges volt. A nézőtéren többen tippversenybe kezdtünk, de csak abban tudtunk megegyezni, hogy a győztes sem jut 15 gól fölé. Eközben Essig Róbert újabb mutatós távolival segítette csapatát. Előny a SZAC-nál. És még ez sem volt elég Essig-nek: újabb megindulása után a lepasszból Dörfit hozta kihagyhatatlan helyzetbe. 11:13.

Jött az újabb MAFC csere: Hőke Márton helyén Pham Hoang Nam folytatta. Beöthy Álmos újra távolról volt eredményes, míg Pogány András közeli gólját fedettnek fújták. Ezt követően a jól mozgó Pham Hoang Nam harcolt ki büntetőt, amit Pogány András értékesített – 12:14, de már csak fél perc maradt a mérkőzésből. Ezt a SZAC okosan csaknem végig támadta, így a MAFC-nak már csak egy közeli dobásra maradt ideje, de az kimaradt. Így alakult ki a 12:14-es végeredmény (a mérkőzés jegyzőkönyvét itt találod).

A MAFC túl sok közeli helyzetet és ziccert hibázott, túl sok labdát eladott, és (főleg az első játékrészben) túl kevés akciógólt (összesen 6) szerzett, ami megbosszulta magát egy ilyen kiélezett, kevés gólos mérkőzésen. A SZAC kreatívabb játékot mutatott, és kulcsemberei (főleg a fiúk) jobban hozták magukat, ami két fontos pontot ért a csapatnak. Összefoglalva, a meccs idén is, ahogy tavaly, jó választás volt: két eltérő stílusú játékot játszó csapat küzdött meg egymással a pályán egy pörgős, hibáktól sem mentes, de összességében érdekes, majdnem azt mondanám, élvezetes meccsen.

A SZAC-nál a meccs embere véleményem szerint Essig Róbert volt, aki mind támadásban, mind védekezésben nagyot játszott. Mellette Beöthy Álmost érdemes még kiemelni. A MAFC-nál Kovácshegyi Esztert és Pogány Andrást választottam, előbbi okosan irányította az oldalát és fontos gólokat szerzett, míg az utóbbi nagyot védekezett, rutinosan értékesítette helyzeteit és sok lepattanót szerzett.

(Ha van kedved hasonló tudósításokkal szórakoztatni a blog olvasóit, írj bátran, kirakjuk!).