Múlt hétvégén rendezték a PKC/Hagero – TOP /Wereldtickets.nl mérkőzést a Korfbal League-ben. Most azt nézzük meg, egy (nem is feltétlenül a legmagasabb színvonalú) meccsből mit tanulhatunk a korfballról.

A meccs összefoglalója (lásd itt) alapján elemezzük a látottakat.

00:00:57
Suzanne Struik rádob, a dobás kimarad. Egyből visszakapja a labdát, hogy újból dobhasson – be is dobja. Vagyis nem gond a kihagyott dobás, csak vissza kell szedni. És a második kísérlet nagyobb eséllyel bemegy, tehát minél hamarabb újra dobóhelyzetbe kell hozni a játékost.

00:01:06
7-2-re vezet a PKC, amikor időt kér a TOP edzője, Hans Heemskerk. Rendet is rak a csapatban, amit mutat, hogy hamarosan már 8-8 áll az eredményjelző táblán. Vagyis az edzőnek együtt kell élnie a meccsel, éreznie kell, mikor kell időt kérnie. És utána jó, ha tud is mivel segíteni a csapatának.

00:01:45
A tigris, Mick Snel kihagyja a távolit. Daniel Harmzen leszedi a lepattanót, és egy szép elugrós dobással gólt szerez. A tanulság? Minden pozícióban, és minden pillanatban a gólszerzés az elsődleges cél. És mindegy, hogy ki a kijelölt első támadó: mindenkinek a fejében az kell járjon, hogy tud gólt szerezni (erre még visszatérünk).

00:02:12
Tom Kalkman azután dob gólt, hogy a védője megbotlott, elesett. Idehaza ilyenkor megvárjuk, amíg a védő feláll, és elfoglalja pozícióját. A hollandok meg úgy gondolkodnak, hogy ha hibázott, és elesett, miért kellene megvárni? Szerintem igazuk van. Fociban sem várja meg C. Ronaldo, hogy a védő kibogozza a biciklicselei nyomán összegabalyodott lábait.

00:03:13
Megsérült Suzanne Struik. Egyfelől, látszik, hogy Celeste Split csak azért állt meg, mert a játékvezető fújt (lásd az előző bekezdést), másrészt innentől a PKC-nek át kellett rendeznie az oldalt. Az egyértelműen első számú gólvágó kiesésével Tom Kalkman kellett átvegye az első támadó szerepét, míg a többiek elkezdték őt segíteni, helyzetbe hozni (lásd 00:03:57-nél például). Vagyis, nem lehet egy emberre építeni, mindig kell legyen B-terv. Hiszen ha a fő támadó megsérül, vagy ha rossz napja van, kell, aki átvegye a gólszerzés feladatát. Néhány hazai csapatnál azt látom, hogy ezt még nem sikerült tökéletesen megvalósítani.

00:04:17
Laurens Leeuwenhoek kihagy egy szabaddobást, majd az ismétlést is – Mady Tims mégis azonnal visszapasszolja hozzá a labdát, hogy harmadszor is megpróbálhassa. Be is dobja. Ez egyrészt megint példa arra, hogy a kihagyott dobás után érdemes újra dobatni az adott játékost, mert több esélye van gólt szerezni, másrészt mutatja azt is, hogy célszerű, ha mentálisan is rendben vannak a játékosok. Lau nem tört össze a kihagyott helyzetektől, hanem még jobba rákoncentrált a harmadik dobásra, amely utat is talált a korfba (külön emeli az eset értékét ,hogy mindez egyenlő állásnál, az utolsó percben történt).

00:04:39
Manon Wiegerink zseniális egyenlítő gólja, a lefújás előtti másodpercben. Ez a pillanat több mindent is magában hordoz. Először is, ismétlem magam, hogy mindig, minden pozícióban elsődleges a gólszerzés. Tök mindegy, éppen hol, hogyan állsz a pályán, elsődlegesen gólt kell akarnod szerezni. Másrészt, jó, ha a játékosban megvan az a jó értelemben vett pimaszság és vagányság, hogy meg mer kockáztatni egy ilyen megoldást. Ehhez kell önbizalom, megfelelő légkör a csapatban. Végül, jó, ha nem csak a top játékosok képesek meccset nyerni. Manon oldalán ott van Tim Heemskerk és Celeste Split, két igazi gólzsák, az utolsó támadást mégis Manon fejezte be.
Ja, és még valami: a PKC talán már elhitte, hogy megnyerték a meccset. Elfelejtették az ősi közhelyet, hogy a meccs az utolsó sípszóig tart. Nem lehet 2 másodperccel hamarabb abbahagyni a védekezést, mert akkor úgy járnak, mint most: elveszítenek egy pontot.

Nekem ezek jutottak eszembe a meccsről. Neked?