Izgalmasan alakult a magyar NB/1 utolsó játéknapja. Izgalmas meccseken dőlt el, hogy melyik 4 csapat folytatja a rájátszásban, és melyik kettő küzd a kiesés ellen.

Az első NB/1-es meccsen az 1908 SZAC KSE és az Óbuda Maximus csapott össze. Látványos, izgalmas, sok gólos meccsen (ahol volt olyan 2 perc, amikor 7 gól esett!) végül a végig nagyot hajtó SZAC győzött, és ezzel kicsit kedvezőbb helyzetbe hozta magát a NagyKenguruk elleni ki-ki meccsre (mert innentől a döntetlen is nekik kedvezett). Az Óbuda kicsit koncepciótlanul, kapkodósan játszott, látszott, hogy számukra már nincs tétje a meccsnek.

Ezután egy NB1/B-s mérkőzés következett, ahol a SZAC második csapata a TF SE-vel küzdött meg. A találkozó nem érdemelne túl sok említést (a SZAC, ha kisebb zökkenők árán is, de viszonylag simán győzött), ha nem lépett volna pályára (a feljátszási szabályok miatt természetesen szabályosan) a SZAC-ban pár olyan játékos, aki a nagy csapatban is játszik. Bevallom, nem értettem, hogy mi szükség van erre: a "kis" SZAC már megnyerte a bajnokságot, tehát akár ki is kaphatott volna a TF-től.

Merthogy ezután következett a mindent eldöntő ütközet a rájátszásba jutásért.

Elöljáróban azt kell mondanom, sok ilyen meccs kéne a magyar bajnokságba, ahol van tét, van hajtás, van izgalom, van jó játék, és van jó játékvezetés. Ha a csapataink sok ilyen mérkőzést vívnának, jóval versenyképesebbé válhatna a magyar korfball. Mert edződni küzdelemben lehet. Ugyanakkor pont emiatt nem is értem teljesen, hogy sikerült e két csapatnak így elszúrnia az alapszakaszt, miért hagyták a döntést az utolsó fordulóra. Lehet, hogy ideje interjút készíteni a két edzővel?!

Akárhogyan is, a mérkőzés körömrágósra sikeredett: az elején felváltva estek a gólok, 7:7-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok. Az izgalmat jelezte, hogy a SZAC ekkorra már 2 büntetőt is kihagyott. 7:7 után a Kenguruk egy nagy ugrással (jaj...) 7:12-re módosították az állást, de a SZAC-os lányok (Zsena és Dia) nem hagyták, hogy elmenjen a hajó, két góllal közelebb hozták a csapatukat. A szünet előtt azonban a Kenguruk büntetőhöz jutottak, ám ez is kimaradt (a félidőben ők is két büntetőt hibáztak el), azaz a csapatok 9:12-vel fordultak.

A szünetben a nézőtéren az esélyeket latolgattuk, és arra jutottunk, hogy a meccs azon az oldalon fog eldőlni, ahol mindkét csapat a kevésbé hatékony négyesét játszatta. Ez az oldal a SZAC részéről Álmosék négyese, a NagyKenguruk részéről Annáék négyese volt. Ezen a napon a másik oldal (Diáék/Robertoék, illetve Tasiék) mindkét részről meggyőzőbb, pontosabb játékot mutatott. Ugyanakkor azt is megemlítettük, hogy a SZAC padján ül még egy bevethető fegyver STamás személyében, aki képes hatékony támadójátékot hozni, ha megkapja szedőben és asszisztban a szükséges támogatást. Úgyhogy kíváncsian vártuk, mit hoz a második félidő.

Nos, izgalmakat hozott. A kihagyott Kenguru-büntető megbosszulta magát, mert a SZAC-os lányok (Ági és Zsófi) 1 gólra csökkentették a távolságot. Ekkor azonban (a meccsen már nem először) villant a rutin, Zsolesz góljával ismét két gólos Kenguru vezetés állt az eredményjelzőn (13:11). A tavalyi év játékosa, Roberto azonban nem hagyta annyiban, két gyönyörű góllal kiegyenlített, és még 20 perc volt hátra. Kezdődhetett újból az őrült kergetőzés.

Kezdődött is: de ebből a Kenguruk jöttek ki jobban. Ekkor már az látszott, hogy a SZAC, bár hősiesen küzd, de fárad. A Kenguruknál mindig volt valaki, aki egy-egy jó megoldással átlendítette a szekeret a döccenőkön, és ez a valaki gyakran másik játékos volt, míg a SZAC-nál az volt az érzésem, hogy kezd elfogyni a szufla, az ötlet, pár játékos cipelte a hátán a csapatot.

Továbbra is féloldalas volt a csapatok játéka, de főleg a SZAC-é: Álmos négyese messze volt hatékonyságban a megszokottól. Jött is a csere, de engem meglepett, hogy Dávid helyett küldte be Barna STamást. Azt gondoltam, ő az állvány alatt jobban tudná segíteni STamást, mint Álmos, aki kevésbé szedő típusú játékos.

Aztán Álmos gyorsan rám cáfolt, és egy szép közeli góllal felzárkóztatta a csapatát (16:15), de a hihetetlenül nagyot küzdő Tasi a legjobbkor vágta be 10-ről 7 m-ről. Talán a csökkenő koncentráció miatt volt, hogy KenguÁdám másodszor is visszatehette a leszedett labdát az állvány alól, 3-ra növelve a különbséget. Gyuri azonban gyorsan válaszolt. 18:16 volt ekkor a Kenguruknak.

Már csak 7 perc maradt, és a SZAC-ot egyre jobban szorította az idő. Ráadásul Zsolesz rutinja megint 3-ra növelte a különbséget, amikor visszatette az állvány alól a labdát. Az ellentámadásból azonban Álmos, majd egy labdaszerzés után Roberto is betalált távolról - ismét egy volt közte (19:18). És maradt 5 perc. Körmünk viszont már alig...

Ahogyan a meccsen végig, Kacsa ekkor is higgadt tudott maradni, berámolta közleről, ugráltak is a Kenguruk (megint jaj...) örömükben a kispadnál: 20:18. Aztán, 1:15-tel a vége előtt ismét Álmos jött, ő is közelről volt eredményes. 20:19. És jött az időkérés.

Azt sejtettük, hogy a Kenguruknak még kell egy gól, mert ennyi időt nem tudnak végigtámadni. És szerencséjük volt, mert Tasiék négyese volt támadásban. És, talán a Hollandiában felszedett rutin hatására, vagy azért, mert mindig is híres volt arról, hogy a meccs végéig képes 100%-osan koncentrálni, ki tudja, mindenesetre Tasi 7 m-ről az állvány alól, ziccerből bevágta a meccs utolsó gólját, eldöntve ezzel a rájátszásba jutás kérdését.

Újabb gólra már nem maradt idő, így a végén 21:19 állt az eredményjelző táblán, amelynek egyik oldalán a Kenguruk örömködtek, míg a másikon a SZAC gárdája szomorkodott.

Teljes joggal. Ilyen játékkal, ilyen játékosállománnyal simán a rájátszásban lenne a helyük. És jó is lenne, ha ott lennének: hiányozni fognak az éremért folyó küzdelmekből. Merthogy ilyen módon a Szentendre Észak, az Óbuda Maximus, az NTE és a NagyKenguruk gárdája küzd majd meg a felsőházban, elsőként május 6-án. Izgalmas lesz.

Ja, ha van véleményed a meccsről, vagy a SZAC kieséséről, esetleg tippelnél az elődöntőkre, kommentálj lelkesen!

Vasárnap eldől, melyik négy csapat jut be a rájátszásba a korfball NB/1-ben. Egymásnak feszülnek a Kenguruk és a SZAC. Tisztára, mint a Hegylakóban: there can be only one... De ki jön ki jobban a csatából?

Izgalmasan alakul az első osztályban a felnőtt bajnokság: az utolsó játéknap dönt arról, melyik csapat jut be rájátszásba a már ott lévő Szentendre Észak, Óbuda Maximus és NTE mellé. Ráadásul a két vetélytárs csapat, a NagyKenguruk gárdája és az 1908 SZAC KSE pont egymással játszik.

Látszólag a Kenguruknak van könnyebb dolga: 2 pont előnnyel várhatják a mérkőzést. Ha azonban kikapnak, azonnal fordul a kocka: a SZAC eléjük kerül, mert mind az egymás elleni eredményben, mind gólarányban jobban áll. Éppen ezért komoly a tét.

Ugyanakkor a SZAC-nak lehet, hogy nem elég a NagyKengurukat megvernie: ha biztosra akarnak menni, akkor előtte az Óbuda Maximust is le kell gyűrniük. Ilyen módon, két győzelemmel, 13 pontjuk lenne, és minden téren előznék a NagyKengurukat. Ha azonban bármelyik meccset bukják, izgulhatnak: az alapszakasz utolsó meccsén a NagyKenguruk a már biztos alapszakasz-első (és a közelmúltban tovább gyengült) Szentendre Észak ellen még mindig kiharcolhatják a négy közé jutást.

Egy valami biztos: vasárnap este az egyik gárda csalódott lesz, hiszen mindketten nagy tervekkel, döntős reményekkel indultak a szezon elején. Hogy azután ebből az lett, hogy az utolsó fordulóban még izgulniuk kell a négybe jutást illetően, azt hiszem, feltétlenül meglepetés, de egyben a jele annak is, hogy idén izgalmasabbá vált az NB/1.

Akárhogyan lesz is, a lényeg: ritkán látott izgalmak várnak ránk most vasárnap, a gödi sportcsarnokban. Érdemes lesz kimenni, akár szurkolóként, akár semleges nézőként.

(A pontos programot itt, a tabellát pedig itt találod).

A magyar NB1 6 csapatosra csökkentése vetette fel azt a kérdést, nem volna-e értelme egy közép-európai liga megrendezésének, magyar vezetéssel.

Amióta hat csapatos az NB1, kiélezettebb a küzdelem, kiszámíthatatlanabb az egyes mérkőzések kimenetele. És szerencsére vége a 30 gólos győzelmeknek. Ebben persze, sajnos, az is benne van, hogy nagyobb részt nem a többi 5 csapat nőtt fel a Szentendre mellé, hanem a Szentendre gyengült meg igen jelentősen, de az eredmény akkor is pozitív: több a kiélezett meccs.

Viszont, ha növelni akarjuk a bajnokság létszámát, akkor nem tudunk kihez nyúlni idehaza. Az NB1/B-ben vitézkedő csapatok sajnos nem ütik meg az NB1 szintjét. Ezért merül fel az ötlet, hogy a régióból bővítsünk.

A jégkorongnak bejött, lásd EBEL, amely egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy emelkedett a színvonal, és a válogatottunk előre lépett a nemzetközi színtéren. (By the way, a korfball EBEL neve KEBEL lenne?)

A dolognak korfballban is több előnye volna:

1. Magyarország regionális vezető szerepre tehetne szert, ha magunkhoz szoktatnánk mondjuk a legjobb szerb, román és szlovák csapatokat.

2. Mindez a nemzetközi szövetség, az IKF felé is jól eladható, és a lobbyerőnk is nyilván nőne egy ilyen kezdeményezéssel.

3. Más hátterű csapatok ellen lehetne játszani, nemzetközi rutint lehetne szerezni a hazai NB1-ben.

4. Több csapat fizetne nevezési díjat a Szövetségnek.

5. Egy ilyen versenysorozatra szponzorokat is lehetne találni.

6. Több éles meccs lenne anélkül, hogy ráunnának egymásra a csapatok.

7. Az ilyen nemzetközi meccsek a játékvezetők, zsüritagok számára is jó tanulási lehetőséget adna.

8. Az ilyen módon magunkhoz kötött csapatokat sokkal könnyebb lenne egyéb hazai rendezésű korfballos eseményekre (Junior Tábor, nyári torna, stb.) megnyerni.

Vannak persze hátrányok is:

1. Hogy lehetne adminisztrálni a bajnokságot? Ki lenne a magyar, szerb, szlovák, román bajnok? Aki az adott ország csapatai közül a legelőkelőbb helyen végez?

2. Vagy a külföldi csapatok csak az alapszakaszban játszanának itt, míg a rájátszást mindenki odahaza oldaná meg?

3. Anyagilag hogy bírnák a csapatok az utazásokat?

4. Érzelmileg milyen lenne, ha nem lenne "rendes" magyar bajnokság?

Te milyen előnyét, vagy milyen hátrányát látnád a dolognak? Írd meg kommentben!

Parázs meccset ígért az idén jó formában lévő két csapat mérkőzése. És az ígéretből valóság lett.

A Nagykenguruk támadó oldala: Bánki Fanni – Dölles Anna – Erdei Attila – Nagyházy-Horváth Ádám, védők: Ihm Anna – Horváth Petra – Glatz Gábor – Parragi Zsolt.

Az Óbuda Maximus támadói: Bikfalvi Lilla - Petrovácz Judit – Babitz Gergő – Balpataki Gábor, védők: Molnár Nóra – Rédicsi Krisztina – Bóna Péter – Kardos Gergely.

Vezette: Horváth Viktor.

A meccs előtt több kérdésre is választ vártunk: mi lesz a Molnár Nóra – Dölles Anna, vagyis a két domináns 3-as párharcának kimenetele, illetve hogy mit kezd az Óbuda azzal a helyzettel, hogy egy komplett válogatott négyese nem hadra fogahtó, különféle okokból: Nagy Andrea, Montvai Csaba és Turchányi Bálint sérült, Varga Judit pedig kisbabát vár - ezúton is gratulálunk a jó hírhez!.

A 2. percben Babicz távoli góllal nyitotta a gólok sorát, amire Erdei válaszolt középtávolról. Glatz hagyott ki egy ziccert, így az 5. perc végén 1:1 állt az eredményjelzőn.

Molnár harcolt ki büntetőt, amelyet Bóna váltott gólra. Parragi csaknem a félpályától talált be. 2:2. Dölles ellen szabálytalankodtak ziccerben – büntető. Nagyházy-Horváth Á. nem hibázott. 3:2 a 10. perc végén.

Látszódott a tét: több hiba is becsúszott mindkét oldalon. Babicz viszont nem hibázott, 3:3. Bóna szintén távolról volt eredményes, 3:4. Parragi a rá jellemző rutinnal válaszolt, 4:4. Bikfalvi asszisztensbe indult, de védője lemaradt – tiszta helyzet, gól. 4:5, Balpataki pedig szintén asszisztensből fordult meg, 4:6 negyed óra elteltével.

A Nagykenguruk ebben az időszakban nem használták ki a pálya elegendően nagy területét, és szervezettségük sem volt megfelelő. Jogos volt tehát az időkérés.

Glatz távolról süllyesztette el a labdát a korfban, 5:6, Dölles pedig a második labdáját szerezte meg védekezésben. Az ebből indított támadásból a két Kenguru-lány okos kombinációval alakított ki helyzetet, amelyet Ihm hidegvérrel dobott be. Újra egyenlő, 20 perc után.

Egyre magasabbra hágtak az indulatok, megszólalt az óbudai kórus, de Döllest ez sem zavarta. 6:7. Babicz egyből válaszolt, 7:7. Molnár kétszer is szépen került helyzetbe, de a dobások kimaradtak, ahogy Kardos közeli kísérlete is. Parragi ellenben megint távolról köszönt be. 8:7, 25 perc után.

Időt kért a Maximus, védekezést váltott a Nagykenguruk csapata. Molnár távolról egyenlített, 8:8, majd még jött pár eredménytelen támadás mindkét oldalon, így döntetlennel fordultak a csapatok.

A második félidő első fél perce a hibákról szólt: gyakorlatilag minden passz az ellenfél kezébe ment. Erdei nyugodott meg leghamarabb, 9:8. Kezdtek megint elszabadulni az indulatok, aminek egy kisebb sérülés lett az eredménye, Dölles azonban hamar meggyógyult, sőt a megítélt szabaddobásból büntetett. 10:8, 5 perc telt el a második félidőből.

Horváth P. ziccerből növelte (először a meccsen) 3-ra a különbséget, de mielőtt még a Nagykenguruk netán beleélhették volna magukat a megnövekedett előnybe, Rédicsi fontos gólt dobott. 11:9 a 40. perc végén.

A nagyot játszó Babicz újra 1-re csökkentette, majd egy ziccerből kiegyenlítette az Óbuda hátrányát. 11:11. Kellett mindehhez Nagyházy-Horváth Á. két elkapkodott dobása is. Horváth P. azonban nem hagyta, hogy erőre kapjon a Maximus, egy ziccerből és egy közeliből ismét 2-re növelte az előnyt. Babicz távolról megint betalált. 13:12 a 45. perc után.

Negyed óra volt még hátra a mérkőzésből, amikor Glatz okosan lefedte Babicz dobását, Kardos pedig okosan elcsent egy ziccer-passzt. Ezen időszakban inkább a védők domináltak. Bikfalvi törte meg távolról a gólcsendet. 13:13. Rédicsi második gólja újra a Maximust hozta előnyös helyzetbe. 13:14, Kardos pedig megmutatta, hogy nem csak a védekezéshez ért. 13:15. 10 perc volt ekkor még az órán.

Dölles megmutatta, miért számít rá a szövetségi kapitány is: távolról, fontos pillanatban volt eredményes 14:15. Erdei pedig kiegyenlített. Még semmi nem dőlt el. 5 perc volt hátra ekkor. 15:15.

Kardos hibázott el egy közeli esélyt, a kispadon többen a szívükhöz kaptak - joggal. Ezután a másik oldalon Horváth P. távolról próbálkozott, és a labda beszédült a korfba. Ismét a Nagykenguruk vezettek. Ihm pedig, idei formájához méltóan, bátran elvállalta 6 m-ről, és igaza volt. 17:15. Kardos szerzett fontos labdát, fél perccel a vége előtt. Időt kért az Óbuda. Indulhatott az utolsó roham. A 4 rádobás azonban mind kifelé perdült a korfból, így 17:15 lett a végeredmény.

A meccs inkább izgalmas volt, mint magas színvonalú, de azt mondom, soha rosszabb korfball bajnokit: az Óbuda szurkolótábora magyar mérkőzéseken ritkán hallható remek hangulatot teremtett a csarnokban, a csapatok átérezték a tét súlyát, a két edző pedig mindent megtett a győzelemért.

A mérkőzést megítélésem szerint azért a Nagykenguruk nyerte, mert ott mindkét oldal hozta a gólokat, a kiélezett helyzetekben mindig volt valaki, aki betalált a korfba. Az Óbudánál, főleg a második félidőben, kicsit féloldalassá vált a csapat eredményesség szempontjából.

A Nagykengurukból a lányokat, főleg Döllest és Horváth P.-t emelném ki, de Ihm és Bánki is hasznosan játszott, előbbi góljaival, utóbbi asszisztjaival hívta fel magára a figyelmet. A Maximusban Babicz volt a húzóember, Molnár nagyot harcolt, Balpataki pedig szedőben, Kardos védekezésben nyújtott átlagon felülit. 

A tavalyi bajnok és a 4. helyezett csapott össze. Nézzük, a szentendrei fiúk vagy az NTE-s lányok voltak eredményesebbek.

Az NTE támadó oldala: Skrionya Barbara – Virág Zsófia – Elekes Tamás – Mousa Delal Attila, védő négyes: Gauland Anna – Onyestyák Nikoletta – Bárkányi Gábor – Balogh Renátó.

Szentendre Észak támadói: Horváth Krisztina – Szuromi Márta – Borz Péter – Horváth Viktor, védők: Horváth Rozália – Langer Melinda – Erki Tamás – Laczkó Bálint.

Vezette: Csordás Gábor.

A 2. percben Horváth V. harcolt ki és értékesítette egy büntetőt, majd a másik oldalon Skrionya tette ugyenezt. 1:1. Bárkányi közelről volt eredményes, Horváth R. szintén – gyors gólváltással indult a mérkőzés. Borz szabaddobása már szokásosnak mondható, így az 5. perc végén 2:3 állt az eredményjelzőn.

Virág hibázott ziccert, de Mousa javított egy szép távolival. A Balogh-gal szembeni szabálytalanságért járó büntetőt Bárkányi értékesítette. Erki egyenlített középtávolról, 4:4, majd Mousa jött ismét, középtávolról. Horváth V. azonnal válaszolt, 5:5 10 perc után. Gólgazdag kezdés volt.

Egy védelmi hiba után Balogh okosan dobta be közelről, Laczkó válaszolt szabaddobásból, majd Elekes hagyott ki egy közeli helyzetet, és a szabaddobása is kimaradt a kicsit (nagyon) nagy kilengésű állványra. Borz is kihagyott egy szabaddobást, de a fault miatti ismétlésnél egy szép kombináció után, Horváth V. okos passzából javított. 6:7 negyed óra elteltével.

Skrionya okos hátralépős közeliből 7:7-re módosított. Védekezésben Virág szerzett labdát, de azt hiába szerezte vissza Borz a másik oldalon, Erki kihagyta a szabad közeli dobást. Laczkó ellenben távolról betalált, előny ismét a Szentendrénél. 7:8. Erkit láthatóan elbizonytalanította az előbbi kihagyott közeli dobás, csak a másik oldal unszolására vállalta el újra a dobást – ki is maradt. 20 perc múltán maradt az egy gólos szentendrei vezetés.

Horváth V. újra túl sok rizikót vállalt védekezésben, így Bárkányi egyedül dobhatott: 8:8. A középlezdés után Borz középtávolról, egy kézzel rakta be a korfba, majd Mousa gólját fújták (talán túl szigorúan) fedettnek. A 25. percben, 8:9-nél az NTE időt kért.

Újraindítás után Horváth V. kis szerencsével 2-re növelte a Szentendre előnyét, míg a másik oldalon Balogh kapkodott el egy ziccert. Horváth V. rossz passzát Elekes fülelte le, és egyből az üresen álló Bárkányit hozta játékba, aki 2 m-ről nem hibázott. A másik oldalon újra Laczkó villant, közelről nem hibázott. A Szentendre támadását a shot clock akasztotta meg, Elekes szép egykezes dobása maradt ki, majd egy okos Elekes – Mousa szabaddobás kombináció után utóbbi dobott gólt. 20 másodperccel a vége előtt Borz dobott szép távolit. Még volt idő válaszolni, Gaulandnak meg is volt a ziccere, de kimaradt. Így a félidő végén 10:12 állt az eredményjelzőn.

Ebben a félidőben az NTE jól levédte a szentendrei lányok ziccereit, míg a szentendrei fiúk dobás-pontossága elmaradt a szokásostól. Ugyanakkor az NTE lány szedőire okosan léptek be a szentendrei fiúk, így nem érvényesülhetett Gauland magassága.

Csere nélkül indult a második félidő, melynek első gólját Horváth R. dobta távolról, 3 perc elteltével, majd Laczkó újabb szabaddobása talált utat a korfba. Mousa kicsit szerencsés távolija közelebb hozta az NTE-t. Horváth V. azonban visszaállította a 4 gólos különbséget a 35. perc végén: 11:15.

Ezután Horváth R. újra távolról volt eredményes: 11:16. Cserélt az NTE és a Szentendre is, a jól játszó, de elfáradt Bárkányi helyén Forgács Dániel folytatta, míg a Szentendrénél Langer helyett Dzsida Krisztina lépett pályára. Ezután az NTE fiúi nem igazán értették meg egymást, egy-egy hibánál egymással veszekedtek. Nem volt szépségdíjas jelenet.

Gauland okosan fordult be, de a dobás kimaradt, pedig fontos találat lehetett volna. Erki távolija beszédült a korfba, majd Onyestyák dobott egy mutatós, csontnélküli távolit. Horváth V. okos ziccerével pedig 12:18 lett az eredmény a 13. percben. A zsűriasztal azonban valahol elveszített egy gólt, így hivatalosan csak 12:17 állt az eredményjelzőn.

Balogh osztott ki egy látványos sapkát, majd Skrionya egyedi technikával eresztett el egy távolit – ki is maradt. Újabb shot clock-os Szentendre-támadás, majd két kimaradt NTE ziccer után újra Horváth V. villant Borz passzából, utána az önbizalmát visszanyert Erki értékesített egy középtávolit. Onyestyák közelről válaszolt, azután Elekes forintos labdájából Mousa könnyedén növelte góljai számát. 14:19 az 50. percben.

Időt kért a Szentendre, az NTE pedig cserélt: Virág helyére Gáspár Zita érkezett. Borz újabb szabaddobást értékesített, 14:20, majd jött egy újabb shot clockos szentendrei támadás, de nem jelentett gondot, mert az NTE eladta a labdát. Erki távoli, lapos dobására Gauland ziccerből válaszolt. 15:21, 5 perccel a vége előtt.

Borz kivételesen kihagyott egy szabaddobást, míg a másik oldalon Elekes tette ugyanezt. Még pár kimaradt helyzet, majd Borz talált be távolról, utána közelről is. Így alakult ki a 15:23-es végeredmény.

A Szentendre jobb szervezettségével hozta a mérkőzést, de a türelmesen, tudatosan játszó NTE megszorongatta őket egy félidőn át. Szünet után az NTE szervezettsége jelentősen lecsökkent, így a Szentendre Észak végül ellépett, és megérdemelten zsebelte be a 2 pontot.

A Szentendréből Borz, Laczkó és Horváth R. játszott a leghasznosabban, míg Horváth V. teljesítménye támadásban magas színvonalú volt, védőként viszont néha túlzott kockázatot vállalt. Az NTE-ben Bárkányi kifejezetten hasznos tagja volt a csapatnak, Mousa higgadtsága gólokban is megmutatkozott, Elekes szokásához híven nagyot küzdött, Skrionya pedig fontos gólokat szerzett.

Az idei bajnoki szezon mérkőzéseit elemezve próbáljuk kideríteni, mitől annyira domináns a holland korfball a belgával szemben.

Tajvan példája is mutatja, hogy a sikeres korfball csapat felépítéséhez sokkal több kell, mint pusztán edzések tucatjai. Nyilván, a megfelelő edzés alap, de erre az alapra számos olyan plusz épül rá, amely a végén eldönti, melyik csapat nyer meg egy adott mérkőzést.

Ha harcról van szó (mint itt, balra az oroszlánoknál), akkor az egyik ilyen plusz a játékosok rutinja. Rutint szerezni pedig kiélezett mérkőzéseken lehet. Ilyen szempontból a holland top bajnokság sokkal jobb iskola, mint a belga.

Ha az idei eddigi fordulókat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a Korfbal League eddigi fordulóiban (5 meccs / forduló) a végeredményekben látható különbségeket összeadva az alábbi értékeket kapjuk:

1. forduló – 18.
2. forduló – 17.
3. forduló – 15.
4. forduló – 33.
(a 4. fordulóban ráadásul bejött egy extrém eredmény, a PKC – DOC’46 35:17).

Ha a legextrémebb mérkőzést is beszámítjuk, úgy az átlagos különbség a végeredményben 4,15 gól, de a legextrémebb mérkőzést kihagyva máris csak 3,4.

Ezzel szemben a belga bajnokság, a Topkorfbal League eddig 5 fordulójában az alábbi értékeket kaptuk, ha összeadtuk a végeredményekben látható különbséget (4 mérkőzés / forduló):

1. forduló – 13.
2. forduló – 29.
3. forduló – 31.
4. fodruló – 20.
5. forduló – 17.
(és ne feledjük, itt fordulónként eggyel kevesebb mérkőzésről beszélünk.)

Ha minden mérkőzést beszámítunk, úgy az átlagos különbség 5,5 gól, míg a legextrémebb eredményt (Riviera – Boeckenberg 12:29) 4,9-es differenciát kapunk. Vagyis a különbség mindkét esetben mintegy másfél gól. Ami ezen a szinten nem kevés.

Ráadásul a két liga táblázatára pillantva az is látszik, hogy Hollandiában jóval nagyobb a versengés, kiszámíthatatlanabb a bajnokság. Az 1. és a 9. helyezett 3 ponton belül van, és még a 9. helyezettnek is (amely csapat egyébként a bajnoki cím védője!) csak -1 a gólkülönbsége. Ezzel szemben Belgiumban már a 6. helyezett is reménytelenül messze van az elsőtől (8 pont), pedig még csak 5 forduló zajlott le a bajnokságból.

Összefoglalva azt látjuk tehát, hogy a holland top korfball merítési bázisa sokkal szélesebb. Ami izgalmasabb bajnokságot, kiszámíthatatlanabb mérkőzéseket eredményez, ezáltal hozzájárulva a holland korfball sokkal magasabb fokú versenyképességéhez.

(Van kedve valakinek végigszámolni a magyar NB1 -vagy más első osztályú korfball bajnokság- meccseit e szempontból?)

B.Ádám végigszámolta a magyar NB1 legutóbbi három idényét is, íme: