A holland bajnoki döntő előtt az Ahoy! Arénában Jan-Sjouke van den Bos, a holland válogatott szövetségi kapitánya és segítője, Gert-Jan Kraaijeveld mutatta be a Korfbal League 2011/12-es szezonjával kapcsolatos statisztikai adatokat.

A 2011/12-es szezonban összesen 4156 gól született, szemben az egy évvel korábbi 4214-gyel. A gólok 15,95%-a volt büntető (2010/11: 16,82%), 6,3 %-a szabaddobás (6,7%), 15,01% közeli dobás (14,14%), 7,48% ziccergól (8,94%), míg 55,25% távoli dobás (53,37%).

Az adatokból látszik, hogy folytatódott a távoli dobások térnyerése, és a ziccerek háttérbe szorulása. A végül bajnoki címet szerzett csapat, a KZ/Hiltex  például meccsenként átlagosan 24,55 gólt szerzett, amelyek közül 12,85 gól távolról, 2,00 gól ziccerből, 4,45 közeli dobásból, 1,80 szabaddobásból, míg 3,45 gól büntetőből esett.

Ha a dinamikus helyzetből (távoli dobás, közeli dobás és ziccer) szerzett gólokat és a statikus helyzetből született találatokat (szabaddobás, büntető) hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy 2011/12-ben a gólok 77,74%-a dinamikus helyzetből született (2010/11: 76,46%), és 22,26% (23,54%) esett statikus helyzet után.

A dinamikus helyzetből született góloknál a dobószázalék, dobásfajták szerint, így alakult: távoli dobás 2011/12-ben 15,14% (2010/11: 14,94%), ziccerdobás 36,80% (39,44%), közeli dobás 28,06% (28,41%).

A statikus helyzetből született góloknál a vonatkozó adatok: a szabaddobások esetében az eredményességi arány a 2011/12-es szezonban 34,70% (33,20%), míg a büntetőknél 87,70% (90,60%).

Ami a lepattanókat illeti, a 2011/12-es szezonban összesen 11388 lepattanó volt (egy évvel korábban 11572), amelyet a csapatok 69,53%-os hatékonysággal szedtek le (69,79%).

Ezek az adatok is alátámasztják, hogy Hollandiában a korfball egyre inkább dinamikus, távoli dobásokra építő játékká fejlődik, ahol mind kevesebb a szerepe az állvány közvetlen környezetéből szerzett góloknak. Az állvány környezetét a modern korfballt játszó csapatok, amennyire lehet, "üresen" hagyják, hogy a szedésre specializált játékosok minél zavartalanabbul visszaszedhessék a lepattanókat. Erre mutat az a trend is, hogy a hagyományos, állvány előtti, 2-4 m-en belüli asszisztálás szerepe is csökkenőben van, mind több a külső, dinamikus asszisztensből érkező passz.

Jan-Sjouke rajza a döntőbe jutott két csapat eltérő játékstílusáról

Ideje, hogy a magyar korfball is felüljön erre a trendre. Felejtsük el az ódivatú ziccerezést, a zsebkendőnyi területre beszorított embereket és a dzsungel-korfballt. Az a múlt. A jövő abban áll, ha a csapat minden játékosa első szándékból távoli gólok szerzésére törekszik, és természetesen képes is ilyen gólok szerzésére. Az edzőinknek erre kell felkészíteniük a fiatal játékosokat célirányos mozgáskoordinációs, egyensúlyi és funkcionális erőnléti feladatok révén. Máskülönben reménytelenül beragadunk a korfball múltjába.

Múlt hétvégén rendezték a PKC/Hagero – TOP /Wereldtickets.nl mérkőzést a Korfbal League-ben. Most azt nézzük meg, egy (nem is feltétlenül a legmagasabb színvonalú) meccsből mit tanulhatunk a korfballról.

A meccs összefoglalója (lásd itt) alapján elemezzük a látottakat.

00:00:57
Suzanne Struik rádob, a dobás kimarad. Egyből visszakapja a labdát, hogy újból dobhasson – be is dobja. Vagyis nem gond a kihagyott dobás, csak vissza kell szedni. És a második kísérlet nagyobb eséllyel bemegy, tehát minél hamarabb újra dobóhelyzetbe kell hozni a játékost.

00:01:06
7-2-re vezet a PKC, amikor időt kér a TOP edzője, Hans Heemskerk. Rendet is rak a csapatban, amit mutat, hogy hamarosan már 8-8 áll az eredményjelző táblán. Vagyis az edzőnek együtt kell élnie a meccsel, éreznie kell, mikor kell időt kérnie. És utána jó, ha tud is mivel segíteni a csapatának.

00:01:45
A tigris, Mick Snel kihagyja a távolit. Daniel Harmzen leszedi a lepattanót, és egy szép elugrós dobással gólt szerez. A tanulság? Minden pozícióban, és minden pillanatban a gólszerzés az elsődleges cél. És mindegy, hogy ki a kijelölt első támadó: mindenkinek a fejében az kell járjon, hogy tud gólt szerezni (erre még visszatérünk).

00:02:12
Tom Kalkman azután dob gólt, hogy a védője megbotlott, elesett. Idehaza ilyenkor megvárjuk, amíg a védő feláll, és elfoglalja pozícióját. A hollandok meg úgy gondolkodnak, hogy ha hibázott, és elesett, miért kellene megvárni? Szerintem igazuk van. Fociban sem várja meg C. Ronaldo, hogy a védő kibogozza a biciklicselei nyomán összegabalyodott lábait.

00:03:13
Megsérült Suzanne Struik. Egyfelől, látszik, hogy Celeste Split csak azért állt meg, mert a játékvezető fújt (lásd az előző bekezdést), másrészt innentől a PKC-nek át kellett rendeznie az oldalt. Az egyértelműen első számú gólvágó kiesésével Tom Kalkman kellett átvegye az első támadó szerepét, míg a többiek elkezdték őt segíteni, helyzetbe hozni (lásd 00:03:57-nél például). Vagyis, nem lehet egy emberre építeni, mindig kell legyen B-terv. Hiszen ha a fő támadó megsérül, vagy ha rossz napja van, kell, aki átvegye a gólszerzés feladatát. Néhány hazai csapatnál azt látom, hogy ezt még nem sikerült tökéletesen megvalósítani.

00:04:17
Laurens Leeuwenhoek kihagy egy szabaddobást, majd az ismétlést is – Mady Tims mégis azonnal visszapasszolja hozzá a labdát, hogy harmadszor is megpróbálhassa. Be is dobja. Ez egyrészt megint példa arra, hogy a kihagyott dobás után érdemes újra dobatni az adott játékost, mert több esélye van gólt szerezni, másrészt mutatja azt is, hogy célszerű, ha mentálisan is rendben vannak a játékosok. Lau nem tört össze a kihagyott helyzetektől, hanem még jobba rákoncentrált a harmadik dobásra, amely utat is talált a korfba (külön emeli az eset értékét ,hogy mindez egyenlő állásnál, az utolsó percben történt).

00:04:39
Manon Wiegerink zseniális egyenlítő gólja, a lefújás előtti másodpercben. Ez a pillanat több mindent is magában hordoz. Először is, ismétlem magam, hogy mindig, minden pozícióban elsődleges a gólszerzés. Tök mindegy, éppen hol, hogyan állsz a pályán, elsődlegesen gólt kell akarnod szerezni. Másrészt, jó, ha a játékosban megvan az a jó értelemben vett pimaszság és vagányság, hogy meg mer kockáztatni egy ilyen megoldást. Ehhez kell önbizalom, megfelelő légkör a csapatban. Végül, jó, ha nem csak a top játékosok képesek meccset nyerni. Manon oldalán ott van Tim Heemskerk és Celeste Split, két igazi gólzsák, az utolsó támadást mégis Manon fejezte be.
Ja, és még valami: a PKC talán már elhitte, hogy megnyerték a meccset. Elfelejtették az ősi közhelyet, hogy a meccs az utolsó sípszóig tart. Nem lehet 2 másodperccel hamarabb abbahagyni a védekezést, mert akkor úgy járnak, mint most: elveszítenek egy pontot.

Nekem ezek jutottak eszembe a meccsről. Neked?

Érdekes statisztikákat sikerült gyűjtenünk a hazai korfball bajnokság mai mérkőzésein: azt néztük, egy korfball meccsen mennyit fut, ugrik egy játékos, és mennyi V-futást hajt végre.

A kérdés azért érdekes, mert sok sportban ismertek efféle statisztikák, de korfballban még Hollandiából sem sikerült adatokat szereznünk. Pedig ott mindenre van statisztika. Érdekes, hogy ezt eddig nem nézték; persze, amilyen praktikusak, lehet, hogy azért nem, mert nem tartják esszenciális adatnak. Amiben részben igazuk is van: nem az a lényeg, mennyit futsz, hanem hogy milyen eredményes tudsz lenni általa.

A magyar korfballt ismerő hollandok sokszor amúgy is azt mondják (pl. Bram itt): túl sokat futunk, gyakran feleslegesen. Szerintük jobb, ha a labda tesz meg gyorsan nagy távolságokat: a játékosoknak pont elég az az egy lépés, amellyel el tudnak szakadni az emberüktől a dobás előtt.

Akárhogy is, mi most megmértük ezeket az adatokat. Böngészd őket kedvedre. És külön köszönjük a 8 játéksonak, aki vállalta, hogy nevét adja a mérésekhez.

A mérést szerepek szerint végeztük: igyekeztünk elsődlegesen szedő (medve), elsődlegesen asszisztens (farkas) és elsődlegesen támadó (tigris, párduc) szerepű játékosokat is vizsgálni (a megnevezések Ben Crum holland korfball guru tipológiájából származnak).

A mérésre egy saját kialakítású szoftvert használtunk, amely az egér mozgatásából következtet a megtett távolságra. Fontos, hogy csak a funkcionális mozgást mértük, tehát azt, amikor a játékos harcban volt a labdáért. A nem aktív térfélen történt mozgásokat nem vizsgáltuk, és ugyanígy nem szerepel az adatok között a térfél-cserék során megtett távolság sem.

A mérések során kontrolláltuk a mérés pontosságát is: külső megfigyelő vizsgálta, hogy a mérést végző személy pontosan követi-e a kiszemelt játékos mozgását. Ennek alapján megállapítottuk, hogy a mért adatok a valós értéktől legfeljebb 10%-kal térnek el.

Nézzük az eredményeket:

Tigrisek, párducok

Ebben a szerepkörben a játékos elsődleges feladata a gólszerzés, ezért sokat mozog a pálya állványtól távolabbi területén. Ilyen szerepű játékosból négyet vizsgáltunk, három lányt és egy fiút. Az ő eredményeik (nemek szerint, névsorban):

Bácskai Barbara (TFSE, a MAFC-i elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1308 m / 1249 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 17 / 17
V-futások száma, első félidő / második félidő: 7 / 6

Dölles Anna (NagyKenguruk, az NTE elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1400 m / 1153 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 20 / 16
V-futások száma, első félidő / második félidő: 3 / 5

Vaszkó Diána (1908 SZAC KSE, a Szentendre Észak elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1397 m / 1262 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 9 / 7
V-futások száma, első félidő / második félidő: 4 / 1

Somogyi Gergő (MAFC-i, a TF elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1095 m / 1156 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 19 / 17
V-futások száma, első félidő / második félidő: 9 / 12

Medvék

Ebben a szerepkörben a játékos elsődleges feladata a lepattanók megszerzése, ezért sokat mozog az állvány közelében, ahol a labdáért harcol. Ilyen szerepű játékosból kettőt vizsgáltunk, mindketten fiúk. Az ő eredményeik:

Dzsida Tamás (Szentendre Észak, az 1908 SZAC KSE elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1071 m / 984 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 33 / 30
V-futások száma, első félidő / második félidő: 2 / 11

Elekes Tamás (NTE, a NagyKenguruk elleni mérkőzés, itt csak a második félidőt tudtuk mérni)

Megtett távolság: 978 m
Felugrások száma: 30
V-futások száma: 2

Farkasok

Ebben a szerepkörben a játékos elsődleges feladata az, hogy megfelelő helyezkedés révén olyan pozícióba jusson, ahonnét passzaival dobóhelyzetben tudja hozni társait. Ilyen szerepű játékosból kettőt vizsgáltunk, mindketten lányok. Az ő eredményeik:

Ihm Anna (NagyKenguruk, a MAFC elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1007 m / 870 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 3 / 3
V-futások száma, első félidő / második félidő: 1 / 1

Paffériné Kovácshegyi Nóra (MAFC, a NagyKenguruk elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 703 m / 976 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 4 / 7
V-futások száma, első félidő / második félidő: 1 / 0

A Dutchman's view on Hungarian korfball. An insightful post by Bram Horsthuis.

When Bandor asked me to write something about korfball in Hungary, I loved to get started. Now, 2 months later, I really need to get something on paper...

First, let me introduce myself. Like many tourists I fell in love with the most beautiful resource in Hungary... Problem was, Hungary was far away. So.. I decided to move. Actually it was alltime korfball popstar Dzsida Tamás who got me into this mess. A long time ago he moved to Groningen in The Netherlands and fed us pálinka (the strong fruit schnaps of Hungary) and paprikás krumpli (a typical Hungarian dish with potato, sausage and spiced with paprika powder). We were instantly in love and couldn't refuse when he asked us to join him at the summer tournament in Hungary. The rest you might guess.

So where was I? O yes, I moved to Hungary and started playing korfball there. I decided to play at the same club my girlfriend Dodo played at, Kenguruk. It was a dangerous choice making Tamás my enemy (he played at Szentendre) but it seems I was feeling lucky that autumn.

People
Kenguruk is a great club with many enthusiastic people playing the great game of Korfball. The first thing I noticed about korfball and the people: everybody is so damn enthusiastic! It looks like everybody wants to organize something or do something with korfball. I know it doesnt feel like that for all of you - I have noticed Hungarians can be quite negative about their own performances - but in my eyes it is true. I was truely impressed about all these young people taking so much responsibility and showing organizational skills.

I have never organized a summer or youth tournament, be in presidencies, be a team manager, book a sporthall, etc. The fact that korfball is not really subsidized, is a small sport and that it is not easy to find an suitable sporthall in Hungary, means everybody needs to be creative. I think this is a great thing born from necessity.

The Game
After my first match of korfball in Hungary I needed an oxygen mask. True, I was becoming fat because of zsiros kenyér (bread with tasty fat on it) and turo rudi (a typical Hungarian candy), but why was everybody running so fast? In Holland we praise ourselves scoring goals doing as little effort as we can. Here it seemed the other way around: run as fast as you can. If you score a goal, that's nice, but please: keep on running and jumping like crazy!

At Kenguruk we worked hard to start building a tactical sense into the club and team. Ugly thing about team sports: if one person doesn't do what he or she should, your opponent scores. Defend the assist? Everybody should defend the assist. Same goes for the rebound. After you really tackle this, you can make exceptions but first the basics should be right.

But how do you learn these basics, if you start korfball after your twenties??

Club culture
One thing I need to get off my chest: I was really bothered that a lot of people do not feel bound by a club. People just play wherever they feel like at that moment. They go to have fun there, and if they don't like it anymore they just return and are welcomed with open arms!

As a trainer, you put lots of efforts into a youthful player. In Hungary, chances are very large that that player walks out the door the next coming year. And everybody accepts that like it is normal! Young players were always 'forbidden' to upplay in the first team. How could they learn to play better, if they could not play with better players? By playing at ANOTHER club, because then, it was allowed!

That's why I am so happy rules are evolving in Hungary. It is now possible for players from the second team to play in the first. In this way you get a more natural selection, younger or weaker players can experience more and will become better.

Getting the most out of people when you do not really have the means to reward or 'punish' is very difficult. It is easy talking if you play for a club with 8 senior teams: if you are not good enough you go one team down. If you show you are good and have talent, you go one team up.

In Hungary this is almost impossible for most teams, if a player is 'punished' by going down, he either leaves the club or quits. Soon you can't fill 2 teams and you are forced to play with one team and loose lot's of players..

There is only one real solution: get more people to play korfball in Hungary and make clubs bigger, at least 3 teams per club. Last házi buli (party at somebody's home) at Kenguruk I saw a lot of young new players. I also heard that currently a 'baby korfball' team is being created by some players. Who knows what the future will bring?

It was fun writing for this forum, maybe we will talk about korfball over a beer in one of the 1000 kocsma's (pubs) in Budapest?

That happens when you melt cheese and add paprika...

Cheers, Brami.

PS: the editor only added some formatting, and the explanations of the Hungarian words, for our non-Hungarian readers. Otherwise there were no changes made whatsoever in Bram's original text.

A hétvégi magyar bajnoki mérkőzéseken a Korfball Bennfentes olyan statisztikai adatokat gyűjt, amit legjobb tudomásom szerint még soha senki nem gyűjtött és nem elemzett. Ha van kedved, segíthetsz.

Mennyit fut Dzsudzsák Balázs egy BL-meccsen? Hányszor ugrik fel fejelni Vanczák Vili? Milyen százalékkal passzol Dárdai Pál? Adatok, amelyeket elvileg tudhatunk, mivel a futballban nagyon fejlett (kamerás) elemzőrendszerek működnek, s elemzik a mérkőzéseket, a játékosokat. A legismertebb ezek közül talán a Castrol EDGE programja, ahol több jellemző alapján elemzik és értékelik a játékosokat.

Andrés Iniesta "hőtérképe" egy MU elleni meccsről

Na, valami hasonlót csinál majd a Korfball Bennfentes, csak fapados megoldással, a most hétvégi magyar bajnoki fordulón. Olyan elemzést szeretnénk letenni az egyes meccsek után az asztalra, amelyből kiderül, mennyit fut mondjuk Dölles Anna az Óbuda elleni meccsen, vagy hányszor ugrik fel ugyanezen a meccsen a lepattanóért Balpataki Gábor. És így tovább.

(A megnevezettek csak példaként szerepelnek itt, minden esetben rá fogunk kérdezni az egyes játékosoknál, hogy hozzájárulnak-e az adatgyűjtéshez és az adatok későbbi publikálásához).

Első nekifutásból csak pár, korábban még soha nem mért adatot fogunk gyűjteni. Annyira nem mért, hogy még a korfball guru, Ben Crum sem ismeri őket. Megkérdeztem.

Hogy ezt minél széleskörűbben tehessük, önkéntes segítőket keresünk. Olyanok jelentkezését várjuk, akik tudnak hozni egy laptopot és egy egeret a fordulóra, és szívesen bevállalják, hogy egy (két, három, bármennyi) meccsen egy adott játékost figyelik, és a teljesítményüket mérik. A dolog bazi egyszerű, csak egy egeret kell húzogatni papíron, és időnként klikkelni a bal gombbal, tehát nem bonyolult táblázatok töltögetéséről, vagy egyéb lehetetlen dolgokról van szó.

A segítőinket egyrészt fel fogjuk tüntetni a készülő cikkben, másfelől elemzett meccsenként egy óriás Túró Rudival (lásd fent...) is megköszönjük a munkájukat.

Érdekel a dolog? Segítesz? Írd meg a kommentekben!

A háromból az első kör véget ért, mindenki játszott mindenkivel. Nézzük meg csapatonként (hátulról előre haladva), mik a tanulságok az eddigi 5 meccs alapján.

MAFC

A MAFC egyelőre nem találja tavalyi formáját. 0 ponttal áll, a második legkevesebb dobott, és a második legtöbb kapott góllal. Nagyobb vereségük talán csak a Szentendre Észak elleni 27:20, a többi mind 2-3 gólos.

De pont ez, ami aggasztó lehet: eddig azt láthattuk, hogy a MAFC pont az ilyen meccseket behúzza rutinból. Mint a tavalyi két elődöntőt, ahol 8-10 perccel a vége előtt még mindkétszer sima vereségre álltak, aztán mégis visszakapaszkodtak, és döntőbe jutottak.

Lehet, hogy ez a rutin-fegyver már a múlté? Lehet, hogy a többi csapat kiismerte őket? Vagy feltámadnak a következő körökre? Lehet, mindenesetre ehhez mind támadásban, mind védekezésben javulniuk kell.

A tudás, a rutin megvan ehhez a csapatban, de az erőnlét már nem biztos: ahhoz be kellene építeniük a fiataljaikat. A jó hír, hogy van kit. A feladat, hogy ez valóban hatékonyan meg is történjék.

1908 SZAC KSE

Egyelőre a SZAC is elmarad attól, ahogyan tavaly menetelt. Emlékezhetünk, hogy az elmúlt szezonban még a Szentendrét is meg tudták verni. Most valahogy még nem állt össze a kép. Különösen a védekezésük nagyvonalú: 103 gólt kaptak, ezzel egyedül ők jutottak 100 fölé ebben az értékben.

Az, hogy sokat is dobnak, nem meglepő: mind fiúban, mind lányban vannak olyan játékosok a csapatban, akik közelről és távolról is veszélyesek tudnak lenni. De sokszor a sok gól nem elég, ha hátul nem koncentrálnak eléggé.

Amiért feltámadást várok a csapattól, az a támadójátékuk. Láthatóan fejlődtek ebben tavaly óta, változatosabb, kreatívabb, amit támadásban játszanak. És el tudom fogadni, hogy amíg ennek az új támadójátéknak a begyakorlására fókuszálnak, átmenetileg kevesebb figyelem jut a védekezésre.

Ha az arányt sikerül helyrebillenteniük, előrébb fognak lépni. És remélem, közben nem fogy el még jobban a kispadjuk. Persze utánpótlásban ők állnak a legjobban, úgyhogy az idő feltétlenül a SZAC-nak dolgozik. Kérdés, hogy az már az idei szezonban meg tud-e mutatkozni.

NTE

Az NTE nagyjából azt hozza, amit tavaly, és amit vártam tőlük. Megbízhatóan, nagyobb meglepetések nélkül teszik a dolgukat, és igyekeznek megnehezíteni az ellenfelek dolgát. Sokszor sikerrel.

Náluk a kulcs a szervezettség és az erőnlét. Amíg bírják szuflával, rendezetten, okosan játszanak, de amikor kezd fogyni az erő, nagyon szét tud esni a játékuk. Ebben segíthetnek a fiatalok, de néha azt érzem, hogy az ő beépítésük még nem sikerült eléggé, jobban kihasználhatnák pl. Balogh Renátó magasságát, Forgács Dániel átlátó-képességét.

Lány soruk mindenesetre továbbra is erős: több csapat ellen is eredményes fegyver lehet a sok rutinos, fürge, gólerős lány. Ha képesek lesznek a játékukat folyamatosan összeszedetten tartani, akkor jó eséllyel pályáznak egy helyre a rájátszásban. Ha nem, akkor bajban lesznek a várhatóan feltámadó SZAC-cal vívott párharcban.

Óbuda Maximus

A csapat, ahol időnként egy komplett válogatott négyest kell pótolni: Nagy Andrea, Varga Judit, Montvai Csaba és Turchányi Bálint is sérült per pillanat. Nem könnyű helyzet, de a Maximusnál jól halad a fiatalok beépítése, a rutinos játékosok jól segítik kevésbé tapasztalt társaikat. És így, együtt a csapat sokkal jobb szezont fut, mint tavaly.

Két dolog van, amiben még fejlődhetnének: a higgadtság és a koncentráció. Hajlamosak elizgulni, elrohanni a maccseik egyes részeit, és ilyenkor látványosan sok rossz megoldást láthatunk tőlük. A jobb koncentráció pedig a helyzetkihasználás javításához elengedhetetlen. Luxus annyi könnyű helyzetet elpuskázni, amennyit a Maximus egyes meccsein kihagyott.

Nem aggódom értük: van utánpótlásuk, és van a klubban és az edzői stábban ambíció, a csapatban pedig elég tudás a fejlődéshez, így az a tippem, hogy tartani fogják rájátszást érő helyüket a továbbiakban is.

Nagykenguruk

A szezon eddig meglepetés csapata a számomra. Új edzővel, némiképp megváltozott játékrendben, és (bocs, hogy ezt mondom, de muszáj...) Kenguruktól szokatlan higgadtsággal, ugyanakkor harcosan, keményen játszanak. És mindez az eredményekben is megmutatkozik.

A csapatban jó arányban vannak rutinos játékosok és fürge fiatalok, és idén a Kenguru-lányok is sokkal megbízhatóbban hozzák magukat. Ráadásul jól megtalálták az új lányok helyét és szerepét a csapatban.

Kicsit paradox a helyzetük: Tasnádi Sára Hollandiába szerződésével nagyot léptek a jövőjük építése felé (mert Tasi nyilván hihetetlen mennyiségű új tapasztalattal, tudással fog visszatérni), de az idei szezonban, amikor lenne esélyük elcsípni a Szentendrét, nagyon hiányzik a játéka. Így csak az egyik oldalra tudnak igazi lány gólzsákot felküldeni, Dölles Anna személyében.

Ami viszont szintén újdonság, és pozitív, az a klub imidzs tudatos építése. Ez vonatkozik a mezekre, a meccs utáni közös levezetésre. Nem tudom, így van-e, de számomra mindez azt sugallja, hogy a csapat most sokkal inkább együtt van, mint az elmúlt szezonban.

Szentendre Észak

A látszat csal. Ha valaki ránéz a tabellára, és azt látja, hogy a Szentendre megint pontveszteség nélkül vezeti a bajnokságot, azt hiheti, hogy semmi sem változott. Pedig nem ez a helyzet. Sokkal inkább pengeélen táncol ez a veretlenség, mint korábban (tudom, tavaly a SZAC legyőzte őket egyszer). Nem érzem azt a dominanciát, különösen lányban, ami korábban jellemezte a játékukat. És azért az állvány alól is hiányzik Benkovics Dávid tekintélyt parancsoló alakja.

Talán most, hogy Szuromi Márta a műtéte után újra formába lendül, helyreáll a „világ rendje”. Meglátjuk. Nem lesz könnyű dolguk, megkockáztatom, 1-2 vereség is vár rájuk az alapszakaszban.

Persze a rájátszás nem lesz gond: pont az jelzi a Szentendre erejét, hogy mindig meg tud újulni, és mindig van, aki átveszi a stafétabotot, ha valaki (ilyen vagy olyan okból) kiesik a góldobó gépezetből. És ne feledjük, hogy a rutin és a tapasztalat velük van. Úgyhogy a bajnok, ha esetleg meggyengült is, még mindig nagyon erős. Kíváncsi vagyok, lesz-e, aki idén igazi párbajra tudja hívni őket.

Egyetértesz? Máshogy látod? Írd le itt, a kommentekben!