We have made interesting stats today: measured how much a korfball player runs, jumps during a game, and how many V-shots does he/she make. It is especially interesting, as Dutchmen who know Hungarian korfball say we run too much (read it here). Now it is clear, how much.

We made the stats by roles: bears, wolves and tigers/panthers. We used a software developed for the purpose that used mouse movement to track the player’s movement. It is important that we only measured functional movement: when the player was fighting for the ball. We didn’t measure when the ball was in the other zone, and when the player had to change zones.

We also controlled the accuracy with an independent obseerver, so we are convinced that the data is within a 10% range of the actual values.

Here are the figures (hereby we use the system of korfball-guru Ben Crum to describe the roles of the players): 

Tigers, panthers

Barbara Bácskai
Distance covered, first half / second half: 1308 m/ 1249 m
Number of jumps, first half / second half: 17 / 17
Number of V-shots, first half / second half: 7 / 6

Anna Dölles
Distance covered, first half / second half: 1400 m / 1153 m
Number of jumps, first half / second half: 20 / 16
Number of V-shots, first half / second half: 3 / 5

Diana Vaszkó
Distance covered, first half / second half: 1397 m / 1262 m
Number of jumps, first half / second half: 9 / 7
Number of V-shots, first half / second half: 4 / 1

Gergő Somogyi
Distance covered, first half / second half: 1095 m/ 1156 m
Number of jumps, first half / second half: 19 / 17
Number of V-shots, first half / second half: 9 / 12

Bears

Tamás Dzsida
Distance covered, first half / second half: 1071 m/ 984 m
Number of jumps, first half / second half: 33 / 30
Number of V-shots, first half / second half: 2 / 11

Tamás Elekes (we could only measure the second half)
Distance covered: 978 m
Number of jumps: 30
Number of V-shots: 2

Wolves

Anna Ihm
Distance covered, first half / second half: 1007 m/ 870 m
Number of jumps, first half / second half: 3 / 3
Number of V-shots, first half / second half: 1 / 1

Nora Paffériné Kovácshegyi
Distance covered, first half / second half: 703 m/ 976 m
Number of jumps, first half / second half: 4 / 7
Number of V-shots, first half / second half: 1 / 0

Érdekes statisztikákat sikerült gyűjtenünk a hazai korfball bajnokság mai mérkőzésein: azt néztük, egy korfball meccsen mennyit fut, ugrik egy játékos, és mennyi V-futást hajt végre.

A kérdés azért érdekes, mert sok sportban ismertek efféle statisztikák, de korfballban még Hollandiából sem sikerült adatokat szereznünk. Pedig ott mindenre van statisztika. Érdekes, hogy ezt eddig nem nézték; persze, amilyen praktikusak, lehet, hogy azért nem, mert nem tartják esszenciális adatnak. Amiben részben igazuk is van: nem az a lényeg, mennyit futsz, hanem hogy milyen eredményes tudsz lenni általa.

A magyar korfballt ismerő hollandok sokszor amúgy is azt mondják (pl. Bram itt): túl sokat futunk, gyakran feleslegesen. Szerintük jobb, ha a labda tesz meg gyorsan nagy távolságokat: a játékosoknak pont elég az az egy lépés, amellyel el tudnak szakadni az emberüktől a dobás előtt.

Akárhogy is, mi most megmértük ezeket az adatokat. Böngészd őket kedvedre. És külön köszönjük a 8 játéksonak, aki vállalta, hogy nevét adja a mérésekhez.

A mérést szerepek szerint végeztük: igyekeztünk elsődlegesen szedő (medve), elsődlegesen asszisztens (farkas) és elsődlegesen támadó (tigris, párduc) szerepű játékosokat is vizsgálni (a megnevezések Ben Crum holland korfball guru tipológiájából származnak).

A mérésre egy saját kialakítású szoftvert használtunk, amely az egér mozgatásából következtet a megtett távolságra. Fontos, hogy csak a funkcionális mozgást mértük, tehát azt, amikor a játékos harcban volt a labdáért. A nem aktív térfélen történt mozgásokat nem vizsgáltuk, és ugyanígy nem szerepel az adatok között a térfél-cserék során megtett távolság sem.

A mérések során kontrolláltuk a mérés pontosságát is: külső megfigyelő vizsgálta, hogy a mérést végző személy pontosan követi-e a kiszemelt játékos mozgását. Ennek alapján megállapítottuk, hogy a mért adatok a valós értéktől legfeljebb 10%-kal térnek el.

Nézzük az eredményeket:

Tigrisek, párducok

Ebben a szerepkörben a játékos elsődleges feladata a gólszerzés, ezért sokat mozog a pálya állványtól távolabbi területén. Ilyen szerepű játékosból négyet vizsgáltunk, három lányt és egy fiút. Az ő eredményeik (nemek szerint, névsorban):

Bácskai Barbara (TFSE, a MAFC-i elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1308 m / 1249 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 17 / 17
V-futások száma, első félidő / második félidő: 7 / 6

Dölles Anna (NagyKenguruk, az NTE elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1400 m / 1153 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 20 / 16
V-futások száma, első félidő / második félidő: 3 / 5

Vaszkó Diána (1908 SZAC KSE, a Szentendre Észak elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1397 m / 1262 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 9 / 7
V-futások száma, első félidő / második félidő: 4 / 1

Somogyi Gergő (MAFC-i, a TF elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1095 m / 1156 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 19 / 17
V-futások száma, első félidő / második félidő: 9 / 12

Medvék

Ebben a szerepkörben a játékos elsődleges feladata a lepattanók megszerzése, ezért sokat mozog az állvány közelében, ahol a labdáért harcol. Ilyen szerepű játékosból kettőt vizsgáltunk, mindketten fiúk. Az ő eredményeik:

Dzsida Tamás (Szentendre Észak, az 1908 SZAC KSE elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1071 m / 984 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 33 / 30
V-futások száma, első félidő / második félidő: 2 / 11

Elekes Tamás (NTE, a NagyKenguruk elleni mérkőzés, itt csak a második félidőt tudtuk mérni)

Megtett távolság: 978 m
Felugrások száma: 30
V-futások száma: 2

Farkasok

Ebben a szerepkörben a játékos elsődleges feladata az, hogy megfelelő helyezkedés révén olyan pozícióba jusson, ahonnét passzaival dobóhelyzetben tudja hozni társait. Ilyen szerepű játékosból kettőt vizsgáltunk, mindketten lányok. Az ő eredményeik:

Ihm Anna (NagyKenguruk, a MAFC elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 1007 m / 870 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 3 / 3
V-futások száma, első félidő / második félidő: 1 / 1

Paffériné Kovácshegyi Nóra (MAFC, a NagyKenguruk elleni mérkőzésen)
Megtett távolság, első félidő / második félidő: 703 m / 976 m
Felugrások száma, első félidő / második félidő: 4 / 7
V-futások száma, első félidő / második félidő: 1 / 0

E sorok írásakor még nyugalom és béke honol Castrop-Rauxelben, az Europa Shield helyszínén, úgyhogy nézzünk rá egy izgalmas, és (úgy sejtem) a jövőben egyre izgalmasabbá váló kérdésre: a magyar korfballosok külföldi szerepvállalására.

Korábban nem volt jellemző, hogy magyar korfball játékosok külföldi csapatokhoz igazolnak. Dzsida Tamás volt az első fecske, aki a 2004-es chomutovi (Csehország) közös magyar-holland edzőtáborozás során keltette fel a hollandok figyelmét, s ekképp jó 2 esztendőt eltölthetett a groningeni NIC csapatánál, Kees Vlietstra keze alatt.

Egy kép a régmúltból: Tamás büntetőt dob a hollandok ellen
a chomutovi mérkőzésen

Aki látja Tomi játékát, a mai napig rengeteg kint tanult dolgot fedezhet fel benne, a dobástechnikától a szedésig, így nem kérdés, hasznára vált-e Tamásnak a külföldi szereplés. És az előnyök nem csak a korfball terén jelentkeztek: nyelvtudás, munkalehetőség, kapcsolatok, élmények, barátságok mind jártak vele.

Éppen ezért csodálkoztam, hogy milyen kevesen követték Tomi példáját. Szerencsére most azonban mintha nőne az érdeklődés. Jelen pillanatban, tudomásom szerint (de egészítsétek ki a kommentekben!) legalább öt magyar korfball játékos játszik külföldön. Van, aki holland párjával költözött ki, van, aki a tanuláshoz keresett olyan helyet, ahol egyszersmind korfballozhat is (és így kötött ki Katalóniában), van, akit a munka szólított külföldre, és van, akit direkt korfballozni hívtak, Hollandiába. A következő hetekben megpróbáljuk őket mikrofonvégre kapni, hogy meséljenek külföldi élményeikről.

Ráadásul vannak többen is, akiket megkerestek a hollandok: a tavalyi év játékosát, Vaszkó Diát egészen biztosan, és az EB gólkirálynőt, Nagy Andit is. Sajnos ők, különböző okokból, nem tudtak élni a lehetőséggel. Mostanában pedig egy holland top-klub érdeklődéséről hallottam híreket, akik a második csapatukban próbálnának ki egy magyar tehetséget. Hmm, ez már elég jól hangzik: egy holland első ligás klub második csapata az már igen komoly szint! Már csak egyetlen lépés a világ legerősebb bajnokságától... Nyilvánvalóan óriási előrelépés lenne mind presztízsben, mind szakmai színvonalban, nem beszélve a hazahozható elképesztő mennyiségű tudásról.

Úgyhogy a lehetőség itt van: még Hollandiában is kellenek a jó, szorgalmas, küzdős játékosok. Belgiumban meg végképp. És mostanra már tart ott a magyar korfball, hogy ismernek minket, számolnak velünk, és tudják, mire számíthatnak, ha lehetőséget adnak egy magyar tehetségnek. És van elegendő kapcsolatunk is: ha kell, biztosan tudunk klubot találni mindazoknak, akik kipróbálnák magukat külföldön.

Úgyhogy, MAFC-os fiatalok a Shielden, és mindenki más idehaza, ebben a szellemben küzdjetek. Csak rajtatok múlik, hogy belőletek váljék a magyar Ricky Wu (az első külföldi, aki meghatározó játékos lett a holland top ligában, a Korfbal League-ben).

A Korfball Bennfentes az utóbbi időben több olyan világversenyről tudósított, amelyen sajnos nem indult magyar csapat. Most hétvégén végre van kiért szorítanunk. Hajrá MAFC!

Most hétvégén a németországi korfball bölcsőjében, Castrop-Rauxel-ben rendezik az Europa Shield tornát, amely a BEK után a második legrangosabb nemzetközi verseny klubcsapatok számára. Külön érdekessége, hogy itt holland és belga csapatok nem indulnak, így a végső győztes személye sokkal kevésbé jósolható meg előre, mint mondjuk a BEK esetében.

Magyarországot idén a MAFC gárdája képviseli, amely csini új mezben, és a B csoportban küzd a minél jobb helyezésért.

A csoportok:

A csoport
CE Vilanova (katalán)
CCCD Carnaxide (portugál)
KCC Budejovice (cseh)
Pegasus Rommerscheid (német)

B csoport
MAFC (magyar)
Schweriner KC (német)
Nottingham KC (angol)
AZS Balluff Wroclaw (lengyel)

Csapatunknak nem lesz könnyű dolga, mert mindhárom ellenfele több válogatottal áll fel. Különösen az angolok tűnnek erősnek. Persze a MAFC-nak sem kell a szomszédba mennie a rutinért, így izgalmas csaták elébe nézünk. Meglátjuk, a fiatalok hogy illeszkednek majd a csapatba, és hogyan egészítik ki a sokat látott korfball-veteránok játékát...

A Korfball Bennfentes, tudósítója révén, megint akcióközelben lesz, és igyekszik minél több friss hírt, benyomást megosztani veled.

Az esemény honlapját itt találod, élő közvetítést pedig itt lelsz.

Hajrá MAFC!

Ma játszották a helyosztókat a korfball BEK-döntőn. Minden papírforma szerint alakult, pedig benne volt a kalapban pár meglepetés.

A hetedik helyet a német KV Adler Rauxell szerezte meg az orosz Orel OSTU / State University HSS ellen. Az oroszok már tegnap szétestek, az edző és a top játékos, Dmitrij Kazacskov egymással veszekedtek. Mára sem szedték össze magukat, így elég egyértelmű német győzelem született. 24-21.

A cseh Kolin és a katalán CK Vallpardis / Assessoria mérkőzésén a végig összeszedetten játszó katalánok megverték a szintén jól, de néha kisebb hibákkal játszó cseheket. 23-20.

A bronzmeccsen az angol Trojans végig vezetve, tulajdonképpen egyértelműen győzte le a kicsit hektikusan játszó portugál NC Benfica gárdáját. Az angolok sokkal kiegyensúlyozottabban teljesítettek, a portugáloknál viszont többen is egyéni legjobbjuktól elmaradva játszottak. 18-16.

A döntőben inkább küzdelem folyt a holland TOP/Wereldtickets.nl és a belga Boeckenberg KC között, mintsem igazi korfball, és ebben sajnos része volt a játékvezetőnek, aki egyértelműen kevés volt a meccshez. Így kevesebb szép megoldást láttunk, viszont szinte a nézőtéren is hallani lehetett a fogak vad csikorgását, mindkét csapat részéről.

Nem értettem a belga edzőt, már megint, és még mindig a két Gossens nővért játszatta, pedig egyértelműen ők voltak a gyenge láncszemek. Ha cserél, szorosabb lehetett volna a meccs. A TOP, másfelől, több olyan lehetőséget is kihagyott, amikor lezárhatta volna a meccset, megtörve a szívósan küzdő belgákat. Így a vége is izgalmas lett: ritka az olyan holland - belga párharc, ahol a hollandok csak 16 másodperccel a vége előtt mernek elkezdeni örülni. 22-19, BEK-győztes a TOP.

Varsóban rendezik a korfball BEK-döntőt. A Korfball Bennfentes a helyszínen van, hogy jelentsen az eseményekről.

Kedden kezdődött a BEK-döntő, ahol Európa 12 legjobb csapata méri össze tudását. Sajnos a magyar bajnok Szentendre sorozatos sérülések, valamint a lebonyolítási rend miatti szabadságolási nehézségek miatt vissza kellett mondja a részvételt. Így érdek nélkül, pusztán a korfballra koncentrálva figyeljük az eseményeket.

A helyszínen a magyar kontingenst erősíti Tegzes Dániel, a Magyar Korfball Szövetség elnöke, és Elekes Tamás, aki a kínai VB után itt is játékvezetőként működik közre (és jó meccseket kap: ma a belgák mérkőzésén fújja majd a sípot).

Kedden az dőlt el, hogy mely 4 csapat jut a felsőházba, és hogy mely 4 küzd majd a 9-12. helyekért.

Az Assessoria Valparadis (katalán) és a SKK Dolphins Prievidza (szlovák) mérkőzése meglepően szorosan alakult. Bár végig a katalánok vezettek, a szlovákok jó védekezésük miatt a nyomukban maradtak, és az utolsó percig fenyegették a magasabban rangsorolt ellenfelet. A végeredmény 19-15, a katalánok mentek a felsőházba.

A portugál NC Benfica nem hagyott kétséget arról, hogy jobb csapat a francia FJEP Bonson-nál. 20-2-es félidő után könnyedén nyertek 36-6-ra. 

Az először induló török Ankara University Club lelkesen játszott, de azért még messze vannak az angol Trojans-tól. A 19-10-es végeredmény inkább a törökökre nézve hízelgő. A mérkőzést a magyar játékvezető, Elekes Tamás vezette, közmegelégedésre

Végül, a nap utolsó mérkőzésén a hazai Megasports Warsawa és az orosz Orjol State University HSS küzdött meg egymással. Két eltérő taktikájú csapat csatájából végül a távoli dobásokkal operáló oroszok jöttek ki győztesen, a 27-18-as győzelmük egyszersmind azt is jelenti, hogy a hazai csapat legfeljebb 9. lehet a tornán. Reméljük, ez nem hat ki nagyon a nézőszámra.

A mai mérkőzések:

11.00   SKK Dolphins Prievidza (szlovák) - Ankara University Club (török)
12.50   Megasports Warsawa (lengyel) - FJEP Bonson (francia)
14.40   TOP/Wereldtickets.nl (holland) - Assessoria Valparadis (katalán)
16.30   Boeckenberg KC (belga) - OREL State University HSS (orosz)
18.20   VKC Kolin (cseh) - NC Benfica (portugál)
20.10   Adler Rauxel (német) - Trojans (angol)

Ebben a posztban megnézzük, mi az egyik alapvető oka, hogy a korfball még mindig nem kap megfelelően hangsúlyos helyet a sport közbeszédben.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még mindig gyakorta úgy járok, hogy amikor azt mondom, korfball, beszélgetőpartnerem visszakérdez: micsoda? Pedig már 21 éve itt vagyunk.

Gondolkodtam sokat, hogy miért lehet ez így. Meg, hogy mások mivel tudtak változtatni ezen. Olyan sportok, mint a curling, vagy a floorball, már előrébb tartanak. Az előbbiről sokan már legalább annyit tudnak, hogy a „söpörgetős” játék, az utóbbit pedig nagyon gyakran pontosan ismerik is. Sőt, minket is gyakran velük kevernek össze (mármint, én azt mondom, korfball, ő meg visszakérdez: floorball?).

Szerintem mi magunk nem vagyunk elég hangosak. Nézzük csak meg, mondjuk a neten milyen kicsi a korfballosok aktivitása. Bárhol nézem, alig van korfballos tartalom. Nem tőlünk hangos a sajtó, az online, a Youtube. Meg a Korfball Bennfentes sem. OK, ez utóbbi lehet, hogy nem elég jó, nem elég vonzó, nem elég izgalmas a fiataloknak ahhoz, hogy reagáljanak. De akkor is: a Facebook, a Youtube, meg a különféle blog-szolgáltatók felületei mindenki előtt nyitva állnak az önkifejezésre. Mégsem használjuk őket eléggé.

Márpedig, mint tudjuk, néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Mi pedig tipikusan néma gyerekekként viselkedünk. Kevés erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy a külvilág megismerje a sportunkat, halljon róla, legyen egy legalább felületes képe arról, mi is az a korfball.

Nincsenek tudósítások a bajnoki mérkőzésekről, a korfballos eseményekről. Nincsenek vitafórumaink. Alig van értékelhető videoanyagunk. De még a képeinket is külföldről kapjuk, szedjük, szerezzük. Egy (=7) szóval, nincs egy izgalmas, inspiráló online korfballos közösségünk.

Pedig, meggyőződésem, hogy egy kincsesládán ülünk. A korfballnak annyi, és olyan különleges értéke van, hogy bűn ilyen keveset beszélni róla, és így elrejteni a világ elől. Mert a világnak szüksége volna a korfball által közvetített értékekre: az egyenlőségre, arra, hogy nem durvulunk, és hogy ésszel oldjuk meg a helyzeteket. Meg, hogy nem önzőzünk, hanem összejátszunk, csapatban dolgozunk.

Úgyhogy téged is arra bíztatlak, bújj ki a csigaházból, és kezdj el tenni annak érdekében, hogy a világ többet tudjon a korfballról. Nem lesz persze könnyű: ahogy Gandhi mondta, „először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.”

Most az első, legfeljebb a második stációnál vagyunk. Rajtad is múlik, továbblépünk-e.

Mire vársz?

Nézzük, mi történt a hétvégén a Korfbal League-ben. Bár konkrétan nem tippeltünk, volt pár feltételezésünk és pár kérdésünk is. Nézzük, mennyiben jöttek be a tippek, és mik a válaszok a kérdésekre.

PKC/Hagero – DeetosSnel/Volhuis

Mit mondtunk: A PKC jó formában, Suzanne Struik újra egészséges, mindenki harcra kész (Richard Kunst is visszaért a síelésből). A Deetos-nál Riko Kruit is a legjobb nyolcast küldheti pályára. Raymond Witvliet és Francy Crielaars külön motivációt kaphatott attól, hogy a Challenge-en a Tulips színeiben is bizonyíthatott.

Mi történt: a PKC simán nyert (25:19), Suzanne 8-ig jutott. Raymond 6-ot, Francy 5-öt dobott. Győzelmével a PKC megerősítette rájátszást érő helyét, míg a Deetos a következő 3 meccsen bizonyíthatja, hogy helye van a legfelsőbb osztályban. Legalább 5 pontot szeretnének szerezni. Meglátjuk, sikerül-e.

Fortuna/MHIR – DVO

Mit mondtunk: A listavezető jól muzsikált a Challenge-en, a döntőben is épp hogy csak kikaptak. A DVO-nál hiányzik a fő gólzsák, Jos Roseboom, de harcra kész Momo Stavenuiter, aki szintén a Tulips-ban játszott, és ontotta a gólokat.

Mi történt: hihetetlen végjáték után 19:19-es döntetlen. a DVO már 18:11-re is vezetett, de nem tudta behúzni a 3 pontot. Momo 9-et rámolt be a Fortunának, de ez sem solt elég a 2 ponthoz.

TOP/Wereldtickets.nl – Nic./Alfa-college

Mit mondtunk: a TOP nincs top-formában (jaj!), de ki ellen induljon el felfelé, ha nem a sereghajtó ellen? (...) A Nic-nél egyre jobb formában van Ricky Wu, és Rianne Echten is válogatott-beli formáját idézi. De képesek-e pótolni Michiel Gerritsen kiesését?

A TOP jobb csapatjátékának köszönhetően elvitte a 3 pontot (29:22), tovább súlyosbítva a NIC helyzetét. Ricky 8 gólt szórt, de a többiek nem követték. Nem csoda, hogy a NIC újra edzőt cserélt (az idényben már másodszor). Mostantól Kees Vlietstra és Albert Nijdam próbálja kirángatni a kátyúba ragadt szekeret.

Blauw Wit – DOS’46/Engeldot

Mit mondtunk: a Blauw Wit nagyot léphet a rájátszás felé, ha nyer. Marc Broere nyilván most is hozzátesz ehhez vagy 8 gólt. De a többiek vajon hogy muzsikálnak majd? A DOS a remek szezonkezdet után nagyon visszaesett. Vajon a téli szünet elég volt, hogy rendezzék a soraikat?

A Blauw Wit simán behúzta a meccset (29:25). Marc 11-et jutott (alábecsültük), míg a túloldalon jobban ment a játék, mint korábban, de még nem elég jól. Hiába volt Casper Boom és Henco Pullen 8-8 gólja, a lányok betliztek.

KZ/Hiltex – Dalto

Mit mondtunk: a KZ a Chgallenge-en bejelentkezett a rájátszásra. A 4 világbajnok lány, és a bivalyerős fiúk kezdenek csapattá összeállni. A Dalto viszont a csendes gyilkos. Bárki ellen képes jó eredményt elérni, főleg, ha az ellenfél nem tudja megállítani Ilona van den Berg-et. De mire megy Ilona a világbajnok védők ellen?

A KZ egy klasszissal jobb volt (27:19). A lányok domináltak (Roxy Detering 6, Kim Cocu 5 gólig jutott), és leszedték Ilonát a pályáról (1 gólt dobott szegény). EGyre biztosabbnak tűnik, hogy a KZ bejut a rájátszásba, míg a Dalto kezd kipottyanni az esélyesek közül.

A Korfball Bennfentes blog már nemzetközileg is egyre ismertebb (a fene tudja, miért), így megérkezett az első felkérés, hogy egy külföldi korfball tornát hirdessünk meg a blog hasábjain. Az úticél Svédország, Stockholm. 

A svéd korfball még nem annyira ismert, viszont fejlődik. A múlt héten például nagy érdeklődést keltettek az ottani Sportágválasztón, a Stockholm Winter Games-en. Most itt a lehetőség, hogy te is kivedd a részed a buliból: menj el Stockholmba, a helyi klub nyári tornájára (plakát fent, bocs a minőségért feltettünik egy jobb verziót).

Az időpont június 16-17., de már péntek este nagy partyval melegítenek a csapatok. Szombat este Stockholm központjában lesz a mulatozás, illetve szintén szombaton kerül sor pár spéci ügyességi versenyre is.

Mivel a torna a stockholmi olipmia 100 éves évfordulójára rendezett eseménysorozat része, a különféle versenyek díjazottjai hivatalos olimpiai emlékérmeket nyerhetnek. Már csak ezért is megéri részt venni a tornán.

Meg azért is, mert Stockholm szuper hely, az emberek jófejek, a Wasa hajó jól néz ki, és a Wizz is repüli, így az odajutás sem túl drámai.

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge második napjáról. Ma már jobb meccseket láttunk, és részt vettünk egy szívet melengető oktatáson, ahol világbajnokok foglalkoztak fantasztikus odaadással szellemileg hátrányos helyzetű gyerekekkel.

G-korfball

A G-korfball a korfballnak az az ága, ahol szellemileg hátrányos helyzetű játékosok űzik a sportot, és mérik össze erejüket bajnokságokban. Három bajnoki rendszer működik, a különböző mértékben fogyatékos játékosok más-más szabályok szerint játszanak. Jelenleg 40 klubnak van G-csapata is. Illetve, mától 44-nek, de erről később...

Az oktatáson, amelyet Jan Tonny Visser a KNKV egész életen át tartó sportolásért felelős programmenedzsere szervezett, Wim Scholtmeijer, az U21 válogatott szövetségi kapitánya tartott edzést a megjelent 12 G-korfball játékosnak. Wimet az edzésen két világbajnok, Marjolijn Kroon és Barry Schep segítette.

Barry és a G-korfballosok

Az edzés nem a feladatok miatt volt zseniális: Wim olyan labdás ügyességi feladatokat, dobófeladatokat és versenyeket mutatott, amelyek jó részét ismertük, és amelyeket mi is csinálunk otthon az edzéseken. A zsenialitás a hogyan-ban rejlett: abban, ahogy az edzést tartották hárman, ahogy a gyerekekhez hozzáálltak, ahogyan kommunikáltak velük.

Wim (szemben, narancssárgában) magyaráz

Az első néhány feladat során Wimék bemérték, melyik gyerek mit tud megcsinálni, mire képes, és utána mindig úgy módosították testre szabottan a gyakorlatokat, hogy az összes gyerek sikerélményt találhasson bennük (az edzésen különböző mértékben fogyatékos gyerekek vettek részt). Ezen túl, hihetetlen figyelemmel, empátiával, odafigyeléssel foglalkoztak a résztvevőkkel: nyoma sem volt sajnálatnak: sportolóként bántak a gyerekekkel, és rengeteg pozitív megerősítést adtak nekik, buzdították őket, így itt is kijött, hogy a lényeg a sikerélmény nyújtása volt. A legjobb pillanatok azok voltak, amikor a gyerekek a világbajnokok ellen küzdhettek: természetesen Barryék itt mindig úgy játszottak, hogy esélyt adjanak a győzelemre a fiataloknak, akik éltek is a lehetőséggel.

Mindenki egy ellen :)

Marjolijn, Wim és Barry hozzáállása tanítani való: ahogy az egész oktatást összerakták, ahogy a résztvevőket valódi sportolóként kezelték, ahogy a feladatokat módosították, és ahogy közben kiszolgálták az eseményt szponzoráló céget is: a szponzorlogó mindig jó helyen volt, a fényképek mindig a megfelelő molinó előtt készültek. És, világbajnokként, nem esett nehezükre állványt cipelni az eseményhez, pezsgőt tölteni, és egyenként is elbeszélgetni a gyerekekkel, mindezt széles mosollyal, pozitívan, megközelíthetően. Érezhető volt, hogy adni akarnak, és ez sikerült is nekik: a gyerekek arcán látszott, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodtak az edzés során.

A KNKV is rém profin megszervezte az eseményt: megadták a módját, hogy a megjelent 4 új, a G-korfballba most belekezdő klub jókora kezdőlöketet kapjon. Volt minden: fotós, pezsgő, finom falatok, hivatalos szerződés-aláírás, sporteszköz-csomag az elinduláshoz, és bónuszként mind a négy klub megkapta Marjolijnt, már amennyiben az ő feladata lesz a kapcsolattartás a jövőben, ő segít, ha a kluboknak problémája akad, ha nem tudnak megfelelő feladatot adni a játékosoknak. Ahogy a mai edzést elnéztem, jobb kontaktszemélyt nemigen választhattak volna.

Jan Tonny aláírja a szerződést az egyik új G-klubbal

KZ/Hiltex vs. PKC/Hagero

A nap első mérkőzése igazi csemegének ígérkezett, sokak szerint ugyanis ez a két csapat játssza majd a Korfbal League döntőjét áprilisban. Ha mindez így lesz, akkor egy más meccset látunk majd az Ahoy! Arena-ban: most ugyanis a PKC kicsit félvállról vette a dolgokat. Talán Mady Tims volt az egyetlen, aki teljes fordulatszámon pörgött, a többieken azt éreztem, hogy „végül is jobb, mint még egy unalmas edzés” felkiáltással, igazi motiváció nélkül léptek pályára.

A KZ ellenben pörgött: nem csoda, nekik a borzalmas szezonkezdet után szükségük van az önbizalom-növelő eredményekre. Tim Bakker sérülése után újra a régi, és a másik oldalon az új szerzemény André Kuipers is beilleszkedett a csapatba. Miután a KZ képes úgy felállni, hogy a 8 kezdő játékosból csak 1 nem válogatott, az egyetlen kérdés az, hogy az edzői stáb hogyan tudja kezelni a sok „Galaktikus” lelkét, milyen lesz a csapatban a kémia. Ha jó (és most úgy tűnik, jó), akkor a KZ biztosan rájátszásba jut, és ha már ott van, akkor valószínűleg begyalogol a döntőbe is.

A mérkőzés végeredménye 14:10-es félidő után 27:18 lett, a végére inkább gálaelőadást láttunk, a legszebb Bart Niuewenweg ugrás közben elengedett akrobatikus gólja volt.

Tulips vs. Fortuna/MHIR

A második mérkőzésen a kérdés az volt, hogy a holland ligaválogatott mire megy az összeszokott klubcsapat ellen. A mérkőzés szorosan indult, mindkét csapat elég sok hibával játszott, a Tulipánokon érződött az összeszokottság hiánya, míg a Fortunánál a koncentráció hibádzott. Ilyen módon a félidő legemlékezetesebb jelenete Thomas Reijgersberg sárga lapja volt, amelyet szövegért kapott: az új, most tesztelt szabályok alapján mindez egyből 10 perc pihenőt is jelentett neki (cserével). A félidőt végül, elsősorban Rick van den Blink góljainak köszönhetően, a Fortuna nyerte 10:8 arányban.

A második játékrészben a Tulips csapatában pályára lépett a Tajvani Torpedó, Ricky Wu is. Bár az első percekben nem ment neki a célzás, hamarosan belejött, így 14:14-re felzárkózott a ligaválogatott (a félidőben Ricky 5 gólig jutott), sőt, átvette a vezetést is. A Fortuna azonban nem hagyta, hogy sokáig tartson az öröm: a kispadról visszatért Thomas Reijgersberg vezérletével ismét átvették a vezetést, és végül 26:20 arányban megnyerték a mérkőzést.

Vicces pillanatok

A nap egyik legviccesebb pillanata az volt, amikor a Rotterdamba tartó vonaton felfedeztük Ricky Wu-t. Az ázsiai szenzáció, Groningen sztárja békésen üldögélt a másodosztályon, a tömegben. Elképzeltem, amint mondjuk Christiano Ronaldo-ba botlom a madridi metrón, vagy Messibe egy barcelonai buszon... Nehezen ment.

A nap másik vicces jelenete a Tulips – Fortuna meccsen Mirjam Maltha és Francy Crielaars csatája volt (védekezésben Francy fogta Mirjamot), ahol a 35 centivel alacsonyabb, minimum 20 kg-val könnyebb Francy többször is sikeresen arrébb pakolta ellenfelét, és több lepattanót is megszerzett előle, elsősorban remek helyezkedésének és ellentmondást nem tűrő lendületének köszönhetően.

Holnap újra jövünk. Addig is kérdezz, kommentálj, szólj hozzá(nk) bátran!

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge első napjáról. Pörgős napon kicsit poszt-bejgli meccseket láttunk, de jól szórakoztunk. És tanultunk is egy csomót az iskolai korfballról, egy hétpróbás oktató elővezetésében.

Iskolai korfball

Ma három izgalmas dolog történt a Challenge-en. Az első egy iskolai korfball képzés volt, ahol Kees Vlietstra, volt sokszoros válogatott játékos, asszisztens szövetségi kapitány és minden hájjal megkent korfball promóter vezetésével beszélgettünk arról, hogyan lehet sikeresen elindítani a korfballt az iskolákban.

Az oktatás lényege kulcsszavakban összefoglalva: sikerélmény a gyerekeknek, szervezettség az edzéseken, a megfelelő koncentrációs szint fenntartása, és a gyerekek folyamatos aktivizálása.

Kees ezekre mutatott jó eszközöket, feladatokat, amelyeket az edző használhat az edzésein. Szerinte a kulcs az, hogy a gyerekek élvezzék az edzést, és sikerélményük legyen. Tehát nem élsportolókat kell azonnal nevelni: elég, ha a gyerekek megszeretik a korfballt, akkor lehet őket (és mellesleg szüleiket is) rápörgetni a sportra. És ha ez sikerült, akkor majd úgyis maguktól akarnak előre jutni, egyre többet tudni és esetleg élsportolóvá válni (amihez persze az edzőnek is rendelkeznie kell a megfelelő, strukturált tudással, hogy segíthesse őket).

Kees akcióban

A gyakorlatokat majd később részletesen is bemutatjuk, most legyen elég annyi, hogy izzasztóak, szórakoztatóak, tanulságosak voltak. És Kees remek példát mutatott arra is, hogyan kell edzést tartani: határozottan, kristálytiszta instrukciókat adva, pozitívan, de kemény fegyelmet tartva kezelte 22 főnyi hallgatóságát.

A résztvevők 

TOP vs. Fortuna

A TOP/Wereldtickets.nl és a Fortuna/MHIR mérkőzése volt a második izgalmas pont. Itt a csapatok pár szabályváltoztatást teszteltek, és egy hajtós meccset játszottak egymással.

A szabálymódosítások között volt pár apróság (pl. hogy a 30 perc futó óra helyett 25 perc tiszta játékidőt mértek – ez azért nem nagy újítás, mert statisztikák szerint egy átlagos Korfbal League meccsen a valós tiszta játékidő eddig is 24 perc volt), és pár fontosabb is (mint a rolling substitution, ami azt jelenti, hogy a lecserélt játékos visszamehet a pályára, mint a kosárlabdában). Ez lehetőséget adott a gyakoribb frissítésre, illetve taktikai módosításokra is, mivel a lecserélt játékos akár a másik oldalra is visszamehetett (egy csapat összesen hat alkalommal cserélhetett).

A meccs maga izgalmas volt, de inkább küzdelmes, mint jó. A TOP továbbra sincs jó formában, nem találja tavalyi játékát, küzd a pályán, de a testbeszédükből, gesztusaikból az látszik, hogy nem élvezik, amit csinálnak. Izzadnak, görcsösek, stresszesek még egy ilyen, edzőmeccsnek is használható összecsapáson is. A Fortuna pedig érzésem szerint kissé poszt-bejgli (illetve, Hollandiáról lévén szó, poszt-pulyka) hangulatban játszott: fél gázon pörögtek, nem tették oda magukat 100%-on. Emiatt a gólok száma alacsony volt, sok volt a pontatlan dobás, a kihagyott büntető (főleg a TOP-nál), az elveszített lepattanó. A végeredmény 18:14 lett a Fortunának, és ha a TOP nem csinál valamit a dobási hatékonyságával, akkor akár a januári Európa Kupát is elbukhatja.

A TOP-nál kiemelném Celeste Split játékát, aki végre kicsit újra a VB-n látott teljesítményéhez hasonlót mutatott (eddig a bajnokságban nem ezt tette), illetve Tim Heemskerket, aki talán a legjobb formában van most a csapatból. Mick Snel szenvedett, ahogy a többiek is egytől-egyig.

A Fortunánál Ann Preuninger főleg a második félidőben talált magára, s ugyanígy Thomas Reijgersberg is, akiből nem nézné ki az ember a gyors, robbanékony megindulásokat. A védője sem nézte ki, és megbánta: Thomas több alkalommal is remekül került ziccerbe, és helyzeteit biztos kézzel értékesítette is, fontos gólokhoz segítve hozzá csapatát.

A mérkőzés magyar szempontú érdekessége volt, hogy a játékvezető régi ismerősünk, a korábbi magyar development officer, Peter van der Terp volt (a képen balra, mellette asszisztense, Auke Wiering), aki az első félidőben jól vezette a küzdelmes összecsapást, a másodikra azonban a színvonallal együtt az ő teljesítménye is lejjebb esett.

Jó hír még, hogy beszéltünk Barry Schep-pel (Fortuna), és úgy fest, térdsérülése olyan jól gyógyul, hogy a tervezett 10 helyett már akár 8 hét kihagyás után, azaz január vége felé visszatérhet.

Diamonds vs. KZ/Hiltex

A Diamonds (belga válogatott) és a KZ/Hiltex mérkőzésére két tartalékos csapat állt ki. A KZ láthatóan pihentette sztárjait, és lehetőséget adott a fiataloknak a bizonyításra, míg a belgáknál a Boeckenberg csapata testületileg távol maradt, mivel a januári Európa Kupa-döntő előtt nem szeretnének találkozni ottani leendő legfőbb ellenfelükkel, a TOP-pal. Így a belgáknál a lányok jellemzően a Promo League-ből (második liga) voltak, ami meg is látszott a csapat teljesítményén.

A mérkőzést amúgy az egyik belga lány édesanyjával néztük, de ő sem talált túl sok pozitívumot a csapat első félidei játékában: sok kihagyott helyzet, eladott labda és elveszített lepattanó után a Gyémántok 7 gólig jutotaak 25 percnyi tiszta játék után.

A KZ egyértelműen edzőmeccsre vette a figurát: a 4 alapember (Marjolijn Kroon, Roxy Detering, Rosemarie Roozenbeek és Bart Nieuwenweg) mellett a többiek általában a kispadon ücsörögnek a bajnokikon. Most viszont egész jól muzsikáltak, így a csapat 9 gólig jutott szünetre. Ami meggyőzőbb volt a KZ játékában, hogy tisztán látszott, épp mit akarnak gyakorolni: nem mindig jött össze az eredményes befejezés, de teljesen egyértelmű volt, hogy milyen felállásban, kire, mit játszanak. Ráadásul a félidő során váltogatták a játékrendszereket, így látszott, hogy a csapat többre képes, mint ami pillanatnyilag kijön belőle.

A második félidő elején a KZ kicsit ellépett, de a cserék hatására a 40. perc környékén kissé megakadt a gépezet, így a belgák visszakapaszkodtak 2 gólra. Ekkor azonban a két domina, Rosemarie Roozenbeek és Marjolijn Kroon megrázta magát, védekezésben labdákat szereztek, a másik oldalon pedig ellentmondást nem tűrően dobták a góljaikat. Így a mérkőzés végén a 24:21-es eredmény a belgákra nézve hízelgő: a különbség sokkal nagyobb volt a két csapat között.

Az a helyzet, hogy amíg a belgák nem jönnek rá, hogy a korfballt lányok nélkül nem lehet eredményesen játszani, addig nincs esélyük. Hiába van egy Yve Van Harneveldt-jük, aki 12 gólt dob, és egy Bart Cleyman-juk, aki 6-ig jut, ők ketten nem tudják megnyerni a meccset a jóval kiegyensúlyozottabb hollandok ellen.

A folytatás

Holnap újabb érdekes dolgok következnek: egy G-korfball (szellemileg hátrányos helyzetű játékosok számára kialakított korfball-variáns) képzés a holland válogatott szövetségi kapitánya, Jan Sjouke van den Bos és az U21 válogatott szövetségi kapitánya, Wim Scholtmeijer vezetésével, azután megbeszélés a korfball élő legendájával, az edzőguru Ben Crum-mel, valamint két újabb mérkőzés. A bomba formában lévő PKC/Hagero az egyre összeszedettebb KZ/Hiltex-szel csap össze, míg a holland ligaválogatott, a Tulips a mai győztes Fortuna/MHIR-rel méri össze erejét. Ez is jó nap lesz, nagy párharcokkal, tanulással, sok kávéval és talán pár sörrel is... hiszen minden ismerőssel meg kell inni valamit... És van belőlük jó sok.

Ha van kérdésetek, amelyet feltennétek a világbajnokoknak, a belgáknak vagy az edzők bármelyikének, mondjátok: megkérdezzük és hozzuk a választ. Ugyaígy, ha valaki dedikált emléket szeretne bárkitől, írjon, és beszerezzük! Mindent a Korfball Bennfentes olvasóiért...

Következő posztunk december 27-én jelenik meg, megint a tavalyi év egyik legjobbjával beszélgetünk majd.

Addig mindenkinek sok szép élményt, sok szeretetet és rengeteg bejglit kíván a Korfball Bennfentes csapata.

Az elmúlt hétvégén több korfballos rekord is megdőlt Hollandiában.

Soha ennyi gól nem esett Korfbal League mérkőzésen, mint most hétvégén a DVO és a PKC/Hagero összecsapásán. Amikor a meccs 57. percében Jessica Lokhorst (DVO) gólt szerzett, 63 góllal új rekord született az egy meccsen elért összes gól kategóriában. Amikor pedig egy percre rá Nadhie den Dunnen berámolta a maga 6., csapata 37. gólját, az új rekord még tovább nőtt: a két csapat együtt 64 gólt szerzett. Ráadásul a PKC szintén rekordot ért el: soha nem dobott még KL-csapat egy meccsen 37 gólt. Itt a korábbi rekord szintén a PKC-é volt (36), úgyhogy a virtuális trófea nem költözött arrébb. Látványos meccs volt: a csapatok 56 másodpercenként (!) gólt szereztek.

Suzanne Struik (balra) egymaga 10 gólt ért el, ami női szezoncsúcs: Ilona van den Berg 8 gólos rekordját múlta felül a PKC tigrise. És nem volt messze a valaha elért legtöbb női góltól sem, amely csapattársa, Mady Tims nevéhez fűződik, 12 találattal.

Ha már a lányokról szó esett, ne hagyjuk ki a fiúkat sem: az idei férfi rekord Mick Snelé, 12 korffal, míg a valaha egy mérkőzésen szerzett legtöbb gól 16, ezt Jos Roseboom érte el, aki most is vezeti a férfi góllövőlistát.

Ezek után két dologra vagyk kíváncsi. Az egyik, ki állítja meg a PKC-t. Mert elég frusztráló lehet, hogy egy csapat (DVO), amelyben Jos Roseboom és Momo Stavenuiter is 9 gólt ér el, és amely összesen 27 gólt szerez, végül 10 ponttal (!) elveszíti a mérkőzést.

Ez arra utal, hogy a PKC valamit elképesztően jól csinál. Fantasztikusan támad. Ben Crum csapatainál persze megszokhattuk ezt: szinte nem is gondolkodnak, hanem dobnak. Vagyis, persze hogy gondolkodnak, de az első gondolatuk mindig a gólszerzés. Igazi, jó értelemben vett gyilkológépek.

És hát igen, a lányok: 20 lány-gól egy meccsen valami egészen elképesztő eredmény. És nem csak Suzanne megállíthatatlan: Nadhie szintén az. Így a PKC-ban mindkét oldalra jut egy-egy olyan amazon, akit megfogni is alig lehet. És akkor még nem beszéltünk a rutinról, amit Mady Tims ad hozzá a lányok teljesítményéhez. Szegény Lara Boonstoppel pedig minden más csapatban sztár lenne, csak itt jut rá kevesebb fény. Azért így is megdobja a maga 1-2-3 gólját meccsenként, és szedegeti bőszen a lepattanókat. A figura pedig, amit a lenti videón 2.20-nál bemutatnak, hihetetlenül egyszerű, mégis, zseniális.

A másik, amire kíváncsi vagyok, hogy a Korfbal Challenge-en mi látszik majd mindebből: ott is fantasztikus meccsekre, rengeteg gólra, új rekordokra számítok, és persze elképesztő hangulatra. Remélem, egy igazi korfball ünnep részesei leszünk 27-étől – együtt a Korfball Bennfentes olvasóival, mert igyekszünk majd minél többször jelentkezni a helyszínről képekkel, videókkal, interjúkkal, exkluzív anyagokkal. Úgyhogy a két ünnep között is maradja velünk, olvass minket! Mi hozzuk el neked a legfrissebb korfballos sztorikat. 

Parázs meccset ígért az idén jó formában lévő két csapat mérkőzése. És az ígéretből valóság lett.

A Nagykenguruk támadó oldala: Bánki Fanni – Dölles Anna – Erdei Attila – Nagyházy-Horváth Ádám, védők: Ihm Anna – Horváth Petra – Glatz Gábor – Parragi Zsolt.

Az Óbuda Maximus támadói: Bikfalvi Lilla - Petrovácz Judit – Babitz Gergő – Balpataki Gábor, védők: Molnár Nóra – Rédicsi Krisztina – Bóna Péter – Kardos Gergely.

Vezette: Horváth Viktor.

A meccs előtt több kérdésre is választ vártunk: mi lesz a Molnár Nóra – Dölles Anna, vagyis a két domináns 3-as párharcának kimenetele, illetve hogy mit kezd az Óbuda azzal a helyzettel, hogy egy komplett válogatott négyese nem hadra fogahtó, különféle okokból: Nagy Andrea, Montvai Csaba és Turchányi Bálint sérült, Varga Judit pedig kisbabát vár - ezúton is gratulálunk a jó hírhez!.

A 2. percben Babicz távoli góllal nyitotta a gólok sorát, amire Erdei válaszolt középtávolról. Glatz hagyott ki egy ziccert, így az 5. perc végén 1:1 állt az eredményjelzőn.

Molnár harcolt ki büntetőt, amelyet Bóna váltott gólra. Parragi csaknem a félpályától talált be. 2:2. Dölles ellen szabálytalankodtak ziccerben – büntető. Nagyházy-Horváth Á. nem hibázott. 3:2 a 10. perc végén.

Látszódott a tét: több hiba is becsúszott mindkét oldalon. Babicz viszont nem hibázott, 3:3. Bóna szintén távolról volt eredményes, 3:4. Parragi a rá jellemző rutinnal válaszolt, 4:4. Bikfalvi asszisztensbe indult, de védője lemaradt – tiszta helyzet, gól. 4:5, Balpataki pedig szintén asszisztensből fordult meg, 4:6 negyed óra elteltével.

A Nagykenguruk ebben az időszakban nem használták ki a pálya elegendően nagy területét, és szervezettségük sem volt megfelelő. Jogos volt tehát az időkérés.

Glatz távolról süllyesztette el a labdát a korfban, 5:6, Dölles pedig a második labdáját szerezte meg védekezésben. Az ebből indított támadásból a két Kenguru-lány okos kombinációval alakított ki helyzetet, amelyet Ihm hidegvérrel dobott be. Újra egyenlő, 20 perc után.

Egyre magasabbra hágtak az indulatok, megszólalt az óbudai kórus, de Döllest ez sem zavarta. 6:7. Babicz egyből válaszolt, 7:7. Molnár kétszer is szépen került helyzetbe, de a dobások kimaradtak, ahogy Kardos közeli kísérlete is. Parragi ellenben megint távolról köszönt be. 8:7, 25 perc után.

Időt kért a Maximus, védekezést váltott a Nagykenguruk csapata. Molnár távolról egyenlített, 8:8, majd még jött pár eredménytelen támadás mindkét oldalon, így döntetlennel fordultak a csapatok.

A második félidő első fél perce a hibákról szólt: gyakorlatilag minden passz az ellenfél kezébe ment. Erdei nyugodott meg leghamarabb, 9:8. Kezdtek megint elszabadulni az indulatok, aminek egy kisebb sérülés lett az eredménye, Dölles azonban hamar meggyógyult, sőt a megítélt szabaddobásból büntetett. 10:8, 5 perc telt el a második félidőből.

Horváth P. ziccerből növelte (először a meccsen) 3-ra a különbséget, de mielőtt még a Nagykenguruk netán beleélhették volna magukat a megnövekedett előnybe, Rédicsi fontos gólt dobott. 11:9 a 40. perc végén.

A nagyot játszó Babicz újra 1-re csökkentette, majd egy ziccerből kiegyenlítette az Óbuda hátrányát. 11:11. Kellett mindehhez Nagyházy-Horváth Á. két elkapkodott dobása is. Horváth P. azonban nem hagyta, hogy erőre kapjon a Maximus, egy ziccerből és egy közeliből ismét 2-re növelte az előnyt. Babicz távolról megint betalált. 13:12 a 45. perc után.

Negyed óra volt még hátra a mérkőzésből, amikor Glatz okosan lefedte Babicz dobását, Kardos pedig okosan elcsent egy ziccer-passzt. Ezen időszakban inkább a védők domináltak. Bikfalvi törte meg távolról a gólcsendet. 13:13. Rédicsi második gólja újra a Maximust hozta előnyös helyzetbe. 13:14, Kardos pedig megmutatta, hogy nem csak a védekezéshez ért. 13:15. 10 perc volt ekkor még az órán.

Dölles megmutatta, miért számít rá a szövetségi kapitány is: távolról, fontos pillanatban volt eredményes 14:15. Erdei pedig kiegyenlített. Még semmi nem dőlt el. 5 perc volt hátra ekkor. 15:15.

Kardos hibázott el egy közeli esélyt, a kispadon többen a szívükhöz kaptak - joggal. Ezután a másik oldalon Horváth P. távolról próbálkozott, és a labda beszédült a korfba. Ismét a Nagykenguruk vezettek. Ihm pedig, idei formájához méltóan, bátran elvállalta 6 m-ről, és igaza volt. 17:15. Kardos szerzett fontos labdát, fél perccel a vége előtt. Időt kért az Óbuda. Indulhatott az utolsó roham. A 4 rádobás azonban mind kifelé perdült a korfból, így 17:15 lett a végeredmény.

A meccs inkább izgalmas volt, mint magas színvonalú, de azt mondom, soha rosszabb korfball bajnokit: az Óbuda szurkolótábora magyar mérkőzéseken ritkán hallható remek hangulatot teremtett a csarnokban, a csapatok átérezték a tét súlyát, a két edző pedig mindent megtett a győzelemért.

A mérkőzést megítélésem szerint azért a Nagykenguruk nyerte, mert ott mindkét oldal hozta a gólokat, a kiélezett helyzetekben mindig volt valaki, aki betalált a korfba. Az Óbudánál, főleg a második félidőben, kicsit féloldalassá vált a csapat eredményesség szempontjából.

A Nagykengurukból a lányokat, főleg Döllest és Horváth P.-t emelném ki, de Ihm és Bánki is hasznosan játszott, előbbi góljaival, utóbbi asszisztjaival hívta fel magára a figyelmet. A Maximusban Babicz volt a húzóember, Molnár nagyot harcolt, Balpataki pedig szedőben, Kardos védekezésben nyújtott átlagon felülit. 

A Korfbal Challenge immár évek, lassan évtizedek óta az egyik legnagyobb, leghangulatosabb korfball esemény Hollandiában. Idén a Korfball Bennfentes élőben tudósít a Challenge történéseiről.

Évek óta a Korfbal Challenge az az esemény a korfballosok naptárjában, amely lezárja az adott esztendőt, megünnepli a legjobb csapatokat, és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjuk a korfball jövőjéről. Idén sem lesz ez másként: december 27. és 30. között Rotterdamban gyűlnek össze a világ legjobbjai, hogy idén utoljára korfballozzanak egy jót.

A Challenge mindig lehetőséget ad a kísérletezésre: az új, vagy kipróbálandó szabályokat lehet itt tesztelni, a legmagasabb szinten. A múltban a Challenge-en debütált a shot clock (támadóidő), a fedett dobásra vonatkozó változtatás (csak álló embert lehet fedni), kétpontos dobás bevezetése, távolabbról elvégzendő büntető, a LED-es időmérő állvány, és még egy csomó újítás, amelyek egy része azután utat talált a hivatalos szabályok közé is.

Idén a „tolletje”, vagyis az asszisztens kerülős szedő-kialakítás, illetve az ebből történő dobás az egyik központi kérdés. Az egyik javaslat, hogy az oválon belül (büntetőterület) ne passzolhasson egymásnak két csapattárs, csak ha abból egyből dobási kísérlet (ziccer vagy közeli dobás) történik. Meglátjuk, mit találnak ki ezzel kapcsolatban, és hogy lesznek-e rá speciális szabályok. A téma mindenesetre forró: a LinkedIn vonatkozó fórumain csaknem 70 komment született, ami, ismerve a többi fórum aktivitását, kimagasló eredménynek tekinthető.

A Challenge-en ezenkívül számos további esemény is segíti a korfball fejlődését: utánpótlás (U16, U19) mérkőzések és versenyek, új játékfajták bemutatkozása, speciális képzések és bemutató edzések. Idén pl. a világbajnok szövetségi kapitány, Jan-Sjouke van den Bos tart képzést G-korfballosoknak (szellemileg hátrányos helyzetű sportolók), de lesz külön képzés a gyerek-korfballról és a fiatalokkal való foglalkozásról is.

Az idei résztvevő csapatok a tavalyi holland TOP4: TOP/Wereldtickets.nl, PKC/Hagero, KZ/Hiltex, Fortuna/MHIR, a holland ligaválogatott: Tulips és a belga válogatott: Diamonds.

A Tulips kerete:

Lányok:
Lieveke Meiling (Dalto), Tess de Jong (DOS'46/Engeldot), Francy Crielaars (DeetosSnel/Volhuis), Fenna Zwang (DeetosSnel/Volhuis), Rianne Echten (Nic./Alfa-college).

Fiúk:
Ricky Wu (Nic./Alfa-college), Jos Roseboom (DVO), Momo Stavenuiter (DVO), Johannis Schot (DeetosSnel/Volhuis), Gerald van Dijk (Blauw Wit), Friso Boode (Nic./Alfa-college).

A mérkőzések:

December 27.

18.30 TOP/Wereldtickets.nl - Fortuna/MHIR
20.45 KZ/Hiltex - Diamonds

December 28.

18.30 PKC/Hagero - KZ/Hiltex
20.45 Tulips - Fortuna/MHIR

December 29.

18.30 Tulips - TOP/Wereldtickets.nl
20.45 Diamonds - PKC/Hagero

December 30.

16.45 Mérkőzés az 5.-6. helyért
18.30 Mérkőzés a 3.-4. helyért
20.45 Döntő

Végül, a Challenge-en zárja le aktív pályafutását a belga játékvezető, Dirk van Heertum (51), aki 21 évig vezetett mérkőzéseket a legmagasabb szinten. És ezen az eseményen vezeti utoljára csapatát a belga szövetségi kapitány, Eddy van Hof, aki jó ismerősünknek, mellesleg a magyar szövetségi kapitány fiának, Detlef Elewaut-nak adja át a stafétabotot.

Ha érdekel a korfball legnagyobb, leglátványosabb ünnepe, olvasd 27-étől a Korfball Bennfentes blogot. Hozzuk a legfrissebb híreket, bemegyünk az összes lehetséges képzésre, megbeszélésre, kihallgatjuk a legfrissebb pletykákat, és természetesen megnézzük az összes meccset. Hogy ily módon te is képben maradj, és átéld a Korfball Bennfentessel a korfball legnagyobb ünnepét.

A tekések kezdeményezése kapcsán elgondolkodtam, lehetne-e hasonlót csinálni itthon, a korfballban.

A Magyar Bowling és Teke Szövetség a 2012-es évre 12 lapos naptárat jelentetett meg, amelyen az idei szarajevói világbajnokságon aranyérmet szerzett női tekézők láthatók. A naptárat 2500 Ft-ért lehet megvásárolni a szövetségnél. Kíváncsi vagyok, mennyit nyomtattak, és mennyi fogy majd belőle.

Aztán elgondolkodtam azon is, mi lenne, ha a korfballban (persze elsősorban a magyar korfballban) hasonló kezdeményezést indítanánk. Az első kérdés: ki kerülne bele? 6 lány és 6 fiú, az addig OK (legalábbis nekem), de kik?

És a másik: milyen képekkel? Mennyire bevállalós képeket bírnának el a modellek, és a magyar korfball társadalom?

Ha belevágnánk, példák akadnak: most nem arra gondolok, hogy a holland válogatott most visszavonult hercegnője, Mady Tims 2004. augusztusában ugye szerepelt a Playboy-ban is, meg hogy a belga Sari Janssens is bekerült 2009-ben hazájában a Ché magazinba (kettejük közül mondjuk Mady-vel kellett kevesebbet dolgoznia a Photoshop-mesternek...).

De, hogy a lányoknak is a kedvére tegyek, Michiel Gerritsen-ről is készültek naptár-kompatibilis képek.

És a 2007/2008-as holland KorfbalAgenda kiadványban is feltűnnek olyan, művészi értékű portrék, amelyek egy naptárban is megállnák a helyüket.

Sabrina Bijvank

és még egyszer Michiel Gerritsen

(az utóbbi két kép minősége sajnos ilyen, sorry...)

Szóval, minta van. De akarunk mi ilyet? És ha igen, ki legyen benne?

(tudom, a téma csábít az ökörködésre, de kulturált kommenteket, ha lehet kérnem...)

Az idei bajnoki szezon mérkőzéseit elemezve próbáljuk kideríteni, mitől annyira domináns a holland korfball a belgával szemben.

Tajvan példája is mutatja, hogy a sikeres korfball csapat felépítéséhez sokkal több kell, mint pusztán edzések tucatjai. Nyilván, a megfelelő edzés alap, de erre az alapra számos olyan plusz épül rá, amely a végén eldönti, melyik csapat nyer meg egy adott mérkőzést.

Ha harcról van szó (mint itt, balra az oroszlánoknál), akkor az egyik ilyen plusz a játékosok rutinja. Rutint szerezni pedig kiélezett mérkőzéseken lehet. Ilyen szempontból a holland top bajnokság sokkal jobb iskola, mint a belga.

Ha az idei eddigi fordulókat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a Korfbal League eddigi fordulóiban (5 meccs / forduló) a végeredményekben látható különbségeket összeadva az alábbi értékeket kapjuk:

1. forduló – 18.
2. forduló – 17.
3. forduló – 15.
4. forduló – 33.
(a 4. fordulóban ráadásul bejött egy extrém eredmény, a PKC – DOC’46 35:17).

Ha a legextrémebb mérkőzést is beszámítjuk, úgy az átlagos különbség a végeredményben 4,15 gól, de a legextrémebb mérkőzést kihagyva máris csak 3,4.

Ezzel szemben a belga bajnokság, a Topkorfbal League eddig 5 fordulójában az alábbi értékeket kaptuk, ha összeadtuk a végeredményekben látható különbséget (4 mérkőzés / forduló):

1. forduló – 13.
2. forduló – 29.
3. forduló – 31.
4. fodruló – 20.
5. forduló – 17.
(és ne feledjük, itt fordulónként eggyel kevesebb mérkőzésről beszélünk.)

Ha minden mérkőzést beszámítunk, úgy az átlagos különbség 5,5 gól, míg a legextrémebb eredményt (Riviera – Boeckenberg 12:29) 4,9-es differenciát kapunk. Vagyis a különbség mindkét esetben mintegy másfél gól. Ami ezen a szinten nem kevés.

Ráadásul a két liga táblázatára pillantva az is látszik, hogy Hollandiában jóval nagyobb a versengés, kiszámíthatatlanabb a bajnokság. Az 1. és a 9. helyezett 3 ponton belül van, és még a 9. helyezettnek is (amely csapat egyébként a bajnoki cím védője!) csak -1 a gólkülönbsége. Ezzel szemben Belgiumban már a 6. helyezett is reménytelenül messze van az elsőtől (8 pont), pedig még csak 5 forduló zajlott le a bajnokságból.

Összefoglalva azt látjuk tehát, hogy a holland top korfball merítési bázisa sokkal szélesebb. Ami izgalmasabb bajnokságot, kiszámíthatatlanabb mérkőzéseket eredményez, ezáltal hozzájárulva a holland korfball sokkal magasabb fokú versenyképességéhez.

(Van kedve valakinek végigszámolni a magyar NB1 -vagy más első osztályú korfball bajnokság- meccseit e szempontból?)

B.Ádám végigszámolta a magyar NB1 legutóbbi három idényét is, íme: 

Az elmúlt szezon legérdekesebb két mérkőzése mindenképp a SZAC és a MAFC elődöntőbeli csatája volt. Kíváncsiak voltunk, most, az új szezonban mit hoz első alapszakaszbeli mérkőzésük. Mivel a bajnokság rajtjánál mindkét csapat kissé „beragadt”, külön izgalmat adott a meccsnek az, hogy a győztes egyúttal lehetőséget kapott az élbolyhoz való felzárkózásra, míg a vesztes leszakadt a mezőnytől.

Szár sportcsarnokában, este 7 órakor kezdődött a mérkőzés, amelyre mindkét csapat erős csapattal érkezett, bár feltűnő volt a SZAC rövid kispadja. A felek az alábbi kezdőcsapatokat küldték pályára: SZAC támadó: Kőszegvári Ágnes – Vaszkó Diána – Beöthy Álmos – Sneider Tamás, védő: Deák Anita – Vaszkó Bianka – Dörfi György – Essig Róbert. MAFC támadó Kovácshegyi Nóra – Bacsa Szilvia – Pogány András – Hőke Márton, védő Kovácshegyi Eszter – Vaszócsik Vilja – Le Minh Duc – Pafféri Balázs. A mérkőzés játékvezetője Erdei Attila volt.

A mérkőzés elejét kis közjáték zavarta meg: Vaszkó Dia orra vérezni kezdett, így pár perc várakozás után indulhatott útjára a labda, és mivel Dia orra lassan gyógyult, a SZAC három emberrel kezdett támadni.

Az első perceket kemény védekezés jellemezte, így az első gól a harmadik percben esett – az immár meggyógyult Dia dobta középtávolról.  E periódusban támadásban mindkét csapat jól szedte a lepattanókat, de a dobások általában kimaradtak. A MAFC érezhetően nem tudott mit kezdeni a SZAC kemény, nyomásos védekezésével. Ám Kovácshegyi Nóra rutinja büntetőhöz juttatta a MAFC-ot, amit Hőke Márton higgadtan értékesített. 1:1. Több, mindkét oldalon eladott labda után az elmúlt év férfi játékosa, Essig Róbert dobott szép távolit (így a tavalyi év mindkét legjobbja betalált, hiszen Vaszkó Dia volt a másik díjazott), majd egy ziccert. 1:3 a 9. percben. Beöthy Álmos ziccerből talált be – kezdett nőni a különbség, de Pogány András egy szabaddobásból közelebb hozta a MAFC-ot. 2:4.

Az első negyedóra végéhez továbbra is 2:4-es állásnál érkeztek a csapatok, ez főleg a feltűnően sok egy vagy nulla dobásos támadásnak volt köszönhető.

Essig Róbert büntetőt harcolt ki, amit Dörfi György értékesített. 2:5 a 16. percben, majd büntető a túloldalon is, ezt Pafféri Balázs pakolta be a korfba. 3:5. A SZAC nyomásos védekezése sok esetben csírájában folytotta el a MAFC támadásait, ellenben a másik oldalon sikeresek voltak a távoli dobások. Beöthy Álmos is középtávolról szerzett szép gólt. Így a 18. percben, 3:6-nál jött az első MAFC-os időkérés. Ez után a MAFC továbbra is a 2-2-t játszotta, amiből Hőke Márton futhatott ziccert, majd kapott büntetőt. Be is dobta, 4:6. Kezdtek magasabb fokra hágni az érzelmek, ami érthető volt: izgalmas, hajtós, pörgős meccset láttunk.

Kovácshegyi Eszter a rá jellemző nyugalommal rámolt be egy távolit – máris csak 1 gól volt a különbség. A 23. percben jártunk ekkor. Le Minh Duc kezében benne volt az egyenlítés, de középtávoli kísérlete kipördült a korfból. A másik oldalon az aktívan játszó Deák Anita harcolt ki büntetőt, amely azonban kimaradt, csakúgy, mint utána az ismétlések.

A SZAC játéka láthatóan más volt, mint a MAFC-é. Ugyan ők is gyakran 2-2-ből indultak, de akkor is sokszor ellenkező nemű játékosokkal építették ki a pozíciókat, és emellett többször ki is nyitották a 2-2-t, így többször volt megfigyelhető a játékukban a 3-1 felállás. Egy ilyen megoldás után az állvány alól kilépő Dörfi György dobta a SZAC 7. gólját is. Nagyon szép, kreatív találat volt. Vaszkó Bia kisebb sérülése után (szerencsére gyorsan meggyógyult) a MAFC jöhetett, de a dobások kimaradtak, sőt, néha a játékosok nem értették meg egymást a pályán, így eladtak pár labdát. Beöthy Álmos újra betalált távolról (szép dobás volt), ezzel 5:8-ra módosítva az állást. A MAFC továbbra is inkább zicerre játszott, de ezt a gyorslábú SZAC-osok levédekezték. A félidő végén tehát marad az 5:8 az eredményjelzőn.

A szünetben érdekes volt megfigyelni a két csapat közötti különbséget, már ami a taktika átbeszélését illette. A SZAC-nál mindenki az edzőt, Hack Barnát figyelte, így centrális információ-átadás valósult meg:

Ezzel szemben a MAFC-nál inkább a lineáris elrendezés volt megfigyelhető. Ez nyilvánvalóan a két csapat eltérő hátteréből, életkorából, rutinjából fakad.

Szünet után mindkét csapat cserélt: a MAFC-nál Kovácshegyi Nóra helyett Pogány Krisztina folytatta, a SZAC-nál Sneider Tamás helyett Kelemen Dávid lépett pályára.

Beöthy Álmos rögtön góllal indított – 5:9, de Pafféri Balázs távolról válaszolt, majd jött egy lejárt támadóidős SZAC támadás, egy MAFC csere (Le Minh Duc - Somogyi Gergő) és egy szép Vaszócsik Vilja gól távolról, így 3 perc után 7:9 állt az eredményjelzőn. Pörgősen kezdődött a második játékrész, ez volt a mérkőzés leglátványosabb 3 perce.

Megint jött egy shot clock a SZAC-nál, majd Kovácshegyi Eszter ütközött egy támadóval, ezért az ápolás rövid idejére megpihentek a csapatok (szerencsére nem volt komoly a sérülés). Az újraindítás után a tempó maradt, de a dobások pontatlanabbá váltak, így a gólok gyakorisága csökkent. Végül Pogány Kriszta törte meg a gólcsendet a 8. percben. 8:9. Időt kért a SZAC.

Bacsa Szilvia harcolt ki büntetőt, amelyet Hőke ismét bedobott, majd a másik oldalon Essig Róbert, aztán Dörfi György csinálta meg a tökéletes helyzetet, de a dobás a végén mindkétszer kimaradt. Így maradt a 9:9 a 12. percben. A MAFC is elügyetlenkedett egy helyzetet, majd jött a csere: Vaszócsik Vilját Esek Katalin váltotta. Egy lejárt támadóidős MAFC támadás után a SZAC is, a MAFC is többször eladta a labdát – a meccs ezen részében inkább az izgalom dominált, semmint a látványos megoldások vagy a tudatos építkezés.

Az utolsó negyedórába lépve még mindig semmi nem dőlt el. A SZAC újabb büntetőt rontott, de Dörfi György hibáját Essig Róbert egy szép (és fontos) távolival egyből kijavította. 9:10. Jött az újabb MAFC időkérés, majd Kovácshegyi Eszter rutin-ziccere. 10:10, és Hőke Márton közelről befordulós, furfangos gólja. A mérkőzésen először (és mint kiderült, utoljára) vezetett a MAFC (11:10), de Beöthy Álmos büntetőből azonnal egyenlített. Fontos momentum volt.

10 perccel a vége előtt még mindig bármi lehetséges volt. A nézőtéren többen tippversenybe kezdtünk, de csak abban tudtunk megegyezni, hogy a győztes sem jut 15 gól fölé. Eközben Essig Róbert újabb mutatós távolival segítette csapatát. Előny a SZAC-nál. És még ez sem volt elég Essig-nek: újabb megindulása után a lepasszból Dörfit hozta kihagyhatatlan helyzetbe. 11:13.

Jött az újabb MAFC csere: Hőke Márton helyén Pham Hoang Nam folytatta. Beöthy Álmos újra távolról volt eredményes, míg Pogány András közeli gólját fedettnek fújták. Ezt követően a jól mozgó Pham Hoang Nam harcolt ki büntetőt, amit Pogány András értékesített – 12:14, de már csak fél perc maradt a mérkőzésből. Ezt a SZAC okosan csaknem végig támadta, így a MAFC-nak már csak egy közeli dobásra maradt ideje, de az kimaradt. Így alakult ki a 12:14-es végeredmény (a mérkőzés jegyzőkönyvét itt találod).

A MAFC túl sok közeli helyzetet és ziccert hibázott, túl sok labdát eladott, és (főleg az első játékrészben) túl kevés akciógólt (összesen 6) szerzett, ami megbosszulta magát egy ilyen kiélezett, kevés gólos mérkőzésen. A SZAC kreatívabb játékot mutatott, és kulcsemberei (főleg a fiúk) jobban hozták magukat, ami két fontos pontot ért a csapatnak. Összefoglalva, a meccs idén is, ahogy tavaly, jó választás volt: két eltérő stílusú játékot játszó csapat küzdött meg egymással a pályán egy pörgős, hibáktól sem mentes, de összességében érdekes, majdnem azt mondanám, élvezetes meccsen.

A SZAC-nál a meccs embere véleményem szerint Essig Róbert volt, aki mind támadásban, mind védekezésben nagyot játszott. Mellette Beöthy Álmost érdemes még kiemelni. A MAFC-nál Kovácshegyi Esztert és Pogány Andrást választottam, előbbi okosan irányította az oldalát és fontos gólokat szerzett, míg az utóbbi nagyot védekezett, rutinosan értékesítette helyzeteit és sok lepattanót szerzett.

(Ha van kedved hasonló tudósításokkal szórakoztatni a blog olvasóit, írj bátran, kirakjuk!).

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Pénzügyeink

Ma a magyar korfballban nincs elég pénz. És ahogy a helyzet kinéz, ez csak egyre rosszabb lesz. 

Pont ezért, el kell jutnunk a „nincs elég pénzünk” állapotából a „tudatosan használjuk az értékeinket arra, hogy pénzt csináljunk”-ig. Mert nem hiszem, hogy a közeljövőben bárki is több pénzt akarna adni majd nekünk. Sőt, arra számítok, hogy az állami támogatás csökkenni fog (ha összegében nem is feltétlenül, reálértékben szinte bizonyosan). Az adórendszer változásai pedig az 1%-okból befolyó pénz mennyiségét nyirbálják meg.

Hogy mondja a jópofa közhely? Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét! És add el más, szomjas vándoroknak – ezt már én teszem hozzá.

Persze a pénzcsináláshoz ismernünk kell értékeinket, fejleszteni azokat a területeket, amelyek még nem (elég) értékesek, és kiaknázni azokat, amelyek már értéket hordoznak. És kellenek emberek, akik nem félnek üzleti szemmel is átgondolni a folyamatokat. Először magunkat kell becsülnünk ahhoz, hogy utána mások is ezt tegyék, és megbecsülésüket pl. szponzori támogatás vagy médiafelület formájában kifejezzék.

Ezért örülök, hogy új elnökünk komoly üzleti háttértapasztalattal rendelkezik. Ha valaki, akkor ő képes lehet arra, hogy felpezsdítse ilyen téren a magyar korfballt. Nagyon drukkolok az újfajta szemlélet térnyerésének.

Még mielőtt bárki félreértene: ezzel nem azt mondom, hogy a pénzteremtés legyen a központi motivációnk. A pénz nem lehet öncél. A pénz eszköz. De ha nincs eszközünk, akkor baromi nehéz lesz elérnünk a céljainkat. Úgyhogy okos, megfontolt és etikus módon mégiscsak el kell kezdenünk pénzt teremteni, hogy abból finanszírozni tudjunk olyan dolgokat, mint pl. az utánpótlásunk fejlesztése, a válogatottak utaztatása, vagy edzők támogatása a TF-képzés elvégzésében.

Mert, és ez az utolsó szempontom, van egy olyan szabály (hogy még egy közhellyel éljek), hogy a pénz oda megy, ahol nincs egyedül. Vagyis egy szponzor könnyebben odaáll a Szövetség mögé, ha azt látja, hogy vannak saját bevételek, és nem csak az ő pénzéből akarunk költeni. Úgyhogy egy átgondolt bevétel-teremtési stratégia kialakítása emeli az értékünket a szponzori piacon is.

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk. Egyszersmind visszatérünk a méhkashoz. Merthogy a sorozat eddigi posztjai sok érzelmet, sok vitát kavartak. Most újra belenyúlunk. Már úgyis mindegy... :)

Út az elismertséghez

Ahhoz, hogy a korfball elfoglalja méltó helyét a hazai sport ökoszisztémában, be kell jutnunk azon helyszínekre, ahol a komolyságot osztják. Mert a magyar sport, tetszik, nem tetszik, így működik.

Az egyik ilyen helyszín a TF. Nem elég csapatként jelen lennünk: egyrészt, a jelenleginél eredményesebb csapatként kellene öregbítenünk a korfball hírnevét az egyetemen belül, másfelől be kell kerülnünk a TF edzőképzési rendszerébe. Ez véleményem szerint elkerülhetetlen lépés: enélkül sokkal nehezebb lesz előre lépnünk és fejlesztenünk edzőinket, vagy a korfballba belekóstoló testnevelőket.

Ezzel egyidejűleg be kell kerülnünk a Diákolipia versenyrendszerébe. Először nyilvánvalóan csak a legalsó lépcsőre, de mihamarabb el kell kezdenünk megmászni ezt a piramist is.

A versenytársaink ugyanis már ott vannak, és innentől a testnevelők őket választják. Kispályás floorball és lábtoll-labda, meg egy csomó másik Diákolimpia már van. Elengedhetetlen, hogy legyen korfball is, különben az iskolák érthető okokból a lábtoll-labdát és a kispályás floorballt fogják választani (félre ne érts, semmi bajom ezzel a két sporttal, sőt: épp most állítottam őket követendő példaként magunk elé).

Ha erre megyünk, változtatnunk kell pár bevált gyakorlaton, ami macerás. Más korosztályok a versenyeken, új ellenfelek, más követelmények az edzők és a csapatok felé, és persze az elkerülhetetlen anyagi kérdések. Mert nem olcsó pl. egy edzőképzés. De ha nem lépjük meg ezeket a fájó intézkedéseket, akkor nem jutunk el oda, ahová mindannyian vágyunk: a népszerű, sikeres, eredményes magyar korfballhoz.

Mára öt rövid hír jutott a blogba. Csemegézz belőlük.

Pancsa felelős az utánpótlásért

A Szövetség újonnan megválasztott elnöke tervei között hangsúlyozta, hogy kiemelt szerepet szán az utánpótlás fejlesztésének. A folyamat első lépéseként az Elnökség Gauland "Pancsa" Annát bízta meg valamennyi utánpótlással kapcsolatos feladat elnökségi szintű kezelésével, koordinálásával. Pancsa a rá jellemző lendülettel látott munkához, azóta is izzanak az utánpótlás edzők inboxai, sőt, egy utánpótlás-megbeszélés is körvonalazódik.

Mivel a jelenlegi helyzetben az utánpótlás kérdése kulcsfontosságú a magyar korfball jövőbeni színvonala szempontjából, nagyon drukkolunk Pancsának, és lelkesen támogatjuk, amivel tudjuk, hogy járjon sikerrel vállalásában.

Magyarország a 16.

Magyarország a 16. helyen áll az IKF aktuális rangsorában. A korábbi 11. hely után sejteni lehetett, hogy hátrébb szorulunk, hiszen anyagi okokból nem tudtunk részt venni a 2011-es VB-n. Márpedig az IKF rangsorban szerezhető pontok komoly része származik a top IKF rendezvényeken (VB, U23 VB, EB, U21/U23 EB, Világjátékok) elért helyezésekből, tehát a VB szereplés hiánya komolyan befolyásolta pontszámunkat.

Tajvani és katalán tehetség a Korfbal League-ben

Fellélegezhetnek a Nic./Alfa-college hívei. Ricky Wu, a tajvani gólgyáros, a 2009/2010-es szezon 7. legeredményesebb játékosa (123 góllal), egyben a tajvani válogatott legkócosabb tagja, és az első külföldi, aki igazi sztárrá tudott válni a holland ligában, visszatért Groningenbe, és újra bevethető a csapatban.

Ricky újbóli szerepvállalása talán segítheti a Nic./Alfa-college csapatát, hogy megszerezze első idei pontjait a KL-ben. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt rázódik majd vissza a holland bajnokságba.

Mindeközben a katalán Marc Castillo Caragol mostantól a TOP / Wereldtickets.nl csapatában folytatja pályafutását. A 18 esztendős katalán gólzsák, aki nemzetközi versenyeken már 71 gólnál jár, amelyből 16-ot a mostani VB-n szerzett, egyelőre egy szezonra szóló meghívást kapott a holland klubtól, amellyel a TOP októberi, katalóniai tartózkodása alatt került kapcsolatba. Reméljük, Marc Ricky-hez hasonló sikereket ér el a KL-ben, és legalább akkora sztárrá válik, mint tajvani kollégája fent, északon (és nem kallódik úgy el, mint szegény Ines Biocas a KZ-ben...).

Majdnem negatív rekord

A KL legutóbbi, 3. fordulójában az 5 mérkőzésen mindössze 183 gól született (vagyis egy csapat átlagosan csak 18,3-szer talált a kosárba). Ez kis híján történelmi negatív rekordot jelent – de a mostani végül „csak” bronzérmet szerzett a valaha volt leggólszegényebb fordulók listáján, mivel a 2005/2006-os és a 2006/2007-es szezonban is volt egy-egy, 182 gólt hozó forduló.

Azért, remélem, most szombaton és vasárnap belehúznak a srácok és a lányok. Egyszersmind közelebb kerülünk ahhoz, hogy megtudjuk, idén Suzanne Struik vagy Ilona van den Berg (aki sajnos nem magyar származású) lesz a gólkirálynő.

Barry 10 hét múlva visszatérne

A KL második fordulójában, a PKC elleni mérkőzés 3. percében térdsérülést szenvedett világbajnok, nem mellesleg a VB-t megnyerő holland gárda egyik legszimpatikusabb tagja, Barry Schep 10 hét múlva újra játszana.

Először úgy tűnt, Barry-nak szalagszakadás miatt az egész szezont ki kell hagynia, de az újabb vizsgálatok azt mutatták, nem történt szalagsérülés, így elképzelhető, hogy a tavalyi szezon gólkirálya a PKC elleni visszavágón újra megvillanthatja kivételes képességeit.

Gyors gyógyulást, Barry!

Magyarországon először, a Bárdos Lajos Általános Iskola és az MKBA közös szervezésében, U9 és U11 Mikulás Kupát rendeztünk. Az alábbiakban egy gyors beszámolót olvashatsz erről a fantasztikus hangulatú tornáról.

Korfball történelmet írtunk a katlanban

U9 és U11-es korosztály hivatalos bajnokság vagy kupa keretein belül még nem mérkőzhetett meg Magyarországon, így a megjelent 33 gyerek és a 9 fős szervezői gárda egy picike magyar korfball történelmet írt.

A gyerekek a megnyitón

A mérkőzéseket a dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola tornatermében, egy igazi korfball katlanban rendeztük (aki volt ott, tudja, miről beszélek: a terem akusztikája miatt már 2 gyerek is elképesztő hangzavart tud benne kelteni, nem beszélve 33 gyerekről és a nekik szurkoló szülőkről...

Lendületben...

Mindkét korosztályban 4 csapat nevezett. A csapatok a mono-korfball szabályai szerint küzdöttek meg egymással, 7 perces mérkőzéseken, 3 m-es állványra, 5-ös méretű labdával. Mivel jelenleg a csapatokban több a fiú, annyi kikötést tettünk, hogy a pályán minden csapatban mindig kellett legyen legalább 1 lány játékos. A kisebbeknél nem fújtunk fedettet sem, hogy minél több gól legyen.
 

 Hol a labda? :)

Munkában a zsüri, LillaVirág pedig azt figyeli, mindenki rendesen ül-e a padon.
Mármint a gyerekek közül :)

És akkor az eredmények:

U9 korosztály

Csapatok:

Gepárd: Biriszkó Bálint, Janik Viktória, Csanádi Dávid, Juhász Balázs.
Strucc: Reif Karina, Sarkadi Dávid, Fekete Bence, Jancsik Martin.
Vérmes Oroszlánok: Török Virág, Kovács Pál, Tóth Samu, Klasza Gergő.
Mérges Kígyók: Fekete Flóra, Monoki Milán, Vitonya Márk, Hoppá Botond.

Mérkőzések:

Gepárd : Strucc 0:2. Gólszerzők: Sarkadi, Jancsik.
Vérmes Oroszlánok : Mérges Kígyók 1:2. Gólszerzők: Klasza, illetve Monoki (2).
Gepárd : Vérmes Oroszlánok 1:2. Gólszerzők: Csanádi, illetve Kovács, Tóth.
Strucc : Mérges Kígyók 3:2. Gólszerzők: Fekete B., Jancsik, Sarkadi, illetve Hoppá, Monoki.
Gepárd : Mérges Kígyók 0:6. Gólszerzők: Monoki (5), Fekete F. .
Strucc : Vérmes Oroszlánok 3:2. Gólszerzők: Fekete B., Jancsik, Sarkadi, illetve Tóth (2).

Végeredmény:

1. és egyben Magyarország első U9 bajnoka :)
Strucc 6 pont (8:4)
2. Mérges Kígyók 4 pont (10:4)
3. Vérmes Oroszlánok 2 pont (5:6)
4. Gepárd 0 pont (1:10)

Gólkirálynő és gólkirály:

Fekete Flóra (Mérges Kígyók) és Monoki Milán (Mérges Kígyók).

Az U9 korosztály, a díjakkal (mindenki kapott valamit, meg persze Mikulás csokit és szaloncukrot is...)

U11 korosztály

Csapatok:

Sasok: Czéh Ivett, Molnár Alexa, Pap Milán, Bárdonyi András.
Zöld Sólymok: Gazsi Gréta, László Dorka, Monoki Marcell, Jancsik Tamás.
KorfŐrültek: Szabó Nikoletta, Végh Krisztián, Németh Tamás, Szirfai Bence.
Korf: Serényi Zsolt, Bognár Ádám, Dósa Gábor, Neményi Dávid, Migléczi Viktória.

Mérkőzések:

Korf : KorfŐrültek 0:8. Gólszerzők: Németh (4), Végh (2), Szirfai (2).
Zöld Sólymok : Sasok 4:1. Gólszerzők: László (2), Jancsik, Monoki, illetve Pap.
Korf : Zöld Sólymok 1:7. Gólszerzők: Migléczi, illetve Jancsik (3), Monoki (2) Gazsi (2).
KorfŐrültek : Sasok 5:3. Gólszerzők: Németh (3), Végh, Szirfai, illetve Molnár (3).
Korf : Sasok 1:3. Gólszerzők: Serényi, illetve Molnár (3).
KorfŐrültek : Zöld Sólymok 1:8. Gólszerzők: Németh, illetve Jancsik (4), László (2), Gazsi, Monoki.

Végeredmény:

1. és egyben Magyarország első U11 bajnoka :)
Zöld Sólymok 6 pont (19:3)
2. KorfŐrültek 4 pont (14:11)
3. Sasok 2 pont  (7:10)
4. Korf 0 pont  (2:18)

Gólkirálynő és gólkirály(ok):

Molnár Alexa (Sasok), illetve (holtversenyben) Németh Tamás (KorfŐrültek) és Jancsik Tamás (Zöld Sólymok).

 ...és persze az U11-eseket sem engedtük haza üres kézzel.

Összességében egy fantasztikus hangulatú, a gyerekeknek sok örömet adó, klassz Mikulás Kupát rendeztünk. Remélem, legközelebb már már klubok csapatai is neveznek, és akkor még nagyobb hangzavarban, még több izgalommal, még több góllal zárhatjuk a napot (no, nem mintha most hiány lett volna akár gólból, akár izgalomból, akár hangzavarból...).

Köszönjük az MKBA-s szervezőknek, Angyalkának, Veronikának, LillaVirágnak, Jucának és Istvánnak, de legfőképp a Bárdos nagyszerű testnevelő tanárainak, Katinak és Istvánnak a profi munkát és a jó hangulatot, a gyerekeknek a lelkesedést, a szülőknek pedig a fáradhatatlan szurkolást.

Húsvétkor folytatjuk!

Since these days almost all korfball coaches, trainers, referees, jury members and players have a smartphone in their pocket, it is time to collect some useful tools for your smartphone. I only know Android, but I will be very happy to receive comments on the available IPhone apps, too.

Apps for Coaches and Trainers

TeaMMate
Jan Van Wassenhove
EUR 1,49

TeaMMate is a fun and easy way helping you out practising your favourite sport. It has been developed to help you out on the field with all those difficult plays. Not only meant for pro's but for everyone who likes to sport in competition. You can draw and setup your plays. Once drawn you can review them, too. The plays you created can be synchronized with your online acccount.

It is a simple, but useful app to show your latest big trick in the 3-1 setup...

Futsal App
Canica Apps
FREE

Futsal App is an application dedicated to futsal, but it can also be used for korfball (the only thing is that the post is not drawn on the field). It allows you to prepare your strategies, design your workouts and plan your trainings.

You can design your strategies by identifying the positions of players at certain moments and preview the result. You can also create your training exercises, or plan your training using your saved exercises and specifying the time of work of each of them.

You can also use it freely as a blackboard to explain your instructions.

It is really simple: see the instructions on this video:

Apps for Referees

World Referee
Magyar Zoltán
FREE

A funny Hungarian app.

Yellow and red card on your mobile.

No bullshit, just the most important things.

And, in good quality.

Red/Yellow Card
KDJ Software
FREE

The same, but it comes also with a whistle sound. Our kids in the orphanage love it (I mean, not to get a card, because that means a black dot for them, which 'eats' their red dots, for which they can collect gifts).

You can also note whom the card was given to.

Scoreboard with Timer
h.k
FREE

A simple solution to count the score and measure time.

It will vibrate when time is up. It is cool, practical and simple.

Yesterday, when we had our first ever U9 and U11 Cup in Hungary, I have used it while whistling the games. It worked well, the only thing is that you have to be careful not to touch the screen, because that may add some extra goals to the score.

Apps for Jury Members 

World Korfball for Android
Ingo Feltes
Free

It gives you access to match results, match schedules, live scores. Next time you'll need it is the EC final in January.

It is worldkorfball.org for your smartphone. Very useful when you are on the go, but need to know the result of the Prievidza Dolphins – ZEMUN Beograd match :).

Score Board Droid
Ferran Ribell
FREE

Electronic scoreboard on your screen. It is great to follow and present the score. Better than pen and paper, for sure.

Preferred sports are handball, beach volley, tennis, soccer, futsal, basketball, but will work well for korfball, too.

And, you can share the results on Facebook, too.

Scoreboard (Flip Style)
Senfpot
FREE

The classical flip-style scoreboard. 

Not a highly sophisticated one, but it is great for the purpose.

And, you will not forget to bring it with you, which is a great thing, as I always tend to leave the normal one behind...

Apps for All Korfball Fans and Professionals

Relaxation Ringtones
Sancron Cool Ringtones
FREE

Relaxation sounds and ringtones for your mobile.

You will need this app when your players, the ref, the jury, the coaches, the audience, the representatives of the clubs, blog authors or anyone else drives you crazy (as it happens often in the korfball world :) ).

The app contains 60 different sounds and ringtones, some of which are really good.

Disclaimer:

nothing can guarantee that the apps described above are "friendly" ones, meaning that they will not steal your data or suck the info from your sim card. So I take no responsibility whatsoever for the downloading and usage of these apps. It is your responsibility to download and use them.

On the other hand, I have all these apps on my phone (except for the TeaMMate one, but I have seen it on somebody else's device), and so far I haven't expereienced any problems with them. Of course it doesn't mean that I will not, but so far these apps worked well for me.

Do you know of other cool stuff? Share it with us in the comments section!

Mivel lassan minden edző, játékvezető, zsüritag és játékos zsebében okostelefon lapul, összeszedtünk pár alkalmazást, amely hasznos lehet a korfballban is. Mivel a szerző Androidon nyomul, sajnos nincs információja az iPhone-os lehetőségekről, de a kommentek között (vagy önálló cikkben) örömmel várja az Apple-fanok tippjeit is.

Edzőknek

TeaMMate
Jan Van Wassenhove
EUR 1,49

Az app több sportra, így a korfballra is alkalmazható, segítségével különféle felállásokat, figurákat, játékmeneteket lehet felrajzolni, bemutatni, visszajátszani. Az elmentett figurák az online account-tal szinkronizálhatók.

Egyszerű app, de hasznos, jól jön, ha be akarod mutatni a játékosaidnak a legutóbb kitalált nagy trükköt a 3-1 felállásban.

Futsal App
Canica Apps
FREE

A fenti helyett én ezt használom, mert ugyanolyan jó, csak nincs felrajzolva az állvány. Az alkalmazással szintén különféle felállásokat, figurákat, lejátszásokat lehet készíteni, visszajátszani, emellett edzésprogramok összeállítására is használható.

Nagy előnye, hogy van benne „tábla” üzemmód, amikor szabadon rajzolgathatok különféle taktikai megoldásokat.

Használata egyszerű, ahogy azt az alábbi video is szemlélteti:

Játékvezetőknek

World Referee
Magyar Zoltán
FREE

Végre egy magyar app.

Sárga- és piroslap a mobilodon.

Semmi faxni, csak a lényeg.

De az kitűnő minőségben.

Red/Yellow Card
KDJ Software
FREE

Ugyanez, csak még sípol is hozzá. A gyerekotthonos gyerkőceink imádják (persze nem azt, amikor ők kapják a lapot, mert az automatikusan feketeponttal jár...).

Plusz feljegyezheted, kinek adtad a lapot.

Scoreboard with Timer
h.k
FREE

Egyszerű eredményszámoló és időmérő alkalmazás.

Vibrál, amikor lejárt az idő. Tök praktikus és egyszerűen kezelhető.

Tegnap ezzel vezettem az U9 és U11 meccseket, teljesen jó volt, arra kell vigyáznod, hogy ne érj hozzá a képernyőhöz menet közben, mert akkor 1-2 gól eltűnhet vagy megjelenhet az eredményben.

Zsüritagoknak 

World Korfball for Android
Ingo Feltes
Free

A World Korfball for Android mobil hozzáférést kínál meccseredményekhez, meccbeosztásokhoz, élő közvetítésekhez. Az alkalmazással követhető volt pl. a 9. VB eredménylistája, de fent lesz rajta pl. a hamarosan következő BEK-selejtező is.

Gyakorlatilag a worldkorfball.org okostelefonra. Hasznos, ha út közben meg kell nézned, hogy áll a Prievidza Dolphins – ZEMUN Beograd meccs.

Score Board Droid
Ferran Ribell
FREE

Elektronikus kijelző a telefonodon. Remek arra, hogy kövesd és megmutasd az eredményt. Legalább is tuti jobb, mint a papír és toll.

Preferált sportok: kézilabda, strandröplabda, tenisz, futball, futsal, kosárlabda, de teljesen jó korfballhoz is.

Az eredmények azonnal küldhetők Facebookra is.

Scoreboard (Flip Style)
Senfpot
FREE

A klasszik asztali, „lapozós” eredményjelző a mobilodra.

Nem egy überszofisztikált darab, de a célnak tökéletesen megfelel.

És nem marad otthon, szemben a valódi verzióval, amely valahogy nagyon hajlamos az otthonmaradásra...

Mindenkinek

Relaxation Ringtones
Sancron Cool Ringtones
FREE

Relaxációs hangok, csengőhangok a mobilodra.

Ha a játékosaid, a játékvezető, a zsüri, az edzők, a közönség, a klubok képviselői, blogszerző, bárki más, vagy épp az eredmény alakulása az agyadra megy, jól jöhet pár ilyen :))).

Az alkalmazásban 60 különféle hangot találsz, némelyik tényleg jó.

Figyelem:

semmi nem garantálja, hogy a fenti alkalmazások mindegyike „barátságos”, értsd: nem lopja el a mobil adataidat, vagy szívja le a sim-kártyád tartalmát. Úgyhogy az alkalmazások telepítésével kapcsolatos felelősség minden esetben téged terhel, én nem vállalok felelősséget az alkalmazások biztonságos voltáért.

Ugyanakkor azt elmondhatom, hogy a TeaMMate kivételével (amit más eszközén láttam) nekem mind fent van a telefonomon, és eddig nem találkoztam ilyen jellegű problémával (ami nem jelenti, hogy nem is fogok).

Ismersz további jó alkalmazásokat? Írd ide, a kommentekhez!

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Játékosaink képzése

A szakemberképzésről ejtettünk már szót korábban (itt). Ezen belül is rém fontos az edzők képzése, mert nagyban az edzőkön múlik, milyen játékosaink lesznek, és milyen eredményesek leszünk a világversenyeken.

Mit kell tudjon egy edző? Egyrészt, jó, ha az edző a korfball lelkes nagykövete, mert akkor be tudja vonzani a gyerekeket az edzésre, és ott is tudja őket tartani, ergó nagyobb bázisból meríthet. Másodsorban, szükséges, hogy az edző értsen a szakmájához, mert akkor lesz képes kihozni a maximumot a játékosokból.

Na már most, jelen pillanatban a hazai korfball edzői gárda inkább lelkes nagykövet, mintsem a szakma mestere (e sorok íróját is beleértve). Ez alatt azt értem, hogy több olyan edzőnk is van, aki nagyon jó abban, hogy a gyerekeket, fiatalokat megnyerje a korfballnak. Ezért van az, hogy az ország több helyén szépen működnek, gyarapodnak az utánpótlás csapatok. Tök jó.

Valamiért a nagy áttörés azonban mindezidáig elmaradt: az ifjú titánok immár évek óta képtelenek arra, hogy leszorítsák a trónról a rutinos, vén (a jelzőért én kérek elnézést többektől...) rókákat. Pedig olyan jó lenne már új nyakakban látni a bajnoki aranyat! Nem mintha bármi bajom volna a Szentendrével, de egy kicsit már unalmas (tán nekik is), hogy (szinte) mindig ők nyernek.

Tavaly, a bajnokság elején felcsillant a remény: a SZAC megverte őket, de ezzel véget is ért a történet. A bajnokság maradéka a már jól ismert koreográfia szerint zajlott, egészen az elődöntőig. Ott megint visszatért az izgalom, a MAFC – SZAC meccsek során legalább is. És sajnos a rutin megint legyőzte az ifjúi lendületet (a ’sajnos’ természetesen nem a MAFC ellen szól: remekül hozták magukat, szimpatikusan és okosan játszottak. Csak számomra megint unalmas volt, hogy senki nem szorítja ki a két arany generációt a magyar korfballból. Pedig ideje volna). Mert az ifjúi lendület nem párosult higgadtsággal és alázattal.

Attól tartok, a fiataljainknak még sokat kell tanulniuk. A maga idejében mind a MAFC, mind a Szentendre eljutott kb. addig, amíg a világszínvonalhoz képest Magyarországon el lehetett jutni (mondjuk, a világszínvonal 60-70%-áig). Ma viszont az a helyzet, hogy a világ ellépett mellettünk, és a SZAC generációja sokkal messzebb van a világszínvonaltól, mint elődeik. Pechük van, felgyorsult a korfball fejlődése. És azzal kellene lépést tartaniuk, lépést tartanunk.

Technikailag, taktikailag, emberileg: minden téren ránk fér a fejlődés. Nem elég, ha a magyar mezőnyben jó egy játékos. Kis vadászterületen a legnagyobb tigrisnek lenni nem pálya. Nemzetközileg ugyanis nem vagyunk eléggé versenyképesek. Nemzetközileg is jegyzett tigriseket kell nevelnünk.

Nem könnyű edzői feladat ez: a tigris ugyanis nehéz eset. Non-konform, ambíciózus, sokszor önző, de mindenképpen motivált és győzni akaró. És nem fogadja el edzőjének azt, akit nem tud tisztelni. Nem tudom, hányan vagyunk idehaza olyanok, akik képesek lennénk egy csapatnyi valódi tigrisnek olyan, egy hónapos edzéstervet összerakni, amely után a tigrisek azt mondanák, szeretnének még velünk dolgozni. Én például eléggé remegő lábakkal látnék munkához...

Ilyen szempontból szerencsénk van: alig van idehaza igazi tigris a játékosok között. Annál több a közepessel is elégedett, aranyos, de egyáltalán nem (eléggé) ambíciózus játékos. Vagy a kis vadászterületek nagy királya. Úgyhogy a szerencsénk a lúzerek szerencséje. Ezért nem érünk el jobb eredményeket, és ezért ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy amit tudunk, az elég. Nem elég. Tanulnunk kell. Edzőknek, játékosoknak egyaránt.

Ha ehhez Hollandiáig kell mennünk, ám legyen. Támogassunk mindenkit, aki akár egy kurzusra, vagy hosszabb időre kimegy, hogy gyarapítsa a tudását (és szívjuk le tőle hatékonyan a felszedett ismereteket, amikor hazatér). Ha pedig ide kell hoznunk Hollandiát, tegyük azt. Van számos olyan edző, játékos, aki örömmel jön, ha hívjuk, és aki rengeteg újat tud mutatni nekünk. Csak ehhez befogadó közeg kell, olyan edzők, akik fejleszteni akarják magukat, és olyan játékosok, akikben izzik az ambíció, hogy világszínvonalú teljesítményt nyújtsanak.

Magyar tigrisek, merre vagytok?

UI: levezetésnek egy kis kultúra. Ha már tigris, és ambíció, és erő, akkor

William Blake: A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
fonta szíved izmait? És
mikor elsőt vert szived,
milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pöröly? Mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

(Szabó Lőrinc fordítása)

Egy találó kérdés kapcsán elgondolkodtam azon, mi a csudáért vágtam bele a blog írásába. Azaz, vigyázat:

Ars poetica jön...

Talán ezzel kellett volna kezdenem. Hogy mi a célom ezzel a bloggal. Szerencsére ma egy kedves korfballos barátom, aki szintén hajlandó egy csomó áldozatot hozni a fejlődésért (most például valószínűleg éppen fincsi párolt zöldséget vacsorázik a nagy észak-holland szmötyi kellős közepén), rákérdezett. Azt kérdezte, „főleg a saját szórakoztatásodra, esetleg a miénkre írod, szeretted volna már kiadni magadból a korffal kapcsolatban összegyűlt gondolatokat, tapasztalatokat, vagy reméled, h valamit elérhetsz vele?”

Jó kérdés. Nagyon jó. A legjobb benne, hogy nincs kész válaszom. Nyilván, szórakoztat a dolog (talán másokat is). Meg fegyelmezettségre nevel. Minden napra egy poszt – ez néha könnyű, néha melós. Dehát pont ilyenekről írok a posztokban, hogy a fejlődésért  bizony melózni kell. Akkor talán nem baj, ha magamnak is adok feladatot...

Korffal kapcsolatban összegyűlt gondolatok: nos, igen, van pár. Talán már az eddigi posztokban is találtál néhányat (vagy nem, ez esetben kösz, hogy mégis olvasol...). Mégis, ha jobban belegondolok, sokkal jobban örülnék, ha a blog kapcsán mások gondolatainak is teret adhatnék. Mert a sajátjaimat már ismerem, és szerintem sokan, akik korfballos körökben mozognak, szintén ismerik őket. Néha, sejtem, unják is. Én viszont annyiótok gondolatait nem ismerem! Pedig jó lenne. Úgyhogy ezúton is bőszen invitálok mindenkit kommentelni, posztot írni, állást foglalni.

Mert, igen, talán ez is hiányzik nekem kicsit a mai magyar korfballból. Vitatkozni tudunk. Lehurrogni mást, azt is. De valami mellett, pozitívan állást foglalni, az mostanában csak keveseknek megy. Elkezdeni valamit. Aztán folytatni. Megküzdeni érte, tűzön-vízen át. Ahogy annó a klubjaink születtek, meg a nyári tornák, a Guinness rekordunk (33 óra és 22 perc korfball egyfolytában, ha emlékeztek...) és még egy csomó minden. Egy csomót harcoltunk értük, és a legvalószínűtlenebb körülmények közepette is sikerre vittünk sok mindent. Mostanában ezt ritkábban látom: sok minden pusztul, kevés minden születik. Legalább is, kevesebb, mint szeretném.

Oké, gyakran én is a két gonosz öreg vagyok egyszerre a Muppet-showból. Az ember, aki mindent kritizál. Akinek semmi sem jó. És aki csak kívülről dumál. De azért igyekszem állást is foglalni, sőt, a saját bőrömet a vásárra vinni, események szervezése, képzések megvalósítása, iskolák becserkészése révén. Jó lenne, ha a blog kapcsán mások is, akik így éreznek és így tesznek, lehetőséget kapnának a megszólalásra. Rajtam nem fog múlni, minden beérkező írást szívesen kiteszek, ami a blog témájához tartozik. Mert persze van egy csomó jó dolog ma is: új csapatok, új ötletek, új kalandok. Csak sokszor elsikkadnak, nem hallunk róluk. Legyen egy hely, ahol publicitást adhatunk az efféle dolgainknak.

Mi is volt még a kérdésben? Hogy szeretnék-e elérni valamit? Jó téma ez is. Naná. Szeretnék. Két dolgot. Az egyik: ha valaki rákeres a magyar neten a korfball szóra, akkor találja meg a blogot, találjon egy pezsgő, friss, naprakész oldalt, ahol emberek korfballról beszélgetnek. Ami most van korfballról magyarul, nekem kicsit unalmas. Szeretném, ha ez a blog elevenebb lenne. Mert a korfball maga is eleven. Ne csomagoljuk csúnya, szürke, semmitmondó papírba.

A másik: elérni azt, hogy kezdjünk el közösen gondolkodni a magyar korfballról. Nem baj, ha eközben vitatkozunk, esetleg vaskosabb szavak is képernyőre kerülnek. A vita, ha kulturált, jó. Csiszolódik általa minden vitázó fél álláspontja. És talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy legyen egy közös víziónk arról, mi a csudát akarunk kezdeni a magyar korfballal.

Uff. Köszönöm a kérdést! És akkor most (azaz holnap) újra visszatérek az elkezdett sorozathoz, azaz jöhet megint a Muppet-show-s gonoszkodás a páholyból. A következő részben a játékosokról (is) ejtek pár keresetlen szót...

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Céltudatosság, fegyelem

A magyar korfball jelen pillanatban nem áll túl jól céltudatosságban és fegyelmezettségben. Van egy csomó olyan szabályunk, amelyet nem tartunk, és amelyet nem tartatunk be. Ez így egy bukó kombináció (bár jellemző Magyarországra).

Érdemes volna átvizsgálnunk a magunk hozta (és a törvényileg ránk vonatkozó) szabályokat, és ami felesleges/betarthatatlan/betartathatatlan/hülyeség, és egyszersmind kiiktatható, azt ki kell iktatnunk. Ami viszont értelmes és/vagy kötelező, azt be kell tartatnunk mindig, mindenkivel. Nem lehet olyan szabályunk érvényben, amelyet nem tartatunk be. És a Szövetségnek (és minden egyes képviselőjének, dolgozzon bármilyen pozícióban) élen kell járnia a szabályok betartásában. Sportorvosik? Minden meccs előtt legyen ellenőrzés, és legyen szankció. Aki igazán játszani akar, az megcsináltatja (akkor is, ha a rendszer vacakul működik és körülményes). Emberek delegálása a meccseken a zsűribe? Aki nem ad embert, bukja a meccsét. Bizottsági munka? Aki nem dolgozik, ne kapjon jóváírást (persze mérhető, egyértelmű kritériumok alapján döntsük el, mi minősül elegendő, és mi elégtelen munkavégzésnek). És ne dolgozhasson az Elnökségben olyan ember, aki rendszeresen nem jár el a megbeszélésekre, és nem végzi el legalapvetőbb feladatait sem (volt ilyen még nem is olyan régen).

Igen, ez átmeneti lemorzsolódással fog járni. De erre azt mondom, a homokzsákokat ki kell dobálni a léghajóból, ha repülni akarunk vele. És én azokat tekintem célcsoportnak, akik repülni akarnak. Aki azért morzsolódik le, mert nem hajlandó betartani a szabályokat, az morzsolódjon is le.

Igen, ehhez el kell döntenünk, minek tekintjük a korfballt: jópofa hobbynak, szabadidős tevékenységnek, ahol mindenkit várunk, és igyekszünk mindenkit megtartani, vagy komoly sportnak, amely versenyképes más sportokkal és a szórakoztatóipar más termékeivel. Én az utóbbira szavazok. Ráadásul a kettő nem zárja ki egymást. Ha van egy profin működő, magas színvonalú bajnokságunk, akkor az alá sokkal könnyebb beszervezni szabadidős tevékenységeket (mert pl. van mivel eladni a korfballt a nagyközönségnek). Visszafelé szerintem a dolog nem nagyon működik: jópofa lötyögésből nemigen szokott magas színvonalú top sport születni.

És ehhez kell még valami, ami szintén céltudatosság és fegyelem kérdése: brandet kell építenünk a korfballból. Ehhez viszont jelentős újrapolírozás szükséges a jelenlegi imidzsen.

Példának okáért, a Szövetségnek kötelezővé kell tennie az egységes, sportos felszerelés viselését a meccseken, már a korosztályos bajnokságokban is. Nem lehet szedett-vedett mezekben, tréningnadrágban, összevissza pólókban pályára lépni. Akinek nincs meze, nem játszhat. Ilyen egyszerű. Egy pólóról és egy szoknyáról/nadrágról szól a történet, nem többről. Ráadásul a korosztályos csapatok gyakorta használhatják az iskolai mezeiket is. Ha pedig valaki végképp képtelen előteremteni a felszerelés árát, még mindig lehet találni olyan holland/belga klubot, amely tud segíteni egy régebbi garnitúrával. Nincs olyan, hogy nem lehet. Olyan van, hogy nem akarom.

Mert mi van, ha most egy korfball meccsre betéved egy forgatócsoport (tisztelet a kivételnek, nagyon tetszik pl., hogy a SZAC-nál még a zokni is egységes)? Hogy magyarázzuk meg, hogy a kékek (és szürkék) játszanak az elvileg sárgákkal (de a narancs mezes is velük van)? És ha nem forgatócsoport, de testnevelő jön le, vagy egy potenciális szponzor? Nekik mit mondunk, hogy komolyan vegyenek? Nem nevettethetjük ki magunkat úgy, ahogy most néha tesszük.

A curlingben csak úgy indulhatsz versenyen, ha egységes a csapat szerelése, és mindenkin rajta van a szövetségi felvarró. Punktum. Biztos van, aki emiatt távolmarad egyes versenyekről. Aki viszont ott van, az jól mutat, és kiváló vágókép tud lenni a pályán készült interjúkhoz. És érzi, hogy egy közösséghez tartozik, amely ráadásul nem enged be akárkit a tagjai közé.

Hogy mondta Woody Allen? "Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának". Én meg olyané, amelynek bárki a tagja lehet. Az is, aki nem tartja be a legelemibb, ésszerű (mert okosan megrostált) szabályokat.

(folyt. köv.)

Jelen sorozatunk arról szól, hol áll most a magyar korfball, és merrefelé érdemes indulnunk ahhoz, hogy előre lépjünk.

Szakemberek képzése

Ne kerteljünk: jelen pillanatban a szakembereink többsége nem szakember. Úgy értem, nincs megfelelő képzettsége, végzettsége ahhoz, amit csinál. Szerény véleményem szerint van pár Mekk mesterünk is, akik a legnagyobb jóindulattal a legnagyobb blődségeket művelik, de nem tűnik fel nekik (pl. blogot írnak a korfballról :) - a szerk. megjegyzése).

Ez önmagában nem baj. A friss sportok gyakran indulnak el úgy, hogy még nincs kész szakembergárdájuk, azt a sport terjesztésével párhuzamosan építik fel, azaz, egy kedvenc kollégám szavai szerint, menet közben patkolják a lovat. És a módszer működik: így lehet lassanként bejutni az olyan, stratégiai helyekre, mint a TF, így érheti el az adott sport, hogy legyen edzőképzése, és így lehet apránként emelni a szakemberekkel szembeni követelményeket.

A magyar korfball lova (szerzőnk ma erős a metafórákban... - a szerk. megjegyzése) per pillanat egyrészt kissé a saját feje után megy, másrészt egyelőre nem látom, ki fog majd bele, és milyen eszközökkel, a patkolásába. Attól tartok, ez is egy olyan szövetségi feladat lesz, amely nem okoz majd egyöntetű népszerűség-növekedést a jelenlegi tagság körében, de elengedhetetlen a továbblépéshez.

Nincs mese: képeznünk kell a szakembereinket. Vagy, ha nem is kell, de érdemes. Edzőket, játékvezetőket, a szövetségben dolgozókat, a meccseken technikai segítséget nyújtó embereket. Jelen pillanatban óriási a lemaradásunk a világ korfball-elitjétől, de egyébként egyes hazai sportoktól is, ami az edzésmódszereket, az edzőink felkészültségét, a technikai és taktikai repertoárt, a mérkőzések elemzésére rendelkezésre álló szoftvereket illeti. Alig vannak korrekt képzési anyagaink magyar nyelven, és esetleges, hogy mikor vannak továbbképzések.

A játékvezetőink a legritkábban nézik vissza a teljesítményüket videón (pedig lehet, hogy szeretnék, legalábbis azok, akik fejlődnének), és a legritkábban kapnak értő, szakszerű visszajelzést a teljesítményükről, független játékvezető-ellenőröktől. Mert ilyenünk sincs nagyon. Pedig lenne, aki alkalmas volna a feladatra. Csak először őt, őket is fel kellene készíteni a feladatra, hogy miről, milyen szempontok szerint (szakma) és hogyan (pedagógia) adjon/adjanak visszajelzést.

A zsüritagjaink nemzetközileg is nagy megbecsülésnek örvendenek, de a továbbképzésük (és az utánpótlás-nevelés) idehaza nem megoldott. Érdemes volna erre is figyelnünk: a nemzetközi korfballban hiány van értelmes, fiatal zsüritagokból. Magyarország lehetne az az ország, ahol az ilyenek teremnek. Nem kell mondanom, mit jelentene mindez sportdiplomáciában, és egy csomó fiatalunk utazhatna a kontinentális és világversenyekre, tapasztalatot szerezni, kapcsolatot építeni. Nem mellesleg, az NB1-es és NB1/B-s meccseken meg lenne oldva a zsürizés kérdése, tehát a klubok által kötelezően delegálandó embereket lehetne másra használni.

A Szövetséget működtetők sem kapnak segítséget ahhoz, hogyan végezzék jobban a munkájukat. Egyáltalán, visszajelzést sem túl gyakran arról, jó-e, elfogadható-e, amit csinálnak. Éppen ezért a Szövetségben érdemes volna bevezetnünk a teljesítmények mérését, értékelését, a jó teljesítmények honorálását és a rossz teljesítmény szankcionálását. Igen, ez azzal járna, hogy pár embertől búcsút veszünk, de legalább biztosak lehetnénk arról, hogy aki marad, az színvonalas munkát végez.

Ez segítene abban is, hogy a Szövetség olyan hellyé váljék, ahová jó tartozni, ahová a fiatalok be szeretnének kerülni. Egyrészt azért, mert azt látják, hogy ott jófej emberek dolgoznak, szemmel látható eredményekkel, másrészt mert azt gondolhatják, hogy a Szövetségben végzett önkéntes munka jól mutathat a CV-jükben, amikor állást keresnek. Ehhez persze kell az is, hogy a tapasztalt vezetők képesek legyenek mentorként átadni a tudásukat a lelkes fiataloknak. Amihez nekik (mármint a vezetőknek) is tanulniuk kell: menedzsment ismereteket, kommunikációt, vezetői készségeket.

Tudom, a jelenlegi helyzetben, amikor máról holnapra élünk, nem biztos, hogy ezek a területek kapják a legnagyobb hangsúlyt. Viszont attól tartok, hogy ha ezek a területek nem kapnak elég hangsúlyt, akkor a jövőben is csak máról holnapra fogunk élni. Az pedig ritkán segít hozzá a fejlődéshez.

(folyt. köv.)

Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait, plusz Magyarországot vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

Újratervezés... 

Fájóan hiányzott a VB visszatekintőből egy ország: Magyarország. Pedig kijutottunk. De nem sikerült elutaznunk. A fránya anyagiak. És ha csak az anyagiak lennének...

2011. nem a magyar korfball éve volt. Pedig idén vagyunk 20 évesek. És rendeztünk két remek európai szintű korfballos eseményt, a BEK-döntőt januárban és az U23 EB-t májusban. Tényleg pöpec rendezvények voltak, jó hangulattal, gördülékeny szervezéssel. De nem tudtunk kiutazni a VB-re, és nem küldünk csapatot a 2012-es BEK-döntőre sem. És a nemzetközi korfballos berkekben a többség, sajnos, erre emlékszik, ha mostanában Magyarország szóba kerül.

Jó pillanatban írom ezt a cikket: pár napja választott új elnököt a Szövetség. Remélem, az új elnökkel új vízió is érkezik. Nagyon kéne már. Ami a közelmúltban történt, az a legnagyobb jóindulattal is tűzoltásnak nevezhető. Kicsit rosszabb indulattal, annak sem. Omlik ránk a ház, esik a bajnokság színvonala, nem fejlődnek az edzőink, játékvezetőink, szorulunk hátra a nemzetközi szövetség rangsorában. Mindeközben az ambíciózusabb országok ellépnek mellettünk, megelőznek minket. Katalóniával nemrég még egy szinten voltunk, most a különbség fényévekben mérhető. Kína is előz. Sőt, a lengyelek is, akiket pár éve még simán magunk mögé utasítottunk.

Pedig vannak jó embereink, van lelkesedés, van tehetségünk. Csak nincs egy közös víziónk, amely irányba állítaná az egyéni szándékokat. És nincs (vagy legalább is eddig nem volt) egy kis tökösség a szövetségben, hogy a sarkára álljon, és akár többek ellenkezése ellenére is meghozzon olyan döntéseket, amelyek a magyar korfball javát szolgálják.

Kilépni a komfort zónából mindig kellemetlen. Én sem szeretem. Mégis, nincs más választás, mint vállalni az elindulás kockázatát. Aki egy helyben áll, két lábbal áll a földön. Nehéz fellökni. Ezzel szemben, aki előre lép, átmenetileg instabilabb helyzetbe kerül, mert fel kell emelje az egyik lábát. És az bizonytalanabb állapot. Mégis lépnünk kell, mert ahol most állunk, az nem jó hely.

Jelen sorozatunkban a most véget ért 9. korfball világbajnokság csapatait vesszük sorra, helyezéseik szerint, hátulról előre haladva, egy bennfentes szemével.

A csúcsról felfelé is vezet út

Sorozatunk végéhez értünk, még mindig Hollandia a király, sziasztok!
...búcsúzhatnánk ezzel is, hiszen semmi nem változott: megint nyertek a fapapucsosok. De ez nem ilyen egyszerű. Érdemes a mostani győzelem mélyére nézni, mert van mit tanulni belőle.

Megtehetnék a hollandok, hogy leállnak, mert nincs aki megszorongassa őket. Ehelyett mit csinálnak? Fejlődnek. Nem is akárhogy. A 2011-es VB-n szerepelt holland válogatottnál egyetlen jobb korfball csapatot ismerek: azt, amely ebből a csapatból lesz 2013-ra. Addig, amíg azt nem látom, azt kell mondjam, ez az általam valaha látott legerősebb holland válogatott.

Pedig a 2010-es EB-hez képest hiányzott belőle Kim Cocu, Miriam Maltha, Tim Bakker, Leon Simons, Casper Boom, Henriette Brandsma, Nisha Verwey. Majdnem egy komplett EB-győztes csapat. Máshonnét megközelítve, az idei döntőn a kezdő csapat össz életkora 23 évvel alacsonyabb volt, mint a tavalyi EB-n (200 vs. 223), és a kezdő felállás 4 helyen módosult. Azaz a csapat fele kicserélődött egyetlen év alatt.

Más csapat nem bírt volna el ennyi változást, főleg, annyi rutinos játékos hiányát. Hollandia még erősebb is lett tőle. Hogy lehet? Szerintem azért, mert a fiatalok érkezésével több alázat érkezett, és jobb lett a csapatszellem. Most éreztem először azt a hollandokon, hogy nem az egyéni csillogás a lényeg (mint sokszor Tim-nél vagy Leon-nál, akik zsenik, de szeretik, ha róluk szól a meccs), hanem a csapat teljesítménye.

Öröm volt nézni, ahogy Barry Schep a szárnyai alá vette Laurens Leeuwenhoek-ot (ketten együtt egy komolyabb rajzfilmet is kitesznek :) ), vagy ahogy André Kuipers és Mick Snel együtt dolgoztak a pályán. Ahogy Suzanne Struik és Marjolein Kroon érezték egymást, és nyomták egymásnak a gólpasszokat. És Rosemarie Roozenbeek is átvette Henriette „csendes gyilkos” szerepkörét, és remekül kijött Mady Tims-szel, ketten együtt valami elképesztő stabilitást adtak az oldaluknak.

Egy szóval, jöttek zseniális fiatalok, az „öregek” pedig nem hogy befogadták őket, de sokszor alájuk is játszottak, ha ez kellett a győzelemhez. Talán emiatt is volt, hogy a döntő sokkal kevésbé a verekedésről, az egók csatájáról szólt, mint 2010-ben. Persze, volt egy kis kakaskodás, de messze nem annyi, mint az EB döntőjében. Sokkal jobb meccset láttunk. Korfballt, karate helyett.

Ha tippelhetek, akkor a jövő az lesz, hogy a fiatalok közül kiemelkedik egy egyértelmű vezér (nevezzük az egyszerűség kedvéért Mick Snel-nek), majd a most még (legalább is a döntőben) inkább a padon ülő fiatalok átveszik a hatalmat, és így létrejön a valaha volt legerősebb holland válogatott. Érdekes módon ugyanis a mostani csapatban nem volt igazi vezéregyéniség – André zseniális korfballos, de nem vezető, ahogy Barry sem, Mady pedig kellően megosztó személyiség (más szóval, túlságosan hercegnő) ahhoz, hogy ne válhasson vezérré.

2013-ra a csapatba még jobban beépül Celeste Split (aki még nem a világ legjobb női játékosa, de minden esélye megvan arra, hogy azzá váljon), Nadhie den Dunnen, Richard Kunst (aki most még a keretbe sem fért be, jóllehet talán a legtehetségesebb fiatal férfi játékos a mai mezőnyben), Francy Crielaars, Daisy Buytelaar.

Ha már sok helyen ekéztem a szövetségi kapitányokat, itt dícsérnem kell: Jan Sjouke van den Bos nagyon jó pedagógus, asszisztense, Gert-Jan Kraaijeveld pedig nagy korfball guru. Érdekes, de így van: az edzéseket már főleg Gert-Jan irányítja, ő az agy. Viszont Sjouke az az ember, aki képes csapatot formálni a játékosokból, és aki képes kezelni a néha nem könnyű személyiségeket.

Aki ismeri Mady-t, Suzanne-t, Gerald van Dijk-ot, az tudja, miről beszélek. Egyikük sem egyszerű eset. De hogy Sjouke mennyire ért hozzájuk, arra remek példát mutatott a VB-döntő szünete. Az első félidőben Suzanne Struik dobószázaléka 1/16 volt. Láthatóan szenvedett, görcsös volt, ideges, minden könnyedség hiányzott a játékából, a teljesítménye méltatlan volt saját magához. Más edző talán lecserélte volna – és Sjouke is lecserélte. Csak ő önmagára, egy könnyed, nyugodt, mosolygós Suzanne Struik-ra, aki gyorsan be is rámolt 5 gólt (talán 9 kisérletből) a belgáknak, és megnyerte a meccset Hollandiának. Amikor a meccs után kérdeztem Sjouke-t, mi volt a titok, mi hangzott el az öltözőben, azt mondta, csak egy dolgot kért Suzanne-tól: hogy mosolyogjon, a többi majd jön magától. És tényleg jött.

Sjouke egyedül talán Gerald beválogatásával fogott mellé. Rajta végig azt éreztem, hogy ő a csapat Carlos Tevez-e, az ember, aki sokkal többet képzel magáról, mint ami a valóság, és ezt nem fél a világ tudomására hozni. Gerald végig magának játszott, hanyagolta a csapatot, egyértelműen kilógott a társaságból. A kapitányt dícséri, hogy ez mégsem ment a csapatszellem rovására, a többiek tudták kezelni a különcködést, és elviselték a primadonnát.

Mindezek alapján, azt hiszem, a mostani holland válogatott titka a csapat ereje. A játékosok és a csapat körüli szakemberek ismerik a saját erősségeiket, és tudják, hol kell teret adniuk másvalakinek. Nem egyedül oldják meg a dolgokat, és nem egó-tripnek élik meg a mérkőzéseket. Ez nem jelenti, hogy híján vannak az önbizalomnak, sőt. De van is mire büszkének lenniük, és szimpatikusan csinálják. Ahogy igazi világbajnokokhoz illik.