A Korfbal Challenge-en új szabályokat tesztelt a KNKV. Most ezekre vetünk egy kritikus pillantást.

1. 25 perc tiszta játékidő

Az eddigi 30 perces félidőt (amelyből az első 25 perc futó órával, az utolsó 5 perc tiszta játékidővel zajlott) 25 perc tiszta játékidőre cserélték, vagyis minden játékmegszakításnál megállt az óra. A dolog nagy különbséget nem okozott (eddig átlagosan 24 percet játszottak a Korfbal League-es csapatok a 30 perc alatt), ugyanakkor egyszerűsítette a szabályokat: immár nem volt különbség az első 25 perc futó órája és az utolsó 5 perc tiszta játékideje között.

Kíváncsiságból lemértem, a PKC/Hagero és a Diamonds meccsén a 25 perc tiszta játékidő 32 és fél perc alatt futott le (bár azon a meccsen extrán kevés játékmegszakítás akadt), ami nagyjából megegyezik az eddigi értékkel. Így az új szabály gyakorlatilag nem hozott érzékelhető változást a játékban, ugyanakkor egyszerűsítette a nézők dolgát. Pozitív.

2. Rolling substitution

Az eddigi végleges csere helyett lehetőség volt a lecserélt játékosok visszacserélésére (tényleg, hogy mondják magyarul, hogy rolling substitution?). Egy csapat összesen 6 alkalommal cserélhetett, és nem volt megkötés a nemek arányában, sem pedig az oldalakban (vagyis egy lecserélt játékos másik oldalra is visszamehetett).

Az új szabály nagyobb taktikai játéklehetőséget ad az edzők kezébe, hiszen lehetőségük nyílt arra, hogy valamely játékosukat pihentessék meccs közben, vagy akár átvigyék az egyik oldalról a másikra. Ezzel volt, amikor éltek (ha jól emlékszem, a Fortuna vitte át egy fiúját a másik oldalra, illetve a PKC-nál Suzanne Struik sérülése után Nadhie den Dunnen zsilipelt át a túloldalra, hogy legyen ott is góldobó lány), és volt, amikor nem, pedig lett volna értelme (a TOP egyik oldala látványosan szenvedett, nem tudott gólt szerezni, és már csak 5 perc volt a meccsből, miközben 2 góllal voltak lemaradva. Én megkockáztattam volna, hogy a védő négyesből Celeste Split-et áthozom, hátha dob 2 gólt).

Túl nagy hatása nem volt a szabálynak, ugyanakkor az edzésmunkát befolyásolhatja: érdemes lehet edzésen más felállásokat is gyakorolni, nem csak a bevett összeállításokat, hiszen jöhet olyan pillanat, amikor egyes játékosok másik oldalra kerülnek, mint ahol játszani szoktak. Ez különösen azon csapatoknál lehet fontos, ahol a két oldal más taktikát játszik.

Mivel jómagam támogatom az olyan szabályváltoztatásokat, amelyek növelik az edzők befolyását a mérkőzésre, ezt a szabályt is pozitívnak látom. És a hatos korlát is jónak tűnik: így azért az edzőknek meg kell fontolniuk, mikor nyúlnak az új eszközhöz, nem lehet ide-oda pakolni egyes játékosokat (azaz továbbra sem válhatnak támadó- vagy védőspecialistává a korfball játékosok).

3. Sárga lap után 10 perc büntetés

Ez a szabály arról szól, hogy ha valaki sárga lapot kap a mérkőzésen, akkor automatikusan le kell cserélni, és 10 percig (tiszta játékidőben mérve) nem állhat vissza.

A szabály a hevesebb vérmérsékletű játékosok megfékezésére szolgál, egyszersmind nagyobb súlyt ad a sárga lapnak. Ugyanakkor a 10 perces büntetés túl sok: nem elég, hogy veszélyes (hiszen lemerevedhet a játékos), de az 50 perc tiszta játékidőnek túl nagy %-a a büntetés. Általános volt a vélemény, hogy 4-5 perc bőven elegendő lenne, azzal is el lehetne érni a kívánt fegyelmező hatást.

Mindenesetre vicces volt, amikor az egyik meccsen Thomas Reijgersberg szövegért sárgát kapott az első félidő kb. 18. percében. Ez azt jelentette, hogy csak a második félidő 3. perce után állhatott vissza, vagyis, a szünet idejét is beleértve, 25 percig nem léphetett pályára. Nem volt mit tenni, komótosan felöltözött, épp hogy csak a büfébe ki nem ment egy italra, majd széles vigyorgások közepette helyet foglalt a kispadon, ahol csapattársai természetesen folyamatosan cukkolták a lap miatt. Valaki még egy cipzárat is javasolt a szájára. Összességében, a csapat inkább poénra vette az esetet, senki nem esett kétségbe, ugyanakkor kívülről nézve ez a 25 perces szünet egyértelműen túlzásnak tűnt, kevesebb is elég lett volna, hogy Thomas értsen a szóból.

Ugyanakkor ez a szabály, kombinálva az előzővel, érdekes lehetőséget rejt magában: mivel a sárga lap utáni büntetés miatt sem jöhet létre olyan helyzet, amikor valamely csapat csak 7 emberrel játszik (pl. mert már kihasználták a 6 cserét, így elvileg nem tudnának felküldeni senkit a sárga lapos versenyző helyett), elszaporodhatnak a taktikai sárga lapok. Ha az edző szeretne még valakit lecserélni, elég szólni neki, hogy küldje el a játékvezetőt melegebb éghajlatra, máris mód nyílik az újabb cserére. Tudom, ez csak elméleti lehetőség, de érdemes végiggondolni, hogy ilyen esetben ez nem nyújt-e túlzott előnyt a fúrmányosabb csapatoknak.

4. LED-es állvány

A 25 másodperces támadóidő-mérő szerkezet az állványon kap helyet, világító led-ek formájában. Minden másodpercben eggyel több led-gyűrű kezd világítani (ráadásul az idő előrehaladását 5 mp-enként eltérő színek is mutatják), így jól látható, mennyi van még a támadóidőből.

Ilyet már láttunk, nem új, és végül nem is használták a Challenge-en. Ahogyan a led-es pályavonalakat, ezt sem tartom nagy újításnak: nem ad sok extrát a játékhoz (parasztvakítás?), ugyanakkor növeli a technikai hibák számát és a felszerelés költségét. Felejtős.

Összefoglalóan, voltak jó ötletek, és voltak olyanok, amelyeken még dolgozni kell ahhoz, hogy be lehessen vezetni őket. Te mit gondolsz az új szabályokról? Írd meg itt, kommentben!