Helyszíni tudósítást kaptunk Katalóniából, és a vége happy end! Arany került a magyar nyakba!

A katalán kupa döntője a CEVG-Castellbisbal mérkőzésen dőlt el. A CEVG számára az elődöntő is legalább ekkora kihívás volt, ugyanis a ligaelső Vallparadissal kellett megmérkőzniük, de nyugodt játékkal, és okos megoldásokkal 21-18-ra legyőzték a nagy riválist, persze ehhez az is kellett, hogy a csapatkapitány Sergi Pau Gabriel Giralt (aki katalán válogatott, és a tavalyi korfballvb-n bekerült a torna all-star válogatottjába) az utolsó két percben kétszer is betaláljon, és bebiztosítsa a győzelmet.

A döntő ehhez képest könnyebb meccsnek ígérkezett, az első öt perc után 5-2 állt az eredményjelző a CEVG javára, amikor a Castellbisbal időt kért, és utána annyira felpörögtek a játékosok, hogy feljöttek 5-4re, és többször is veszélyeztették a korfot az egyenlítésért, amit végül el is értek, és így a meccs folyamán fej-fej mellett küzdött a két csapat. Az ellenfélnél óriási erőt jelentett Albert Camprubi Rovira, aki az állvány alatt az összes lepattanót megszerezte, és támadásban sorra tette vissza a támadólepattanóit.

A második félidőben elkövettünk egy-két óriási hibát, pl. Salvador Fort Justamente büntetődobás előtt leütögette a labdát a földre, csak a bíró közben a sípjába fújt, úgyhogy a védője azonnal ott termett, és levédekezte.

A második félidő közepén elkezdett a csapat összeszedetten, ritmusra játszani, és így átvették a vezetés, és meg is tudták tartani azt, így három pontos különbséggel zárult a döntő.

Jakab Gergő
légiós a CEVG-ben
Vilanova i la Geltrú

(a képen bal hátul ünnepel :) )

Ma eldőltek a helyezések az Europa Shielden. Nézzük, kinek mire futotta... Helyszíni tudósítónk jelenti.

Nottingham KC - Ceské Budejovice 14 - 16
Mindkét csapat erőteljesen kezdett, nem látszottak a korai kelés jelei. Hol egyik, hol a másik csapat vezetett, majd a csehek kreatív támadásaikkal 1-2 gólos vezetéshez jutottak. A félidő végére elszabadultak az angol indulatok, mert frusztrálta őket a csehek vezetése. Az angoloknak meglepő módon szedőben voltak problémái, és a dobásaik sem voltak pontosak. A második félidőben sem sikerült újítaniuk, ám az utolsó 5 perc izgalmasabbá vált, mivel a csehek elfáradtak, s így az angoloknak még maradt esélyük. Az utolsó 2 percre 1 gólos cseh vezetéssel fordultunk, ám mivel utána már csak a csehek dobtak gólt, így ők jutottak a döntőbe.

Schweriner KC - SG Pegasus 10 - 9
A német házi elődöntőn a házigazdák csapata kezdett jobban jobb  dobószázalékuknak és hangosabb szurkolóiknak köszönhetően. A második félidőben  nem változott semmi, bár a Pegasus próbált visszakapaszkodni, de nem sikerült, így maradt nekik a bronzmeccs.

CCCD Carnaxide - AZS Wroclaw 22 – 6
A portugálok egyértelműen jobbak voltak, és csak a koncentráltságukon múlt, mennyi góllal nyerik a meccset. Ezzel eldőlt, hogy tényleg a lengyelek a torna legrosszabbjai.

CEVG - MAFC 18 - 7
A meccs elején a katalánoknak hatékonyabb volt a helyzetkihasználásuk, és jobb a dobószázalékuk. Ezután kicsit megtorpantak, de sajnos a mieink ezt nem tudták kihasználni, így sima katalán vezetés volt a félidőben. A második félidő sem hozott változást, a MAFC így 6. lett. Reális eredménynek tűnik, a mezőny ismeretében. Azért majd igyekszünk meginterjúvolni pár MAFC-ost is minderről.

Nottingham KC - SG Pegasus 13 – 12
A két csalódott csapat közül a németek kezdtek több hibával, és ez az eredményen is meglátszott: 3 gólos angol vezetés 10 perc után. Ebből a félidő végére 2-t ledolgoztak a szívós németek, majd a második félidő elején fordítottak, de az angolok egy szemtelen góllal visszavették a vezetést: a 13-as játékos -aki a torna MVP-je lett- egy lepattanó után bemutatott egy passzcselt, amire védője elfordította a fejét, így megszünt a fedett helyzet, angol barátunk pedig gólt dobott. Ezután a németeknél kimaradt még egy büntető is, voltak eladott labdák és szükségtelen faultok, úgyhogy, bármennyire igyekeztek, már nem tudták megfordítani a meccset.

Ceské Budejovice - Schweriner KC 11 - 7
Sok néző és fantasztikus hangulat volt a döntőn: nem hiába, a házigazdáknak jó esélye nyílt a bajnoki cím megszerzésére. A meccs elején mindkét csapatnál 1 rádobásos támadások és sok hiba volt. A németek 2-2-t, míg a csehek 1-3-at játszottak. Hajtós, de nem gólgazdag első félidő végén 2 gólos cseh vezetést jegyezhettünk fel a jobb dobószázalékuknak köszönhetően. A második félidőben rengeteg német kihagyott helyzet és a 2-2 erőltetése megbosszulta magát, úgyhogy a csehek higgadtan játszva, különösebb nehézségek nélkül megnyerték a tornát.

Végeredmény:

1. Ceské Budejovice (cseh)
2. Schweriner KC (német)
3. Nottingham KC (angol)
4. SG Pegasus (német)
5. CEVG (katalán)
6. MAFC (magyar)
7. CCCD Carnaxide (portugál)
8. AZS Wroclaw (lengyel)

Az Europa Shield 2012 leg-jei:

MVP férfi: Jonathan Nickerson (Nottingham)
MVP női: Martina Jindrova (Ceske Budejovice)
Gólkirály: Jakub Blaha (Ceske Budejovice)
Gólkirálynő: Debby van Koningsveld (Pegasus)

Íme az első nap eredményei az Europa Shield-ről. 

Nottingham KC - AZS Wroclaw (Balluff)  21 – 7
Alacsony színvonalú mérkőzésen a lengyeleknek esélye sem volt a jóval szervezettebben játszó angolok ellen.

SG Pegasus - CCCD Carnaxide 12 – 8
A két, eléggé kiszámítható korfballt játszó csapat között egy ember volt a különbség, a 6 gólig jutó Henning Eberhardt.

CEVG - Ceské Budejovice 15 – 16
Érdekes mérkőzés volt. A katalánok 8-3-nál már elhitték, hogy megvan, a csehek viszont ekkor ébredtek, és átgázoltak rajtuk. A végén viszont ők nem koncentráltak eléggé, így ellenfelük majdnem vissza tudott jönni a meccsbe.

Schweriner KC - Budapest MAFC 15 – 5
A MAFC sok, az első félidőben (3-3 után) elkövetett egyéni hibája elhitette a németekkel, hogy jobbak. Pedig nem jobbak voltak (már ami az általuk játszott korfball színvonalát illeti), csak pontosabbak (azaz kevesebb hibával játszottak) és tudatosabbak (ami a helyzetek kialakítását és értékesítését illeti). Holnap ennyi labdát nem szabad eladni, és a támadásokat is jobban fel kell építeni ahhoz, hogy legyen esély a lengyelek és az angolok ellen.

Varsóban rendezik a korfball BEK-döntőt. A Korfball Bennfentes a helyszínen van, hogy jelentsen az eseményekről.

Kedden kezdődött a BEK-döntő, ahol Európa 12 legjobb csapata méri össze tudását. Sajnos a magyar bajnok Szentendre sorozatos sérülések, valamint a lebonyolítási rend miatti szabadságolási nehézségek miatt vissza kellett mondja a részvételt. Így érdek nélkül, pusztán a korfballra koncentrálva figyeljük az eseményeket.

A helyszínen a magyar kontingenst erősíti Tegzes Dániel, a Magyar Korfball Szövetség elnöke, és Elekes Tamás, aki a kínai VB után itt is játékvezetőként működik közre (és jó meccseket kap: ma a belgák mérkőzésén fújja majd a sípot).

Kedden az dőlt el, hogy mely 4 csapat jut a felsőházba, és hogy mely 4 küzd majd a 9-12. helyekért.

Az Assessoria Valparadis (katalán) és a SKK Dolphins Prievidza (szlovák) mérkőzése meglepően szorosan alakult. Bár végig a katalánok vezettek, a szlovákok jó védekezésük miatt a nyomukban maradtak, és az utolsó percig fenyegették a magasabban rangsorolt ellenfelet. A végeredmény 19-15, a katalánok mentek a felsőházba.

A portugál NC Benfica nem hagyott kétséget arról, hogy jobb csapat a francia FJEP Bonson-nál. 20-2-es félidő után könnyedén nyertek 36-6-ra. 

Az először induló török Ankara University Club lelkesen játszott, de azért még messze vannak az angol Trojans-tól. A 19-10-es végeredmény inkább a törökökre nézve hízelgő. A mérkőzést a magyar játékvezető, Elekes Tamás vezette, közmegelégedésre

Végül, a nap utolsó mérkőzésén a hazai Megasports Warsawa és az orosz Orjol State University HSS küzdött meg egymással. Két eltérő taktikájú csapat csatájából végül a távoli dobásokkal operáló oroszok jöttek ki győztesen, a 27-18-as győzelmük egyszersmind azt is jelenti, hogy a hazai csapat legfeljebb 9. lehet a tornán. Reméljük, ez nem hat ki nagyon a nézőszámra.

A mai mérkőzések:

11.00   SKK Dolphins Prievidza (szlovák) - Ankara University Club (török)
12.50   Megasports Warsawa (lengyel) - FJEP Bonson (francia)
14.40   TOP/Wereldtickets.nl (holland) - Assessoria Valparadis (katalán)
16.30   Boeckenberg KC (belga) - OREL State University HSS (orosz)
18.20   VKC Kolin (cseh) - NC Benfica (portugál)
20.10   Adler Rauxel (német) - Trojans (angol)

Véget ért a Korfball Challenge, nézzük, mi történt a döntő napján.

Csak a tények

Rövidek leszünk, csak a tényekre szorítkozunk most. Jövőre viszont feltétlenül várhattok egy hosszabb elemzést is, egyrészt a látott játékról, másfelől az új szabályokról, amelyekkel kísérleteztek a szervezők.

Diamonds vs. TOP/Wereldtickets.nl

A TOP-nak 4 gólos vezetés sem elég ahhoz, hogy győzni tudjon. Most ugyanis ennyit építettek ki, majd veszítettek el a belga válogatott ellen, hogy a végén 1 góllal kikapjanak. Most vagy az van, hogy Hans Hemskeerk egy zseni, aki így hiteti el a belgákkal, hogy van esélyük a BEK-en, vagy pedig nagyon nem zseni, aki jó játékosokból nem tudja összerakni azt a csapatot, amely képes stabilan, megbízhatóan, pontosan játszani. Egyre inkább hajlok az utóbbi vélekedésre, de majd meglátjuk Varsóban.

Diamonds : TOP/Wereldtickets.nl 22:21.

PKC/Hagero vs. Tulips

Igazi gálameccs volt, valódi tét nélkül. Ennek megfelelően sok gól esett, a közönség megünnepelhette Ricky Wu-t (megy a sztárcsinálás nagyban!), és búcsút mondtunk Dirk van Heertum belga játékvezetőnek, aki sok éves nemzetközi karrier után akasztja szögre a sípját.

PKC/Hagero : Tulips 27:22.

KZ/Hiltex vs. Fortuna/MHIR

No, itt viszont volt tét, és ez erősen rányomta a bélyegét a mérkőzésre, különösen az első félidőben. Sok szabálytalanság, kemény összecsapások, vita – volt minden, kivéve a gólokat. A második félidőben azután elkezdtek játszani is a csapatok, de nagyon sokáig nem tudták eldönteni, ki nyerjen, legyen-e aranygól. Végül André Kuipers utolsó pillanatos büntetőjével a KZ behúzta a meccset, és megnyerte a Korfbal Challenge-et. Mindenesetre, ha a Fortuna így folytatja, esélyes nem csak a holland bajnoki rájátszásba jutásra, de arra is, hogy (kicsit talán meglepetést okozva) döntőt játsszon áprilisban.

KZ/Hiltex : Fortuna/MHIR 20:19.

Következő posztunk január 2-án jelenik meg, visszatérünk a hazai korfball élet tavalyi legjobbjaihoz. És jön egy remek, vicces rajz is...

Addig is, a Korfball Bennfentes minden olvasójának boldog új esztendőt, ma estére pedig frenetikus bulit kívánunk!

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge harmadik napjáról. Van pár rossz hírünk is...

Rossz hírek

Múlt szombat óta sejthettük a pletykákból, de most már hivatalos: Michiel Gerritsen, a valaha élt egyik legjobb korfball játékos sorozatos sérülései miatt befejezte korfball pályafutását.

A korábbi sokszoros válogatott játékos több térdsérülés után idén visszatért, játszott is a NIC csapatában, de ezúttal a háta nem bírta a terhelést. „Nem szeretnék önmagam karikatúrája lenni” nyilatkozta, és szögre akasztotta korfball cipőjét. :(((

Aki látta élőben játszani, tudja, hogy nála robbanékonyabb, technikásabb játékost nem nagyon hordott eddig a hátán a föld. És senki nem tudott egy gyors elszakadás után olyan egyensúlyból dobni, mint ő. Annak pedig, aki nem látta, itt egy válogatás Michiel legjobb góljaiból.

Jos Roseboom a mai meccsén súlyosnak tűnő térdsérülést szenvedett. Pontos részleteket még nem tudni, de lehet, hogy keresztszalag-szakadása van. Fura, mert láttuk az ominózus sérülést, és nem tűnt annyira durvának. Reméljük, tényleg nem az, és Jos hamarosan újra ontja majd a gólokat a DVO színeiben.

Menzis oktatás

Volt ma megint egy jópofa oktatás: a KNKV egyik fő szponzora, a Menzis biztosító az ügyfelei közül 40-nek adta meg a lehetőséget, hogy egy korfball edzésen vegyenek részt. Az edzést a holland válogatott szövetségi kapitánya, Jan Sjouke van den Bos tartotta, a világ jelenlegi legjobb női játékosa, Suzanne Struik, és az egyik legígéretesebb fiatal (és máris világbajnok) Mick Snel segédletével. Az edzésen Sjouke vicces, érdekes, szórtakoztató feladatokkal vezette be az újoncokat a korfballba, megmutatva nekik, mitől szép (és milyen nehéz) ez a sportág.

Tulips vs. Top/Wereldtickets.nl

A mérkőzésen, amelyet a holland ligaválogatott viszonylag simán nyert, a legérdekesebb pillanatok azok voltak, amikor a Tajvani Tulipán, Ricky Wu megküzdött a TOP katalán igazolásával, Marc Castillo-val. Ricky egyelőre jobb (de nem elég jó – ha NIC-szurkoló lennék, kezdenék aggódni...), és úgy fest, Marc egyelőre nem fér majd be a TOP első csapatába.

A meccs különben kicsit unalmasra sikeredett, a TOP még mindig szét van esve, és ezen az sem segített, hogy Celeste Split végre magára talált. Egyedül azonban nem csinált nyarat. Négy dolog szúrt szemet a TOP-pal kapcsolatban. Az egyik, hogy Celeste-en kívül a lányok elég harmatosak, rengeteg a rossz passz (mármint, holland szinten rengeteg), pontatlanok a dobások, és koncepció nélküli a csapat. OK, tudom, hogy 4 alapember távozott a TOP-ból a megnyert bajnoki döntő után, de nagyon feltűnő, hogy mintha az edző nem tudná összerakni a megfelelő négyeseket, nem érzik egymást a játékosok, így az egész játék döcögős, nyögvenyelős, kiszámítható.

Rég volt, hogy egy belga csapat legyen az Európa Kupa esélyese, de most, kimondom, ez a helyzet: ha lenne korfball a Tippmixen, megfontolnám, hogy a Boeckenberg-re tegyek tétet. Egy hónap persze hosszú idő, még bármi megtörténhet, de jelen állás szerint érik a meglepetés Varsóra.

Ja, az eredmény 26:23 lett (16:14 a félidőben) a Tulips javára, így holnap ők mehetnek a bronzéremért.

PKC/Hagero vs. Diamonds

Annak ellenére, hogy siralmas ereményt értek el, mégis dícsérném a belgák játékát. Végre kijöttek a sündisznóállásból, elkezdtek jóval nyitottabban játszani, és a lányaik mind támadásban, mind védekezésben sokkal aktívabbak voltak, mint az elmúlt években bármikor. OK, még nem mentek be a dobásaik, és a hosszú passzokba is sok hiba csúszott, de legalább megpróbálták. Remélem, a 28:21-es vereség (17:10) nem szegi kedvüket, és az új szövetségi kapitánnyal folytatják ezt az irányt.

A PKC azért ma sokkal jobb volt, szépen, sokszor show-elemeket beiktatva játszott (a kedvencem Laurens Leeuwenhoek levegőben repülős alulról bepörgetett gólja volt), és megérdemelten nyert. Sőt, ha a második félidőt is ugyanolyan komolyan veszik, mint az elsőt, meglehetett volna a 35 gól is. Meg, ha pályára lép Suzanne Struik. De mivel nélküle is sima volt a mérkőzés, és mert talán még nem heverte ki a tegnapi kisebb sérülését (görcs), Suzanne ma nem játszott. Így legalább a mellette általában másodhegedűs szerepet kapó Lara Boonstoppel is megmutathatta, mit tud. Jó sokat.

Holnap

Holnap az ötödik helyért a Diamonds a TOP/Wereldtickets.nl ellen játszik, a bronzérmet a PKC/Hagero – Tulips összecsapás győztese kapja, míg a bajnoki címért a KZ/Hiltex és a Fortuna/MHIR küzd meg. És, hab a tortán, de egy különleges dobóversenyben összecsap Suzanne Struik és Celeste Split, a világ jelenlegi, és következő legjobb női játékosa. Meglátjuk, Celeste elkezdi-e a trónfosztást...

UPDATE: nem kezdte. Suzanne 7 mp alatt, Celeste 13 mp alatt dobott 3 gólt.

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge második napjáról. Ma már jobb meccseket láttunk, és részt vettünk egy szívet melengető oktatáson, ahol világbajnokok foglalkoztak fantasztikus odaadással szellemileg hátrányos helyzetű gyerekekkel.

G-korfball

A G-korfball a korfballnak az az ága, ahol szellemileg hátrányos helyzetű játékosok űzik a sportot, és mérik össze erejüket bajnokságokban. Három bajnoki rendszer működik, a különböző mértékben fogyatékos játékosok más-más szabályok szerint játszanak. Jelenleg 40 klubnak van G-csapata is. Illetve, mától 44-nek, de erről később...

Az oktatáson, amelyet Jan Tonny Visser a KNKV egész életen át tartó sportolásért felelős programmenedzsere szervezett, Wim Scholtmeijer, az U21 válogatott szövetségi kapitánya tartott edzést a megjelent 12 G-korfball játékosnak. Wimet az edzésen két világbajnok, Marjolijn Kroon és Barry Schep segítette.

Barry és a G-korfballosok

Az edzés nem a feladatok miatt volt zseniális: Wim olyan labdás ügyességi feladatokat, dobófeladatokat és versenyeket mutatott, amelyek jó részét ismertük, és amelyeket mi is csinálunk otthon az edzéseken. A zsenialitás a hogyan-ban rejlett: abban, ahogy az edzést tartották hárman, ahogy a gyerekekhez hozzáálltak, ahogyan kommunikáltak velük.

Wim (szemben, narancssárgában) magyaráz

Az első néhány feladat során Wimék bemérték, melyik gyerek mit tud megcsinálni, mire képes, és utána mindig úgy módosították testre szabottan a gyakorlatokat, hogy az összes gyerek sikerélményt találhasson bennük (az edzésen különböző mértékben fogyatékos gyerekek vettek részt). Ezen túl, hihetetlen figyelemmel, empátiával, odafigyeléssel foglalkoztak a résztvevőkkel: nyoma sem volt sajnálatnak: sportolóként bántak a gyerekekkel, és rengeteg pozitív megerősítést adtak nekik, buzdították őket, így itt is kijött, hogy a lényeg a sikerélmény nyújtása volt. A legjobb pillanatok azok voltak, amikor a gyerekek a világbajnokok ellen küzdhettek: természetesen Barryék itt mindig úgy játszottak, hogy esélyt adjanak a győzelemre a fiataloknak, akik éltek is a lehetőséggel.

Mindenki egy ellen :)

Marjolijn, Wim és Barry hozzáállása tanítani való: ahogy az egész oktatást összerakták, ahogy a résztvevőket valódi sportolóként kezelték, ahogy a feladatokat módosították, és ahogy közben kiszolgálták az eseményt szponzoráló céget is: a szponzorlogó mindig jó helyen volt, a fényképek mindig a megfelelő molinó előtt készültek. És, világbajnokként, nem esett nehezükre állványt cipelni az eseményhez, pezsgőt tölteni, és egyenként is elbeszélgetni a gyerekekkel, mindezt széles mosollyal, pozitívan, megközelíthetően. Érezhető volt, hogy adni akarnak, és ez sikerült is nekik: a gyerekek arcán látszott, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodtak az edzés során.

A KNKV is rém profin megszervezte az eseményt: megadták a módját, hogy a megjelent 4 új, a G-korfballba most belekezdő klub jókora kezdőlöketet kapjon. Volt minden: fotós, pezsgő, finom falatok, hivatalos szerződés-aláírás, sporteszköz-csomag az elinduláshoz, és bónuszként mind a négy klub megkapta Marjolijnt, már amennyiben az ő feladata lesz a kapcsolattartás a jövőben, ő segít, ha a kluboknak problémája akad, ha nem tudnak megfelelő feladatot adni a játékosoknak. Ahogy a mai edzést elnéztem, jobb kontaktszemélyt nemigen választhattak volna.

Jan Tonny aláírja a szerződést az egyik új G-klubbal

KZ/Hiltex vs. PKC/Hagero

A nap első mérkőzése igazi csemegének ígérkezett, sokak szerint ugyanis ez a két csapat játssza majd a Korfbal League döntőjét áprilisban. Ha mindez így lesz, akkor egy más meccset látunk majd az Ahoy! Arena-ban: most ugyanis a PKC kicsit félvállról vette a dolgokat. Talán Mady Tims volt az egyetlen, aki teljes fordulatszámon pörgött, a többieken azt éreztem, hogy „végül is jobb, mint még egy unalmas edzés” felkiáltással, igazi motiváció nélkül léptek pályára.

A KZ ellenben pörgött: nem csoda, nekik a borzalmas szezonkezdet után szükségük van az önbizalom-növelő eredményekre. Tim Bakker sérülése után újra a régi, és a másik oldalon az új szerzemény André Kuipers is beilleszkedett a csapatba. Miután a KZ képes úgy felállni, hogy a 8 kezdő játékosból csak 1 nem válogatott, az egyetlen kérdés az, hogy az edzői stáb hogyan tudja kezelni a sok „Galaktikus” lelkét, milyen lesz a csapatban a kémia. Ha jó (és most úgy tűnik, jó), akkor a KZ biztosan rájátszásba jut, és ha már ott van, akkor valószínűleg begyalogol a döntőbe is.

A mérkőzés végeredménye 14:10-es félidő után 27:18 lett, a végére inkább gálaelőadást láttunk, a legszebb Bart Niuewenweg ugrás közben elengedett akrobatikus gólja volt.

Tulips vs. Fortuna/MHIR

A második mérkőzésen a kérdés az volt, hogy a holland ligaválogatott mire megy az összeszokott klubcsapat ellen. A mérkőzés szorosan indult, mindkét csapat elég sok hibával játszott, a Tulipánokon érződött az összeszokottság hiánya, míg a Fortunánál a koncentráció hibádzott. Ilyen módon a félidő legemlékezetesebb jelenete Thomas Reijgersberg sárga lapja volt, amelyet szövegért kapott: az új, most tesztelt szabályok alapján mindez egyből 10 perc pihenőt is jelentett neki (cserével). A félidőt végül, elsősorban Rick van den Blink góljainak köszönhetően, a Fortuna nyerte 10:8 arányban.

A második játékrészben a Tulips csapatában pályára lépett a Tajvani Torpedó, Ricky Wu is. Bár az első percekben nem ment neki a célzás, hamarosan belejött, így 14:14-re felzárkózott a ligaválogatott (a félidőben Ricky 5 gólig jutott), sőt, átvette a vezetést is. A Fortuna azonban nem hagyta, hogy sokáig tartson az öröm: a kispadról visszatért Thomas Reijgersberg vezérletével ismét átvették a vezetést, és végül 26:20 arányban megnyerték a mérkőzést.

Vicces pillanatok

A nap egyik legviccesebb pillanata az volt, amikor a Rotterdamba tartó vonaton felfedeztük Ricky Wu-t. Az ázsiai szenzáció, Groningen sztárja békésen üldögélt a másodosztályon, a tömegben. Elképzeltem, amint mondjuk Christiano Ronaldo-ba botlom a madridi metrón, vagy Messibe egy barcelonai buszon... Nehezen ment.

A nap másik vicces jelenete a Tulips – Fortuna meccsen Mirjam Maltha és Francy Crielaars csatája volt (védekezésben Francy fogta Mirjamot), ahol a 35 centivel alacsonyabb, minimum 20 kg-val könnyebb Francy többször is sikeresen arrébb pakolta ellenfelét, és több lepattanót is megszerzett előle, elsősorban remek helyezkedésének és ellentmondást nem tűrő lendületének köszönhetően.

Holnap újra jövünk. Addig is kérdezz, kommentálj, szólj hozzá(nk) bátran!

Rotterdamból jelentkezünk, a Korfball Challenge első napjáról. Pörgős napon kicsit poszt-bejgli meccseket láttunk, de jól szórakoztunk. És tanultunk is egy csomót az iskolai korfballról, egy hétpróbás oktató elővezetésében.

Iskolai korfball

Ma három izgalmas dolog történt a Challenge-en. Az első egy iskolai korfball képzés volt, ahol Kees Vlietstra, volt sokszoros válogatott játékos, asszisztens szövetségi kapitány és minden hájjal megkent korfball promóter vezetésével beszélgettünk arról, hogyan lehet sikeresen elindítani a korfballt az iskolákban.

Az oktatás lényege kulcsszavakban összefoglalva: sikerélmény a gyerekeknek, szervezettség az edzéseken, a megfelelő koncentrációs szint fenntartása, és a gyerekek folyamatos aktivizálása.

Kees ezekre mutatott jó eszközöket, feladatokat, amelyeket az edző használhat az edzésein. Szerinte a kulcs az, hogy a gyerekek élvezzék az edzést, és sikerélményük legyen. Tehát nem élsportolókat kell azonnal nevelni: elég, ha a gyerekek megszeretik a korfballt, akkor lehet őket (és mellesleg szüleiket is) rápörgetni a sportra. És ha ez sikerült, akkor majd úgyis maguktól akarnak előre jutni, egyre többet tudni és esetleg élsportolóvá válni (amihez persze az edzőnek is rendelkeznie kell a megfelelő, strukturált tudással, hogy segíthesse őket).

Kees akcióban

A gyakorlatokat majd később részletesen is bemutatjuk, most legyen elég annyi, hogy izzasztóak, szórakoztatóak, tanulságosak voltak. És Kees remek példát mutatott arra is, hogyan kell edzést tartani: határozottan, kristálytiszta instrukciókat adva, pozitívan, de kemény fegyelmet tartva kezelte 22 főnyi hallgatóságát.

A résztvevők 

TOP vs. Fortuna

A TOP/Wereldtickets.nl és a Fortuna/MHIR mérkőzése volt a második izgalmas pont. Itt a csapatok pár szabályváltoztatást teszteltek, és egy hajtós meccset játszottak egymással.

A szabálymódosítások között volt pár apróság (pl. hogy a 30 perc futó óra helyett 25 perc tiszta játékidőt mértek – ez azért nem nagy újítás, mert statisztikák szerint egy átlagos Korfbal League meccsen a valós tiszta játékidő eddig is 24 perc volt), és pár fontosabb is (mint a rolling substitution, ami azt jelenti, hogy a lecserélt játékos visszamehet a pályára, mint a kosárlabdában). Ez lehetőséget adott a gyakoribb frissítésre, illetve taktikai módosításokra is, mivel a lecserélt játékos akár a másik oldalra is visszamehetett (egy csapat összesen hat alkalommal cserélhetett).

A meccs maga izgalmas volt, de inkább küzdelmes, mint jó. A TOP továbbra sincs jó formában, nem találja tavalyi játékát, küzd a pályán, de a testbeszédükből, gesztusaikból az látszik, hogy nem élvezik, amit csinálnak. Izzadnak, görcsösek, stresszesek még egy ilyen, edzőmeccsnek is használható összecsapáson is. A Fortuna pedig érzésem szerint kissé poszt-bejgli (illetve, Hollandiáról lévén szó, poszt-pulyka) hangulatban játszott: fél gázon pörögtek, nem tették oda magukat 100%-on. Emiatt a gólok száma alacsony volt, sok volt a pontatlan dobás, a kihagyott büntető (főleg a TOP-nál), az elveszített lepattanó. A végeredmény 18:14 lett a Fortunának, és ha a TOP nem csinál valamit a dobási hatékonyságával, akkor akár a januári Európa Kupát is elbukhatja.

A TOP-nál kiemelném Celeste Split játékát, aki végre kicsit újra a VB-n látott teljesítményéhez hasonlót mutatott (eddig a bajnokságban nem ezt tette), illetve Tim Heemskerket, aki talán a legjobb formában van most a csapatból. Mick Snel szenvedett, ahogy a többiek is egytől-egyig.

A Fortunánál Ann Preuninger főleg a második félidőben talált magára, s ugyanígy Thomas Reijgersberg is, akiből nem nézné ki az ember a gyors, robbanékony megindulásokat. A védője sem nézte ki, és megbánta: Thomas több alkalommal is remekül került ziccerbe, és helyzeteit biztos kézzel értékesítette is, fontos gólokhoz segítve hozzá csapatát.

A mérkőzés magyar szempontú érdekessége volt, hogy a játékvezető régi ismerősünk, a korábbi magyar development officer, Peter van der Terp volt (a képen balra, mellette asszisztense, Auke Wiering), aki az első félidőben jól vezette a küzdelmes összecsapást, a másodikra azonban a színvonallal együtt az ő teljesítménye is lejjebb esett.

Jó hír még, hogy beszéltünk Barry Schep-pel (Fortuna), és úgy fest, térdsérülése olyan jól gyógyul, hogy a tervezett 10 helyett már akár 8 hét kihagyás után, azaz január vége felé visszatérhet.

Diamonds vs. KZ/Hiltex

A Diamonds (belga válogatott) és a KZ/Hiltex mérkőzésére két tartalékos csapat állt ki. A KZ láthatóan pihentette sztárjait, és lehetőséget adott a fiataloknak a bizonyításra, míg a belgáknál a Boeckenberg csapata testületileg távol maradt, mivel a januári Európa Kupa-döntő előtt nem szeretnének találkozni ottani leendő legfőbb ellenfelükkel, a TOP-pal. Így a belgáknál a lányok jellemzően a Promo League-ből (második liga) voltak, ami meg is látszott a csapat teljesítményén.

A mérkőzést amúgy az egyik belga lány édesanyjával néztük, de ő sem talált túl sok pozitívumot a csapat első félidei játékában: sok kihagyott helyzet, eladott labda és elveszített lepattanó után a Gyémántok 7 gólig jutotaak 25 percnyi tiszta játék után.

A KZ egyértelműen edzőmeccsre vette a figurát: a 4 alapember (Marjolijn Kroon, Roxy Detering, Rosemarie Roozenbeek és Bart Nieuwenweg) mellett a többiek általában a kispadon ücsörögnek a bajnokikon. Most viszont egész jól muzsikáltak, így a csapat 9 gólig jutott szünetre. Ami meggyőzőbb volt a KZ játékában, hogy tisztán látszott, épp mit akarnak gyakorolni: nem mindig jött össze az eredményes befejezés, de teljesen egyértelmű volt, hogy milyen felállásban, kire, mit játszanak. Ráadásul a félidő során váltogatták a játékrendszereket, így látszott, hogy a csapat többre képes, mint ami pillanatnyilag kijön belőle.

A második félidő elején a KZ kicsit ellépett, de a cserék hatására a 40. perc környékén kissé megakadt a gépezet, így a belgák visszakapaszkodtak 2 gólra. Ekkor azonban a két domina, Rosemarie Roozenbeek és Marjolijn Kroon megrázta magát, védekezésben labdákat szereztek, a másik oldalon pedig ellentmondást nem tűrően dobták a góljaikat. Így a mérkőzés végén a 24:21-es eredmény a belgákra nézve hízelgő: a különbség sokkal nagyobb volt a két csapat között.

Az a helyzet, hogy amíg a belgák nem jönnek rá, hogy a korfballt lányok nélkül nem lehet eredményesen játszani, addig nincs esélyük. Hiába van egy Yve Van Harneveldt-jük, aki 12 gólt dob, és egy Bart Cleyman-juk, aki 6-ig jut, ők ketten nem tudják megnyerni a meccset a jóval kiegyensúlyozottabb hollandok ellen.

A folytatás

Holnap újabb érdekes dolgok következnek: egy G-korfball (szellemileg hátrányos helyzetű játékosok számára kialakított korfball-variáns) képzés a holland válogatott szövetségi kapitánya, Jan Sjouke van den Bos és az U21 válogatott szövetségi kapitánya, Wim Scholtmeijer vezetésével, azután megbeszélés a korfball élő legendájával, az edzőguru Ben Crum-mel, valamint két újabb mérkőzés. A bomba formában lévő PKC/Hagero az egyre összeszedettebb KZ/Hiltex-szel csap össze, míg a holland ligaválogatott, a Tulips a mai győztes Fortuna/MHIR-rel méri össze erejét. Ez is jó nap lesz, nagy párharcokkal, tanulással, sok kávéval és talán pár sörrel is... hiszen minden ismerőssel meg kell inni valamit... És van belőlük jó sok.

Ha van kérdésetek, amelyet feltennétek a világbajnokoknak, a belgáknak vagy az edzők bármelyikének, mondjátok: megkérdezzük és hozzuk a választ. Ugyaígy, ha valaki dedikált emléket szeretne bárkitől, írjon, és beszerezzük! Mindent a Korfball Bennfentes olvasóiért...

Parázs meccset ígért az idén jó formában lévő két csapat mérkőzése. És az ígéretből valóság lett.

A Nagykenguruk támadó oldala: Bánki Fanni – Dölles Anna – Erdei Attila – Nagyházy-Horváth Ádám, védők: Ihm Anna – Horváth Petra – Glatz Gábor – Parragi Zsolt.

Az Óbuda Maximus támadói: Bikfalvi Lilla - Petrovácz Judit – Babitz Gergő – Balpataki Gábor, védők: Molnár Nóra – Rédicsi Krisztina – Bóna Péter – Kardos Gergely.

Vezette: Horváth Viktor.

A meccs előtt több kérdésre is választ vártunk: mi lesz a Molnár Nóra – Dölles Anna, vagyis a két domináns 3-as párharcának kimenetele, illetve hogy mit kezd az Óbuda azzal a helyzettel, hogy egy komplett válogatott négyese nem hadra fogahtó, különféle okokból: Nagy Andrea, Montvai Csaba és Turchányi Bálint sérült, Varga Judit pedig kisbabát vár - ezúton is gratulálunk a jó hírhez!.

A 2. percben Babicz távoli góllal nyitotta a gólok sorát, amire Erdei válaszolt középtávolról. Glatz hagyott ki egy ziccert, így az 5. perc végén 1:1 állt az eredményjelzőn.

Molnár harcolt ki büntetőt, amelyet Bóna váltott gólra. Parragi csaknem a félpályától talált be. 2:2. Dölles ellen szabálytalankodtak ziccerben – büntető. Nagyházy-Horváth Á. nem hibázott. 3:2 a 10. perc végén.

Látszódott a tét: több hiba is becsúszott mindkét oldalon. Babicz viszont nem hibázott, 3:3. Bóna szintén távolról volt eredményes, 3:4. Parragi a rá jellemző rutinnal válaszolt, 4:4. Bikfalvi asszisztensbe indult, de védője lemaradt – tiszta helyzet, gól. 4:5, Balpataki pedig szintén asszisztensből fordult meg, 4:6 negyed óra elteltével.

A Nagykenguruk ebben az időszakban nem használták ki a pálya elegendően nagy területét, és szervezettségük sem volt megfelelő. Jogos volt tehát az időkérés.

Glatz távolról süllyesztette el a labdát a korfban, 5:6, Dölles pedig a második labdáját szerezte meg védekezésben. Az ebből indított támadásból a két Kenguru-lány okos kombinációval alakított ki helyzetet, amelyet Ihm hidegvérrel dobott be. Újra egyenlő, 20 perc után.

Egyre magasabbra hágtak az indulatok, megszólalt az óbudai kórus, de Döllest ez sem zavarta. 6:7. Babicz egyből válaszolt, 7:7. Molnár kétszer is szépen került helyzetbe, de a dobások kimaradtak, ahogy Kardos közeli kísérlete is. Parragi ellenben megint távolról köszönt be. 8:7, 25 perc után.

Időt kért a Maximus, védekezést váltott a Nagykenguruk csapata. Molnár távolról egyenlített, 8:8, majd még jött pár eredménytelen támadás mindkét oldalon, így döntetlennel fordultak a csapatok.

A második félidő első fél perce a hibákról szólt: gyakorlatilag minden passz az ellenfél kezébe ment. Erdei nyugodott meg leghamarabb, 9:8. Kezdtek megint elszabadulni az indulatok, aminek egy kisebb sérülés lett az eredménye, Dölles azonban hamar meggyógyult, sőt a megítélt szabaddobásból büntetett. 10:8, 5 perc telt el a második félidőből.

Horváth P. ziccerből növelte (először a meccsen) 3-ra a különbséget, de mielőtt még a Nagykenguruk netán beleélhették volna magukat a megnövekedett előnybe, Rédicsi fontos gólt dobott. 11:9 a 40. perc végén.

A nagyot játszó Babicz újra 1-re csökkentette, majd egy ziccerből kiegyenlítette az Óbuda hátrányát. 11:11. Kellett mindehhez Nagyházy-Horváth Á. két elkapkodott dobása is. Horváth P. azonban nem hagyta, hogy erőre kapjon a Maximus, egy ziccerből és egy közeliből ismét 2-re növelte az előnyt. Babicz távolról megint betalált. 13:12 a 45. perc után.

Negyed óra volt még hátra a mérkőzésből, amikor Glatz okosan lefedte Babicz dobását, Kardos pedig okosan elcsent egy ziccer-passzt. Ezen időszakban inkább a védők domináltak. Bikfalvi törte meg távolról a gólcsendet. 13:13. Rédicsi második gólja újra a Maximust hozta előnyös helyzetbe. 13:14, Kardos pedig megmutatta, hogy nem csak a védekezéshez ért. 13:15. 10 perc volt ekkor még az órán.

Dölles megmutatta, miért számít rá a szövetségi kapitány is: távolról, fontos pillanatban volt eredményes 14:15. Erdei pedig kiegyenlített. Még semmi nem dőlt el. 5 perc volt hátra ekkor. 15:15.

Kardos hibázott el egy közeli esélyt, a kispadon többen a szívükhöz kaptak - joggal. Ezután a másik oldalon Horváth P. távolról próbálkozott, és a labda beszédült a korfba. Ismét a Nagykenguruk vezettek. Ihm pedig, idei formájához méltóan, bátran elvállalta 6 m-ről, és igaza volt. 17:15. Kardos szerzett fontos labdát, fél perccel a vége előtt. Időt kért az Óbuda. Indulhatott az utolsó roham. A 4 rádobás azonban mind kifelé perdült a korfból, így 17:15 lett a végeredmény.

A meccs inkább izgalmas volt, mint magas színvonalú, de azt mondom, soha rosszabb korfball bajnokit: az Óbuda szurkolótábora magyar mérkőzéseken ritkán hallható remek hangulatot teremtett a csarnokban, a csapatok átérezték a tét súlyát, a két edző pedig mindent megtett a győzelemért.

A mérkőzést megítélésem szerint azért a Nagykenguruk nyerte, mert ott mindkét oldal hozta a gólokat, a kiélezett helyzetekben mindig volt valaki, aki betalált a korfba. Az Óbudánál, főleg a második félidőben, kicsit féloldalassá vált a csapat eredményesség szempontjából.

A Nagykengurukból a lányokat, főleg Döllest és Horváth P.-t emelném ki, de Ihm és Bánki is hasznosan játszott, előbbi góljaival, utóbbi asszisztjaival hívta fel magára a figyelmet. A Maximusban Babicz volt a húzóember, Molnár nagyot harcolt, Balpataki pedig szedőben, Kardos védekezésben nyújtott átlagon felülit. 

A tavalyi bajnok és a 4. helyezett csapott össze. Nézzük, a szentendrei fiúk vagy az NTE-s lányok voltak eredményesebbek.

Az NTE támadó oldala: Skrionya Barbara – Virág Zsófia – Elekes Tamás – Mousa Delal Attila, védő négyes: Gauland Anna – Onyestyák Nikoletta – Bárkányi Gábor – Balogh Renátó.

Szentendre Észak támadói: Horváth Krisztina – Szuromi Márta – Borz Péter – Horváth Viktor, védők: Horváth Rozália – Langer Melinda – Erki Tamás – Laczkó Bálint.

Vezette: Csordás Gábor.

A 2. percben Horváth V. harcolt ki és értékesítette egy büntetőt, majd a másik oldalon Skrionya tette ugyenezt. 1:1. Bárkányi közelről volt eredményes, Horváth R. szintén – gyors gólváltással indult a mérkőzés. Borz szabaddobása már szokásosnak mondható, így az 5. perc végén 2:3 állt az eredményjelzőn.

Virág hibázott ziccert, de Mousa javított egy szép távolival. A Balogh-gal szembeni szabálytalanságért járó büntetőt Bárkányi értékesítette. Erki egyenlített középtávolról, 4:4, majd Mousa jött ismét, középtávolról. Horváth V. azonnal válaszolt, 5:5 10 perc után. Gólgazdag kezdés volt.

Egy védelmi hiba után Balogh okosan dobta be közelről, Laczkó válaszolt szabaddobásból, majd Elekes hagyott ki egy közeli helyzetet, és a szabaddobása is kimaradt a kicsit (nagyon) nagy kilengésű állványra. Borz is kihagyott egy szabaddobást, de a fault miatti ismétlésnél egy szép kombináció után, Horváth V. okos passzából javított. 6:7 negyed óra elteltével.

Skrionya okos hátralépős közeliből 7:7-re módosított. Védekezésben Virág szerzett labdát, de azt hiába szerezte vissza Borz a másik oldalon, Erki kihagyta a szabad közeli dobást. Laczkó ellenben távolról betalált, előny ismét a Szentendrénél. 7:8. Erkit láthatóan elbizonytalanította az előbbi kihagyott közeli dobás, csak a másik oldal unszolására vállalta el újra a dobást – ki is maradt. 20 perc múltán maradt az egy gólos szentendrei vezetés.

Horváth V. újra túl sok rizikót vállalt védekezésben, így Bárkányi egyedül dobhatott: 8:8. A középlezdés után Borz középtávolról, egy kézzel rakta be a korfba, majd Mousa gólját fújták (talán túl szigorúan) fedettnek. A 25. percben, 8:9-nél az NTE időt kért.

Újraindítás után Horváth V. kis szerencsével 2-re növelte a Szentendre előnyét, míg a másik oldalon Balogh kapkodott el egy ziccert. Horváth V. rossz passzát Elekes fülelte le, és egyből az üresen álló Bárkányit hozta játékba, aki 2 m-ről nem hibázott. A másik oldalon újra Laczkó villant, közelről nem hibázott. A Szentendre támadását a shot clock akasztotta meg, Elekes szép egykezes dobása maradt ki, majd egy okos Elekes – Mousa szabaddobás kombináció után utóbbi dobott gólt. 20 másodperccel a vége előtt Borz dobott szép távolit. Még volt idő válaszolni, Gaulandnak meg is volt a ziccere, de kimaradt. Így a félidő végén 10:12 állt az eredményjelzőn.

Ebben a félidőben az NTE jól levédte a szentendrei lányok ziccereit, míg a szentendrei fiúk dobás-pontossága elmaradt a szokásostól. Ugyanakkor az NTE lány szedőire okosan léptek be a szentendrei fiúk, így nem érvényesülhetett Gauland magassága.

Csere nélkül indult a második félidő, melynek első gólját Horváth R. dobta távolról, 3 perc elteltével, majd Laczkó újabb szabaddobása talált utat a korfba. Mousa kicsit szerencsés távolija közelebb hozta az NTE-t. Horváth V. azonban visszaállította a 4 gólos különbséget a 35. perc végén: 11:15.

Ezután Horváth R. újra távolról volt eredményes: 11:16. Cserélt az NTE és a Szentendre is, a jól játszó, de elfáradt Bárkányi helyén Forgács Dániel folytatta, míg a Szentendrénél Langer helyett Dzsida Krisztina lépett pályára. Ezután az NTE fiúi nem igazán értették meg egymást, egy-egy hibánál egymással veszekedtek. Nem volt szépségdíjas jelenet.

Gauland okosan fordult be, de a dobás kimaradt, pedig fontos találat lehetett volna. Erki távolija beszédült a korfba, majd Onyestyák dobott egy mutatós, csontnélküli távolit. Horváth V. okos ziccerével pedig 12:18 lett az eredmény a 13. percben. A zsűriasztal azonban valahol elveszített egy gólt, így hivatalosan csak 12:17 állt az eredményjelzőn.

Balogh osztott ki egy látványos sapkát, majd Skrionya egyedi technikával eresztett el egy távolit – ki is maradt. Újabb shot clock-os Szentendre-támadás, majd két kimaradt NTE ziccer után újra Horváth V. villant Borz passzából, utána az önbizalmát visszanyert Erki értékesített egy középtávolit. Onyestyák közelről válaszolt, azután Elekes forintos labdájából Mousa könnyedén növelte góljai számát. 14:19 az 50. percben.

Időt kért a Szentendre, az NTE pedig cserélt: Virág helyére Gáspár Zita érkezett. Borz újabb szabaddobást értékesített, 14:20, majd jött egy újabb shot clockos szentendrei támadás, de nem jelentett gondot, mert az NTE eladta a labdát. Erki távoli, lapos dobására Gauland ziccerből válaszolt. 15:21, 5 perccel a vége előtt.

Borz kivételesen kihagyott egy szabaddobást, míg a másik oldalon Elekes tette ugyanezt. Még pár kimaradt helyzet, majd Borz talált be távolról, utána közelről is. Így alakult ki a 15:23-es végeredmény.

A Szentendre jobb szervezettségével hozta a mérkőzést, de a türelmesen, tudatosan játszó NTE megszorongatta őket egy félidőn át. Szünet után az NTE szervezettsége jelentősen lecsökkent, így a Szentendre Észak végül ellépett, és megérdemelten zsebelte be a 2 pontot.

A Szentendréből Borz, Laczkó és Horváth R. játszott a leghasznosabban, míg Horváth V. teljesítménye támadásban magas színvonalú volt, védőként viszont néha túlzott kockázatot vállalt. Az NTE-ben Bárkányi kifejezetten hasznos tagja volt a csapatnak, Mousa higgadtsága gólokban is megmutatkozott, Elekes szokásához híven nagyot küzdött, Skrionya pedig fontos gólokat szerzett.

A Korfbal Challenge immár évek, lassan évtizedek óta az egyik legnagyobb, leghangulatosabb korfball esemény Hollandiában. Idén a Korfball Bennfentes élőben tudósít a Challenge történéseiről.

Évek óta a Korfbal Challenge az az esemény a korfballosok naptárjában, amely lezárja az adott esztendőt, megünnepli a legjobb csapatokat, és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjuk a korfball jövőjéről. Idén sem lesz ez másként: december 27. és 30. között Rotterdamban gyűlnek össze a világ legjobbjai, hogy idén utoljára korfballozzanak egy jót.

A Challenge mindig lehetőséget ad a kísérletezésre: az új, vagy kipróbálandó szabályokat lehet itt tesztelni, a legmagasabb szinten. A múltban a Challenge-en debütált a shot clock (támadóidő), a fedett dobásra vonatkozó változtatás (csak álló embert lehet fedni), kétpontos dobás bevezetése, távolabbról elvégzendő büntető, a LED-es időmérő állvány, és még egy csomó újítás, amelyek egy része azután utat talált a hivatalos szabályok közé is.

Idén a „tolletje”, vagyis az asszisztens kerülős szedő-kialakítás, illetve az ebből történő dobás az egyik központi kérdés. Az egyik javaslat, hogy az oválon belül (büntetőterület) ne passzolhasson egymásnak két csapattárs, csak ha abból egyből dobási kísérlet (ziccer vagy közeli dobás) történik. Meglátjuk, mit találnak ki ezzel kapcsolatban, és hogy lesznek-e rá speciális szabályok. A téma mindenesetre forró: a LinkedIn vonatkozó fórumain csaknem 70 komment született, ami, ismerve a többi fórum aktivitását, kimagasló eredménynek tekinthető.

A Challenge-en ezenkívül számos további esemény is segíti a korfball fejlődését: utánpótlás (U16, U19) mérkőzések és versenyek, új játékfajták bemutatkozása, speciális képzések és bemutató edzések. Idén pl. a világbajnok szövetségi kapitány, Jan-Sjouke van den Bos tart képzést G-korfballosoknak (szellemileg hátrányos helyzetű sportolók), de lesz külön képzés a gyerek-korfballról és a fiatalokkal való foglalkozásról is.

Az idei résztvevő csapatok a tavalyi holland TOP4: TOP/Wereldtickets.nl, PKC/Hagero, KZ/Hiltex, Fortuna/MHIR, a holland ligaválogatott: Tulips és a belga válogatott: Diamonds.

A Tulips kerete:

Lányok:
Lieveke Meiling (Dalto), Tess de Jong (DOS'46/Engeldot), Francy Crielaars (DeetosSnel/Volhuis), Fenna Zwang (DeetosSnel/Volhuis), Rianne Echten (Nic./Alfa-college).

Fiúk:
Ricky Wu (Nic./Alfa-college), Jos Roseboom (DVO), Momo Stavenuiter (DVO), Johannis Schot (DeetosSnel/Volhuis), Gerald van Dijk (Blauw Wit), Friso Boode (Nic./Alfa-college).

A mérkőzések:

December 27.

18.30 TOP/Wereldtickets.nl - Fortuna/MHIR
20.45 KZ/Hiltex - Diamonds

December 28.

18.30 PKC/Hagero - KZ/Hiltex
20.45 Tulips - Fortuna/MHIR

December 29.

18.30 Tulips - TOP/Wereldtickets.nl
20.45 Diamonds - PKC/Hagero

December 30.

16.45 Mérkőzés az 5.-6. helyért
18.30 Mérkőzés a 3.-4. helyért
20.45 Döntő

Végül, a Challenge-en zárja le aktív pályafutását a belga játékvezető, Dirk van Heertum (51), aki 21 évig vezetett mérkőzéseket a legmagasabb szinten. És ezen az eseményen vezeti utoljára csapatát a belga szövetségi kapitány, Eddy van Hof, aki jó ismerősünknek, mellesleg a magyar szövetségi kapitány fiának, Detlef Elewaut-nak adja át a stafétabotot.

Ha érdekel a korfball legnagyobb, leglátványosabb ünnepe, olvasd 27-étől a Korfball Bennfentes blogot. Hozzuk a legfrissebb híreket, bemegyünk az összes lehetséges képzésre, megbeszélésre, kihallgatjuk a legfrissebb pletykákat, és természetesen megnézzük az összes meccset. Hogy ily módon te is képben maradj, és átéld a Korfball Bennfentessel a korfball legnagyobb ünnepét.

Az elmúlt szezon legérdekesebb két mérkőzése mindenképp a SZAC és a MAFC elődöntőbeli csatája volt. Kíváncsiak voltunk, most, az új szezonban mit hoz első alapszakaszbeli mérkőzésük. Mivel a bajnokság rajtjánál mindkét csapat kissé „beragadt”, külön izgalmat adott a meccsnek az, hogy a győztes egyúttal lehetőséget kapott az élbolyhoz való felzárkózásra, míg a vesztes leszakadt a mezőnytől.

Szár sportcsarnokában, este 7 órakor kezdődött a mérkőzés, amelyre mindkét csapat erős csapattal érkezett, bár feltűnő volt a SZAC rövid kispadja. A felek az alábbi kezdőcsapatokat küldték pályára: SZAC támadó: Kőszegvári Ágnes – Vaszkó Diána – Beöthy Álmos – Sneider Tamás, védő: Deák Anita – Vaszkó Bianka – Dörfi György – Essig Róbert. MAFC támadó Kovácshegyi Nóra – Bacsa Szilvia – Pogány András – Hőke Márton, védő Kovácshegyi Eszter – Vaszócsik Vilja – Le Minh Duc – Pafféri Balázs. A mérkőzés játékvezetője Erdei Attila volt.

A mérkőzés elejét kis közjáték zavarta meg: Vaszkó Dia orra vérezni kezdett, így pár perc várakozás után indulhatott útjára a labda, és mivel Dia orra lassan gyógyult, a SZAC három emberrel kezdett támadni.

Az első perceket kemény védekezés jellemezte, így az első gól a harmadik percben esett – az immár meggyógyult Dia dobta középtávolról.  E periódusban támadásban mindkét csapat jól szedte a lepattanókat, de a dobások általában kimaradtak. A MAFC érezhetően nem tudott mit kezdeni a SZAC kemény, nyomásos védekezésével. Ám Kovácshegyi Nóra rutinja büntetőhöz juttatta a MAFC-ot, amit Hőke Márton higgadtan értékesített. 1:1. Több, mindkét oldalon eladott labda után az elmúlt év férfi játékosa, Essig Róbert dobott szép távolit (így a tavalyi év mindkét legjobbja betalált, hiszen Vaszkó Dia volt a másik díjazott), majd egy ziccert. 1:3 a 9. percben. Beöthy Álmos ziccerből talált be – kezdett nőni a különbség, de Pogány András egy szabaddobásból közelebb hozta a MAFC-ot. 2:4.

Az első negyedóra végéhez továbbra is 2:4-es állásnál érkeztek a csapatok, ez főleg a feltűnően sok egy vagy nulla dobásos támadásnak volt köszönhető.

Essig Róbert büntetőt harcolt ki, amit Dörfi György értékesített. 2:5 a 16. percben, majd büntető a túloldalon is, ezt Pafféri Balázs pakolta be a korfba. 3:5. A SZAC nyomásos védekezése sok esetben csírájában folytotta el a MAFC támadásait, ellenben a másik oldalon sikeresek voltak a távoli dobások. Beöthy Álmos is középtávolról szerzett szép gólt. Így a 18. percben, 3:6-nál jött az első MAFC-os időkérés. Ez után a MAFC továbbra is a 2-2-t játszotta, amiből Hőke Márton futhatott ziccert, majd kapott büntetőt. Be is dobta, 4:6. Kezdtek magasabb fokra hágni az érzelmek, ami érthető volt: izgalmas, hajtós, pörgős meccset láttunk.

Kovácshegyi Eszter a rá jellemző nyugalommal rámolt be egy távolit – máris csak 1 gól volt a különbség. A 23. percben jártunk ekkor. Le Minh Duc kezében benne volt az egyenlítés, de középtávoli kísérlete kipördült a korfból. A másik oldalon az aktívan játszó Deák Anita harcolt ki büntetőt, amely azonban kimaradt, csakúgy, mint utána az ismétlések.

A SZAC játéka láthatóan más volt, mint a MAFC-é. Ugyan ők is gyakran 2-2-ből indultak, de akkor is sokszor ellenkező nemű játékosokkal építették ki a pozíciókat, és emellett többször ki is nyitották a 2-2-t, így többször volt megfigyelhető a játékukban a 3-1 felállás. Egy ilyen megoldás után az állvány alól kilépő Dörfi György dobta a SZAC 7. gólját is. Nagyon szép, kreatív találat volt. Vaszkó Bia kisebb sérülése után (szerencsére gyorsan meggyógyult) a MAFC jöhetett, de a dobások kimaradtak, sőt, néha a játékosok nem értették meg egymást a pályán, így eladtak pár labdát. Beöthy Álmos újra betalált távolról (szép dobás volt), ezzel 5:8-ra módosítva az állást. A MAFC továbbra is inkább zicerre játszott, de ezt a gyorslábú SZAC-osok levédekezték. A félidő végén tehát marad az 5:8 az eredményjelzőn.

A szünetben érdekes volt megfigyelni a két csapat közötti különbséget, már ami a taktika átbeszélését illette. A SZAC-nál mindenki az edzőt, Hack Barnát figyelte, így centrális információ-átadás valósult meg:

Ezzel szemben a MAFC-nál inkább a lineáris elrendezés volt megfigyelhető. Ez nyilvánvalóan a két csapat eltérő hátteréből, életkorából, rutinjából fakad.

Szünet után mindkét csapat cserélt: a MAFC-nál Kovácshegyi Nóra helyett Pogány Krisztina folytatta, a SZAC-nál Sneider Tamás helyett Kelemen Dávid lépett pályára.

Beöthy Álmos rögtön góllal indított – 5:9, de Pafféri Balázs távolról válaszolt, majd jött egy lejárt támadóidős SZAC támadás, egy MAFC csere (Le Minh Duc - Somogyi Gergő) és egy szép Vaszócsik Vilja gól távolról, így 3 perc után 7:9 állt az eredményjelzőn. Pörgősen kezdődött a második játékrész, ez volt a mérkőzés leglátványosabb 3 perce.

Megint jött egy shot clock a SZAC-nál, majd Kovácshegyi Eszter ütközött egy támadóval, ezért az ápolás rövid idejére megpihentek a csapatok (szerencsére nem volt komoly a sérülés). Az újraindítás után a tempó maradt, de a dobások pontatlanabbá váltak, így a gólok gyakorisága csökkent. Végül Pogány Kriszta törte meg a gólcsendet a 8. percben. 8:9. Időt kért a SZAC.

Bacsa Szilvia harcolt ki büntetőt, amelyet Hőke ismét bedobott, majd a másik oldalon Essig Róbert, aztán Dörfi György csinálta meg a tökéletes helyzetet, de a dobás a végén mindkétszer kimaradt. Így maradt a 9:9 a 12. percben. A MAFC is elügyetlenkedett egy helyzetet, majd jött a csere: Vaszócsik Vilját Esek Katalin váltotta. Egy lejárt támadóidős MAFC támadás után a SZAC is, a MAFC is többször eladta a labdát – a meccs ezen részében inkább az izgalom dominált, semmint a látványos megoldások vagy a tudatos építkezés.

Az utolsó negyedórába lépve még mindig semmi nem dőlt el. A SZAC újabb büntetőt rontott, de Dörfi György hibáját Essig Róbert egy szép (és fontos) távolival egyből kijavította. 9:10. Jött az újabb MAFC időkérés, majd Kovácshegyi Eszter rutin-ziccere. 10:10, és Hőke Márton közelről befordulós, furfangos gólja. A mérkőzésen először (és mint kiderült, utoljára) vezetett a MAFC (11:10), de Beöthy Álmos büntetőből azonnal egyenlített. Fontos momentum volt.

10 perccel a vége előtt még mindig bármi lehetséges volt. A nézőtéren többen tippversenybe kezdtünk, de csak abban tudtunk megegyezni, hogy a győztes sem jut 15 gól fölé. Eközben Essig Róbert újabb mutatós távolival segítette csapatát. Előny a SZAC-nál. És még ez sem volt elég Essig-nek: újabb megindulása után a lepasszból Dörfit hozta kihagyhatatlan helyzetbe. 11:13.

Jött az újabb MAFC csere: Hőke Márton helyén Pham Hoang Nam folytatta. Beöthy Álmos újra távolról volt eredményes, míg Pogány András közeli gólját fedettnek fújták. Ezt követően a jól mozgó Pham Hoang Nam harcolt ki büntetőt, amit Pogány András értékesített – 12:14, de már csak fél perc maradt a mérkőzésből. Ezt a SZAC okosan csaknem végig támadta, így a MAFC-nak már csak egy közeli dobásra maradt ideje, de az kimaradt. Így alakult ki a 12:14-es végeredmény (a mérkőzés jegyzőkönyvét itt találod).

A MAFC túl sok közeli helyzetet és ziccert hibázott, túl sok labdát eladott, és (főleg az első játékrészben) túl kevés akciógólt (összesen 6) szerzett, ami megbosszulta magát egy ilyen kiélezett, kevés gólos mérkőzésen. A SZAC kreatívabb játékot mutatott, és kulcsemberei (főleg a fiúk) jobban hozták magukat, ami két fontos pontot ért a csapatnak. Összefoglalva, a meccs idén is, ahogy tavaly, jó választás volt: két eltérő stílusú játékot játszó csapat küzdött meg egymással a pályán egy pörgős, hibáktól sem mentes, de összességében érdekes, majdnem azt mondanám, élvezetes meccsen.

A SZAC-nál a meccs embere véleményem szerint Essig Róbert volt, aki mind támadásban, mind védekezésben nagyot játszott. Mellette Beöthy Álmost érdemes még kiemelni. A MAFC-nál Kovácshegyi Esztert és Pogány Andrást választottam, előbbi okosan irányította az oldalát és fontos gólokat szerzett, míg az utóbbi nagyot védekezett, rutinosan értékesítette helyzeteit és sok lepattanót szerzett.

(Ha van kedved hasonló tudósításokkal szórakoztatni a blog olvasóit, írj bátran, kirakjuk!).