Sérüléshullám söpör végig a holland top ligán. Mit jelenthet mindez a bajnokság kimenetelére nézve?

Hullanak a hollandok: Jos Rooseboom 8 hétre, Gerald van Dijk 4 hétre dőlt ki térdproblémákkal. Barry Schep is térdproblémákkal küszködik, január vége előtt nem lép pályára. És a legfájóbb pont: Michiel Gerritsen a sérülései miatt abbahagyta korfballos pályafutását. Miért gond mindez? Azért, mert mind a négy játékos első számú támadó (volt) a csapatában, és mint ilyen, nehezen pótolható.

A Fortuna még csak képes kibekkelni Barry hiányát, de a DVO és a Blauw Wit gondban lesznek első számú gólfelelőseik nélkül. A NIC pedig Michiel nélkül csak árnyéka korábbi önmagának.

Milyen következményekkel jár mindez? Egyrészt, kiderül, milyen az egyes csapatok utánpótlása, van-e olyan tehetség, akit be tudnak vetni a nagyágyúk helyett. Ugyanígy, erősödik a női játékosok fontossága is: ha az érintett csapatokban nincs olyan férfi játékos, aki egy az egyben a sérültek helyére lépjen, módosítani kell a játékrendszeren, és több szerepet kell adni támadásban a lányoknak.

És egyértelműen előnybe kerülnek azok a csapatok, ahol hosszú a kispad. A Korfbal League szezon hosszú, fárasztó, kimerítő: nem lehet 8 játékossal végigcsinálni. Éppen ezért az olyan klubok, ahol sok tehetség toporog az első csapat kapujában, és ahol sok ifjú titán ücsörög a kispadon, előnyben lesznek tavaszra.

Mi történt a PKC-nál a Korfbal Challenge-en? Nem játszott Richard Kunst, aki egyértelműen az egyik legnagyobb fiatal tehetség a ligában, stabil kezdő. Egy napig nem tudtuk, mi lehet vele, aztán kiderült, hogy síelni ment. Okos ötlet. Pláne úgy, hogy a helyére lépő Danny den Dunnen (a den Dunnen família újabb tagja világklasszis nővére, Nadhie mellett, és akkor még nem említettük a legidősebb testvért, John-t...) fantasztikusan játszott: volt olyan meccs, amelyen 7 gólig jutott. Ben Crum-öt ismerve Richardnak nem lesz egyszerű dolga visszakerülni a csapatba...

Vagy, amikor nem játszott Suzanne Struik: Lara Boonstoppel lépett a helyére, a padról pedig bejött Ilona van Eijk (aki leginkább a Macskafogó Pissy-jére hasonlít), és remekül helyt állt. Látszott, hogy a PKC fel van készülve az ilyen helyzetekre: az új játékosok tökéletesen beilleszkedtek a játékrendszerbe, ismerték a figurákat, pontosan tudták, mikor hol kell lenniük. A legjobban ez egy olyan helyzetnél derült ki, ahol a ziccerben futó Laurens Leeuwenhoek-ra ráváltott az állvány alatt szedőben álló Danny védője, az asszisztens, Mady Tims pedig nem is a befutó játékosnak, hanem –megfordulva- egyből Danny-nak passzolt. Aki természetesen számított erre, és tökéletes helyen állt. Aztán bedobta a gólt (a lenti videón 3:05-nél). A figura gördülékenységéből, egyértelműségéből látszott, hogy számtalanszor gyakorolták már. Pedig tétmeccsen még nem szerepelt ilyen összeállításban a csapat.

Különösen a lányok frontján lehet ez a PKC nagy előnye a vetélytársakkal szemben. Amíg a KZ képes 7 világbajnokkal felállni kezdőben, a PKC 4-ével szemben, addig az utóbbi csapat kispadja hosszabb, és jobb játékosok ülnek rajta. A TOP-én pedig, mint látható, már eddig sem nagyon ültek használható játékosok, hiszen nem tudták pótolni a távozottakat.

Meglátjuk, a tudatos utánpótlás-nevelés és a szisztematikus építkezés az eredményekben is meglátszik-e majd a szezon vége felé. Mindenesetre feltűnő, a PKC mennyire jól áll ezen a téren, és milyen hatékonyan hozza föl az utánpótlást a nagy csapatába. Lehet, hogy ez lesz a kulcsa az idei győzelmüknek?